Szeretetről

Versekkel, idézetekkel, bölcsességekkel igyekszem átadni a szeretet érzést. Mely lehet anyai, testvéri, gyermeki, baráti, hitvesi.

Többen próbálták már megfogalmazni, - hol sikerült, hol nem - ami nem csoda, hiszen a szeretet nagyon összetett dolog. Összetett vagy sem, csoda jó érzés. Kívánom, hogy mindenki élje meg, ha lehet valamennyit. S, hogy miért is írtam, hogy több fajta szeretet létezik. Egy történetet elevenítek fel, mely nagyon régen volt, akkor, amikor én még kislány voltam.

- Anyukám, anyukám kiabáltam, gyere és segíts nekem légyszi.

- Kis türelmet Jutikám, most nem érek rá, mert apuval beszélek.

- De, anyu, mindig ezt mondod, s nekem soká, hogy jössz.

- Pár perc és jövök kincsem.

Mindig rettentően hosszúnak éreztem a perceket és most nem bírtam magammal. Minden gyermeki dühömmel, azt kiabáltam:

- Persze, mert őt jobban szereteted.

Valószínű, hogy ez a varázsszó gondoltam, gyermeki ésszel, mert anyu azonnal ott termett.

- Mi a baj kislányom?

Akkorra már elfelejtettem, hogy mit is akartam kérni, s akkor már sírva mondtam:

- A baj az, hogy aput jobban szereted, mint engem. - hüppögtem.

- Miből gondolod gyermekem? Mindig meghallgatlak, s ha tudjuk megoldjuk.

- Mert, amikor kérem, hogy gyere nem vagy itt azonnal.

- Bizony ez így van Jutikám. De gondold végig, amikor veled vagyok, akkor ha apu kéri, hogy menjek, mert mondani szeretne valamit, akkor tőle is türelmet kérek. Igaz? Szeretném hallani.

- Igaz. - mondtam dacosan.

- S még valami, álmodban se forduljon elő, hogy aput jobban szeretem nálad. Másképp szeretem, úgy mint a társamat. Téged úgy szeretlek, mint a gyermekemet, ami egy csodálatos érzés. Vagy vegyük nagyikád, ő az édesanyám, akinek az életem köszönhetem. Őt is nagyon szeretem, de másképp. S akkor a testvérem, akit nagyon szeretek, még ha távol is van. Sorolhatnám még, de térjünk vissza erre még egy pár év múlva. Akkor fogod csak megérteni igazán.

Most legyen annyi elég, hogy másképp szeretem őket, de nem jobban.

- Most már rendben van minden?

- Igen - válaszoltam most már mosolyogva és hatalmas ölelést és puszikat adtam, a legdrágább édesnek.

- Mintha kérted volna a segítségemet - mondta ő.

- Köszi, már nem kell. Minden rendben.

Ekkor kb. 7-8 éves lehettem. S anyu betartotta az ígéretét. Kb. 8 év múlva újra átbeszéltük és én ekkor már tudtam, hogy ha másképp is, de nagyon-nagyon szeretem az édesanyámat.

ui:

A gyermekeimnél én is ezt a magyarázatot alkalmaztam, ami tökéletesen működött.

Aranyosi Ervin: A szeretetről

A szeretet annyi: - elfogadni,

nyitott szívedből többet adni!

Másokban meglátni a szépet,

s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,

ápolni, kinek a lelke árva.

Tudni a rossz is csak emberi,

másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!

Lásd meg másban az emberséget!

Bocsásd meg azt, amiben gyarló!

Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,

hogy szeretni tanulj mindörökre.

Szívedben szóljon a szeretet ének:

"Szeretném, hogyha szeretnének".

A szeretet olyan, mint a napfény, amely az űrön keresztül utazik egy örökkévalóságon át, és sosem szűnik meg létezni. A szeretet örökké tart.

Dean Ray Koontz

Aranyosi Ervin: Mindennapi útmutató

Csodálkozz rá a nagy világra!

Arcodra fess vidám mosolyt!

Szíved és szemed nyisd ki tágra!

Kerüld a fájót, a komolyt!

Lásd meg a szépet a világban,

álmodj merészet és nagyot!

Teremtés van a puszta vágyban,

amiben hiszel, megkapod.

Engedd a szívedet szeretni!

Mindenki titkolt vágya ez.

Csupán így tudod felfedezni,

hogy léted örömöt szerez.

Ne vágyj sikerre, gazdagságra!

Harcolni, hidd el nincs miért!

Figyelmedet irányítsd másra,

s tegyél a még jobb kedvedért!

Álmodj mindennap új világot!

Mindennap új kezdet legyen!

Figyeld a nyíló, kis virágot,

engedd, hogy boldoggá tegyen!

Legyen a Nap világod része,

fénye vidítsa lelkedet!

Legyen tiéd a lét egésze,

mit által sző a szeretet!

Nem figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra, nem mondhatjuk azt, hogy jó, ezt most inkább kikerülöm, nem szeretnék vitát, inkább legyen béke. S egyszer csak arra ébredünk egy reggel, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már tudjuk, mire gondol, merre jár, amikor nincs velünk. Míg, ha nem veszítjük el a kíváncsiságunkat, és tényleg végighallgatjuk, akármilyen fáradtak is vagyunk, hogy a másik mit gondol erről-arról, s kialakul az értelmes beszélgetés egymás között, a végén meg lehetne nyugodni, s tovább fogni a másik kezét, kiérdemelve az "örök" szerelmet és szeretetet.

Bánsági Ildikó

.

Még nagyon sokat lehet írni a szeretetről.  Mind versekben, mind idézetekben. Egyelőre ennyi, mert mindjárt itt a nap vége. Jó éjszakát kívánok.

források:

www,poet.hu

www.citatum.hu

Levél a mennyországba 2.

Drága Édes!

Mostanában többször eszembe jutsz, nem csak az ünnepek kapcsán.

Tudod, hogy hosszú ideje betegállományban vagyok, s tudod, hogy tengernyi könnyem hullt már. Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy te hogy tudtad, emelt fővel viselni a betegségeid. Amikor nálunk laktál, akkor nap mint nap láttam. Igaz 4 órában dolgoztam, akkor nem láttalak, csak izgultam érted.

Ezeket átbeszéltük sokszor, s te mondtad, hogy lehet úgyis sírni, hogy befelé. Vagy akkor, amikor más nem látja, nem hallja. Az utolsó évedben már én is hallottam drága Édesanyám. Nagyon sajnáltam, hogy amit tenni tudtam az nem volt elég. 

Most már nem teszek magamnak szemrehányást, mert tudom és érzem, hogy a szeretetünk, s főleg a kis dédunokád szeretete, meghosszabbította a boldog napjaid. S bár nagyon beteg voltál, de a huncut, nevetős éned is elő-elő jött.

Igyekszem én is, hogy túltegyem magam a betegségen. De vannak napok, amikor semmi nem jó és egy merő fájdalom vagyok. Legszívesebben beleüvölteném a világba a fájdalmamat, de nincs semmi értelme. Ha lenne, még a szomszédok sem érdekelnének. Azt gondolom, hogy sokan üvöltenénk akkor.

Ami nagyon bosszant, hogy nem látok javulást. Nem mindig siránkozom én sem, s azokon a napokon örülök és büszke is vagyok magamra. Mint tegnap, amikor elvégeztem pár dolgot. Ugyanez mára már nem jellemző, de reményeim szerint, a pozitív napjaim vannak többségben. Erről Mackómat kellene megkérdezni.

Édesanya, szeretlek és szeretni foglak örökké. Gondolataimban ott vagy, s ott vagy a mozdulataimban, néha a viselkedésben is. Sajnos, a negatív vonatkozásban - családtagjaim szerint. Ami nekem nagyon nem tetszik, de egyre kevesebbet emlegetnek így. Bevallom, nagyon rosszul érint.

Annyi mindent jó lenne veled megosztani, de te is tudod, hogy sosem voltam nagy levélíró. Bizonyíték erre a 2010. március 8-án írt blogom, az ötvenentúlon.

http://www.otvenentul.hu/tarsasag/index.php/blogs/view/4897

Mindig csodáltalak benneteket, ÖregKeresztivel, a tesóddal olyan szépen leveleztetek. Őrzöm néhány leveletek. Jó olvasni soraitokat és újra élni azokat a régvolt pillanatokat.

Holnap Anna névnap van. A Te neved napja, amit már csak a szívünkben ünnepelünk meg. Fényképed mellett mécsest gyújtok és szeretettel emlékezem rád, s a veled töltött szép és rossz napokra is. Köszönöm, hogy emlékezhetek.

Drága Annám, Édesanyám

Drága Annám,

Édesanyám,

igyekszem úgy élni,

hogy büszke lehess rám.

Régebben hangzottak el e szavak,

mely nagyon is igaz.

Mindig jó példakép voltál,

magadból rengeteget adtál.

Mindezt szívvel-lélekkel tetted,

ezt diktálta minden sejted.

Most, hogy felnőttem,

csak most értem igazán,

hogy mindez érettem volt,

drága Édesanyám.

Haj, ezt már csak úgy hallod,

hogy lehajolsz hozzám,

s én füledbe súgom,

hogy hiányzol nagyon.

Tudod mi hiányzik a legjobban?

Az ölelésed.

S hogy mindent elmondhattam néked.

Volt, hogy nem szóltál csak meghallgattál,

vagy éppen tanácsot osztottál.

S volt, hogy megborzoltad a fejemet,

Ne légy már buta te, gyerek!

Az évek múlnak, s jönnek újak.

Mondjunk búcsút a búnak.

Körforgás az egész élet,

ebben az idő sosem téved.

Drága Annám,

Édesanyám,

még mindig vigyázol reám.

Csiszi Monor - 2014-07-25

4. évfordulóra

Pistukám 

Figyeljetek emberek 

ma 4 éve született, 

az én drága Pistukám, 

kicsi fiú unokám. 

Csipet találkozó volt akkor, 

amikor szólt a telefon, 

s jött a hír, hogy 

emberesedett a család. 

Az egész csapat örült, 

mindenki felderült, 

mert a Mekiben, 

kiabálva örültem, 

így közöltem, hogy újra 

nagymama lettem. 

S ez a "szerelem" már 4 éve tart. 

Annyi szépséget adott, 

hogy mellette eltörpülnek 

azok a percek, amikor épp duzzog. 

Simítja lelkemet, 

amikor hozzám jön, 

s mondja: szeretlek nagymami. 

Vagy amikor búcsúzkodunk, 

mert indulni kell haza, 

többször is kiszalad, 

hogy nem adtam puszit mama, 

s még ez sem elég, mert ráadásként, 

jön egy nagy ölelés. 

Félig versbe szedve a gondolataimat, 

köszöntöm e kis embert. 

Most elsősorban az a lényeg. 

Hogy a gyermekkorod, 

boldogan éld meg. 

Játssz önfeledten, 

kacagj vagy nevess. 

Anyával, apával 

Szandival együtt, 

kerek e kis család. 

Akik - bizton tudom - 

mindig vigyáznak rád. 

Szeretlek aranyom, 

drága kisemberke 

köszönöm, hogy 

boldogságot 

hozol életembe. 

Itt a vége, 

de ne fuss el véle. 

hozd ide nekem, 

én majd feltekerem, 

s csomót kötök rá, 

jó nagyot. 

S ha elég volt, 

majd együtt leülünk, 

s jó nagyot nevetünk. 

Csiszi

2013. december 12. hajnalban

Anna örökké

Anna, édes Anna

Anya, édes Anya

Milyen hasonlóan csengenek a szavak.

Még akkor is, ha mára már csak vigasz.

Csak a szépre emlékezem,

amikor fogtad a két kezem,

s magyaráztál kedvesen.

Gondolatban ölellek érte,

mert valóságban már soha,

bár az élet, nem mindig mostoha.

Ezért emlékszem mosolyogva.

Szeretetem örök, akárcsak neved,

emlékek jönnek s mennek.

Megjelenik a hiányérzet is,

mely nem kímél, s mégis...

nem veheti el emlékek százát,

amikor vigasztalóan öleltél át,

a valamikori kislányt.

S ha kellett,

a felnőttet, az asszonyt.

Annám, édes Annám,

az én drága

Édesanyám.

Monor - 2013. július 26.

Mamókánknak

Különleges nap marad örökre,

hiszen a Te születésnapod.

S Anna névnap is.

Szeretettel gratulálunk

kicsik és nagyok,

drága Mamókánknak,

boldog szülinapot.

Monor - 2013. július 26.

Szeretni egy életen át

Szeretni egy életen át

Nagymami és nagypapi

– úgy, mint réges-régen –

mosolyogva sétálgat 

ma is kéz a kézben.

Veszekedni talán még 

sose láttam őket, 

nem kívánhat senki sem 

klasszabb nagyszülőket.

Mindegyikük csupa szív, 

vidám, kedves ember.

Meglátja az unoka ezt 

így is, gyerekszemmel.

Kérdezték már nagyanyót: 

mitől ilyen boldog?

Ő csillogó szemekkel 

csupán ennyit mondott:

– Tudjátok, a szeretet 

szépíti a lelket, 

s természetes jele az, 

hogy viszontszeretnek.

Bajsza alatt somolyog 

némán nagyapóka:

– A feltétlen szeretet 

nevel csak a jóra.

Megsimítja ősz nejét 

vénülő kezével,

tekintete megpihen 

nagyanyó szemében.

Mentovics Éva - (2010. április 28.)

forrás: http://www.operencia.com/versek

Barátnőm születésnapjára

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,

Egy boldogságsugarat küldesz a földre?

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,

A körülötted élők is boldogok lesznek?

Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél

A földre, hogy megtanulj világítani?

És amikor már fénylő színekben pompázol,

Világítani tanítod a többieket?

Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény-

Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel?

És a kettőből, a százból, az ezerből ismét

Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt.

Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében

Tündököl minden pillanatban?

És mindenkinek jut;

A Te hatalmas fénylő erődből

- minek neve boldogság,

A Te hatalmas sugárzó szemed pillantásából

- minek neve szeretet,

A Te jóságos ajkad szavaiból - minek neve

megértés,

A Te kezed mindent egybefonó öleléséből -

Minek neve a Lélek teremtő fénye.

Légy boldog, és szerető ember.

Angelisz Irini

Drága Etusom!

(nekem ez a név vésődött a szívembe, bár tudom, hogy ez csak a felvett neved)

Szívem teljes szeretetével kívánok egészséget, boldogságot és tengernyi örömpillanatot, szeretteid körében.

Szeretettel ölellek és mosolypuszik szállnak feléd, a szeretet hullámhosszán.

Juckó

Valentin nap "védelmében"

Az ünnepek nem azért vannak, hogy a pénzt költsük elsősorban. Mindegyiknek meg van a saját története. Lehet szeretni és nem szeretni, utálkozva véleményt mondani, de felesleges.

Gondoljunk arra, hogy ez is egy ok arra, hogy társunkkal, családunkkal leüljünk egy kicsit beszélgetni, ünnepibbé varázsolva a napot. Ha megtehetjük. S ha nem, akkor is kedveskedhetünk egy aprósággal, vagy csak figyelmességgel. Mindenki tudja, hogy szerettei mire vágynak és azt a körülményekhez igazítva, véghez viheti. Annyira rohanó az életünk és oly kevés a nap, amikor meghitté varázsolhatunk pár órát.

Én megragadok minden alkalmat és nagyon jó érzés látni, a másik arcán felragyogó örömöt.

Nagyon szeretek képet szerkeszteni és tudom, hogy a párom értékeli. Ezért készítettem neki egy képet és alig várom, hogy láthassam az arcát, melyen a fáradtság mellett ott lesz az öröm is.

Kívánom mindenkinek, hogy minden ünnepet, boldogan éljenek meg és ne a keserű szájíz maradjon.

Valentin-napi üzenet...

 

Pár napja csak ebben élek,
mit adhatnék valami szépet.

Neked,

ki felragyogtattad napom,
kitől a szeretetet kapom.

Mérhetetlen vágy, mely dúl bennem,
hozzád kéredzkedik kicsiny lelkem.

Veled

oly jó, mindig lenni,
kezedet fogva elmerengni.

Érezni a közelséged,
perzsel, szinte éget.

Engedj

magad mellé, kérlek,
vágyam csillapítsd szépen.

Szemed tüzétől olvadok,
a talaj kicsúszik lábam alól.

Vágyom,

rád vágyom szüntelen, kedvesem,
gyere és hajtsd ölembe fejed!

Szeretlek! - Csak ennyit suttogok,
majd benned elmerülve hallgatok.

2013. február 13.

Starlit - www.poet.hu

 

Ünnep előtti gondolatok

Már egy ideje látom a lázas készülődést. Hazafelé menet,- mivel ez többnyire este van,- látom a szépen feldíszített otthonokat. A kertes házakban, ahol lehet a fákon is színesen villognak az ünnepi lámpácskák. Mindenki várja ki így, ki úgy.

Többször hallom, hogy elanyagiasodott a világ, hogy most már csak az számít, hogy milyen drága, (pénzben mért), ajándékot veszünk. Sokan általánosítanak, majdnem beleestem ebbe a csapdába én is, de még időben elgondolkodtam, kérlek figyelj rám és gondold végig te is. 

Nehezen megy megfogalmazni az érzéseimet, mind azt amit gondolok.

Az ünnep varázsa 

Igen, egy pár éve én is úgy érzem néha, hogy elveszett a Karácsony varázsa. Miért is érzem? Mert több a munka és kevesebb az idő, s így később kezdődik el a készülődés is. Fáradtabban is. 

Mégis várom és készülök rá, fényesítem otthonomat és a lelkem is ünneplőbe öltöztetem.

Várom, mert izgatott és kíváncsi vagyok: vajon tetszeni fog, örül-e úgy az ajándéknak, mint amilyen szeretettel válogattam nekik?

Várom, mert látni szeretném szeretteim arcát, amikor felragyog az örömtől.

Várom, mert nem csak ajándékozni szeretek. Kapni is nagyon jó.

Ha később, hát később, ha fáradtan, hát fáradtabban, de a szeretteimmel leszek, közös beszélgetések teszik még kellemesebbé ezeket a napokat. 

Ajándékozás: 

Amikor már nagyobbak lettek a gyerekek, listát írattunk velük, hogy mi a szívük vágya. Kértük, hogy őszintén írják, ne azon gondolkodjanak, hogy mennyire terhelhetnek minket. Így valamennyire meglepetés, hiszen mi választjuk ki, mi az, amit az anyagiak engednek. 

(Természetes, hogy számít ez is hiszen felelőtlenül nem lehet vásárolni. Gondolni kell arra is, hogy Karácsonynál nem áll meg a világ, utána is vannak napok, amikor meg kell élni, enni, számlákat fizetni, stb.) 

Most is így működik. 

Van amikor ún hasznos holmikat veszünk vagy kapunk, aminek nagyon örülök. Hiszen, lehet, hogy csak hónapok múlva tudnám megvenni és ehelyett megkapom ajándékba, mert aki adja, szeretettel tette.

Kedves olvasóm, ne haragudj ha egy kicsit nehézkes és néha csapongó a gondolatom, de az igyekezetem meg van, hogy kerekké tegyem az írásomat, a mondanivalómat.

Mindenki másképp ünnepel, van aki feltűnőbben, van aki szerényebben. Van aki befelé fordulva, van aki nyitottabban. Szerintem tiszteletben kell tartani egymás szokásait és nem kell újjal mutogatni a másik emberre.

Ez az ünnep, a szeretet ünnepe, ezért - ha már a mindennapokban nem annyira - legalább most, figyeljünk kicsit jobban egymásra.

S most jöjjenek az elmaradhatatlan, szép idézetek, melyet szeretettel nyújtok át, ezzel kívánva békés, meghitt karácsonyi ünnepeket.

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.

Márai Sándor

Az ünnep a szív legfőbb gazdagsága.

Csorba Győző

Kínálkozik egy ünnep, és ilyenkor az emberek nyitnak némi rést szorosra zárt kagylóhéjukon, többségük ajándékoz, tehát odafigyel szeretteire, és ebből a figyelmességből juthat másoknak is. Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez. Aki ad, magát is jobbnak gondolja, részese lehet így az ünnep kegyeletének, még akkor is, ha nem vallásos.

Kontra Ferenc

Van a csoda... 

Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.

Csitáry-Hock Tamás

Van a fenyő...

Egy fa a sok közül, ami azonban más, mint a többi. Mert jelképpé vált. Mert azzá tettük. Jelképez egy ünnepet, egy napot, egy érzést. Üzen. Egész évben üzen. Üzeni a karácsonyt, a szeretetet, a békességet. Amikor ránézünk, a karácsony jut eszünkbe. Fenyődíszekkel, vásárlási lázzal, izgalommal, ajándékokkal, lakomákkal, rokonlátogatással, beszélgetéssel, mosollyal, békességgel, és sokszor békétlenséggel is. Amikor nyári kiránduláson megpillantjuk, ez jut eszünkbe. A karácsony. Ami egy nap a 365-ből. Ám a fenyő mást is üzen. Örökzöldjével üzen. Üzeni, hogy a karácsony nem csak egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a 24. óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése. És ahogy a fenyő zöldje örök, úgy a szeretet is örök. A szívünkben is az. Az kell, legyen. Erre figyelmeztet a fenyő. Egész évben, minden nap. Így válik, így válhat minden nap karácsonnyá. Erre emlékeztet a fenyő.

Szíved örökzöldje.

Csitáry-Hock Tamás

Van az ajándék...

Mindegy, hogy mi. Nem számít, hogy nagy vagy kicsi, drága vagy olcsó.

Az ajándék valódi értékét nem ez határozza meg.

Bármi válhat ajándékká.

Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent.

A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki. Így a könyv minden oldala rólad fog szól- ni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi, hanem téged idéz. Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt, adsz, hanem a szívedet.

És ennél többet nem adhatsz, mert a szíved te magad vagy.

Csitáry-Hock Tamás

Képes vagy-e Önmagadat szeretni?

Képes vagy őszintén Önmagad szeretni,

tisztelettel nézni arra, aki vagy?

Tudsz-e tiszta szívvel, magadra büszke lenni,

s akarni azt, hogy pont ilyen maradj?

Elhiszed azt, hogy rajtad áll világod,

és napról napra szellemed teremt?

Megéled-e a teljes boldogságot,

belátod-e a tágas végtelent?

Kit látsz akkor, mikor tükörbe nézel,

ki az a lény, ki mosolyog Te rád?

Hiszel neki, vagy rég hazugnak érzed,

- vagy úgy hiszed, téged sosem ver át?

Ki vagy tehát, és mit tudsz Önmagadról,

- mit mások mondtak, – az volna igaz?

A kritikust, azt ellököd magadtól,

s hazudsz magadnak? Ez sovány vigasz.

Ki vagy tehát? Már keresed a választ?

A hitelest, vajon honnan veszed?

Tudós agyad csak kétségeket támaszt,

becsaphat százszor, gondolkodó eszed.

Talán a szíved jó útra terelhet,

talán a lelked megmondja ki vagy.

Kit kéne büszkén, őszintén szeretned,

ki érted érez, s magadra sose hagy!

Aranyosi Ervin

Nemcsak a mai napra...

Nevetés és mosoly...

Nevethetsz magadon, vagy nevethetsz máson!

Vagy csak búslakodhatsz, lassú elmúláson...

Melyik teszi szebbé, jobbá az életed?

Gondolkozz, javadra vajon melyik lehet?

Ha ezen elmélkedsz, eldobom az agyam!

Én inkább nevetek és jól érzem magam!

Gondokba merülni, hidd el, nevetséges.

Változtatni rajta, könnyen lehetséges.

Mosolyogj másokra, legyen jó a kedved!

Szomorúan végzi, aki nem nevethet.

Mosolyog a gyümölcs, mikor egészséges,

és búbánat gyötri, azt, amelyik férges.

Az emberek lelke, ennek pontos mása.

mert hát jótékony a nevetés hatása.

Lelked melegíti, szellemed vidítja,

fájdalmad enyhíti, arcod pirosítja.

Szívedben sem marad a bánatnak helye,

gond és szomorúság okot vajon lel-e?

Erőltesd a mosolyt, hogyha másképp nem megy!

Arcodon ott ragad, s javul majd a kedved,

és ha mosolyodat megpillantják mások,

visszatérnek hozzád, kedves mosolygások.

A mosoly, nevetés eképpen tud hatni,

nem tudod eldugni, muszáj visszaadni.

Ha az életed így, mosolyogva éled,

hidd el szerethetőbb is lesz ez az élet.

Még a szeretet is gyakrabban talál rád!

Mi lenne ha mától ezt is kipróbálnád?

Aranyosi Ervin

http://hahotajoga.hu/

Életem párjának, a legkedvesebb férjemnek

Emlékezés

Elhunyt szeretteimre emlékezve

Ma 38 éve, - kimondani is sok -, hogy meghalt apukám, az édes mostoha. Rá és a többi szerettemre, köztük a legdrágább Édesre gondolok, igyekezve megőrizni a legjobb képet róluk.

Édesanyám temetésén hangzott el:

arra gondolj, hogy mennyi jót tett, milyen vidám és humoros volt. S valóban, csak erre szabad gondolni, mert különben megszakad a szív. Így sem könnyű, de a pozitívumokra sokkal jobb érzés emlékezni.

Jancsi emlékére

A közelmúltban - 2012. október 27-én - hunyt el, egy szívemnek kedves ember, Körmendi Jancsi aki humorával vidámmá varázsolta környezete életét. Jó, hogy rá is úgy tudok emlékezni, ahogy megcsillan mosolygó szeme, miközben kifogyhatatlanul ontja a vicceket.

Sajnos sokan mentek el a barátok és ismerősök közül. Rájuk is szeretettel gondolok és a mosolygós arcukat látom.

Keserédes a mosolyom, de ők sem szeretnék másképp, hogy emlékezzek. Sírni azért szabad és kell is, mert általa megkönnyebbül a lélek.

S végül az elmaradhatatlan idézetek, melyek elmondják az elmondhatatlant.

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog. Valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj." 

Scott Henry

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban." 

Rowling K. J.

" Ne sírj,azért mert szeretsz!

A halál nem jelent semmit,

csupán átmenet a másik oldalra.

Az maradtam,aki,vagyok,és te is önmagad vagy.

Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat

Ne fordulj felém ünnepélyes arccal,

folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük!

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!

Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,

ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más,

A fonalat nem vágta el semmi,

miért lennék a gondolataidon kívül....

Csak mert a szemed most nem lát engem, 

nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,

szép, gyöngéd szeretetemet.

Kérlek, légy szíves...ha lehet,töröld le könnyeidet,

és ne sírj azért, mert annyira szeretsz...."

Márai Sándor

Ne sírj...

"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani." 

Jókai Mór

"Az emlékezés az, ami elválaszt bennünket embernek. Mi vagyunk az egyetlen faj, aki foglalkozik a múlttal. Az emlékeink hangot adnak nekünk. Tanúskodnak a múltról, hogy mások tanulhassanak belőle, hogy ünnepelhessék sikereinket, és figyelmeztetve legyenek a hibáinktól. Sokféleképpen értelmezhetjük törékeny létezésünket, sokféleképpen adhatunk neki jelentést, de az emlékeink adják meg a célját, és adnak hozzá összefüggést. Itt találhatjuk az elképzelések, félelmek, szerelmek, megbánások egyéni tárházát." 

Hősök c. film

"Amikor meghal valaki, akit nagyon szerettünk, azt érezzük: számunkra megállt az élet. Az ismerősök egy percre elhallgatnak, emlékeznek az elhunytra. Néhány napig talán gondolnak az itt maradott, gyászban lévő hozzátartozóra is. Napok vagy hetek múlásával a világ elvárja, hogy úgy éljük az életünket, mintha minden rendben volna. Pedig mi tudjuk, hogy semmi sincs rendben. Hogy a mi kicsiny világunk összeomlott, és már soha semmi sem lesz olyan, mint eddig volt."

"A gyász, csakúgy mint a halál egyetemes. Tetőtől talpig bejárja az embert. Hiányzik. Az ölelése, az érintése, a hangja, a keze. A szeretete nem. Velem van és bennem. Milyen jó emlékezni! Pedig fáj, nem is akárhogyan, nagyon-nagyon."

forrás: gondola.hu, sulinet.hu

Egy nyerő nap...2012. szeptember 21.

Duplán csodálatos nap volt a 21-i. Délelőtt azaz, majdnem délelőttől Csipet barátnőimmel, Dinával és Szipivel találkoztam. Sokat és mélyen, beszélgettünk. Emellett persze meg volt a vidámság is. Dinától, - mert nála gyűltünk össze - egy csodálatosan finom ebédet kaptunk. Még új receptre is szert tettem. Fenséges.
Sokat nevettünk azon is, ahogy az alábbi fénykép készült. Tudjátok, amolyan szaladós. Mindenféleképpen akartunk egy csoport képet. Végül sikerült és látszik rajta a jó hangulat.
Hamar eltelt az idő, mert indulni kellett egy másik találkozóra. Elbúcsúztunk egymástól és abban maradtunk, hogy rendszeressé tesszük ezeket az összejöveteleket. Miért? Mert megérdemeljük, hogy felhőtlenül kikapcsolódjunk, s a személyes beszélgetésekre mindhármunknak szüksége van. Kikísértek a buszmegállóig, ami nagyon jól esett. Sziasztok, drága barátnőim.

A találkozón, ahova izgatottan siettem, olyan emberekkel találkoztam, akiket még nem ismertem. Ők a NoeNinges lányok, akiktől a képszerkesztés fortélyait tanulom. Már a legelső alkalomnál késem, nem a legjobb dolog. Szerencsére Pöntyit fel tudtam hívni, - Ő az, akivel többször beszélgettem és a leckékben is segített - hogy késem s előreláthatólag mikor érkezem. 

Amikor megláttam őket nagyon elérzékenyültem, amit igyekeztem palástolni, nem nagy sikerrel. De nem volt semmi probléma, sőt úgy fogadtak, mintha már évek óta ismernénk egymást. Jó érzés nagyon.

Heten voltunk összesen - nem mindenki tudott eljönni - de mi így is fantasztikusan jól éreztük magunkat. Sokat nevettünk és finomat vacsoráztunk. A búcsú itt is hosszan telt, ami érthető. Megbeszéltük, hogy bármikor, amikor van időnk érdemes összeülni beszélgetni, akár 2-3-an is.

Köszönöm lányok a szép perceket és a szép estét.

Köszönet

A 21 az nyerő szám

nem titok nekem,

s mégis izgalommal vártam,

hogy lássalak benneteket.

Jó benyomást tettetek rám

és szimpatikusak vagytok.

Köszönöm e pár órát,

emlékeimhez,

sok szép percet adtatok.

Csiszi, Monor 2012-09-23.

Csodálatos nap volt. Lélekmelengető, vidám és kacagós. Köszönöm mindannyiótoknak, hogy széppé varázsoltátok és boldog órákat kaptam ezen a napon. Lesz miből töltekezni.

S végül egy pár idézettel zárom soraim, mert tudjátok, hogy szeretem és gyűjtöm is őket.

"Soha semmi sem múlik el egészen. Nem igaz ám, hogy az idő, ahogyan mondani szokták, eljár felettünk, és egy bekötött szájú zsákban magával viszi a tegnap és tegnapelőtt történeteit, illatait, színeit és formáit. Én inkább úgy érzem, hogy az, ami egyszer megtörtént velünk, az soha többé nem válhat meg nem történtté, amíg élünk, megőrizzük magunkban a benyomásait."

Kassák Lajos

"A boldogság bennünk van, és a barát az, aki ki tudja azt hozni belőlünk."

Yankastar

"Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel."

Márai Sándor: Füves könyv

"Ezernyi emlék, mely nyomot hagyott bennem. Sok millió szó, melyet felidézve könnyes lesz szemem. Csillagnyi mosoly, melyet ti szereztetek nekem..köszönöm Barátaim, hogy vagytok nekem."

prsz