Ünnep

Szeretettel kívánok boldog s meghitt Karácsonyt.

Éváknak és Ádámoknak szeretettel

Egy ünnep margójára

2013. március 15.

Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!

Itt az idő, most vagy soha!

Rabok legyünk, vagy szabadok?

Ez a kérdés, válasszatok! -

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,

Kárhozottak ősapáink,

Kik szabadon éltek-haltak,

Szolgaföldben nem nyughatnak.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,

Ki most, ha kell, halni nem mer,

Kinek drágább rongy élete,

Mint a haza becsülete.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,

Jobban ékesíti a kart,

És mi mégis láncot hordunk!

Ide veled, régi kardunk!

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,

Méltó régi nagy híréhez;

Mit rákentek a századok,

Lemossuk a gyalázatot!

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,

Unokáink leborulnak,

És áldó imádság mellett

Mondják el szent neveinket.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Petőfi Sándor

Pest, 1848. március 13.

2012. március 15.

Valentin nap "védelmében"

Az ünnepek nem azért vannak, hogy a pénzt költsük elsősorban. Mindegyiknek meg van a saját története. Lehet szeretni és nem szeretni, utálkozva véleményt mondani, de felesleges.

Gondoljunk arra, hogy ez is egy ok arra, hogy társunkkal, családunkkal leüljünk egy kicsit beszélgetni, ünnepibbé varázsolva a napot. Ha megtehetjük. S ha nem, akkor is kedveskedhetünk egy aprósággal, vagy csak figyelmességgel. Mindenki tudja, hogy szerettei mire vágynak és azt a körülményekhez igazítva, véghez viheti. Annyira rohanó az életünk és oly kevés a nap, amikor meghitté varázsolhatunk pár órát.

Én megragadok minden alkalmat és nagyon jó érzés látni, a másik arcán felragyogó örömöt.

Nagyon szeretek képet szerkeszteni és tudom, hogy a párom értékeli. Ezért készítettem neki egy képet és alig várom, hogy láthassam az arcát, melyen a fáradtság mellett ott lesz az öröm is.

Kívánom mindenkinek, hogy minden ünnepet, boldogan éljenek meg és ne a keserű szájíz maradjon.

Valentin-napi üzenet...

 

Pár napja csak ebben élek,
mit adhatnék valami szépet.

Neked,

ki felragyogtattad napom,
kitől a szeretetet kapom.

Mérhetetlen vágy, mely dúl bennem,
hozzád kéredzkedik kicsiny lelkem.

Veled

oly jó, mindig lenni,
kezedet fogva elmerengni.

Érezni a közelséged,
perzsel, szinte éget.

Engedj

magad mellé, kérlek,
vágyam csillapítsd szépen.

Szemed tüzétől olvadok,
a talaj kicsúszik lábam alól.

Vágyom,

rád vágyom szüntelen, kedvesem,
gyere és hajtsd ölembe fejed!

Szeretlek! - Csak ennyit suttogok,
majd benned elmerülve hallgatok.

2013. február 13.

Starlit - www.poet.hu

 

Ünnep előtti gondolatok

Már egy ideje látom a lázas készülődést. Hazafelé menet,- mivel ez többnyire este van,- látom a szépen feldíszített otthonokat. A kertes házakban, ahol lehet a fákon is színesen villognak az ünnepi lámpácskák. Mindenki várja ki így, ki úgy.

Többször hallom, hogy elanyagiasodott a világ, hogy most már csak az számít, hogy milyen drága, (pénzben mért), ajándékot veszünk. Sokan általánosítanak, majdnem beleestem ebbe a csapdába én is, de még időben elgondolkodtam, kérlek figyelj rám és gondold végig te is. 

Nehezen megy megfogalmazni az érzéseimet, mind azt amit gondolok.

Az ünnep varázsa 

Igen, egy pár éve én is úgy érzem néha, hogy elveszett a Karácsony varázsa. Miért is érzem? Mert több a munka és kevesebb az idő, s így később kezdődik el a készülődés is. Fáradtabban is. 

Mégis várom és készülök rá, fényesítem otthonomat és a lelkem is ünneplőbe öltöztetem.

Várom, mert izgatott és kíváncsi vagyok: vajon tetszeni fog, örül-e úgy az ajándéknak, mint amilyen szeretettel válogattam nekik?

Várom, mert látni szeretném szeretteim arcát, amikor felragyog az örömtől.

Várom, mert nem csak ajándékozni szeretek. Kapni is nagyon jó.

Ha később, hát később, ha fáradtan, hát fáradtabban, de a szeretteimmel leszek, közös beszélgetések teszik még kellemesebbé ezeket a napokat. 

Ajándékozás: 

Amikor már nagyobbak lettek a gyerekek, listát írattunk velük, hogy mi a szívük vágya. Kértük, hogy őszintén írják, ne azon gondolkodjanak, hogy mennyire terhelhetnek minket. Így valamennyire meglepetés, hiszen mi választjuk ki, mi az, amit az anyagiak engednek. 

(Természetes, hogy számít ez is hiszen felelőtlenül nem lehet vásárolni. Gondolni kell arra is, hogy Karácsonynál nem áll meg a világ, utána is vannak napok, amikor meg kell élni, enni, számlákat fizetni, stb.) 

Most is így működik. 

Van amikor ún hasznos holmikat veszünk vagy kapunk, aminek nagyon örülök. Hiszen, lehet, hogy csak hónapok múlva tudnám megvenni és ehelyett megkapom ajándékba, mert aki adja, szeretettel tette.

Kedves olvasóm, ne haragudj ha egy kicsit nehézkes és néha csapongó a gondolatom, de az igyekezetem meg van, hogy kerekké tegyem az írásomat, a mondanivalómat.

Mindenki másképp ünnepel, van aki feltűnőbben, van aki szerényebben. Van aki befelé fordulva, van aki nyitottabban. Szerintem tiszteletben kell tartani egymás szokásait és nem kell újjal mutogatni a másik emberre.

Ez az ünnep, a szeretet ünnepe, ezért - ha már a mindennapokban nem annyira - legalább most, figyeljünk kicsit jobban egymásra.

S most jöjjenek az elmaradhatatlan, szép idézetek, melyet szeretettel nyújtok át, ezzel kívánva békés, meghitt karácsonyi ünnepeket.

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.

Márai Sándor

Az ünnep a szív legfőbb gazdagsága.

Csorba Győző

Kínálkozik egy ünnep, és ilyenkor az emberek nyitnak némi rést szorosra zárt kagylóhéjukon, többségük ajándékoz, tehát odafigyel szeretteire, és ebből a figyelmességből juthat másoknak is. Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez. Aki ad, magát is jobbnak gondolja, részese lehet így az ünnep kegyeletének, még akkor is, ha nem vallásos.

Kontra Ferenc

Van a csoda... 

Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.

Csitáry-Hock Tamás

Van a fenyő...

Egy fa a sok közül, ami azonban más, mint a többi. Mert jelképpé vált. Mert azzá tettük. Jelképez egy ünnepet, egy napot, egy érzést. Üzen. Egész évben üzen. Üzeni a karácsonyt, a szeretetet, a békességet. Amikor ránézünk, a karácsony jut eszünkbe. Fenyődíszekkel, vásárlási lázzal, izgalommal, ajándékokkal, lakomákkal, rokonlátogatással, beszélgetéssel, mosollyal, békességgel, és sokszor békétlenséggel is. Amikor nyári kiránduláson megpillantjuk, ez jut eszünkbe. A karácsony. Ami egy nap a 365-ből. Ám a fenyő mást is üzen. Örökzöldjével üzen. Üzeni, hogy a karácsony nem csak egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a 24. óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése. És ahogy a fenyő zöldje örök, úgy a szeretet is örök. A szívünkben is az. Az kell, legyen. Erre figyelmeztet a fenyő. Egész évben, minden nap. Így válik, így válhat minden nap karácsonnyá. Erre emlékeztet a fenyő.

Szíved örökzöldje.

Csitáry-Hock Tamás

Van az ajándék...

Mindegy, hogy mi. Nem számít, hogy nagy vagy kicsi, drága vagy olcsó.

Az ajándék valódi értékét nem ez határozza meg.

Bármi válhat ajándékká.

Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent.

A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki. Így a könyv minden oldala rólad fog szól- ni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi, hanem téged idéz. Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt, adsz, hanem a szívedet.

És ennél többet nem adhatsz, mert a szíved te magad vagy.

Csitáry-Hock Tamás

Életem párjának, a legkedvesebb férjemnek

Egy nyerő nap...2012. szeptember 21.

Duplán csodálatos nap volt a 21-i. Délelőtt azaz, majdnem délelőttől Csipet barátnőimmel, Dinával és Szipivel találkoztam. Sokat és mélyen, beszélgettünk. Emellett persze meg volt a vidámság is. Dinától, - mert nála gyűltünk össze - egy csodálatosan finom ebédet kaptunk. Még új receptre is szert tettem. Fenséges.
Sokat nevettünk azon is, ahogy az alábbi fénykép készült. Tudjátok, amolyan szaladós. Mindenféleképpen akartunk egy csoport képet. Végül sikerült és látszik rajta a jó hangulat.
Hamar eltelt az idő, mert indulni kellett egy másik találkozóra. Elbúcsúztunk egymástól és abban maradtunk, hogy rendszeressé tesszük ezeket az összejöveteleket. Miért? Mert megérdemeljük, hogy felhőtlenül kikapcsolódjunk, s a személyes beszélgetésekre mindhármunknak szüksége van. Kikísértek a buszmegállóig, ami nagyon jól esett. Sziasztok, drága barátnőim.

A találkozón, ahova izgatottan siettem, olyan emberekkel találkoztam, akiket még nem ismertem. Ők a NoeNinges lányok, akiktől a képszerkesztés fortélyait tanulom. Már a legelső alkalomnál késem, nem a legjobb dolog. Szerencsére Pöntyit fel tudtam hívni, - Ő az, akivel többször beszélgettem és a leckékben is segített - hogy késem s előreláthatólag mikor érkezem. 

Amikor megláttam őket nagyon elérzékenyültem, amit igyekeztem palástolni, nem nagy sikerrel. De nem volt semmi probléma, sőt úgy fogadtak, mintha már évek óta ismernénk egymást. Jó érzés nagyon.

Heten voltunk összesen - nem mindenki tudott eljönni - de mi így is fantasztikusan jól éreztük magunkat. Sokat nevettünk és finomat vacsoráztunk. A búcsú itt is hosszan telt, ami érthető. Megbeszéltük, hogy bármikor, amikor van időnk érdemes összeülni beszélgetni, akár 2-3-an is.

Köszönöm lányok a szép perceket és a szép estét.

Köszönet

A 21 az nyerő szám

nem titok nekem,

s mégis izgalommal vártam,

hogy lássalak benneteket.

Jó benyomást tettetek rám

és szimpatikusak vagytok.

Köszönöm e pár órát,

emlékeimhez,

sok szép percet adtatok.

Csiszi, Monor 2012-09-23.

Csodálatos nap volt. Lélekmelengető, vidám és kacagós. Köszönöm mindannyiótoknak, hogy széppé varázsoltátok és boldog órákat kaptam ezen a napon. Lesz miből töltekezni.

S végül egy pár idézettel zárom soraim, mert tudjátok, hogy szeretem és gyűjtöm is őket.

"Soha semmi sem múlik el egészen. Nem igaz ám, hogy az idő, ahogyan mondani szokták, eljár felettünk, és egy bekötött szájú zsákban magával viszi a tegnap és tegnapelőtt történeteit, illatait, színeit és formáit. Én inkább úgy érzem, hogy az, ami egyszer megtörtént velünk, az soha többé nem válhat meg nem történtté, amíg élünk, megőrizzük magunkban a benyomásait."

Kassák Lajos

"A boldogság bennünk van, és a barát az, aki ki tudja azt hozni belőlünk."

Yankastar

"Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel."

Márai Sándor: Füves könyv

"Ezernyi emlék, mely nyomot hagyott bennem. Sok millió szó, melyet felidézve könnyes lesz szemem. Csillagnyi mosoly, melyet ti szereztetek nekem..köszönöm Barátaim, hogy vagytok nekem."

prsz

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Ha a lelkünk egymáshoz ér, az adja az ünnep igazi értékét és melegét. Ha emellé szépen terített asztal társul, finom étkekkel, az emeli természetesen az ünnep fényét, de szeretet nélkül az anyagi világ értéktelen és elenyésző halmai lesznek csupán. 

Simon András

Szép régi szokás a karácsony (...). Erősíti a családi együvé tartozás értékét. 

Agatha Christie

A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak.

Csitáry-Hock Tamás

Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.

Csitáry-Hock Tamás

Mikulásváró...

Télapó érkezése

Megérkeztem Télországból, 

kisgyerekek: -Jó napot! 

Tudom, nagyon vártátok már, 

hogy múljanak a napok. 

Siettem is tihozzátok 

csengős szánon, szaporán. 

Szikrát szórt a szarvas talpa, 

úgy suhant az út porán. 

Fürge lába belefáradt. 

Messzi van a mesevár. 

Túl az ezer jéghegyerdőn, 

hová sosem ér a nyár. 

Ott van az én széllel-bélelt, 

hóból épült palotám. 

A kemény fagy jégvirágot 

zúzmaráz az ablakán. 

Van egy kicsiny toronyszobám. 

Benne furcsa műszerek. 

Világhírű messzelátóm 

jég-üvegén hókeret. 

Ha én abba betekintek, 

-higgyétek el nem csoda- 

akármilyen messze laktok, 

mégis ellátok oda. 

Hol, mit láttam, nagy könyvembe 

minden este beírom. 

Megtelt könyvem sok-sok lapja, 

elfogyott a papírom. 

Tudjátok, hogy rádiómnak 

a világon párja nincs? 

Csönddel bélelt palotámban 

valóságos drága kincs. 

Ha gyermekek énekelnek, 

a szívemhez szól a dal, 

s úgy érzem, hogy nem vagyok vén, 

hanem újra fiatal. 

Tip-top, tip-top! Körbejárok 

az üveghegy tetején, 

amikor a messzeségből 

víg dalotok száll felém. 

Ha a táncban elfáradtam, 

megpödröm a bajuszom, 

bebújok a hóágyamba, 

nyújtózkodom, aluszom. 

Mikor aztán felébredek, 

ajándékot keresek 

Piros almát, aranydiót, 

fekete mák-szemeket. 

Feneketlen zsákom mélyin 

citrom-narancs is akad, 

osszátok szét gerezdenként, 

veszekedni nem szabad! 

Kedvetekért jövőre is 

teli tömöm zsákomat, 

ezer évig megtartom még 

ezt a jó szokásomat. 

Búcsúzóul daloljatok. 

Integessen kezetek. 

Hószarvasom az udvaron 

pihenhetett eleget. 

Holnap már a mesehegyről 

tekint ide Télapó! 

Küldjek erre hófelhőket? 

Örültök, ha hull a hó? 

Frissen esett pihehóban 

hó csatázni sem tilos. 

Attól lesz majd jobb az étvágy, 

s az arcotok szép piros. 

Na most rajta! Repülj szánom! 

Hószarvasom! Hopplá-hopp! 

Kisgyerekek jó étvágyat, 

mindenkinek jó napot!

/Donászy Magda/

Az ünnep eredete

Eme szép hagyomány keresztény gyökerekig nyúlik vissza. Élt ugyanis egy püspök az egyik római provinciában fekvő Myrában, aki a legenda szerint kis pénzes zacskókkal segített egy szegény emberen és annak három lányán. Történt ugyanis, hogy ez a férfi annyira szegény volt, hogy nem tudott a lányainak semmilyen hozományt adni, akik pedig emiatt nem is mehettek férjhez. Nem volt szép kilátásuk így a jövőre nézve: vagy vénkisasszonyokká válnak, vagy pedig beszippantja őket a prostitúció kegyetlen világa.

Ekkor a myrai püspök, Miklós elhatározta, hogy segít a családon, de mindezt teljes titokban. Éjszaka odalopózott a szegény ember házának ablakához, majd egy pénzzel teli erszényt helyezett el. Ezt a procedúrát megismételte három egymás utáni esztendőben, mikor is az utolsó alkalommal az édesapa kíváncsiságból kileste jótevőjének személyét. Amikor „nyakon csípte” a püspököt, meg akarta köszönni neki tettét, de Miklós csak ennyit kért tőle: ne neki, hanem Istennek köszönje meg.

Később aztán a 19. században terjedt el a december 6-ai jeles alkalom Szent Miklós története alapján az egyház által. Ekkor vált általánossá az a történet, hogy a Mikulás a szépen megtisztított cipőkbe különböző kisebb ajándékokat, édességeket, gyümölcsöket helyez el.

Személyesen is van lehetőség találkozni a piros ruhás, nagy, fehér szakállat viselő püspökkel, akit minden esetben elkísérnek a krampuszok is. A krampuszok eredetileg ördögök, akik a rossz gyerekeket ijesztgetik, fenyegetik, bizonyos esetekben pedig virgáccsal el is náspángolják.

Német nyelvterületen a Mikulás megfelelője Nikolaus. Ő nem azonos a Jézuskával (Christkind), illetve a karácsony estéjén ajándékot hozó Weihnachtsmann-nal. Az evangélikus hagyományokat őrző családokban a gyermekek nem december 6-án várják Nikolaust, hanem Szent Márton napján, november 11-én. Esetükben az úgynevezett „Pelzetmärtel” az ajándékhozó.

Angolszász körökben – elsősorban Amerikában – Santa Clausként tartják számon a pocakos idős urat, aki az Északi-sarkon él. A kicsik levélben megüzenik neki, hogy mire vágynak, ő pedig december 25-én éjszaka rénszarvasszánjával körbejárja a Földet, és minden házban ajándékokat tesz az általában kandallóra felakasztott zoknikba. Minden otthonban az asztalra kihelyezett süteménnyel és tejjel szokták várni érkezését.

Skandináviában a Mikulást Lappföldhöz csatolják, az ő elbeszéléseik szerint ott él. Finnországban a Mikulás elnevezése Joulupukki. Érdekesség, hogy az egykori Szovjetunió területén a 20. században nem létezett a Mikulás. Helyette volt viszont Gyed Moroz (magyarul Fagyapó), aki mindig újév napján ajándékozta meg a gyerekeket.

Egykor hazánkban az ünneplés falvakban és városokban egyaránt az úgynevezett „alakoskodás” volt, mely azt jelentette, hogy az emberek jelmezekbe, maskarába bújtak, és álarcot húztak (hasonlóan a farsanghoz). Ez a szokás nyugatról érkezett hozzánk, de azt pontosan nem tudjuk, hogy mikor. Körülbelül a 18. századból kerültek először elő írásos feljegyzések, melyek e program tiltásáról számolnak be. A házakhoz ugyanis nem a kedves Mikulás csengetett be, hanem egy koszos, szurkos, ijesztő, lánccal hadonászó rém, aki nemcsak jutalmazott, de büntetett is. Ennek az alaknak az eredete szintén homályos, azonban a legelterjedtebb álláspont az, hogy ez a szörnyeteg nem más, mint Odin (germán főisten) továbbélése, aki kettős személyiséggel bír. Egyrészt nagyon kedves és nagyvonalú, másrészről viszont megbüntet és megijeszt. Falun a 20. századig jelen volt a krampusz, utána viszont átvette helyét az egyértelműen jóságos Mikulás. A figurát egyre inkább Szent Miklóshoz kötötték, viszont a korábban jelentős püspöki munkája helyett inkább jótékonykodásait kezdték el emlegetni az emberek.

Ma már a Mikulás elhagyta a jótékony szerepkört is, önállósult a figura, és egyértelműen a tömegkultúra részévé, üzleti cikké vált. Az ördögfiókákat szépen lassan leválasztották mellőle, így ma már alig találkozunk az üzletekben virgáccsal vagy csokoládéból készült krampusszal.

Sokan úgy tudják, hogy a Mikulás mai piros ruhás, nagyszakállú, kövérkés megjelenését a Coca-Cola találta ki még 1931-ben, de állítólag 1928-ban már ábrázolták így őt egy korábbi magyar gyermekkönyvben, tehát mégsem az üdítőmárka találmányáról beszélhetünk. Ettől függetlenül kétségtelen, hogy a hírnevet és az elterjedést a kólagyártóknak köszönhetjük.

A két világháború között úgy hitték, hogy a Mikulás a mennyben él az angyalok, illetve a manók között, és fentről figyeli a gyerekeket. Ma már csak két helyszín lehetséges: az Északi-sark és Lappföld. A Mikulás névről kevesen tudják, hogy szlovák eredetű, méghozzá a Miklós név szlovák változata.

A Mikulás elnevezései és megfelelői különböző kultúrákban;

• Amerika és Kanada: Santa Claus

• Anglia: Father Christmas

• Baszkföld: Olentzero

• Brazília, Peru és Spanyolország: Papá Noel

• Dánia: Sinter Klaas

• Finnország: Joulu Pukki

• Franciaország: Père Noël

• Hollandia: Kerstman, Sinterklaas, röviden:Sint

• Horvátország: Sveti Nikola, Božić Bata

• Japán: Santa-szan (サンタさん)

• Kína: Sengtan Laozsen (聖誕老人, pinjin:shèngdànlǎorén )

• Lengyelország: Mikołaj

• Magyarország: Mikulás, Télapó

• Marokkó: Black Peter

• Németország: Nikolaus

• Norvégia: Julenissen

• Olaszország: Befana vagy Babbo Natale

• Oroszország: Gyed Moroz

• Románia: Moş Nicolae

• Szlovénia: Sveti Miklavž, Božiček

• Svédország: Jultomten

A csoki Mikulás önmagában egyesíti az alakot és magát az édességet. Nálunk legeslegelőször 1934-ben készítettek először ilyen figurákat. Sajnálatos módon a mai édességek többsége valódi csoki helyett alapvetően kakaós bevonómasszából áll. És ez miért terjedt el? Valószínűleg azért, mert a kakaóvajat így képesek sokkal olcsóbb növényi zsiradékkel helyettesíteni.

Forrás: http://starity.hu/magazin/22254-telapo-itt-van/#ixzz1fjXXwbKk

Évforduló

Minden házassági évforduló ünnep, s mégis van közöttük néhány nevezetesebb, kiemeltebb. Kerek és nem egészen kerek évfordulók.

Mindez alkalom arra is, hogy köszönetet mondjunk egymásnak az együtt töltött szép napokért, évekért.

"...Szeretlek, mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek

halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,

őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

Elmémbe, mint a fémbe a savak,

ösztöneimmel belemartalak,

te kedves, szép alak,

lényed ott minden lényeget kitölt..."

József Attila: Óda - részlet

Anyáknapján

Anyanyelvemben őrizlek téged

Anyám a hangod nem hallom többet.

Anyanyelvemben őrizlek téged.

Szavaid szívem mélyén dübörögnek.

Úgy zengik vissza a mindenséget,

ahogy azt tőled szóval tanultam.

Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.

Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.

Ez nem szégyenem se büszkeségem.

Anyám vagy! Most már csak a szavakban!

S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,

drágább a szavad, mélyebben dobban.

Nincs a földön oly kincs, se hatalom,

mely megfojthatna fiad ajkán.

Dédunokád is őrzi "Vénanyót".

Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.

Horváth István

Az Édesanya

Ő, aki az életet

tovább adta nekünk,

hogy a világnak mi is

részesei legyünk.

Csak szeret és szolgál

az első perctől fogva,

minden lépésünket

Őrangyalként óvja.

Türelemmel osztja

életét, szívét,

tanítja, neveli

kedves gyermekét.

Ajkáról az imádság

értünk száll az égbe,

hogy az Úr áldását

bizalommal kérje.

Örömben-bánatban

velünk megosztozik,

Ha nehéz a keresztje,

nem panaszkodik.

Arcáról sugárzó,

édes szeretet,

Elrejti a szemében

csillogó, fájó könnyeket.

Élete, piciny láng,

tündöklő sugár,

fényében a vándor

mindig hazatalál.

S ha kialszik a láng,

Égbe száll a füstje,

A szív pihen, de szeretete

velünk marad itt a földön

Mindörökre.

Tóth Juli

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Húsvét reggelén

húsvéti mese angolul

Templomban

HÚSVÉTRA

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,

Mezők smaragdja, nap tüzében égő,

Te zsendülő és zendülő pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élő,

Fogadd könnyektől harmatos dalom:

Szivemnek már a gyász is röpke álom,

S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Virágot áraszt a vérverte árok,

Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Hisz annyi elmulasztott tavaszom van

Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott

S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,

Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Juhász Gyula

HÚSVÉT NAPJÁN

Csilingel a hajnal

Húsvét napjára,

hímes tojás bujkál

a lányok markában.

Ibolya meg nárcisz,

mind ilyenkor nyílik,

locsoló legénynek

gomblyukába illik.

Füstölt sonka illata

levegőben lengedez,

áldottan jó ízű

Megváltónk ünnepe.

Tavaszi napsugár

olyan szépen ragyog,

arannyal hinti be

ezt az áldott napot.

Pálné Lele Ilona

HÚSVÉTI TOJÁSOK

Tükörarcon boldogság nevetett.

Fű közé bújtak tojásgyerekek.

Harangszó-hintán fény lendült tova.

Olyan fehér felhő nem lesz soha,

s oly zöld a zöld, s oly izgatott idő:

tágult szemmel ajándék-kereső.

Játékbárányka bámult, bégetett

mikor ráleltek ujjongó kezek.

Mackó mosolygott. Tréfás könyv szaladt

elénk képpel. Kíváncsi pillanat

kukkantott velünk új bokorba be:

van-e ajándék, nyúl-hozta mese?

S a tojások! Díszes szoknyájú dal

perdült velük: húsvéti diadal...

Ó, volt-öröm! Az még ma is ragyog,

míg múltam szélén ülök, hallgatok

vagy írom tovább a nyúl-hozta kék,

piros, zöld, sárga, égtáncú mesét,

s a táj, az ünnep álomtelt-csodás,

színeiben tavasz, feltámadás,

s este kigyúl fent gyermekkor-haza

talányosan tündöklő csillaga.

Lelkes Miklós