Munkakedv

...És ha nekem munkakedvem támad,

leülök egy csöndes sarokba,

és addig várok,

amíg elmúlik a roham!

No ilyen most az én hangulatom is, de a muszáj nagy úr...ezért hamarosan a tettek mezejére lépek. 

VALLOMÁS

Tegnap este ezt akartam elmondani a fórumon, de közben Pistukámnak és Lánykámnak kellett a segítség. Szerencsére Tündérmanóm nem ébredt fel, ő viszonylag jól aludt az éjjel. Végül is Öcsi mellettem aludt, nyugtalanul, alig kapva levegőt. Kis mellkasa nehezen pihegve emelkedett és süllyedt.
Az éjszakánk nem a legjobban telt, de túl vagyunk rajta. Átvettem én is a staféta botot.

Sziasztok!

Olyan jó olvasni benneteket...

... most itt és a világba kiáltva elmondom, hogy miért olyan jó a Csipet csapathoz tartozni. Egyfajta vallomás a részemről, saját szavaimmal, gondolataimmal.

Persze a végén nem marad el, az idézhető idézetek sora sem.

Jó veletek,

 - mert szeretlek titeket,

 - mert ha valakinek bánata van, testi vagy lelki, mindig van aki felhozza a bányászbéka feneke alól,

 - mert egy csodálatos csapat vagyunk, akik odafigyelnek egymásra,

 - mert a problémáinkat merjük elmondani,

 - mert meg is beszéljük,

 - mert a félreértéseket tisztázzuk és nem hagyunk senkiben sem tüskét,

 - mert megértjük egymást, még ha értetlenkedünk is,

 - mert erőssé váltunk egymás által,

 - mert mindig tanulhatunk egymástól,

 - mert együtt vagyunk jóban s rosszban,
 - mert vannak közös emlékeink, amik kincsesládánkat gyarapítják,

 - mert mi vagyunk a Csipet-csapat.

Még lehetne folytatni, hogy miért érdemes és "kell" ez a barátság, a személyes találkozásokkal együtt.

Igen, azon leszek, hogy a szombati találkozón ott legyek. Nem csak miattatok, hanem magamért is. Mert a barátság, olyan mint egy falat kenyér. Nélküle éhezik a lélek.

Nekem szerencsém van, mert rajtatok kívül is vannak barátaim. S van az egyetlen is, akit ti nem ismertek. S ezért nem szabad haragudni egymásra, mert biztos van mindenkinek "leg-leg" szívbeli.

De a Csipetek egy nagyon különleges barátság, - s ezt nem tudom elégszer megköszönni Erkónak, - aki az ötvenentúlra invitált, s az akkori tagoknak, hogy befogadtak, mint ahogy teszik, tesszük azóta is, rendületlenül. Erre a barátságra még nem született meg a megfelelő szó, de idővel megfogalmazódik.


Köszönöm, hogy vagyunk egymásnak, mindazért amit fentebb megfogalmaztam. Vigyázzunk a kapcsolatunkra, mert ebben a gépiesült világban az emberi értékek nagyon fontosak.
Sziget ez, a barátság, a szeretet és az elfogadás szigetének is nevezhetnénk.

"Majd elmondom" - gondolta, de amint barátjára nézett, arra gondolt, hogy az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.

Fekete István

A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egy valamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.

Ingmar Bergman

Mikor egy barát közelébe kerülünk, egy másik világba jutunk, ahol frissebb a belélegzett levegő, tisztábban csengenek a hangok, élénkebbek a színek, gondolataink gyorsabban, következetesebben járják útjaikat. Való világunk teljesen különbözik ettől a környezettől, hiszen most olyan helyzetben vagyunk, ahol szabadon önmagunk lehetünk.

Andrew M. Greeley

Nagy kő zuhan....

Mondd meg, ki vagy!
És hány darab?
Reggeltől estig
ragyogjon a Nap!
A csend beszél, hallgass velem,
Szoríts magadhoz,
Szép kedvesem!

Nagy kő zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!
Nagy kő zuhan, ez volt az életem.
Ahonnan érkezett, oda egyszer visszatér.

Kard és Kereszt,
Rózsa és Vér.
Az ég dörögjön és fújjon a szél!
Ezüst a hold, vörös az ég,
még egyszer lássam, csak egyszer még!

Nagy Kő Zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!
Nagy kő zuhan és egyszer rám talál,
Ó jössz-e már, ó jössz-e már,
Ó jössz-e már?

Nagy Kő Zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!
Nagy kő zuhan, ez volt az életem.
Ahonnan érkezett, oda egyszer visszatér.

Nagy Kő Zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!
Nagy kő zuhan és egyszer rám talál,
Ó jössz-e már, ó jössz-e már,
Ó jössz-e már?

Nagy Kő Zuhan...(4x)

 

 

Az én szívemről is nagy kő esett le. Robaját hatalmasnak éreztem, s megkönnyebbültem. Pajzsmirigy biopszia eredményét vártam 3 hétig. S bár a levételnél már eldöntöttem, hogy jó lesz az eredmény, időnként kupán kellett vágnom az ördögöt, aki botorságokat sugdosott a fülembe.

Csak gyulladást igazolt az eredmény, amit gyógyszeres kezeléssel kordában lehet tartani. Sokan drukkoltak nekem: a családom, a barátaim - egy egész Csipet csapat -s jómagam.

Szerencsémre, szép lett, de leginkább jó lett, amikor "földet ért".

 

Ágnes névnapra szeretettel

Csipetnyi örömök

Csipet barátnőnknek szeretettel küldöm, ezt a kedves köszöntőt,

melyet Roanna készített, aki szintén Csipet.

"Egy angyalt küldök Neked,

tegye szebbé az életed!

Tegyen pénzt a zsebedbe,

vigyen boldogságot a szívedbe!

Vegyenek körül barátok,

BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK!"

ismeretlen

Ezúton kívánok minden Ágnesnak sok boldogságot, jó egészséget

 és szeretettel teli pillanatokat családjuk és barátaik örömére is.

Antaloknak szeretettel

Szeretettel gratulálok!

Funz4you.com

Szívből jövő mosoly

Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!

Paulo Coelho

31.

Drága Kisfiam!

Ezelőtt 31 évvel láttad meg a világot. 1981. január 10-én, 18:17 perckor.

Már pocaklakóként is nagyon szerettelek, édesapáddal együtt. De amikor a világra jöttél, semmihez nem hasonlítható érzés kerített hatalmába. Csodálatos volt a karjaimban tartani téged.

Már akkor is

mikor csak gondolat voltál
majd szüntelen lázas akarat
mikor még nem tudhattam
hallom-e valaha hangodat
már akkor is?

mikor édes bizonyság lettél,
aprócska ugyan de igaz
mikor szívem alatt magad
voltál minden napban a vigasz
már akkor is?

mikor testem átformáltad
kedved s akaratod szerint
mikor még nem tudhattad
milyen lesz neked majd idekint
már akkor is?

mikor akaratlan osztoztál
velem örömben, bánatban
mikor elindultál felém
egy nap várva várt váratlan
már akkor is?

már akkor is
nagyon
szerettelek.

Sárhelyi Erika  /Netelka/

S ahogy cseperedtél, teltek az évek, ez az érzés nem múlt el. Szerintem nem is múlik el soha.

Mert akármilyen nagyra is nőttél és szép szál legény lettél, sőt most már egy kicsit emberesedtél is, de nekem örökre és megváltoztathatatlanul, a kisfiam maradsz.

 

Rudolf Steiner idézetek

A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.

Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében.

Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.

Mit is kívánhatnék... jól tudod

Minden évben ismétlésbe

bocsátkozok.

De azért ismétlem

szüntelen.

Mert nékem ez

lételem.

S hiszem, érzed

szeretetem.

Csiszi - 2012. január 10. Monor

Kockázat

Ki tudja, érdemes-e blogot írni? Egyfajta kitárulkozás a világ felé. Szabad-e blogot írni? Többféle véleménnyel találkoztam már. Mondhatod és mondhatom, hogy bizonyos kockázattal jár.  De hát az élet is ilyen, kockázatos és mi mégis feszegetjük határait. A végén talán rájövünk, hogy érdemes volt kockáztatni.

Évről-évre. Napról napra.

Ahogy a másodpercekből percek, a percekből órák és az órákból napok lettek-lesznek.

Csiszi

"Nem vagyok a sors áldozata – gondolta minden percben -, hiszen merek kockáztatni, átlépni a korlátaimat, és olyan kalandban lesz részem, amelyre majd öregkoromban, egy unalmas délutánon nosztalgiával emlékezhetek – bármilyen abszurdnak tűnhet is ez."

"Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk - meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."

Paulo Coelho

A legjobb dolgok...

forrás:

http://mindent-a-szemnek.hu

Csodálatos

Miért keresnék távoli csodákat?

hiszen, hogy élek, maga is csoda!

Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,

csodálni ezt meg nem szűnök soha.

Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,

csoda, hogy érzek és gondolkodom,

képzeletemben képek szárnyasodnak

s betűhálómmal őket elfogom.

Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?

Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?

Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik

e furcsa szellem titkos búhelye?

Csodálhatnám a napot és a holdat

s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;

de mért szállnék a messzi csillagokra,

hiszen csoda az én kis életem.

És új életek szakadtak belőlem,

oly egyszerű és mégis oly csodás,

ahogy a rügyből a levél kipattan,

mégis mi hát egy új fogantatás?

Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,

mi a remegés, mi a félelem?

S mily különös, úgy csüggni mindhalálig

egy idegen, egy másik életen.

A gyerekem az életemnek mása, 

ő én vagyok, de mégis Ő maga.

Csodáltam őt, amikor járni kezdett,

mikor kibuggyant legelső szava,

s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:

lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?

s mikor benne is képek szárnyasodtak,

akkor éreztem, hogy már elhagyott.

Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,

s ahány ember, megannyi képzelet.

Mindenki lát, csupán röptén elfogni

kevesen tudják ám a képeket,

művésznek mondják az ilyen varázslót,

aki szavakba, színbe, kőbe vés,

de honnan ez, én is miként csinálom?

Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.

Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!

Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!

Akár a mag, amely egy sziklacsúcson

gyökeret ver s kövek közt megfogan.

A szél a gyönge magvat elsodorja,

de erős az élet és megtapad...

Csodálatos az élet és hogy élek 

s hogy én is adtam életmagvakat!

Várnai Zseni

Az élet alkonyán

Elmúlt már az ifjúságod

Itt van életed alkonya.

Ne gondolj az elmúlásra.

Ne add fel soha!

Tartogat még az élet szépet

Még, ha lassabb is már a lépted

Gyönyörködj kerted virágban

Fürdőzz meg a Napsugárban.

Nézd, hogy növekszik egy kisgyermek.

Tanítsd meg , mire csak lehet

Ha tovább adod a jót és szépet

Már nem volt hiába élted!

A reményt , ne add fel soha,

Hogy sorsod nem lesz mostoha.

Ha elérkezik az utolsó óra

Mosolyogva indulj a Nagy Útra.

Mikor megszülettél, mosolygott mindenki

Egyedül Te sírtál ,más senki.

Próbáld úgy élni Élted,

Hogy mikor elmész sírjanak Érted!

Kárpáti Éva

Forrás: http://aranyrozsaklub.lapunk.hu/