"Ha az élet művésze akarsz lenni, találd meg a szomorúságban is a szépséget és az elrejtett, édes gyönyörűséget."
Ez egy ravasz útravaló, de fontos. Én is másoktól kaptam. Azt mondták: embernek lenni nehéz. Tele van az élet veszteséggel, szomorúsággal. S ezt nem megúszni kell, mert nem lehet, hanem átminősíteni.
Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm.
Sírni gyakran élvezet. Nyugodtan sajnáld magad! Ne tiltakozz ellene.
Ne higgy azoknak, akik azt mondják, az önsajnálat rossz és gyermeteg dolog. Ki sajnáljon téged, ha nem te, saját magadat? Testben élni, halandó életet élni, s közben és a végén mindent és mindenkit elveszteni: szomorú dolog. De ember vagy. Élsz!
Sírd hát ki magad, boldogan, és fesd át a szürkét színesre - bátran! Jogod van hozzá! A nagy kultuszok ezt tudták.
"Mono-no avare" - mondták az ősi Japánban, ahol ismerték az élet minden fájdalmas titkát. Azt jelenti: "Megadom magam a bánatnak". Nem tiltakozom, mert az már kellemetlen, és nem tudok tenni ellene. Hanem élvezem! Igen! A sikerkönyvek és legszebb japán festmények nem "dobták fel" az embert, hanem ábrándosan szomorúak voltak.
Gyönyörködni a mulandóságban, és nem csupán elfogadni, de megszépíteni a veszteséget: a legmagasabb életművészet. Amelyik versben nincs szomorúság, nem elég mély, nem elég igaz, nem elég gyönyörű.
Magában a szépségben - amikor teljes pompájában kibomlik, akár egy rózsa vagy egy fiatal arc - az a szép, hogy most még van, de holnap már nem lesz. Elillan.
Élvezd hát a "rossz" időt! Ne légy tőle depressziós - csak szomorú. Tudod, mi a különbség a kettő között? Hogy a depresszió iszonyú, mint a halál, mert közben nem tudod, hogy el fog múlni. Azt hiszed, hogy mindig így marad, de ha szomorú vagy, tudod, hogy az elmúlik. Elmennek a sötét viharfelhők, és kisüt a Nap!
A felhőket is szeresd, és gyönyörködj a viharban! Az esőt és a szürke, esővert pocsolyákat is szeresd, mint gyerekkorodban. Emlékszel, hogy szerettél tapickálni bennük anyád bosszúságára? Nagyobb öröm volt, mint ma a tengerben fürödni.
"Mono-no avare!" Tanuld meg, és művésze leszel az életnek.
"Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani."
Vigyázz! Ez nem egészen így van! Csak félig. Mások lelkébe belebújni azt jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsát - és a szívével szeret, de az már nem biztos, hogy élni is tud vele!
Ennek a gondolatnak az igazsága ott dől el, hogyan állsz a saját hibáiddal. Ha jól élsz, az azt jelenti, hogy szüntelen harcban állsz a hibáiddal, mert több akarsz lenni, teljesebb, s előbb-utóbb magad is le akarod győzni a "nem szeretem" tulajdonságaidat.
Százszor elesel, százszor föltápászkodsz - így működünk. Amíg ez a küzdelem tart, nagy segítséget kapsz attól, aki szeret. Fölemel. Ha kell százszor is, de ha te már nem küzdesz tovább, ha jól érzed magad a padlón, vagy még inkább a bénult lefelé hullásban, akkor el kell engedni a kezedet, bárhogy szeretnek is.
A "szív szeretetének" valóban van egy mágikus hatása. Segíteni tud. Gyógyítani is, de csak akkor, ha valaki akarja ezt a segítséget. Ha nem akarja - el kell engedni. Az igazi szeretet ugyanis a szabadság jegyében áll. Vagyis hiányzik belőle minden erőszak és ráhatás, minden görcsös és kétségbeesett nevelő szándék.
Ha valaki nem akar, nem tudsz tenni érte semmit, mert az önakarata erősebb, mint a te szereteted. Ilyenkor fájó szívvel el kell engedni. Abban a pillanatban, amikor nem te emeled őt, hanem ő húz le téged - el kell engedni a kezét. Nem csak önvédelemből. Miatta is.
Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem tudod az útját állni. Sajnos. Attól még nagyon szereted. Fájdalmasan és reménytelenül.
Sokan éljük át ezt a tehetetlen szeretetet, nemcsak a párunkkal, de gyakran a gyerekünkkel is. Sajnos a bukásoknak, az elveszéseknek, a vétkeknek és zuhanásoknak fontos szerepe van a sorsunkban. Nem tudjuk kikerülni, és senki szeretete nem óv meg bennünket ezektől.
Ha ezt megérted: a szereteted bölccsé válik. Ez már nem emberi, hanem valódi, nagybetűs SZERETET.
"Mindenkinek a lelkében egy dal van, ami csak az övé. Senki másé. Ez az ő boldogsághangja. Te ismered a magadét?"
Mert ezen múlik minden. Nem mások tesznek boldoggá. Nem ő, te és ők, és nem a pénz, a szerencse és a jólét. Boldog csak akkor lehetsz, ha megszólal a dalod. Lehet, hogy éppen nem történik semmi. Nincs ott senki, egyedül vagy, és mégis érzed. Átéled, hogy: "Most jó!" Ez megszólalhat akkor is, ha álmodozol, ha reménykedsz. Még nem vált valóra, csak gondolsz rá, még csak képzeled... és mégis!
Más is kiválthatja belőled az élményt, például egy érintés, de még inkább valakinek a közelsége. Esetleg egy jó szó, egy pillantás, egy jó hír. Bár az utóbbi inkább izgatottá tesz, várakozóvá, örömtelien nyugtalanná. A boldogsághang pedig nyugodt. Nem lázas, nem remegő, nem fönt-lent érzés, hanem inkább hazatérés élmény. Ott vagyok, ahová mindig vágytam. Otthon vagyok. Hal a vízben. Ember Isten ölében.
Ne feledd, hogy a Mester a "Mennyek országáról" beszél. Ami nem kívülről jön el - mert tebenned van. Azért beszélt többes számban, mert nem egyetlen menny van, hanem sok - ahány ember.
Szeretni csak akkor tudsz valakit, ha néha-néha meghallod az ő boldogsághangját. Más, mint a tiéd, de ha szereted, ismerős. Rá tudsz hangolódni. S el is tudod dalolni neki, néha. Ezek az élet ritka és csodálatos pillanatai.
"Megpillantalak, mint kívánatos kamasz lányt, s látom a bottal botorkáló, műfogsoros, öreg nénit, akit a romboló idő formál majd belőled - és mindkettőt szeretem. Így lát a szívem."
Kapcsolataink azért nem tartósak, mert nem a szívünkkel látunk. Mert látunk az eszünkkel, az érzéseinkkel és a szenvedélyeinkkel. Látunk a vágyainkkal, az ösztöneinkkel és a szemünkkel. Látunk az ujjunk hegyével és a nemi szervünkkel. Erre mind szükség van.
Sokféle szemünk van, biztos tapasztaltad, de ezek a nézések hamar elmúlnak. Az eszem arra kíváncsi, hogy ki tudok-e jönni veled, s egyeztetni tudjuk-e az érdekeinket. A vágyam azt kérdi, hogy jó lesz-e veled. Az érzékeim azt tapogatják, hogy milyen a lényed, a tested sugárzása. A nemi szervemmel azt látom, hogy kívánlak-e.
Mindegyik szemem jól lát - a maga optikája szerint -, de ha csak egy kicsit is távolodsz tőlem, máris másképp tűnsz fel előttem. Nem vágyódom rád, nem kívánlak már. Nem azt gondolom, amit te - másképp látlak egészen. Mások lettek az érdekeim. Megváltozott a szemléletem.
Megöregedtél - és hol van már az ölelések öröme? Elmúltak. Minden változik: a testünk, a világfelfogásunk, az érzéseink. Megöregszünk, megkopunk, elfáradunk. Bölcsebbek vagy butábbak leszünk. Egyetlen valami nem változik: a szív optikája.
Ha a szívemmel láttalak meg, akkor nagyon messze láttam benned és nagyon magasra. Olyasmit vettem észre, amin nem fogott az évek múlása. Ugye tudod, hogy csak így lehet tartós egy párkapcsolat? Ha a szívünkkel látjuk egymást. Nem elég, hogy "szeretlek".
Minden szememmel tudtalak szeretni. Az érzéseimmel, érzékeimmel és az eszemmel is. Nem elég. Az is kell, hogy SZERESSELEK. Így, nagybetűvel. Ritka manapság. Nagyon ritka.
"Gyengéden simogatni csak erős kézzel lehet."
Ez egy fontos gondolat. Azt üzeni, légy erős. Először is tudnod kell, hogy az érintésben nemcsak érzelmeket és gondolatokat, de energiákat is adunk át. Kézrátétellel gyógyítani lehet. Egy idegrohamot le lehet szerelni egy megnyugtató, szoros öleléssel.
A kisállatok nemcsak azért bújnak az anyjukhoz, mert fáznak, hanem mert gyengék még. Erőt akarnak szívni magukba. Mondhatnám: biztonságot, de mi más adna biztonságot, mint az erő.
Egy jó anya olyan erős, mint egy atomerőmű. Férfi soha nem lehet olyan erős, mint egy igazi anya. Az, hogy a világ még áll, csakis a mérhetetlen női energiának köszönhető. Még egy Schwarzenegger is törékeny és összeroppan, ha nem töltekezett valaha az anyjából, de ez csak egy mellékgondolat.
A lényeg, hogy gyengéd csak az lehet, aki nagyon erős. Egy gyenge ember nem lehet gyengéd - csak gyenge.
Manapság azt hisszük, hogy az erős ember agresszív, erőszakos, fenyegető, izmaival és intellektusával kérkedő. Azt hisszük, erős az, aki szüntelen tett-éhségben él, törtet és mindenkit megelőz. Éppen a fordítottja az igaz.
Az igazi erő - lelki erőre gondolok - nemigen látható. Vitában az erős a csendesebb. Nem akar mindenáron győzni. Vitákban sem. Azt mondja, mint Jézus: "Te mondtad." Nem agresszív. Nem akar "balhét". Kicsit olyan, mint Piedone: nyugodt, szelíd, derűs és jóakaratú, de nem tanácsos megtámadni.
A hívők azt mondják, hogy az igazi erő: erőtlen. Mint a víz. Mindent legyőz, felold, elsodor, lágy és szeretsz benne úszni, mert simogatja a testedet.
Az erős emberek teli vannak gyengédséggel. Van miből gyengédnek lenni. Ahogy az igazi férfi nem a macsó, hanem akiben sok lágy, megértő, szelíd, sőt, néha még kifejezetten feminin vonás is van. A gyengédség hiánya az éretlenség jele. A nem igazi, nyers, szelídítetlen erő jele, mely még nem valódi.
Egy érintésből meg lehet érezni, hogy az vajon egy erős ember érintése-e, vagy csak egy gyenge emberé. Nagyon nehéz egy olyan emberrel élni, akiből hiányzik a gyengédség. Légy erős. Ne azért, hogy győzni, hanem hogy simogatni tudj!
Egy-egy gondolatsorban, pirossal jelöltem azokat a sorokat, melyek számomra nagyobb jelentőséggel bírnak.
Felkeltettem az érdeklődésed?
Még többre vagy kíváncsi? Látogass el a következő oldalra, én is innen hoztam.
