Mikor azt hinnéd a történet már a végéhez ért,
új dallam kezdődik el,
egeret a macskára bízni könnyelműség,
bársonymancs rút karmot rejt,
na de fenn a nap lát téged,
vigyorog és óvja a lépted,
és ha bárki megkarmolna,
húzz már el, de fogd poénnak fel!
Refr.:
Hogyha lezuhog a jégeső, s jól fejbe ver, hát szteppelj vele,
és mikor egy százkilós a lábadra lép ne kékülj bele,
ha pofon üt a fém liftajtó, mikor a jó rég nem jó,
mikor az ág is csak húz, mikor a dal már csak blues,
ha nevetni tudsz, a bajból kijutsz,
tiéd a nagyvilág, hidd csak el!
Ez, ami kell! Óóóó, ez ami kell!
Mikor reggel ébreszt a vekker és a kukás,
képzeld, hogy zöld réten jársz,
mikor sírba kergetne már a sok ugatás,
hidd azt hogy, felhőkön szállsz, hisz
visz a szél és fentről látod,
a tetőkön száz jóbarátod,
noha néha fúj és nyávog, de nem tép szét a macskanemzetség!
Refr.:
Hogyha lezuhog a jégeső, s jól fejbe ver, hát szteppelj vele,
és mikor egy százkilós a lábadra lép ne kékülj bele,
ha pofon üt a fém liftajtó, mikor a jó rég nem jó,
mikor az ág is csak húz, mikor a dal már csak blues,
ha röhögni tudsz, a bajból kijutsz,
tiéd a nagyvilág, hidd csak el!
Ez, ami kell!
Ha pofon üt a fém liftajtó, mikor a jó rég nem jó,
hisz a macska s egér, amíg él együtt él,
hát ez itt a lényeg, hogy lásd meg a szépet (szépet),
s jó lesz itt élned (élned),
hidd el! Ez, ami kell! Ez, ami kell!
