Vendégségben

Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz többet törődni azzal, ami még a világ szépségeiből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.

/Wass Albert/

Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a renkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.

/Márai Sándor: Füves könyv/

Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra, és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez.

/Wass Albert/

Áldott ünnepeket

Ajándék Neked

Karácsony – Harang csendül...

I.

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba'

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

– Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget.

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra.

/Ady Endre/

Szabó Gyula előadásában

„Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.

Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”

/Paulo Coelho/

ÉRTÉK

Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Egy kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, és nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned.

Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled - feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereket. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, amikor mindenki kiabál: "Igen, Igen!"

Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag, hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass.

Ennyi az élet értéke.

/Márai Sándor: Az élet értékéről/

2009. december 12. - megérkeztem

Kedves nénik és bácsik!

A mai napon úgy döntöttem, feladom luxusalbérletem Anyánál, ezért kiköltöztem. Jó volt nála de kiváncsi voltam, hogy milyen a Karácsony. Izgatottan várom a találkozást, apukámmal, az én drága nővérkémmel, Szandival is.
Tudjátok én nagyon gazdag emberke vagyok, mert van két-két nagymamám és nagypapám, sőt egy dédnagyikám is. Mindannyian szeretettel vártak, ezenkivül sok-sok barát, rokon és ismerős, s ezért is gondoltam, hogy itt hagyom a biztonságos, védelmező helyemet és megörvendeztetem őket jöttömmel. 

Megérkeztem 2009. december 12-én 13 óra 25 perckor és ha már itt vagyok, elárulok néhány apróságot magamról.

Szóval a csuklómra kötözött furcsa ízű szalagra azt írták én lennék Tóth István Károly.

Talán koromfekete hajamnak köszönhetően mindenki oda van értem. Bár most még picinek érzem magam, mindössze 2400 gr és 51 cm vagyok, de kétóránként édesanyám karjaiban ennivalót és szeretetet kapok. Igyekszem hamar megerősödni, hogy személyesen megismerhessek mindenkit.

KisIsti

A világ minden gyermekkel újra kezdődik…

/Henry David Thoreau/

KÖSZÖNÖM NEKED AZ ÉLETET!

Új élmény nekem, hogy itt vagyok,
én most már veletek maradok!
Oly fáradt vagyok és nagy a fény,
épp csak hogy világra jöttem én...!

Látjátok, kezemben nincs semmi,
de nagyon tudok ám szeretni!
Érzitek, kis szívem hogy dobog?
Akik ezt meghallják, boldogok!

Annyira szeretlek, anyukám,
kérlek, hogy vigyázz jól énreám!
Eddig fenn őriztek angyalok,
ezentúl a kincsed én vagyok...!

Olyan jó karodban pihenni,
tudom, hogy nagyon fogsz szeretni!
Látod, hogy mosolyog gyermeked?
Köszönöm, neked az életet!

Hiányt én soha nem szenvedek,
ha szeretsz, bánatos nem leszek!
Vegyél a karodba, engemet,
legyen kis gyermeked, mindened...!

//Szuhanics Albert - Debrecen, 2008. július 26/
forrás: http://www.poet.hu/

Kedves mindenki!

Köszönöm a jókívánságokat és szeretettel teli gondolatokat.

Smilepuszám és ölelésem.

Funscrape.Com

More Teddy Bear Comments

Télapó itt van...

A Mikulás

Vígan int a hófelhőknek,

nem bánja, ha fúj a szél,

világjáró csizmájában

dudorászva útra kél.

Tombolhat a Hókirálynő,

süvölthet a fergeteg,

fittyet hány a hóbuckáknak,

hisz a dolga rengeteg.

Meglátogat minden várost,

megles minden ablakot,

megnézi, hogy párkányára

milyen csizmát raktatok.

Hogyha tisztán csillog-villog

minden egyes szeglete,

mielőtt még felébrednél,

ajándékot rejt bele.

/Mentovics Éva/

   

Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!

Hol van a te házad?

Ki adta, ki varrta

báránybőr subádat?

Átvetőzsákodat

ki tölti meg újra?

Hámodat, szánodat

mi röpíti, húzza?

Meleg jó szívednek

honnan van a kincse?

Zimankós hidegben

van, ki melegítse?"

Zúg a szél, csupa dér

már az ablakpárkány,

Janika álmodik

puha, fehér párnán.

Szól hozzá Télapó,

hó olvad szakállán,

s ahogy szól, szemében

fénylik a szivárvány.

Házamat csillagból,

hét göncölszekérrel,

hegyimanók hordták

teliholdas éjjel.

Subámat hét gyapjas

fehér bárány adta,

tündérlányok gyűszűs

ujja varrogatta.

Zsákomat illattal,

édes ízzel, mézzel

méhek töltögették

virágporos kézzel.

Szánomat szélsebesen

három pejkó húzza,

kucsmás fenyők között

kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek

jóság a kilincse,

s édesanyák mosolygása

a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom

egyetlenegyszer sem:

az ő bársony pillantásuk

átmelenget engem.

/Csányi György/

 

Mikulás

Égi úton fúj a szél,

hulldogál a hó,

nem bánja azt, útra kél

Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,

fújhat már a szél,

nem fagy meg a jó öreg,

míg a földre ér.

Körülötte égi fák,

rajtuk csillagok,

lámpást tart a holdvilág,

fényesen ragyog.

Lent a földön dalba fog

száz és száz harang:

"Jó, hogy itt vagy, Mikulás,

gling, giling-galang!"

Ablakba tett kiscipők

várják jöttödet.

- Hoztál cukrot, mogyorót,

jóságos öreg?

- Hoztam bizony, hoztam én,

hisz itt az idő,

nem marad ma üresen

egyetlen cipő.

Hajnalodik. Csillagok

szaladnak elé,

amint ballag Mikulás

már hazafelé.

/Zelk Zoltán/

Születésnapra

Szandikám, kicsilány

boldogságterápiám

Ma 4 éves lettél

boldog vagyok,

hogy megszülettél.

Már idáig is sok örömöt adtál

Oly jó, hogy vagy nekünk

Nem adnálak semmiért a világon

Ha mosolyogsz, dalol a lelkünk.

Érzéseimet vetném papírra

Leírnám, de nem igen lehet

Ölellek és puszillak

te drága gyermek.

Amikor reggel felkelsz

s rám mosolyogsz

lehet kinn zord idő

az én szívem mégis ragyog.

S amikor huncutkodsz

vígan és nevetve

Olyan, mintha

csókot lehelnél lelkembe.

S tudod, hogy szeretlek

ha morcos is vagy

mert előfordul ez is

néha nap.

Szeretlek kisunokám

Te drága kicsilány.

S kívánok neked

mindenből eleget.

Boldogságot, egészséget

örömöt és békességet

s tengernyi szeretetet

mely növeli erődet.

Nőjj nagyra

játsz sokat

legyél gyerek.

Ezt kívánja szeretettel nagymami

aki ha kéred, boldogan leül veled játszani.

2009. december 1.

/Csiszi/

Várakozás

Este, amikor jövök hazafele, már sok helyen látom, ahogy várják az ünnepeket. Néhol egy kötélen mászó Mikulás látszik, néhol a  kertben egy-egy örkzöldet öltöztetnek fénybe.

Igyekszem ráhangolódni én is. Ünnepbe öltöztetem otthonom és a lelkem.

Hétvégén jön a kisunokám és arra gondoltam, hogy együtt készítünk valami szépet. Ötletvadászatra indultam és több kincsre bukkantam. Ötletgazdaként segítőtársam is akadt Luna személyében. Köszönöm neki!

Karácsonyi gyermekdalok

Szalvétahajtogatás

Hogyan készül?

Az adventi időszak

Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja, mindig november 27. és december 3. közé esik.
A december 25-e előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja. Az azelőtti advent harmadik vasárnapja és így tovább. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis „szenteste” (ebből következik, hogy advent első vasárnapja nem lehet később, mint december 3.).

A kronológia tudománya szerint a karácsony álló ünnep, mindig ugyanarra a napra esik. Krisztus születését a IV. század óta december 25-én ünneplik. Az előtte lévő négy hetes előkészületi időszak az Advent. A karácsonyi ünnepek mai formája nagyrészt római és germán eredetű: német földön állítottak először karácsonyfát a 17. században.

Az adventi időszak kezdetén a keresztények fenyőágból koszorút kötnek, rajta négy gyertyával, melyet vasárnapról vasárnapra sorra gyújtanak meg. A legenda szerint a koszorú hagyománya is német eredetű: egy gyermekotthonban született ez a szokás, ahol ebben az időszakban minden este összegyűltek, énekeltek s felolvastak egymásnak. Ezeken az alkalmakon, egy nagy kocsikeréken minden este meggyújtottak egy gyertyát. Karácsony estéjén 24 gyertya ragyogta be a gyermekek arcát.

Az adventi koszorú

 

Az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. Az első koszorúban 19+4 gyertya volt, jelképezve a hétköznapokat is.

A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.

Adventi naptár

 

 

 

A karácsonyi várakozás izgalmát növelve egyes családokban a gyermekeket advent kezdetekor adventi naptárral lepik meg. Ezen az általában házikóra hasonlító ajándékon kis ablakocskák jelzik a napokat, amelyek karácsonyig hátra vannak, a gyermek pedig úgy élheti át a várakozás örömét, hogy naponta egy ablakot kinyithat, és kiveheti az ott elrejtett apró ajándékot, rendszerint édességet. Az Adventi naptárt egy anya taláta ki, gyermekének örömére, hogy gyorsabban teljen a várakozás.

Advent angyalai

 

Az első vasárnap angyala

 

Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

A második vasárnap angyala

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

A negyedik vasárnap angyala

 

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Kellemes várakozást!

forrás:
http://www.wikipedia.hu/
http://www.sulinet.hu/

Advent idején - részlet

Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés

Rájövök ismét-tán ezredszer-,

hogy szépen élni gyakran túl kevés

Szeretni szóban és tettekben,

hinni, remélni szüntelen.

Táplálni kell mosollyal, öleléssel,

hogy emléked hibátlan legyen.

........................

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,

ha gyertyafényben rá emlékezünk

s tudom-onnan fentről ő is nézi:

Ugye mindenkit szeretünk?

Jusson szép szóból bárkinek!

Simogató, ölelő kezekből,

mosolytól csillogó szemekből

áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból,

áhitat járja át a lelkeket!

A szeretetet, mit tőle tanultunk

naponta adjuk át mindenkinek.

/oprae - http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=51140 /

Sikerről avagy a magamba vetett hitről....

“Furcsa dolog, te is bizonyára már ezerszer elmondtad… hogy soha nem fogod megtudni, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod. Bármennyire is szomorúan hangzik, legtöbben soha sem próbálnak meg semmit sem csinálni, addig amíg nem biztosak benne, hogy menni fog nekik.”
/Bob Proctor/

“Soha ne értékeld egy hegy magasságát, mielőtt felérnél a csúcsra. Csak azután fogod látni, hogy milyen alacsony volt.”
/Dag Hammarskjold/

  Hat mód arra, hogy megszerettesd magad az emberekkel

1. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt.
2. Mosolyogj!
3. Sohase feledd el, hogy minden embernek egész anyanyelvéből a saját neve hangzik a legédesebben és ez a legfontosabb.
4. Légy jó hallgató és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek.
5. Beszélj olyan dolgokról, amelyek a másikat érdeklik.
6. Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fontosabb.
/Dale Carnegie – Sikerkalauz/

“Az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem szívesen csinálnak.”
/Goethe/

“A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll.”
/Albert Schweitzer/

“Az utolsó hópehely utat enged a tavasz első bimbóinak. Hadd emlékeztessen a természet bennünket arra, hogy még a legnehezebb idők is véget érnek egyszer, és új élet kezdődik.”
/számomra ismeretlen/

“Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel.”
/Joanne Kathleen Rowling/

“Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!”
/Mark Twain/

....szomorúságról

“Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva. Először is, az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezzél csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!”

/Márai Sándor: Füves könyv/

... mint a vetőmag

Csodálatos verseket ajánlok figyelmetekbe, telve érzelmekkel, az élet szeretetével.

Farkasüvöltés - Preisz Antal versei

S hogyan lettem boldog tulajdonosa a könyvnek, elmondom:

Lassan egy éve, hogy egy nagyon kedves ismerősöm Erkó, - aki az óta szívemnek kedves baráttá vált - hívott az ötvenentúl közösségi oldalra. Regisztráltam és ismerkedtem a lehetőségekkel. Így találtam rá a Csipet-csapatra, akik között ott volt ő is. Bátorságot vettem és bekopogtam, s így része lettem egy fantasztikus közösségnek. Az oldalon van több fórum, de nekem ők a legkedvesebbek. A virtuális barátságból, kézzel fogható lett, mert havonta találkozunk, és nagyon fájdalmasan tud érinteni, amikor egyéb elfoglaltság miatt nem tudok velük lenni. A fórumra, néha betért egy kedves férfiember, aki humorával és verseivel elvarázsolt bennünket.

Mivel szeretem a szép gondolatokat és idézeteket, illetve verseket, mindig elolvasom a verses rovatot is. Nemcsak híres és ismert költők versei találhatók itt, hanem amit beírunk, mert valamiért kedves számunkra, vagy csak a hangulatunkat szimbolizálja. Így saját irományok is vannak szép számmal, aminek én különösen örülök. Sok kincsre leltem, gazdagodtam általuk, köztük Wolf verseivel, aki e kötet szerzője.

Jó érzés volt tudni, hogy születőben van egy verses kötet, amit most a kezemben tarthatok és olvashatom.

Ízelítőül álljon itt pár költemény, természetesen a szerző beleegyezésével. S amennyiben megtettszett és kíváncsi vagy a többire, szeretnél a magadénak tudni egy kötetet, írj bátran Wolfnak.

Az első vers, szívemnek kedves barátról, Nagyókáról szól, aki a Csipet-csapat örökös tagja, sajnos már csak lélekben van velünk. Wolf sorai csodálatosan jellemzik ezt a nagyszerű embert, akit - ha rövid időre is - a barátomnak tudhattam.

Mi nem köszönünk el

Mostanában már ritkán járok erre,

Bár most se jöttem volna e helyre,

Nem tört volna le szívemből egy darab,

Nem tűnt volna el egy percre a nap.

Nem szorult volna ökölbe a kezem,

Nem kellene a szemem rejtenem.

Nagyó! Egyszer Te minket már becsaptál,

Mikor úgy hívtad magad: Öreglány.

Akkor még nem láttam rólad a képet,

Csak soraid közt láttam a szépet.

Szavaidban is a szeretet égett,

Jóság és hit lengett körül Téged.

Mikor fotódat először megláttam,

Kis túlzással sóbálvánnyá váltam.

(De még a szívem is beleremegett!)

Mert, kis törődött nénike helyett,

Előttem állt Ő, maga - semmi kétség -

A kortalan örök női szépség.

Köszönjük a sorsnak, hogy köztünk éltél,

Szólhattunk hozzád, s Te ránk figyeltél.

Hogy mindig szeretettel válaszoltál,

Aki ott volt, senkit, ki nem hagytál.

Ahogy elköszöntél, sem volt rendhagyó:

"Szeretettel ölelek mindenkit. Nagyó."

Mi nem köszönünk el, mert itt vagy velünk.

Hallgatod szavunk, fogod a kezünk.

Itt vagy megszépült gondolatainkban,

Ébren és mosolygó álmainkban.

Tehetsz bármit, válhatsz hamuvá, röggé,

Velünk maradsz most és mindörökké.

Kék az ég

Hiábavaló villanásnyi léted?

Kétszáz év, s máris elfelednek téged.

Hogy megduplázd, nagyot kellene tenned,

nem elég csak "simán" embernek lenned.

Kék az ég, és a fű csak azért is zöld,

hipp-hopp…, s máris nélküled, forog a föld.

Ez a villanás, csak ennyi a tiéd,

fogadd el, becsüld meg, ne kérdezd: miért!

Örülj, hogy te élhetsz, hogy megszülettél,

hogy szüleid élnek, s te is szülhettél.

Feledd a múltat… ne mondd, hogy hiába…

ne mondd, hogy fáj még… hogy sorsodba zárva…

Keresd a szépet a megfakult mezőn,

lásd a virágot is a rozzant tetőn,

állítsd mosolyra, sírásra ferdült szád,

fogd föl: számtalan csoda várhat még rád.

Hunyt pilláid mögül is lásd a reményt,

mint fűszálon remegő cseppen a fényt.

Ha kérdenéd, miben hiszek

Tán elmondanám neked:

hiszek az elvetett magban,

a tiszta-szép gondolatban

a nyíló virágban,

a szép mozdulatban,

a simogató kézben,

a szellőben a fényben,

az unokám szemében.

Hitemhez nem kell Isten,

nem kell semmi, ami nincsen

nem kell malaszt, áhítat,

nem kell tömjén, mi átitat,

nem kell harangzúgás,

sem katedrális, sem égbenyúló tornyok

(hiába a feddés, hiába az átok),

ezek nélkül is messzebbre látok,

(Gogol Csehov Miller

Márai és mások)

ha megannyi óriásnak

vállaira állok.

Hiszek az őszben, a nyárban,

a munkás egyszerű szavában,

a tél első szűz havában,

a tavasz lágy sóhajában.

A patakban is hiszek s a kézben,

mely nem hagy veszni a vízesésben,

hiszek apám izzadt homlokában,

anyám tűnődő halk szavában,

hiszek a barátban, a társban,

ki velem volt a hegyre felfutásban,

ki most is velem lépdel lefele,

kezemben benne van a keze,

mely majd az út végén

szelíden tart a szakadék szélén.

Bennük hiszek kimondatlan… szótlan…

nevüket nem kiáltom ha félek… csak halkan…

Nem szólnék titokról, vágyakról…

kinevetett kigúnyolt álmokról…

Ha kérdeznél csak ennyit mondanék

S Te a harangzúgástól úgysem értenéd.

Minden nap

Minden nap várunk valamire,

valami jóra vagy valakire.

Valami szépre vagy csak másra,

ami rálegyint a megszokásra.

Hisszük, hogy eljön valamikor,

egy reggel… egy éjjel… akármikor.

Csendben érkezik, észrevétlen,

mint esti csillag a nyári éjen.

Ki tudja honnan, tudni fogod:

eljött mit vártál, ez a te napod,

s mosolyára csöndben megállhat,

forgása az őrült körhintádnak.

De lehet, későn veszed észre:

árva csillag érted jött az égre,

s míg eszmélsz, neked ragyog talán,

már el is tűnt a föld túloldalán.

A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.

/Gárdonyi Géza/

"Baba-mama nap"

Ma szinte az egész napom, az én drága Tündérmanómmal, az unokámmal töltöttem.

Reggel a 6:48-as vonatot értem el és bő egy óra múlva, már karjaimba zárhattam a kicsilányt. Ha hallaná, mondaná: Mama én nagy vagyok, nem kicsi. Kincsem most lesz december 1-én 4 éves.

Édesanyja, az én drága gyermekem orvoshoz ment, UH-ra és egyéb munkáit is el kellett intézni. Így én vigyáztam a kisemberre, aki ahhoz mérten, hogy beteg - a pocakjával vannak gondok - nagyon víg kedélyű és virgonc volt egész nap.

Kislányommal és a pocaklakóval - aki úgy néz ki fiú lesz - hálistennek minden rendben van. Telefonált miután megtörtént a vizsgálat. Eszembe jut, amikor én hordtam őt és a bátyját a szívem alatt. Akkor még csak a szívhangokat tudtuk meghallgatni, de sosem felejtem el, azt a mámorító, csodálatos érzést. Mindig elérzékenyültem, nagyszerű és semmihez nem hasonlítható. Kicsit elkanyarodtam, de C'est la vie, mondaná a művelt spanyol.

Sokat játszottunk s tulajdonképpen, ezért is ragadtam billentyűzetet, mert nem tudom elégszer csodálni, hogy micsoda fantáziával rendelkezik ez a drága kisember, s nemcsak ő, hanem a hasonló korú társai is.

Voltam doktornéni, anyuka, kisgyermek, óvónéni, kutya, cica, néha nagymama is, éppen mire volt szükség, az adott szerepben. Csináltunk nem szokványos kutyaólat, aminek két bejárata volt. Székek és egyéb ülőalkalmatosságok, no meg egy takaró segítségével, ami a tető volt, egész komfortossá tettük. Hol ketten, hol egyedül volt benne, énekelve, kacagva. Rajzoltunk és csacsogtunk. Csuda jól szórakoztunk.

Az sem volt semmi, amikor doktorosat játszottunk. felváltva voltunk doktorok illetve szülők. Komolyan videóra kellett volna venni, mert azt a szöveget már pont ugyanúgy nem tudom idézni. Csak egy példa: volt úgy, hogy felírtam "orvosságot" - mert hozott papírt és ceruzát is - ami így szólt: naponta legalább 3x nagy ölelés és folyamatosan adagolva szeretet. Ja és a puszizsákok feltöltése.

Komoly kihívást jelentett, hogyan szakítsuk meg a játékot, mert elérkezett az ebéd ideje. Csak sikerült, sőt még a levest is megette, sárgarépástól. Kellett egy kis noszogatás, de szerencsére volt a tarsolyomban ötlet, amit elő lehetett varázsolni és könnyebben megette az ennivalót. Még a mosogatást is jól tűrte, addig a babákkal foglalkozott. Időnként megjelent a konyhában, hogy menjek, mert sír Andi baba és csak a nagymama tudja megvígasztalni. Tudjátok csudajó érzés ez, mert igaz, hogy "csak" játszunk, de azért életszagú is, mert olyan komolyan tudja mondani.

Olyan kedves jelenet volt, amikor édesanyja a konyhában ült és ő ott állt előtte és simogatta a kistesót a pocakban. Olyan féltőn, óvón.

Azért lőttem egy öngólt is. Annyira belemerültünk a játékba, hogy nem aludtunk ebéd után. Amit anyukája egyből kiszúrt és nekem akkor esett le igazából a tantusz. A játék hevében totálisan elvarázsolva, megfeledkeztem róla. (No most joggal gondolhatjátok, melyik a nagyobb gyerek.) Megbeszéltem vele, hogy amikor hazaérek, telefonon felhívom őket, ami úgy is lett. Akkor mondta lánykám, hogy most ébredezik Szandi, mert aludt egy jó nagyot.

Holnap ismét találkozunk, bár ez rövid lesz és az irodába hozza be Zsuzskám, míg elmegy a könyvtárba. De utána csak kettőt kell aludni és ismét karjaimba zárhatom, mert hétvégén velünk lesz, s a legeslegjobb, hogy mostmár nagypapival is örülhetnek egymásnak.

Hálát adok a sorsnak, hogy van nekünk és szerethetjük. S nincs is annál felemelőbb érzés, amikor megsimogat és azt mondja:

Én is szeretlek nagymami!

"Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)"

/Antoine de Saint-Exupéry/

"Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki, de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal."
/Victor Hugo./

“A gyermektársaság gyógyír a lélekre.”
/Dosztojevszkij/

Barátságról

A barátság egy fa, melynek tövében vihar idején meghúzhatod magad, ami enyhet ad, ha tűz a nap. Melynek ágain, ha felkapaszkodsz rá, jó messzire ellátsz, és melyről oly jó lábat lógatni, ha egyébként minden rendben van.
/ismeretlen szerző/

Kérlek, hogy emlékezz úgy, ahogy én. Barátod voltam és Te jó barát. Szebb volt a szép akkor és több volt a fény, velünk volt boldog az egész világ.
/Jacques Prévert/

Barátom csak az lehet,aki a legmélyebb szinten együtt rezeg velem. Mert ez több, mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat. Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna, s ezért a barátom számomra a világon a legismerősebb ember.
/Müller Péter/

Van aki saját bilincseit nem tudja kioldani, de barátja számára mégis megváltó.
/Friedrich Nietzsche/

...az élet elhalmozhat sok csodájával. Adhat sikert, jólétet és biztonságot, de ez mind hiábavaló, hacsak nem ad melléjük egy jó barátot.
/Sütő Máté István/

...ha valakiben fényesség lakik, az az ember ragyogni fog. Így megismerjük egymást, amikor a sötétben együtt botorkálunk, anélkül, hogy a másik arcát kezünkkel végigtapogatnánk, vagy szívébe furakodnánk.
/Albert Schweitzer/

Míg van posta, és nem vágják el a telefonvonalakat, míg van mondanivalónk, s amíg minden szorongásunk és örömünk meg akarjuk osztani egymással, addig barátok maradunk. Mindörökre.
/Marion C. garetty/

A barát egy zsák naranccsal, egy épp neked való krimivel és egy nagy csokor virággal állít be, amikor influenzás vagy. Azután beteszi a virágot egy vázába, készít neked egy forró italt, elmosogat helyetted - majd elmegy.
/Pam Brown/

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. [...] Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért.
/Antoine De Saint-Exupéry/