Hurrá hétvége!

A hétvégét unokáimmal és gyermekemmel töltöm, szűkebb családi körben.

Ennek fényében hoztam az alábbi idézeteket.

Holnap, amikor fölkel a nap, mondjuk el magunkban: úgy tekintek erre a napra, mintha életem első napja lenne. A családom tagjait csodálkozással szemlélem - és örömmel, mert felfedezem, hogy mellettem vannak, s némán osztoznak velem a szeretetben, amiről annyi szó esik, de oly kevesen értik.

Paulo Coelho

Rám mosolygott, és szemében nem csak örömöt láttam. Neki helye van az életemben. Valakihez tartozik. Nem csak a boldogságot keressük. Tartozni is akarunk valahova. Mi, a szerencsés kevesek megtaláljuk gyerekkorunkban, családunk körében. De legtöbben közülünk felnőtt létünk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy keressük azt a helyet, személyt vagy szervezetet, amelyben, amelynél úgy érezzük, fontosak vagyunk, számítunk valamit, és hogy nélkülünk valami visszafordíthatatlan történik, megakadályozhatatlan. Mindannyian érezni akarjuk, hogy minket nem lehet helyettesíteni.

Laurell Kaye Hamilton

Becsüld meg a barátokat, mintha választott családod tagjai lennének. Becsüld meg a családodat, amiképp a legkedvesebb barátaiddal tennéd.

Stephanie Dowrick

Rájöttem, hogy a családunk egy festővászon, amelyre a legszebb reményeinket festjük - tökéletlenül és hanyagul, hiszen mind amatőrök vagyunk az életben. De ha nem összpontosítunk túlzottam a hibáinkra, csodálatos kép tárul a szemünk elé. És megtanuljuk, hogy nem a kép szépsége érdemli ki a hálánkat - hanem az, hogy egyáltalán festhetünk.

Richard Paul Evans

A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

Danielle Steel

S végül, de nem utolsó sorban egyik kedvenc idézetem:

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

Kun Erzsébet

Az összetartozásról...

Nagyon régen voltam itt, de ez másik történet. Sajnos a betegség kicsit jobban kimerített s kórházban is töltöttem időt.
De...ez egyfajta megerősítést is hozott számomra, mert tengernyi szeretetet, léleksimogatást kaptam családomtól, barátaimtól és ismerősöktől.

KÖSZÖNÖM

Az alábbi gondolatsort a netről ollóztam, még régebben. Lehet, hogy valahol a blogban már fel is lelhető, de én úgy gondolom, hogy nagyon szép gondolat. Ezért is jó, ha minél többet olvassuk.

Cseppek vagyunk a tengerben. Sok-sok cseppel együtt. Önmagunkban hamar elvesznénk, felszáradnánk, de sok-sok csepp együtt hatalmas erő. Vannak cseppek, melyek közelebb állnak hozzánk, minden apró rezdülésük átfut a mi létezésünkön is, magával sodor, s ugyanez történik velük is, ha mi mozdulunk. Közel vagyunk. Érezzünk egymást. Megbízunk egymásban. Kitárulkozunk, mert tudjuk, hogy kitárulkozhatunk. Mert barátok vagyunk.

Nem születtünk magányos léleknek és a sorsunk is mindig úgy alakul, hogy vágyainknak, céljainknak megfelelően társakat hoz-visz az életünkben. Minden egyes ember tükörkép az életedről, hogy hol tartasz a sorsod útján. Ha gyengébb vagy éppen - mert miért ne lehetnél - segítő erők érkeznek. Ha erős vagy - mert belül akkor is erős vagy, ha olykor kételkedsz ebben - te nyújtasz segítséget. Ha vidám vagy vigasztalsz, ha szomorú vagy vigaszra lelsz. Így van ez jól. A cseppek kiegyenlítődnek.

Sosem vagy egyedül. Csak akkor, ha te zárod be az ajtót, de akkor ez a te döntésed. Zárt ablakon, zárt ajtón nem érkezik friss levegő. Ahhoz, hogy felfrissülj, nyitottnak kell lenned. Persze lehet, hogy a nyitott ajtón-ablakon berepül egy pár nem várt bogár, por, piszok, de ügyes takarító vagy, majd megszabadulsz tőlük. A friss légáram viszont mindenért kárpótol. Új erő, új szépség, új öröm.

Cseppek vagyunk a tengerben. Vannak cseppek, melyek mindig velünk vannak. Kinek kevesebb, kinek több csepptestvére van. Ők a barátok, akik veled vannak jóban-rosszban, szélcsendben vagy nagy viharban. Akik soha nem engedik, hogy messzire sodródj, elvessz, elmerülj. Akik dörömbölnek a becsukott ajtódon-ablakodon, hogy engedd be az újat, a frisset. Akik húznak, hogy változz a változással, mert ez az élet. Folytonos áramlat, folytonos mozgás. Nem kell félned, nem egyedül mozdulsz.

Ha nyitott szívvel jársz, mindig meglátod: sokan mozdulnak veled együtt.

szerzője számomra ismeretlen

Emlékezés

Elhunyt szeretteimre emlékezve

Ma 38 éve, - kimondani is sok -, hogy meghalt apukám, az édes mostoha. Rá és a többi szerettemre, köztük a legdrágább Édesre gondolok, igyekezve megőrizni a legjobb képet róluk.

Édesanyám temetésén hangzott el:

arra gondolj, hogy mennyi jót tett, milyen vidám és humoros volt. S valóban, csak erre szabad gondolni, mert különben megszakad a szív. Így sem könnyű, de a pozitívumokra sokkal jobb érzés emlékezni.

Jancsi emlékére

A közelmúltban - 2012. október 27-én - hunyt el, egy szívemnek kedves ember, Körmendi Jancsi aki humorával vidámmá varázsolta környezete életét. Jó, hogy rá is úgy tudok emlékezni, ahogy megcsillan mosolygó szeme, miközben kifogyhatatlanul ontja a vicceket.

Sajnos sokan mentek el a barátok és ismerősök közül. Rájuk is szeretettel gondolok és a mosolygós arcukat látom.

Keserédes a mosolyom, de ők sem szeretnék másképp, hogy emlékezzek. Sírni azért szabad és kell is, mert általa megkönnyebbül a lélek.

S végül az elmaradhatatlan idézetek, melyek elmondják az elmondhatatlant.

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog. Valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj." 

Scott Henry

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban." 

Rowling K. J.

" Ne sírj,azért mert szeretsz!

A halál nem jelent semmit,

csupán átmenet a másik oldalra.

Az maradtam,aki,vagyok,és te is önmagad vagy.

Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat

Ne fordulj felém ünnepélyes arccal,

folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük!

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!

Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,

ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más,

A fonalat nem vágta el semmi,

miért lennék a gondolataidon kívül....

Csak mert a szemed most nem lát engem, 

nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,

szép, gyöngéd szeretetemet.

Kérlek, légy szíves...ha lehet,töröld le könnyeidet,

és ne sírj azért, mert annyira szeretsz...."

Márai Sándor

Ne sírj...

"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani." 

Jókai Mór

"Az emlékezés az, ami elválaszt bennünket embernek. Mi vagyunk az egyetlen faj, aki foglalkozik a múlttal. Az emlékeink hangot adnak nekünk. Tanúskodnak a múltról, hogy mások tanulhassanak belőle, hogy ünnepelhessék sikereinket, és figyelmeztetve legyenek a hibáinktól. Sokféleképpen értelmezhetjük törékeny létezésünket, sokféleképpen adhatunk neki jelentést, de az emlékeink adják meg a célját, és adnak hozzá összefüggést. Itt találhatjuk az elképzelések, félelmek, szerelmek, megbánások egyéni tárházát." 

Hősök c. film

"Amikor meghal valaki, akit nagyon szerettünk, azt érezzük: számunkra megállt az élet. Az ismerősök egy percre elhallgatnak, emlékeznek az elhunytra. Néhány napig talán gondolnak az itt maradott, gyászban lévő hozzátartozóra is. Napok vagy hetek múlásával a világ elvárja, hogy úgy éljük az életünket, mintha minden rendben volna. Pedig mi tudjuk, hogy semmi sincs rendben. Hogy a mi kicsiny világunk összeomlott, és már soha semmi sem lesz olyan, mint eddig volt."

"A gyász, csakúgy mint a halál egyetemes. Tetőtől talpig bejárja az embert. Hiányzik. Az ölelése, az érintése, a hangja, a keze. A szeretete nem. Velem van és bennem. Milyen jó emlékezni! Pedig fáj, nem is akárhogyan, nagyon-nagyon."

forrás: gondola.hu, sulinet.hu

Boldog születésnapot

Zsuminak 

Drága Kincsem, 

kisleányom 

Legkedvesebb lánygyermekem 

e világon 

Ma van a Te napod. 

A boldogság közös, 

szeretetem örök. 

Boldog pillanatok százát hoztad. 

Harcoltál, élni akartál 

s amikor felsírtál, 

szívem megnyugodott. 

Pár évig nem beszéltél, 

csak szótagokat mondtál. 

Külön. 

s amikor egybe mondtad, 

az volt számunkra az öröm. 

Többi évben bepótoltad, 

mondtuk is neked, 

visszasírjuk időnként 

a "néma" éveket. 

Cserfes, tűzről pattant, 

örökmozgó, sármos 

gyermek voltál 

s vagy is, nap mint nap 

Bár elszálltak az évek, 

de nekünk örökre maradsz 

a gyermekünk. 

S ne feledd soha 

hozzánk bármikor fordulhatsz 

hiszen teljes szívünkből, 

 és örökkön-örökké szeretünk. 

Csiszi 2012-09-10 13:33

NAGYMAMÁK és NAGYPAPÁK

Fekete-fehér 

Fekete fürtökkel 

Nagyanyának lenni, 

Nem lehet annál szebb, 

Én azt hiszem, semmi! 

De mégis - egy talán: 

Redőkkel a képen 

Ifjúnak maradni 

Ősz hajak díszében! 

Kiss József 

Nagyszülőnek lenni csuda jó! Meghatóan, borzongatóan édes érzés. Egyben feladat is, mert a végletekig mi sem kényeztetjük az unokát, unokákat, hanem határok közé szorítjuk. Igaz? Nekem is az az érdekem, hogy gyermekemnek segítsek, és ne tegyek keresztbe. Milyen példával járnánk akkor előttük és az unokák előtt? 

Felelősség. 

Többször hallottam, hogy a nagyszülőknek könnyű, mert nincs felelősségük. Szerintem ez nem igaz, mert felelősség van legfeljebb nem annyi, de minőségében ugyanaz. 

Hogyan kaphatnánk meg és vihetnénk nyaralni őket több hétre, ha gyermekeink nem bíznának bennünk. Nem bíznának abban, hogy felelősséggel vigyázzuk gyermeküket. 

Mi nem élünk életvitelszerűen az unokákkal nap, mint nap, de vannak családok, ahol több generáció is együtt él. Ott nagyon nehéz, de egyben csodálatos is, hiszen látják felnőni őket. 

Valahogy meg kell tartani a közép egyensúlyt, mert akkor senki érdeke és érzése nem sérül. 

Milyen érdekes az emberben többször is előretörnek ezek a gondolatok. Így jutott eszembe, hogy valamikor írtam már erről egy fórumon, amit egy cikk elolvasása generált. Eszembe jutott, hogy ez az Ötvenentúl közösségi oldalon volt. "Fellapoztam" a blogokat és megtaláltam. Ideteszem a linkjét is, el lehet olvasni és összehasonlítani. Én is kíváncsian vártam, hogy mit írtam, s végül összevetve a kettőt megnyugodtam, hogy nem sokat változott a véleményem. 

http://www.otvenentul.hu/tarsasag/index.php/blogs/view/5424

A neten barangolva többször találok olyan idézetet, gondolatot, mely valamiért megfog, megérint. Ezeket elmentem a gyűjteményembe, mely a kézzel írottakból is tartalmaz párat. Többször elhatároztam már, hogy rendbe teszem, de valahogy tolódik. Még rengeteg van, amit papírra írtam.

E gyűjteményből válogattam - a teljesség igénye nélkül – a nagymamákról és nagypapákról szóló idézeteket, gondolatokat, megspékelve pár verssel és történettel.

Csak egyszer vagyunk fiatalok, de ha van humorunk, örökre kamaszok maradhatunk. 

/Art Gliver/

Nagymamámhoz

Óvodába ki kísér el, 

délben is ki visz haza, 

ki öltöztet, ki vetkőztet? 

Bizony Ő, a nagymama. 

Este elaltat, míg ajkán 

csillog mesék bűvszava. 

Még az álmaim is őrzi 

a jóságos nagymama. 

Szeretetét, törődését, 

megköszönöm neki ma, 

Élj sokáig egészségben, 

édes, drága Nagymama!

Jancsik Pál

Senki sem képes arra, amit a nagyszülők tesznek a kisgyerekekkel. Mintha csillagport szórnának a kicsik életére.
/A. Haley/


Az unokák Isten eszközei, hogy kiengeszteljen minket amiatt, hogy megöregedtünk.
/M. H. Waldtrip/


A nagymamák anyukák, sok gyakorlattal.
/ismeretlen/


Hetven évesen fiatalnak érezni magad többet ér, mint negyven körül öregnek.
/O. W. Holmes/


A természet egyik nagy rejtélye, hogy miért a legalább két generációval előttünk vagy utánunk járókkal értjük meg egymást a legjobban.
/I. Stravinsky/


A nagymamának mindenre van válasza, még arra is, hogy Istennek miért nincs felesége, vagy a kutyák miért utálják a macskákat, és azt se bánja, ha ugyanazt a mesét kell újra és újra elolvasni.
/ismeretlen/


A nagymamaság egyik legnagyobb próbája, amikor mosolyogva megkóstolod az oviban készített süteményt.
/ismeretlen/

Nagyapa mondta:˝Kislányom, csak kitaláltam!˝ 

Ültünk egymás mellett, s te rám néztél

Meséltél egyre csak s meséltél…

Akkor én megkérdeztem mire vágytam

Nagyapa azt mondta:˝csak kitaláltam!˝. 

Nagyapa a meséid olyan szépek

Mesélj nekem sokáig még, arra kérlek!

És mondd, nagyapa, igazak a történetek?

Kislányom, csak kitaláltam mindegyiket!

Kitaláltad? De miért? Miért nem mesélsz nekem

Igazat vagy valóságot?

Nagyapa mondta: mert a valóság kegyetlen.

Csak kitaláltam a meséket

Hogy neked olyan jó legyen

Ha arcodat nevetni látom

Az jó nekem.

Kitaláltam és meséltem

Szép perceket így szereztem

Ne haragudj kicsi lányom

De az élet már nem álom!

Nem haragszom, Papi, dehogy

Csak csodálkozom rajta

De már értem miért volt szép

A Csipkerózsika.

Az életemben a meséid fognak erőt adni

Hogy tudnék hát jó nagyapó, én rád haragudni?

Majd teljesíteni próbálok, hogy szégyent ne vallj velem

Papi mondja dühösen, hogy Jajj, drága gyermekem!

Az életemet és sorsomat nem látom előre én

S csak remélem nem leszek majd egyedül a Földtekén

S csak remélem igaz lesz, mit egyszer mondott az anyám

HOGY BÜSZKE LESZEL EGYSZER ÉNRÁM, DRÁGA NAGYAPÁM!

phedra

forrás: http://www.amatormuveszek.hu/

A nagymama az a babysitter, aki a gyerekeket figyeli a TV helyett.
/ismeretlen/


Az unokák Isten ajándékai jutalmul, hogy anya voltál.
/ismeretlen/

Indulhat a vonatunk 

Rajzoltam egy vonatot,

a vonatra ablakot,

ablakba egy nagypapát,

ölébe egy unokát. 

Én vagyok az unoka,

nagyapám a nagyapa,

az ablakban mi vagyunk,

indulhat a vonatunk. 

Szalai Borbála

Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához. Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából. 

Végül is nagypapa hozzá fogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban. Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát: 

- Mi az ördögöt keresel ? - kérdezte dühösen. 

- Istennek legyen hála, megtaláltam! - mondta nagypapa hamiskás mosollyal. 

- A hangodat!" 

/Anthony de Mello/

Hogyha két szerető szív megöregszik, 

mily mély, áhítatos boldogság jut nekik! 

Szerelem! égi frigy! ó, lelkek tiszta lánca! 

Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja. 

/Victor Hugo/

VALLOMÁS

Tegnap este ezt akartam elmondani a fórumon, de közben Pistukámnak és Lánykámnak kellett a segítség. Szerencsére Tündérmanóm nem ébredt fel, ő viszonylag jól aludt az éjjel. Végül is Öcsi mellettem aludt, nyugtalanul, alig kapva levegőt. Kis mellkasa nehezen pihegve emelkedett és süllyedt.
Az éjszakánk nem a legjobban telt, de túl vagyunk rajta. Átvettem én is a staféta botot.

Sziasztok!

Olyan jó olvasni benneteket...

... most itt és a világba kiáltva elmondom, hogy miért olyan jó a Csipet csapathoz tartozni. Egyfajta vallomás a részemről, saját szavaimmal, gondolataimmal.

Persze a végén nem marad el, az idézhető idézetek sora sem.

Jó veletek,

 - mert szeretlek titeket,

 - mert ha valakinek bánata van, testi vagy lelki, mindig van aki felhozza a bányászbéka feneke alól,

 - mert egy csodálatos csapat vagyunk, akik odafigyelnek egymásra,

 - mert a problémáinkat merjük elmondani,

 - mert meg is beszéljük,

 - mert a félreértéseket tisztázzuk és nem hagyunk senkiben sem tüskét,

 - mert megértjük egymást, még ha értetlenkedünk is,

 - mert erőssé váltunk egymás által,

 - mert mindig tanulhatunk egymástól,

 - mert együtt vagyunk jóban s rosszban,
 - mert vannak közös emlékeink, amik kincsesládánkat gyarapítják,

 - mert mi vagyunk a Csipet-csapat.

Még lehetne folytatni, hogy miért érdemes és "kell" ez a barátság, a személyes találkozásokkal együtt.

Igen, azon leszek, hogy a szombati találkozón ott legyek. Nem csak miattatok, hanem magamért is. Mert a barátság, olyan mint egy falat kenyér. Nélküle éhezik a lélek.

Nekem szerencsém van, mert rajtatok kívül is vannak barátaim. S van az egyetlen is, akit ti nem ismertek. S ezért nem szabad haragudni egymásra, mert biztos van mindenkinek "leg-leg" szívbeli.

De a Csipetek egy nagyon különleges barátság, - s ezt nem tudom elégszer megköszönni Erkónak, - aki az ötvenentúlra invitált, s az akkori tagoknak, hogy befogadtak, mint ahogy teszik, tesszük azóta is, rendületlenül. Erre a barátságra még nem született meg a megfelelő szó, de idővel megfogalmazódik.


Köszönöm, hogy vagyunk egymásnak, mindazért amit fentebb megfogalmaztam. Vigyázzunk a kapcsolatunkra, mert ebben a gépiesült világban az emberi értékek nagyon fontosak.
Sziget ez, a barátság, a szeretet és az elfogadás szigetének is nevezhetnénk.

"Majd elmondom" - gondolta, de amint barátjára nézett, arra gondolt, hogy az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.

Fekete István

A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egy valamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.

Ingmar Bergman

Mikor egy barát közelébe kerülünk, egy másik világba jutunk, ahol frissebb a belélegzett levegő, tisztábban csengenek a hangok, élénkebbek a színek, gondolataink gyorsabban, következetesebben járják útjaikat. Való világunk teljesen különbözik ettől a környezettől, hiszen most olyan helyzetben vagyunk, ahol szabadon önmagunk lehetünk.

Andrew M. Greeley

31.

Drága Kisfiam!

Ezelőtt 31 évvel láttad meg a világot. 1981. január 10-én, 18:17 perckor.

Már pocaklakóként is nagyon szerettelek, édesapáddal együtt. De amikor a világra jöttél, semmihez nem hasonlítható érzés kerített hatalmába. Csodálatos volt a karjaimban tartani téged.

Már akkor is

mikor csak gondolat voltál
majd szüntelen lázas akarat
mikor még nem tudhattam
hallom-e valaha hangodat
már akkor is?

mikor édes bizonyság lettél,
aprócska ugyan de igaz
mikor szívem alatt magad
voltál minden napban a vigasz
már akkor is?

mikor testem átformáltad
kedved s akaratod szerint
mikor még nem tudhattad
milyen lesz neked majd idekint
már akkor is?

mikor akaratlan osztoztál
velem örömben, bánatban
mikor elindultál felém
egy nap várva várt váratlan
már akkor is?

már akkor is
nagyon
szerettelek.

Sárhelyi Erika  /Netelka/

S ahogy cseperedtél, teltek az évek, ez az érzés nem múlt el. Szerintem nem is múlik el soha.

Mert akármilyen nagyra is nőttél és szép szál legény lettél, sőt most már egy kicsit emberesedtél is, de nekem örökre és megváltoztathatatlanul, a kisfiam maradsz.

 

Rudolf Steiner idézetek

A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.

Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében.

Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.

Mit is kívánhatnék... jól tudod

Minden évben ismétlésbe

bocsátkozok.

De azért ismétlem

szüntelen.

Mert nékem ez

lételem.

S hiszem, érzed

szeretetem.

Csiszi - 2012. január 10. Monor

A legjobb dolgok...

forrás:

http://mindent-a-szemnek.hu

Az ölelés előnyei

Talán nem is gondolnád, hogy ez az egyszerű érzelmi megnyílvánulás mennyi pozitív változást hozhat a számodra.
Nem megy mindenkinek, mindenkivel ugyan olyan könnyen ez a fajta testi közelség, hiszen sokan gátlásokkal küzdünk. Bizony ez a befogadás komoly próbatétele. Nézzük meg akkor, miért is jó ha megtanulsz ölelni.

Az ölelés jó, mert:

- egészséges
- erősíti az immunrendszert
- csökkenti a stresszt
- gyógyítja a depressziót
- elősegíti a jó alvást
- fiatalít
- nincs káros mellékhatása
- természetes
- csodálatos gyógyszer
- alapvető szükséglet
- velünk született
- lágy és kedves
- nem kell hozzá segédeszköz
- nincs mesterséges része

Az ölelés tökéletes, mert:

- nem kell cserélni benne az elemet
- nem kell szervizelni
- nem inflálódik
- nem hízunk tőle
- nem kell hozzá biztosítás
- lopás ellen védett
- nem adóköteles
- nem piszkol
- mindkét részről adható

Ugye mennyi mindenre jó?

Ez az alapja a free hugs - Ingyen ölelés mozgalomnak is.

A mozgalom elindítója Jason Hunter, aki édesanyja temetési szertartásán figyelt fel arra, hogy milyen fontos volt a felszólalók számára édesanyja egy-egy szívből jövő, őszinte ölelése.
Mindez késztette arra, hogy minél több emberrel megismertesse ezt az érzést.

Így a mozgalom célja is a szeretet átadása, a figyelmesség valamint az emberi fontosságra való felhívás lett.

S mindezek legfőbb kifejező eszköze mi más lehetne, mint az ölelés.
Így indult útnak a mozgalom 2001-ben Miamiban, egyetlen taggal, majd nemcsak újabb tagok, hanem országok is csatlakoztak.

forrás: http://ezo-muhely.onismeret.net/stresszmentes_elet/az_oleles_elonyei

Gyermeknapra

A gyermek

Mikor sírt

Sírt keservesen, tehetetlenül, 

Ideg-tépőn és szívet-szaggatón. 

Szülő-szív nem volt a szívem helyén, 

Karomra nem vehettem ringatón. 

Nem segíthettem rajta semmikép. 

Csak néztem riadt bús poéta-szemmel, 

Nagy szánalommal és nagy félelemmel 

A gyermeket, a mások gyermekét. 

A sírásában infernó jajongott, 

Azt hittem, összecsap a föld s az ég. 

Kis ajka ahogy görbült lefele, 

A végtelenbe kérdőjelet írt, 

Azt kérdezte, hogy mért jött ő ide. 

Csöpp száján, e parányi résen át 

A nagy démont: a Diszharmóniát 

Az ősök sorát láttam szertefolyni, 

És kis testében újratömörülve 

A nyomorúság kardalát dalolni. 

A szülők találgatták: mi leli. 

Én tudtam, látón s tehetetlenül 

Tudtam:egy fáj: az élet fáj neki. 

Szegény kis szíve új kis dobverő, 

Mellyel a sors a vak marsot veri. 

Hová, hová, minek, minek? 

A végzet dobját minek veritek, 

Szegény kis dobverők, szegény szívek? 

Elkábultam, – nem tudtam hol vagyok, 

S az Isten velem van, vagy ellenem, – 

Hálát adtam, hogy nincsen gyermekem. 

Mikor bámult

Két pici csillag, 

A miriádból kettő, 

Két összeillő: 

Az égről lefutottak. 

Azelőtt fenn ragyogtak, 

Azelőtt tükröződtek 

Tavakban, tengerekben, 

Csillagravágyó bús emberszemekben. 

Most bennük tükröződik a világ. 

Körülbámulják ezt a szűk szobát, 

E gondból rakott ember-madárfészket. 

Néznek kereken, értelmetlenül, 

Tapogatódzva, vad-idegenül, 

Csak pitymallik bennük a csillag-lélek, 

Fénye elkopott a nagy zuhanásban. 

Mikor mosolygott

Most átfutott arcán egy sugár. 

Egy tűnő, húnyó, bujdosó sugár, 

Mely annyi sírás-zivatar között 

A homlokunkra mégis visszajár. 

Látom üstökös-útja fordulóit: 

Mikor anyjára csillan: „Ismerem!” 

Mikor mint fényszökőkút, vagy rakéta 

Lobban fel az első játékszeren. 

Mikor mélázva, csendes ragyogással 

Nyomon kíséri az első mesét. 

Mikor először símogatja meg 

Egy kisleány rokon-tekintetét. 

Látom az első saját-gondolatnál 

S az első büszke férfi-tett után 

E visszatérő üstökös-mosolyt 

Derengni éjbehulló homlokán. 

De mindhiába anyaöl és játék, 

Tündérmese, gondolat, szeretet: 

Az ürben járó üstökös-mosoly 

Görbéjét kiszámítni nem lehet. 

Soká elmarad, ha tetszik neki, 

S ha tetszik, gyakrabban is megjelen, 

S útja szeszélyes tűz-kanyarodóit 

Igazán csak Te tudod, Istenem. 

Azt is tudod, hogy nyomorult vagyok, 

Mosolyod rajtam ritkán ragyogott, 

Értem kivételt kedved nem tehet. 

Nem rövidítheted meg a telet, 

Nem hosszabbíthatod meg a nyarat. 

És mégis kérlek, engedd visszatérni 

Gyakran e gyermekhez a sugarat. 

Mikor aludt

Jöttünk, mentünk, beszéltünk hangosan 

Gyors lámpafény gyúlt, hirtelen sötét lett, 

Az ajtó nyílt, az ajtó becsukódott, 

Feldübörgött a nagyváros zaja: 

Ő csak aludt. 

Az álma mélyebb volt a tengereknél, 

Hol járt, ki mondja meg? 

Micsoda álompartokon barangolt? 

Talán otthon, az igazi hazában. 

Aludt, mint gyökerében a virág, 

Aludt, mint a rügyben a rengeteg, 

Aludt, mint a vetés a hó alatt. 

Éreztem, ez az Isten békessége, 

Mely minden értelemnél magasabb.

Reményik Sándor

A gyerekek megsínylik az ilyesmit. (...) Jobban, mintsem a környezetük valaha is gondolná. A fájdalmat, a visszautasítást, a valahova tartozás hiányát. Olyasmi ez, amit nem lehet csupán kedvező életkörülményekkel jóvátenni. Nem pótolja az iskoláztatás, a kényelmes otthon, a biztos jövedelem vagy a kezdő tőke valami szakmához. 

/Agatha Christie /

A boldogsághoz vezető úton ott van a gyerekek szeretete és segítsége a csecsemőkortól a felnőttkor küszöbéig. 

/Lafayette Ron Hubbard /

Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát. 

/Sütő András /

A saját sorsodban soha nem érzed magad olyan tehetetlennek, mint a gyereked bajaiban. 

/Moldova György /

A gyerekek okosabbak, mint hinnénk. Ezért tudjuk annyira megsebezni őket. 

/Erich Wolf Segal /

Gyermekeiteket hagyjátok néha orra esni, olykor csalódni, elkeseredni! Ne higgyétek, hogy az egészséges fejlődéshez nincs szükségük fájdalomra, búbánatra, dühre is! 

/Vavyan Fable /

Ha nem akarjuk, hogy úgy nőjenek fel a gyerekek, hogy egy nagy semmi van a szívük helyén, éreztetni kell velük, hogy jobban ragaszkodunk hozzájuk, mint bármi máshoz. 

/Dymphna Cusack /

Amikor még egész pici voltál, egy puszival jobbá tudtam tenni számodra a világot. Vagy egy kanálnyi orvossággal. Meg tudtam javítani olyasmit is, amin még a puszi sem segíthetett - ragasztóval és szalaggal, tűvel és cérnával, kapcsokkal és madzagokkal. (...) A felnőtt dolgok meghaladják a képességeimet. Azt kívánom, bárcsak lenne olyan varázserőm, amivel helyre tehetném az ilyesmit is.

De nem tehetek mást, mint hogy itt vagyok.

Mindig itt leszek.

/Pam Brown/

Ezekkel a gondolatokkal kívánok nagyon boldog gyermeknapot. S csak remélni tudom, hogy botladozásaim nem hagytak maradandó nyomot, gyermeki lelketekben.

Már mindketten felnőttetek, de nekem örökre a kislányom és kisfiam maradtok. Talán már kevésbé érzitek, hiszen unokáim is vannak, akik egész lényükkel bearanyozzák napjaimat.

A varázspálcámat valahol útközben elhagytam, de csipetnyi varázserőm még akad. S ami a legfontosabb:

szeretetem mindig veletek marad, örökkön-örökké.

Szandikám, unokám rajza édesanyjának, az én gyermekemnek.