Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekek. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 29., vasárnap

Gyermeknapra



A gyermek

Mikor sírt

Sírt keservesen, tehetetlenül, 
Ideg-tépőn és szívet-szaggatón. 
Szülő-szív nem volt a szívem helyén, 
Karomra nem vehettem ringatón. 
Nem segíthettem rajta semmikép. 
Csak néztem riadt bús poéta-szemmel, 
Nagy szánalommal és nagy félelemmel 
A gyermeket, a mások gyermekét. 
A sírásában infernó jajongott, 
Azt hittem, összecsap a föld s az ég. 
Kis ajka ahogy görbült lefele, 
A végtelenbe kérdőjelet írt, 
Azt kérdezte, hogy mért jött ő ide. 
Csöpp száján, e parányi résen át 
A nagy démont: a Diszharmóniát 
Az ősök sorát láttam szertefolyni, 
És kis testében újratömörülve 
A nyomorúság kardalát dalolni. 
A szülők találgatták: mi leli. 
Én tudtam, látón s tehetetlenül 
Tudtam:egy fáj: az élet fáj neki. 
Szegény kis szíve új kis dobverő, 
Mellyel a sors a vak marsot veri. 
Hová, hová, minek, minek? 
A végzet dobját minek veritek, 
Szegény kis dobverők, szegény szívek? 
Elkábultam, – nem tudtam hol vagyok, 
S az Isten velem van, vagy ellenem, – 
Hálát adtam, hogy nincsen gyermekem. 


Mikor bámult

Két pici csillag, 
A miriádból kettő, 
Két összeillő: 
Az égről lefutottak. 
Azelőtt fenn ragyogtak, 
Azelőtt tükröződtek 
Tavakban, tengerekben, 
Csillagravágyó bús emberszemekben. 
Most bennük tükröződik a világ. 
Körülbámulják ezt a szűk szobát, 
E gondból rakott ember-madárfészket. 
Néznek kereken, értelmetlenül, 
Tapogatódzva, vad-idegenül, 
Csak pitymallik bennük a csillag-lélek, 
Fénye elkopott a nagy zuhanásban. 


Mikor mosolygott

Most átfutott arcán egy sugár. 
Egy tűnő, húnyó, bujdosó sugár, 
Mely annyi sírás-zivatar között 
A homlokunkra mégis visszajár. 
Látom üstökös-útja fordulóit: 
Mikor anyjára csillan: „Ismerem!” 
Mikor mint fényszökőkút, vagy rakéta 
Lobban fel az első játékszeren. 
Mikor mélázva, csendes ragyogással 
Nyomon kíséri az első mesét. 
Mikor először símogatja meg 
Egy kisleány rokon-tekintetét. 
Látom az első saját-gondolatnál 
S az első büszke férfi-tett után 
E visszatérő üstökös-mosolyt 
Derengni éjbehulló homlokán. 
De mindhiába anyaöl és játék, 
Tündérmese, gondolat, szeretet: 
Az ürben járó üstökös-mosoly 
Görbéjét kiszámítni nem lehet. 
Soká elmarad, ha tetszik neki, 
S ha tetszik, gyakrabban is megjelen, 
S útja szeszélyes tűz-kanyarodóit 
Igazán csak Te tudod, Istenem. 
Azt is tudod, hogy nyomorult vagyok, 
Mosolyod rajtam ritkán ragyogott, 
Értem kivételt kedved nem tehet. 
Nem rövidítheted meg a telet, 
Nem hosszabbíthatod meg a nyarat. 
És mégis kérlek, engedd visszatérni 
Gyakran e gyermekhez a sugarat. 


Mikor aludt

Jöttünk, mentünk, beszéltünk hangosan 
Gyors lámpafény gyúlt, hirtelen sötét lett, 
Az ajtó nyílt, az ajtó becsukódott, 
Feldübörgött a nagyváros zaja: 
Ő csak aludt. 
Az álma mélyebb volt a tengereknél, 
Hol járt, ki mondja meg? 
Micsoda álompartokon barangolt? 
Talán otthon, az igazi hazában. 
Aludt, mint gyökerében a virág, 
Aludt, mint a rügyben a rengeteg, 
Aludt, mint a vetés a hó alatt. 
Éreztem, ez az Isten békessége, 
Mely minden értelemnél magasabb.

Reményik Sándor



A gyerekek megsínylik az ilyesmit. (...) Jobban, mintsem a környezetük valaha is gondolná. A fájdalmat, a visszautasítást, a valahova tartozás hiányát. Olyasmi ez, amit nem lehet csupán kedvező életkörülményekkel jóvátenni. Nem pótolja az iskoláztatás, a kényelmes otthon, a biztos jövedelem vagy a kezdő tőke valami szakmához. 
/Agatha Christie /



A boldogsághoz vezető úton ott van a gyerekek szeretete és segítsége a csecsemőkortól a felnőttkor küszöbéig. 
/Lafayette Ron Hubbard /



Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát. 
/Sütő András /



A saját sorsodban soha nem érzed magad olyan tehetetlennek, mint a gyereked bajaiban. 
/Moldova György /


A gyerekek okosabbak, mint hinnénk. Ezért tudjuk annyira megsebezni őket. 
/Erich Wolf Segal /



Gyermekeiteket hagyjátok néha orra esni, olykor csalódni, elkeseredni! Ne higgyétek, hogy az egészséges fejlődéshez nincs szükségük fájdalomra, búbánatra, dühre is! 
/Vavyan Fable /



Ha nem akarjuk, hogy úgy nőjenek fel a gyerekek, hogy egy nagy semmi van a szívük helyén, éreztetni kell velük, hogy jobban ragaszkodunk hozzájuk, mint bármi máshoz. 
/Dymphna Cusack /




Amikor még egész pici voltál, egy puszival jobbá tudtam tenni számodra a világot. Vagy egy kanálnyi orvossággal. Meg tudtam javítani olyasmit is, amin még a puszi sem segíthetett - ragasztóval és szalaggal, tűvel és cérnával, kapcsokkal és madzagokkal. (...) A felnőtt dolgok meghaladják a képességeimet. Azt kívánom, bárcsak lenne olyan varázserőm, amivel helyre tehetném az ilyesmit is.
De nem tehetek mást, mint hogy itt vagyok.
Mindig itt leszek.

/Pam Brown/



Ezekkel a gondolatokkal kívánok nagyon boldog gyermeknapot. S csak remélni tudom, hogy botladozásaim nem hagytak maradandó nyomot, gyermeki lelketekben.
Már mindketten felnőttetek, de nekem örökre a kislányom és kisfiam maradtok. Talán már kevésbé érzitek, hiszen unokáim is vannak, akik egész lényükkel bearanyozzák napjaimat.
A varázspálcámat valahol útközben elhagytam, de csipetnyi varázserőm még akad. S ami a legfontosabb:
szeretetem mindig veletek marad, örökkön-örökké.

Szandikám, unokám rajza édesanyjának, az én gyermekemnek.






2010. december 6., hétfő

Télapó itt van...

- Te, Mikulás! - szólt nagyot ásítva, miután szárnyrakeltek egy újabb város felé. - Mondd, te kitől kapsz ajándékot!?
- Az én ajándékom a gyermekek mosolya...
/Zeke László/



Szandikám, nagyobbik unokám már hetek óta verset mond vagy énekel a Mikulásról (Télapóról). Nagyon várja és vele együtt a havat is, mivel hogy télen hó esik, mondja mindezt az 5 év tapasztalatával. Csuda édes pofa.
Szívesen rajzolgat és színezget és hihetetlen türelme van a gyöngyös játékhoz. Különböző formákon kis tüskék vannak, melyekre gyöngyöket lehet tenni, fantáziád szerint. Az elkészült formát selyempapírral betakarva, rávasalni és hagyni kihűlni. Akkor leszedhető a formáról és tetszés szerint díszítheteted a szobát gyermekeddel, unokáddal együtt.
Nagyon jó színérzékkel bír és szép dolgokat alkot ez a kicsilány.
Kíváncsian várom az esti beszámolót, - amikor telefonon beszélünk - hogyan telt a mai napja.




Télapót várva
 

Csöpi madár furcsa madár, nappal alszik, éjszaka száll,
Kovácsékhoz benéz s mit lát? két pár apró gyerek csizmát.
Ajtó nyílik, papucs koppan, Jutka súgja nagy titokban -
ott a csizma az ablakban.
Csöpi madár mérges nagyon folyton benéz az ablakon.
Miért késik öregapó? Várja Jutka, várja Kató
Várja Marcsa, várja Pista, S az éjszakát átalussza?!
Ilyen csodát még ki látott?! Szedje hamar azt a zsákot!
Télapóka megszívleli, s a nagy könyvet előveszi.
A sok kedves névre, címre felderül az Öreg szíve.
Csúszik a szán, síkos a hó, indul máris öregapó.
Hegyen-völgyön, bércen által a sötét éjszakával.
Rácsos kapu, rácsos ablak, Jó Péterék itten laknak.
Ajándékot adna apó Péternek is, de csak ha jó.
Egy nagy nyitott ablak alatt Télapó most állva marad.
Kovács Jutka, Kovács Pista övék-e két pár csizma?
Jót hallottam róluk nemrég, jár nekik hát egy kis emlék.
Ujjong-kacag Jutka, Pista megtelt mindkét apró csizma.
Játék, labda, baba, mackó... csoki is van, ez a nagy szó.
Csöpi madár rájuk nevet, jól jár mindig a kisgyerek
ha szorgalmas szót fogadó, ez üzeni Télapó.

/szerzője számomra ismeretlen/






















"Ha netán kétkednétek a Mikulás létezésében, legyen eszetekben: akit szeretnek, az van!"
/Zeke László/

2010. március 23., kedd

Tavasztündérek



Évekkel ezelőtt adtuk kislányomnak ezt a verses könyvecskét. Amikor elköltözött tőlünk, nem vitte magával, de én megőriztem. A kedves rajzok és a hozzájuk kapcsolódó versek, szeretetre méltó emberi tulajdonságokat adnak a kis virágoknak, a tavasz tündéreinek.

Mivel egyre inkább érzem, hogy a tavasz megérkezett, úgy gondoltam megosztom veletek is, e kedves versikéket. Szerintem nem csak gyermekeknek szól, de én örömmel fogom olvasni az unokáimnak is.


BARKA


Az összes virág arra vágyott,
hogy a legszebb ő legyen,
illata pompázzon
majd a nyári gyepen.
A barka sapkát húzott,
puhát és meleget:
"Nem várok új ruhára,
most adok örömet."


SZELLŐRÓZSA


Mégha zord is kint az idő,
s hinni nehezen lehet,
hogy valaha jön a tavasz
s elkergeti a telet,
szellőrózsa hisz a fényben,
hisz a jövő tavaszban,
s legyőzheti a zord telet,
elhozza kikeletet,
kinek ilyen hite van.


KANKALIN


Egy kis kulcs a boldogsághoz
valamennyiünk vágya,
és azt hisszük, hogy dicsőség,
büszke pompa az ára.
Pedig, ki a boldogságot
nagy dolgokban keresi,
átlép rajta, mert e kulcsot
kicsinységekben leli.


IBOLYA


Nem vagyok szép, mint a rózsa,
nemes, mint a tulipán,
nagy sem, mint a napraforgó,
észre sem veszel talán.
Ám szerény kis ibolyaként
néked örömöt adok,
neked, másnak, mindenkinek
mindig adni akarok.


VADRÓZSA


A puszta - bár nincs semmije -
vendégségbe hívta
a vadrózsát, hogy vele
mindenét megossza.
A vadrózsa ott maradt,
sőt örült is nagyon,
s virágtengerré változott
a puszta e napon.


A KIS GYÜMÖLCSVIRÁG


A kisvirág sírt a fán,
egy szirma elveszett,
szánalomból minden társa
egyet levetett.
A puha kicsi szirmok
hullottak, mint a hó,
egyformák lettek újra
s kacagtak: élni jó!


HARANGVIRÁG


Kis harangvirág csilingel,
szelíd hangját szél hordozza,
tavaszt hirdet a világnak,
giling-galang harangozza.
S ha a szívek nyitva állnak,
belopódzik ez a dallam,
és e halk és csöndes dalban
reménység és nagy öröm van.


CSIPKERÓZSA


Hol volt, hol nem hajdanában,
régi és igaz mese...
minden évben újra nyílik,
kis kertem díszes vele.
Csipkerózsa egész télen
mély álomban szendereg,
de ha a nap cirógatja,
új életre ébredez.



Ugye, hogy aranyosak. Szeretettel ajánlom.

Információ:
A képeket a netről hoztam, csak egy eredeti, amely a kis könyvecske borítójának egy részletét ábrázolja. S ez a három kis tündér az elején.
A verseket Ida Bohatta írta és Csillag Éva fordította. A könyvecske az Officina Nova kiadó gondozásában a '70-es évek közepén jelent meg.

Flag map

Flag Counter