HÚSVÉTRA
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Juhász Gyula
HÚSVÉT NAPJÁN
Csilingel a hajnal
Húsvét napjára,
hímes tojás bujkál
a lányok markában.
Ibolya meg nárcisz,
mind ilyenkor nyílik,
locsoló legénynek
gomblyukába illik.
Füstölt sonka illata
levegőben lengedez,
áldottan jó ízű
Megváltónk ünnepe.
Tavaszi napsugár
olyan szépen ragyog,
arannyal hinti be
ezt az áldott napot.
Pálné Lele Ilona
HÚSVÉTI TOJÁSOK
Tükörarcon boldogság nevetett.
Fű közé bújtak tojásgyerekek.
Harangszó-hintán fény lendült tova.
Olyan fehér felhő nem lesz soha,
s oly zöld a zöld, s oly izgatott idő:
tágult szemmel ajándék-kereső.
Játékbárányka bámult, bégetett
mikor ráleltek ujjongó kezek.
Mackó mosolygott. Tréfás könyv szaladt
elénk képpel. Kíváncsi pillanat
kukkantott velünk új bokorba be:
van-e ajándék, nyúl-hozta mese?
S a tojások! Díszes szoknyájú dal
perdült velük: húsvéti diadal...
Ó, volt-öröm! Az még ma is ragyog,
míg múltam szélén ülök, hallgatok
vagy írom tovább a nyúl-hozta kék,
piros, zöld, sárga, égtáncú mesét,
s a táj, az ünnep álomtelt-csodás,
színeiben tavasz, feltámadás,
s este kigyúl fent gyermekkor-haza
talányosan tündöklő csillaga.
Lelkes Miklós
