Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzelmek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzelmek. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 8., hétfő

Hiányzol...

LORD: ANYÁM


Gyermekkorom hajnalán:
sokszor virrasztott anyám,
ezért hálás vagyok én.

Szegény sok mindent megélt,
gyakran szívével mesélt,
ma is ő ad még reményt.

Mikor jött az éjszaka,
megérintett szép szava.

Vigyázta az életem
szeretett, mint senki sem,
Vele gyakran álmodom.

Mindig büszke volt reám,
ilyen volt az én anyám,
elfeledni nem fogom.

Mikor jött az éjszaka,
megérintett szép szava.

Refrén:
Kérve kérem, mikor fáj az életem,
igaz szívvel segítsen nekem!
Kérve kérem, biztasson ha kell,
hívjon a szava!



2011. április 27., szerda

Kérdés és válaszok




- Szeretsz?

- Szeretlek - feleltem.
- Fogalmam sincs, miért...
- Mert csupa szeretet vagy, csupa melegség, mert vág az agyad, tele vagy ötletszikrával, mert minden érdekel, mert van benned felelősségérzet, mert élvezet veled lenni, mert szépen, érthetően beszélsz, mert mindennek a jó oldalát látod meg, mert érzékeny vagy, ezenkívül értelmes, kreatív, higgadt, sokoldalú, gyakorlatias, szabadságszerető, vállalkozó kedvű, szép, tehetséges, rendszerető, belátó, titokzatos, mindig más, kíváncsi, jókedvű, kiismerhetetlen, erős, határozott, kalandvágyó, komoly, megfélemlíthetetlen és bölcs.

Richard Bach

2011. március 21., hétfő

Mosolyhíd

Mosollyal kapcsolatos idézetet kerestem a neten. Így találtam rá erre a csodálatos könyvre, mert abban nem kételkedem, hogy az lehet.

MOSOLYHÍD

Az idézetek önmagukért beszélnek.


Van a mosoly...
Egy angyali mosoly. Valóság, hogy egy mosoly mindent képes megváltoztatni. Egy egész életet. Sőt, kettőt. Két emberét. Azokét, akik egymásra mosolyognak. Ha ebben a mosolyban a lelküket mutatják meg egymásnak, akkor minden megváltozik. Többé nem lesznek azok, akik a mosoly előtt voltak. Mert valamit elárultak ebben a mosolyban. Azt, amit a másik iránt éreznek. Néha nehéz mosolyogni. De ha az arc nem is mutatja, a lélek mosolyog. És ezt a mosolyt érzi az, akinek köze van ehhez a lélekhez. Ez a mosoly örökre veled marad.
Létezik ilyen mosoly.


Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.


Egy mosoly mindent képes megváltoztatni. Egy egész életet. Sőt, kettőt. Két emberét. Azokét, akik egymásra mosolyognak.


Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.


Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki.


S ezek a gondolatok generálták bennem a vágyat, hogy igen, szeretném egy példányát a magaménak tudni. Hogy lapozgathassak benne kedvem szerint. Élvezhessem sorait, mosollyal az ajkamon és a szívemben.

2010. június 5., szombat

A legszebb szív






Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte, és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.

Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel - csak könny és fájdalom.

- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod... minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.

Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek... hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége? - fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.

A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.


Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség.




2010. május 9., vasárnap

A férfi, aki tetszik nekem...


Drága férjemnek!
 Teljes szívemmel kívánok boldog születésnapot!

Kívánok még sok-sok, örömteli, együtt éveket.
Gyermekeinkkel és unokáinkkal,
Mamókánkkal, tengernyi boldog percet.
Egészségben, békességben,
szeretetben, nevetésben.




Szeress, ne kérdezd

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem magamért: magadért,
A jövőért, egy napodért,
Ezért a meleg mosolyért,
Mit mégis ízlelhetett ajkad,
Ennyiért,
Ízéért e friss pillanatnak.


Ki vagy te, mit gondolsz mi vagy?
Az vagy, mit a szív, mit az agy,
A szem kintről kölcsönbe kap!

Ne félj kinyílni: szabadabb
Leszel csak, minden porcikáddal
Gazdagabb
Nem is velem, de a világgal!


Szeretünk, már nem is neked
Mondom, nem is kell értened,
Örülj: a tested is szeret,
A falánk föld, mely eltemet,
Az idő: hogy átfolyna rajtad!
Istened,
Ki így sejteti, mit akarhat.


Megért málnánál hamarabb
Ecetesül, lesz poshatag
A jó íz, mit egy nappal ad:
A kosár édes pillanat! -
Tanácsolták már, higgy azoknak,
Kik alant
A csontjaikkal tanúskodnak.

/Illyés Gyula/









2009. november 18., szerda

... mint a vetőmag


olvas

Csodálatos verseket ajánlok figyelmetekbe, telve érzelmekkel, az élet szeretetével.
Farkasüvöltés - Preisz Antal versei

S hogyan lettem boldog tulajdonosa a könyvnek, elmondom:

Lassan egy éve, hogy egy nagyon kedves ismerősöm Erkó, - aki az óta szívemnek kedves baráttá vált - hívott az ötvenentúl közösségi oldalra. Regisztráltam és ismerkedtem a lehetőségekkel. Így találtam rá a Csipet-csapatra, akik között ott volt ő is. Bátorságot vettem és bekopogtam, s így része lettem egy fantasztikus közösségnek. Az oldalon van több fórum, de nekem ők a legkedvesebbek. A virtuális barátságból, kézzel fogható lett, mert havonta találkozunk, és nagyon fájdalmasan tud érinteni, amikor egyéb elfoglaltság miatt nem tudok velük lenni. A fórumra, néha betért egy kedves férfiember, aki humorával és verseivel elvarázsolt bennünket.
Mivel szeretem a szép gondolatokat és idézeteket, illetve verseket, mindig elolvasom a verses rovatot is. Nemcsak híres és ismert költők versei találhatók itt, hanem amit beírunk, mert valamiért kedves számunkra, vagy csak a hangulatunkat szimbolizálja. Így saját irományok is vannak szép számmal, aminek én különösen örülök. Sok kincsre leltem, gazdagodtam általuk, köztük Wolf verseivel, aki e kötet szerzője.

Jó érzés volt tudni, hogy születőben van egy verses kötet, amit most a kezemben tarthatok és olvashatom.
Ízelítőül álljon itt pár költemény, természetesen a szerző beleegyezésével. S amennyiben megtettszett és kíváncsi vagy a többire, szeretnél a magadénak tudni egy kötetet, írj bátran Wolfnak.

angyalka

Az első vers, szívemnek kedves barátról, Nagyókáról szól, aki a Csipet-csapat örökös tagja, sajnos már csak lélekben van velünk. Wolf sorai csodálatosan jellemzik ezt a nagyszerű embert, akit - ha rövid időre is - a barátomnak tudhattam.



Mi nem köszönünk el

Mostanában már ritkán járok erre,
Bár most se jöttem volna e helyre,
Nem tört volna le szívemből egy darab,
Nem tűnt volna el egy percre a nap.
Nem szorult volna ökölbe a kezem,
Nem kellene a szemem rejtenem.

Nagyó! Egyszer Te minket már becsaptál,
Mikor úgy hívtad magad: Öreglány.
Akkor még nem láttam rólad a képet,
Csak soraid közt láttam a szépet.
Szavaidban is a szeretet égett,
Jóság és hit lengett körül Téged.

Mikor fotódat először megláttam,
Kis túlzással sóbálvánnyá váltam.
(De még a szívem is beleremegett!)
Mert, kis törődött nénike helyett,
Előttem állt Ő, maga - semmi kétség -
A kortalan örök női szépség.

Köszönjük a sorsnak, hogy köztünk éltél,
Szólhattunk hozzád, s Te ránk figyeltél.
Hogy mindig szeretettel válaszoltál,
Aki ott volt, senkit, ki nem hagytál.
Ahogy elköszöntél, sem volt rendhagyó:
"Szeretettel ölelek mindenkit. Nagyó."

Mi nem köszönünk el, mert itt vagy velünk.
Hallgatod szavunk, fogod a kezünk.
Itt vagy megszépült gondolatainkban,
Ébren és mosolygó álmainkban.
Tehetsz bármit, válhatsz hamuvá, röggé,
Velünk maradsz most és mindörökké.

angyalka


Kék az ég

Hiábavaló villanásnyi léted?
Kétszáz év, s máris elfelednek téged.
Hogy megduplázd, nagyot kellene tenned,
nem elég csak "simán" embernek lenned.
Kék az ég, és a fű csak azért is zöld,
hipp-hopp…, s máris nélküled, forog a föld.

Ez a villanás, csak ennyi a tiéd,
fogadd el, becsüld meg, ne kérdezd: miért!
Örülj, hogy te élhetsz, hogy megszülettél,
hogy szüleid élnek, s te is szülhettél.
Feledd a múltat… ne mondd, hogy hiába…
ne mondd, hogy fáj még… hogy sorsodba zárva…

Keresd a szépet a megfakult mezőn,
lásd a virágot is a rozzant tetőn,
állítsd mosolyra, sírásra ferdült szád,
fogd föl: számtalan csoda várhat még rád.
Hunyt pilláid mögül is lásd a reményt,
mint fűszálon remegő cseppen a fényt.

manó

Ha kérdenéd, miben hiszek

Tán elmondanám neked:
hiszek az elvetett magban,
a tiszta-szép gondolatban
a nyíló virágban,
a szép mozdulatban,
a simogató kézben,
a szellőben a fényben,
az unokám szemében.

Hitemhez nem kell Isten,
nem kell semmi, ami nincsen
nem kell malaszt, áhítat,
nem kell tömjén, mi átitat,
nem kell harangzúgás,
sem katedrális, sem égbenyúló tornyok
(hiába a feddés, hiába az átok),
ezek nélkül is messzebbre látok,
(Gogol Csehov Miller
Márai és mások)
ha megannyi óriásnak
vállaira állok.

Hiszek az őszben, a nyárban,
a munkás egyszerű szavában,
a tél első szűz havában,
a tavasz lágy sóhajában.
A patakban is hiszek s a kézben,
mely nem hagy veszni a vízesésben,
hiszek apám izzadt homlokában,
anyám tűnődő halk szavában,
hiszek a barátban, a társban,
ki velem volt a hegyre felfutásban,
ki most is velem lépdel lefele,
kezemben benne van a keze,
mely majd az út végén
szelíden tart a szakadék szélén.

Bennük hiszek kimondatlan… szótlan…
nevüket nem kiáltom ha félek… csak halkan…
Nem szólnék titokról, vágyakról…
kinevetett kigúnyolt álmokról…

Ha kérdeznél csak ennyit mondanék
S Te a harangzúgástól úgysem értenéd.

manó

Minden nap

Minden nap várunk valamire,
valami jóra vagy valakire.
Valami szépre vagy csak másra,
ami rálegyint a megszokásra.

Hisszük, hogy eljön valamikor,
egy reggel… egy éjjel… akármikor.
Csendben érkezik, észrevétlen,
mint esti csillag a nyári éjen.

Ki tudja honnan, tudni fogod:
eljött mit vártál, ez a te napod,
s mosolyára csöndben megállhat,
forgása az őrült körhintádnak.

De lehet, későn veszed észre:
árva csillag érted jött az égre,
s míg eszmélsz, neked ragyog talán,
már el is tűnt a föld túloldalán.

könyvek

A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.
/Gárdonyi Géza/

könyvek

2009. szeptember 16., szerda

Rossz érzések ellenszere


,,Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?

Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik.
A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta."

/Marcus Aurelius/

2009. szeptember 3., csütörtök

Csodaszép gondolatok versbe szedve


CSENDES CSODÁK

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.


Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?


Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?


Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled
Nem csoda ez? s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.


Ne várj nagydolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.


/Reményik Sándor/

Flag map

Flag Counter