Szeretetről

Versekkel, idézetekkel, bölcsességekkel igyekszem átadni a szeretet érzést. Mely lehet anyai, testvéri, gyermeki, baráti, hitvesi.

Többen próbálták már megfogalmazni, - hol sikerült, hol nem - ami nem csoda, hiszen a szeretet nagyon összetett dolog. Összetett vagy sem, csoda jó érzés. Kívánom, hogy mindenki élje meg, ha lehet valamennyit. S, hogy miért is írtam, hogy több fajta szeretet létezik. Egy történetet elevenítek fel, mely nagyon régen volt, akkor, amikor én még kislány voltam.

- Anyukám, anyukám kiabáltam, gyere és segíts nekem légyszi.

- Kis türelmet Jutikám, most nem érek rá, mert apuval beszélek.

- De, anyu, mindig ezt mondod, s nekem soká, hogy jössz.

- Pár perc és jövök kincsem.

Mindig rettentően hosszúnak éreztem a perceket és most nem bírtam magammal. Minden gyermeki dühömmel, azt kiabáltam:

- Persze, mert őt jobban szereteted.

Valószínű, hogy ez a varázsszó gondoltam, gyermeki ésszel, mert anyu azonnal ott termett.

- Mi a baj kislányom?

Akkorra már elfelejtettem, hogy mit is akartam kérni, s akkor már sírva mondtam:

- A baj az, hogy aput jobban szereted, mint engem. - hüppögtem.

- Miből gondolod gyermekem? Mindig meghallgatlak, s ha tudjuk megoldjuk.

- Mert, amikor kérem, hogy gyere nem vagy itt azonnal.

- Bizony ez így van Jutikám. De gondold végig, amikor veled vagyok, akkor ha apu kéri, hogy menjek, mert mondani szeretne valamit, akkor tőle is türelmet kérek. Igaz? Szeretném hallani.

- Igaz. - mondtam dacosan.

- S még valami, álmodban se forduljon elő, hogy aput jobban szeretem nálad. Másképp szeretem, úgy mint a társamat. Téged úgy szeretlek, mint a gyermekemet, ami egy csodálatos érzés. Vagy vegyük nagyikád, ő az édesanyám, akinek az életem köszönhetem. Őt is nagyon szeretem, de másképp. S akkor a testvérem, akit nagyon szeretek, még ha távol is van. Sorolhatnám még, de térjünk vissza erre még egy pár év múlva. Akkor fogod csak megérteni igazán.

Most legyen annyi elég, hogy másképp szeretem őket, de nem jobban.

- Most már rendben van minden?

- Igen - válaszoltam most már mosolyogva és hatalmas ölelést és puszikat adtam, a legdrágább édesnek.

- Mintha kérted volna a segítségemet - mondta ő.

- Köszi, már nem kell. Minden rendben.

Ekkor kb. 7-8 éves lehettem. S anyu betartotta az ígéretét. Kb. 8 év múlva újra átbeszéltük és én ekkor már tudtam, hogy ha másképp is, de nagyon-nagyon szeretem az édesanyámat.

ui:

A gyermekeimnél én is ezt a magyarázatot alkalmaztam, ami tökéletesen működött.

Aranyosi Ervin: A szeretetről

A szeretet annyi: - elfogadni,

nyitott szívedből többet adni!

Másokban meglátni a szépet,

s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,

ápolni, kinek a lelke árva.

Tudni a rossz is csak emberi,

másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!

Lásd meg másban az emberséget!

Bocsásd meg azt, amiben gyarló!

Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,

hogy szeretni tanulj mindörökre.

Szívedben szóljon a szeretet ének:

"Szeretném, hogyha szeretnének".

A szeretet olyan, mint a napfény, amely az űrön keresztül utazik egy örökkévalóságon át, és sosem szűnik meg létezni. A szeretet örökké tart.

Dean Ray Koontz

Aranyosi Ervin: Mindennapi útmutató

Csodálkozz rá a nagy világra!

Arcodra fess vidám mosolyt!

Szíved és szemed nyisd ki tágra!

Kerüld a fájót, a komolyt!

Lásd meg a szépet a világban,

álmodj merészet és nagyot!

Teremtés van a puszta vágyban,

amiben hiszel, megkapod.

Engedd a szívedet szeretni!

Mindenki titkolt vágya ez.

Csupán így tudod felfedezni,

hogy léted örömöt szerez.

Ne vágyj sikerre, gazdagságra!

Harcolni, hidd el nincs miért!

Figyelmedet irányítsd másra,

s tegyél a még jobb kedvedért!

Álmodj mindennap új világot!

Mindennap új kezdet legyen!

Figyeld a nyíló, kis virágot,

engedd, hogy boldoggá tegyen!

Legyen a Nap világod része,

fénye vidítsa lelkedet!

Legyen tiéd a lét egésze,

mit által sző a szeretet!

Nem figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra, nem mondhatjuk azt, hogy jó, ezt most inkább kikerülöm, nem szeretnék vitát, inkább legyen béke. S egyszer csak arra ébredünk egy reggel, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már tudjuk, mire gondol, merre jár, amikor nincs velünk. Míg, ha nem veszítjük el a kíváncsiságunkat, és tényleg végighallgatjuk, akármilyen fáradtak is vagyunk, hogy a másik mit gondol erről-arról, s kialakul az értelmes beszélgetés egymás között, a végén meg lehetne nyugodni, s tovább fogni a másik kezét, kiérdemelve az "örök" szerelmet és szeretetet.

Bánsági Ildikó

.

Még nagyon sokat lehet írni a szeretetről.  Mind versekben, mind idézetekben. Egyelőre ennyi, mert mindjárt itt a nap vége. Jó éjszakát kívánok.

források:

www,poet.hu

www.citatum.hu

Levél a mennyországba 2.

Drága Édes!

Mostanában többször eszembe jutsz, nem csak az ünnepek kapcsán.

Tudod, hogy hosszú ideje betegállományban vagyok, s tudod, hogy tengernyi könnyem hullt már. Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy te hogy tudtad, emelt fővel viselni a betegségeid. Amikor nálunk laktál, akkor nap mint nap láttam. Igaz 4 órában dolgoztam, akkor nem láttalak, csak izgultam érted.

Ezeket átbeszéltük sokszor, s te mondtad, hogy lehet úgyis sírni, hogy befelé. Vagy akkor, amikor más nem látja, nem hallja. Az utolsó évedben már én is hallottam drága Édesanyám. Nagyon sajnáltam, hogy amit tenni tudtam az nem volt elég. 

Most már nem teszek magamnak szemrehányást, mert tudom és érzem, hogy a szeretetünk, s főleg a kis dédunokád szeretete, meghosszabbította a boldog napjaid. S bár nagyon beteg voltál, de a huncut, nevetős éned is elő-elő jött.

Igyekszem én is, hogy túltegyem magam a betegségen. De vannak napok, amikor semmi nem jó és egy merő fájdalom vagyok. Legszívesebben beleüvölteném a világba a fájdalmamat, de nincs semmi értelme. Ha lenne, még a szomszédok sem érdekelnének. Azt gondolom, hogy sokan üvöltenénk akkor.

Ami nagyon bosszant, hogy nem látok javulást. Nem mindig siránkozom én sem, s azokon a napokon örülök és büszke is vagyok magamra. Mint tegnap, amikor elvégeztem pár dolgot. Ugyanez mára már nem jellemző, de reményeim szerint, a pozitív napjaim vannak többségben. Erről Mackómat kellene megkérdezni.

Édesanya, szeretlek és szeretni foglak örökké. Gondolataimban ott vagy, s ott vagy a mozdulataimban, néha a viselkedésben is. Sajnos, a negatív vonatkozásban - családtagjaim szerint. Ami nekem nagyon nem tetszik, de egyre kevesebbet emlegetnek így. Bevallom, nagyon rosszul érint.

Annyi mindent jó lenne veled megosztani, de te is tudod, hogy sosem voltam nagy levélíró. Bizonyíték erre a 2010. március 8-án írt blogom, az ötvenentúlon.

http://www.otvenentul.hu/tarsasag/index.php/blogs/view/4897

Mindig csodáltalak benneteket, ÖregKeresztivel, a tesóddal olyan szépen leveleztetek. Őrzöm néhány leveletek. Jó olvasni soraitokat és újra élni azokat a régvolt pillanatokat.

Holnap Anna névnap van. A Te neved napja, amit már csak a szívünkben ünnepelünk meg. Fényképed mellett mécsest gyújtok és szeretettel emlékezem rád, s a veled töltött szép és rossz napokra is. Köszönöm, hogy emlékezhetek.

Drága Annám, Édesanyám

Drága Annám,

Édesanyám,

igyekszem úgy élni,

hogy büszke lehess rám.

Régebben hangzottak el e szavak,

mely nagyon is igaz.

Mindig jó példakép voltál,

magadból rengeteget adtál.

Mindezt szívvel-lélekkel tetted,

ezt diktálta minden sejted.

Most, hogy felnőttem,

csak most értem igazán,

hogy mindez érettem volt,

drága Édesanyám.

Haj, ezt már csak úgy hallod,

hogy lehajolsz hozzám,

s én füledbe súgom,

hogy hiányzol nagyon.

Tudod mi hiányzik a legjobban?

Az ölelésed.

S hogy mindent elmondhattam néked.

Volt, hogy nem szóltál csak meghallgattál,

vagy éppen tanácsot osztottál.

S volt, hogy megborzoltad a fejemet,

Ne légy már buta te, gyerek!

Az évek múlnak, s jönnek újak.

Mondjunk búcsút a búnak.

Körforgás az egész élet,

ebben az idő sosem téved.

Drága Annám,

Édesanyám,

még mindig vigyázol reám.

Csiszi Monor - 2014-07-25

Március 8.

Szívemnek kedves férfiembereim már megköszöntöttek nőnap alkalmából. Boldog és büszke is vagyok, hogy nem csak ezen a napon gondolnak rám tettekben és szavakban is. Köszönöm nekik itt is.

Reménykedem, hogy idővel az unokám is csatlakozik hozzájuk.

Ez az a nap, melyben az örömbe, üröm is vegyül. Már 4 év telt el azóta, hogy drága Édesanyám itt hagyott bennünket. Immár "csak" lélekben van velünk, mert hogy ott van azt érzem.

Itt vagy velem, mert szinte nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád. Ha csak egy futó pillanatig is.

Itt vagy velem és bennem, a mozdulataimban a viselkedésemben.

Itt vagy velem, mert néha szinte hallom - hogyha botorságot gondolok vagy teszek - a hangodat, s amit mondasz.

Itt vagy velem és itt leszel mindörökre. Amíg csak élek.

Senki nem vehet el, most már örökre a szívemben maradsz.

Égnek a mécsesek most is. Szeretettel gondolok rád, megköszönve most is mindazt a jót és szépet, amit adtál s amire tanítottál. Boldog vagyok hogy ezt még életedben mondhattam neked többször is.

S köszönöm drága családomnak a támogatását, mert talán most már elhiszem, hogy megtettem mindent, amit emberileg lehetséges és megbocsájtottam magamnak, amiért a végső percekben nem foghattam a kezed.

Édesanyácskám nagyon szeretlek és rettenetesen hiányzol. Olyan jó lenne hozzád fordulni tanácsért, vagy bármi egyébért. Olyan jó lenne hallani a hangod és olyan jó lenne érezni az ölelésed.

Most már az illatod sincs meg a ruháidban, erre akkor döbbentem rá, amikor lánykám itt volt és a kedvenc mellényedbe fúrta fejét, majd hangosan felzokogott: Anyuuuuuu, nem érzem Dédi illatát. S ha mégis, néha nyomokban felfedezek valami kicsinykét, örömmel újságolom Zsuskánknak.

Édes Dédi, boldog lennél az unokáimmal. Ahogy imádtad Szandit, ugyanúgy rajonganál Pistuért is. Már ismer ő is és tudja, hogy aki a szekrénytetején levő képről mosolyog rá, az a Dédike. Fel kellett rakni mert előszeretettel simogatta s féltünk, hogy eltörik.

Milyen csodálatos lett volna, ha Mamóval együtt ünnepelhettétek volna a 80. születésnapotokat. Mert így lett volna.

Tudom, hogy boldog lettél volna itt is, az új otthonunkban. Tervezted te is, hogy milyen jó lesz, amikor a kertben ücsöröghetsz vagy netán valamicskét dolgozgathatsz. Sajnos az élet nagy rendező és közbe szólt. De te akkor is itt vagy velünk mindennap.

Szeretlek Édesanya és örülök, hogy a gyermeked lehettem.

Hiányzol...

LORD: ANYÁM

Gyermekkorom hajnalán:
sokszor virrasztott anyám,
ezért hálás vagyok én.

Szegény sok mindent megélt,
gyakran szívével mesélt,
ma is ő ad még reményt.

Mikor jött az éjszaka,
megérintett szép szava.

Vigyázta az életem
szeretett, mint senki sem,
Vele gyakran álmodom.

Mindig büszke volt reám,
ilyen volt az én anyám,
elfeledni nem fogom.

Mikor jött az éjszaka,
megérintett szép szava.

Refrén:
Kérve kérem, mikor fáj az életem,
igaz szívvel segítsen nekem!
Kérve kérem, biztasson ha kell,
hívjon a szava!

Anyáknapján

Anyanyelvemben őrizlek téged

Anyám a hangod nem hallom többet.

Anyanyelvemben őrizlek téged.

Szavaid szívem mélyén dübörögnek.

Úgy zengik vissza a mindenséget,

ahogy azt tőled szóval tanultam.

Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.

Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.

Ez nem szégyenem se büszkeségem.

Anyám vagy! Most már csak a szavakban!

S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,

drágább a szavad, mélyebben dobban.

Nincs a földön oly kincs, se hatalom,

mely megfojthatna fiad ajkán.

Dédunokád is őrzi "Vénanyót".

Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.

Horváth István

Az Édesanya

Ő, aki az életet

tovább adta nekünk,

hogy a világnak mi is

részesei legyünk.

Csak szeret és szolgál

az első perctől fogva,

minden lépésünket

Őrangyalként óvja.

Türelemmel osztja

életét, szívét,

tanítja, neveli

kedves gyermekét.

Ajkáról az imádság

értünk száll az égbe,

hogy az Úr áldását

bizalommal kérje.

Örömben-bánatban

velünk megosztozik,

Ha nehéz a keresztje,

nem panaszkodik.

Arcáról sugárzó,

édes szeretet,

Elrejti a szemében

csillogó, fájó könnyeket.

Élete, piciny láng,

tündöklő sugár,

fényében a vándor

mindig hazatalál.

S ha kialszik a láng,

Égbe száll a füstje,

A szív pihen, de szeretete

velünk marad itt a földön

Mindörökre.

Tóth Juli

ÉDESnek

 

 

 Ne állj meg sírva

Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,

Ne hidd, hogy alszom, hisz ott sem vagyok.

A halkan fúvó szellőben találsz meg,

És a hóban, mely gyémántként ragyog.

Vagyok a napfény érett búzatáblán

Őszi eső, mely gyengéden alászáll.

Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,

Hogy madárraj száll arra szárny suhogva,

Ha szíved csendes éjben engem érez,

Én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj hát sírva nyughelyem előtt,

Emlékezz rám, és a halál

nem vesz rajtam erőt!

/Greg Schreiner/

 

Csepregi Éva : Mama - dalszöveg

Köd előttem, köd utánam,
valahol az éjszakában
rohanok a fátyolból szőtt utakon.

Mama, kérlek, vigyázz még rám,
előttem hosszú út áll,
te tudod, honnan jött és hova tart.

Már ismered a végtelent,
szférák zenéje dalol neked,
és tiéd lett a fény, az a fény.

Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál.

Köd előttem, köd utánam,
rohanok az éjszakában,
emléked kísér most az utamon.

Odafönn már semmi sem véges,
meséld el az új meséket,
ha az álom engem is örökre betakar.

Már ismered a végtelent,
szférák zenéje dalol neked,
és tiéd lett a fény, az a fény.

Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd.

Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, elmúlik a fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd
talán...

/szövegíró : Kitaro - Csepregi Éva/