Szeretetről

Versekkel, idézetekkel, bölcsességekkel igyekszem átadni a szeretet érzést. Mely lehet anyai, testvéri, gyermeki, baráti, hitvesi.

Többen próbálták már megfogalmazni, - hol sikerült, hol nem - ami nem csoda, hiszen a szeretet nagyon összetett dolog. Összetett vagy sem, csoda jó érzés. Kívánom, hogy mindenki élje meg, ha lehet valamennyit. S, hogy miért is írtam, hogy több fajta szeretet létezik. Egy történetet elevenítek fel, mely nagyon régen volt, akkor, amikor én még kislány voltam.

- Anyukám, anyukám kiabáltam, gyere és segíts nekem légyszi.

- Kis türelmet Jutikám, most nem érek rá, mert apuval beszélek.

- De, anyu, mindig ezt mondod, s nekem soká, hogy jössz.

- Pár perc és jövök kincsem.

Mindig rettentően hosszúnak éreztem a perceket és most nem bírtam magammal. Minden gyermeki dühömmel, azt kiabáltam:

- Persze, mert őt jobban szereteted.

Valószínű, hogy ez a varázsszó gondoltam, gyermeki ésszel, mert anyu azonnal ott termett.

- Mi a baj kislányom?

Akkorra már elfelejtettem, hogy mit is akartam kérni, s akkor már sírva mondtam:

- A baj az, hogy aput jobban szereted, mint engem. - hüppögtem.

- Miből gondolod gyermekem? Mindig meghallgatlak, s ha tudjuk megoldjuk.

- Mert, amikor kérem, hogy gyere nem vagy itt azonnal.

- Bizony ez így van Jutikám. De gondold végig, amikor veled vagyok, akkor ha apu kéri, hogy menjek, mert mondani szeretne valamit, akkor tőle is türelmet kérek. Igaz? Szeretném hallani.

- Igaz. - mondtam dacosan.

- S még valami, álmodban se forduljon elő, hogy aput jobban szeretem nálad. Másképp szeretem, úgy mint a társamat. Téged úgy szeretlek, mint a gyermekemet, ami egy csodálatos érzés. Vagy vegyük nagyikád, ő az édesanyám, akinek az életem köszönhetem. Őt is nagyon szeretem, de másképp. S akkor a testvérem, akit nagyon szeretek, még ha távol is van. Sorolhatnám még, de térjünk vissza erre még egy pár év múlva. Akkor fogod csak megérteni igazán.

Most legyen annyi elég, hogy másképp szeretem őket, de nem jobban.

- Most már rendben van minden?

- Igen - válaszoltam most már mosolyogva és hatalmas ölelést és puszikat adtam, a legdrágább édesnek.

- Mintha kérted volna a segítségemet - mondta ő.

- Köszi, már nem kell. Minden rendben.

Ekkor kb. 7-8 éves lehettem. S anyu betartotta az ígéretét. Kb. 8 év múlva újra átbeszéltük és én ekkor már tudtam, hogy ha másképp is, de nagyon-nagyon szeretem az édesanyámat.

ui:

A gyermekeimnél én is ezt a magyarázatot alkalmaztam, ami tökéletesen működött.

Aranyosi Ervin: A szeretetről

A szeretet annyi: - elfogadni,

nyitott szívedből többet adni!

Másokban meglátni a szépet,

s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,

ápolni, kinek a lelke árva.

Tudni a rossz is csak emberi,

másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!

Lásd meg másban az emberséget!

Bocsásd meg azt, amiben gyarló!

Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,

hogy szeretni tanulj mindörökre.

Szívedben szóljon a szeretet ének:

"Szeretném, hogyha szeretnének".

A szeretet olyan, mint a napfény, amely az űrön keresztül utazik egy örökkévalóságon át, és sosem szűnik meg létezni. A szeretet örökké tart.

Dean Ray Koontz

Aranyosi Ervin: Mindennapi útmutató

Csodálkozz rá a nagy világra!

Arcodra fess vidám mosolyt!

Szíved és szemed nyisd ki tágra!

Kerüld a fájót, a komolyt!

Lásd meg a szépet a világban,

álmodj merészet és nagyot!

Teremtés van a puszta vágyban,

amiben hiszel, megkapod.

Engedd a szívedet szeretni!

Mindenki titkolt vágya ez.

Csupán így tudod felfedezni,

hogy léted örömöt szerez.

Ne vágyj sikerre, gazdagságra!

Harcolni, hidd el nincs miért!

Figyelmedet irányítsd másra,

s tegyél a még jobb kedvedért!

Álmodj mindennap új világot!

Mindennap új kezdet legyen!

Figyeld a nyíló, kis virágot,

engedd, hogy boldoggá tegyen!

Legyen a Nap világod része,

fénye vidítsa lelkedet!

Legyen tiéd a lét egésze,

mit által sző a szeretet!

Nem figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra, nem mondhatjuk azt, hogy jó, ezt most inkább kikerülöm, nem szeretnék vitát, inkább legyen béke. S egyszer csak arra ébredünk egy reggel, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már tudjuk, mire gondol, merre jár, amikor nincs velünk. Míg, ha nem veszítjük el a kíváncsiságunkat, és tényleg végighallgatjuk, akármilyen fáradtak is vagyunk, hogy a másik mit gondol erről-arról, s kialakul az értelmes beszélgetés egymás között, a végén meg lehetne nyugodni, s tovább fogni a másik kezét, kiérdemelve az "örök" szerelmet és szeretetet.

Bánsági Ildikó

.

Még nagyon sokat lehet írni a szeretetről.  Mind versekben, mind idézetekben. Egyelőre ennyi, mert mindjárt itt a nap vége. Jó éjszakát kívánok.

források:

www,poet.hu

www.citatum.hu

Tegnap és ma

Ez a történet igaz történet, velem esett meg.

Tegnap délután, lányomtól hazajövet sikeresen elértem a 17:09-kor Zuglóból induló vonatot. Együtt utaztam egy kedves, jó humorú hölggyel, akit segítő kutya vezetett. A vonatra felszállva találtunk is ülőhelyet, s utána beszédbe elegyedtünk. Gyerekekről és kutyákról beszélgettünk. Itt is köszönöm neki azt a sok tanácsot, amit a kutya neveléséről osztott meg velem. Mint kiderült az ő kutyáját is Szuzinak hívják.

Hamarosan Monor következett, ahol mi is leszálltunk. Még egy darabig elkísértem őt, aztán irányt vettem haza.

Pár lépés után döbbenten megálltam, valami hiányzik! A hátizsákom. Te jó ég fenn maradt a vonaton

Ahogy tudtam szaladtam visszafelé. Na nem megállítani a vonatot...hanem beszélni olyan emberrel aki segíteni tud. Sajnos ilyenkor bepánikolok kicsit, az idegességtől remegőssé válik a hangom és a sírás kerülget. S persze a gondolkodás is lelassul.

Szerencsére tudtam beszélni a férjemmel, akinek a hangja is megnyugtató és jó hatással van rám.

Az Állomás főnökség ajtaján kopogtam, s hamarosan egy kedves fiatalember nyitott ajtót. Elmondtam a problémám, és szinte azonnal - rövid időt várakoztam - érkezett a felvilágosítás is. A szerelvény már elhagyta Ceglédbercel-Cserőt, de beszélnek a jegykezelővel és kb 10 perc múlva tud mondani bármit.

Megköszöntem és vártam, addig is bementem melegedni a váróba. Bár letelt a 10 perc, gondoltam várok még. Pár pillanat múlva nyílt a váróterem ajtaja és a fiatalember közölte az örömhírt, hogy meg van a táska és Cegléden a Vezénylőknél átvehetem.

Szerencsémre éppen érkezett a Szolnokra menő vonat, így csak 5-10 percet kellett várnom és indulhattam Ceglédre, ahol rendben megkaptam a táskámat. Visszafelé is szerencsém volt, mert elértem a zónázó vonatot.

Összességében 2 óra alatt jó irányt vett az egész. S ez köszönhető azoknak a vasutasoknak, akik közreműködtek abban, hogy meg legyen a táskám.

KÖSZÖNÖM

a monori forgalom irányítónak

a Ceglédbercel-Cserő állomás irányítóinak

a jegyvizsgálónak

és a ceglédi vezénylőknek.

Igyekeztem haza Szuzihoz, a kis kutyánkhoz. Gondoltam, megint lesz egy kis "harc" közöttünk, a bejutás miatt. Már amikor közelítettem a ház felé, furcsán nagy volt a csönd. Miután felkapcsoltam a villanyt, akkor sem szaladt felém. S amikor ott zörögtem a kulccsal, akkor is néma csönd. Betettem a holmimat a házba, fogtam egy elemlámpát és körbe kutattam a kertet. Szuzi sehol. Felhívtam Mackómat, de ekkor már zokogtam, hogy nincs itthon Szuzi. Kimentem a vasútállomás felé, közben kiabáltam a nevét, de csak mások kutyái vakkantottak. Elmentem ellenkező irányba és sehol Szuzi. Nagyon el voltam keseredve. S ekkor a ködből előbukkant a szomszéd fiatalasszony és mondta, hogy náluk van a kutya. Ha este fél 8 és 8 óra között hallottatok dörrenést, akkor az én voltam. Mázsányi kő zuhant le rólam. Lassacskán abba maradt a sírás is. Rögtön telefonáltam emberemnek is. Már a közelben járt.

Hogy hol mászott ki az utcára csak sejtésünk van. Megelőzni a többi szökdösést, tegnap este elkezdtük készíteni az ajtókat. A terasz két végénél lesz.
Ma reggel folytattuk a munkálatokat. Fény derült, hogyan ment ki az utcára. Ahogy sejtettük, átugrott vagy átkapaszkodott a szomszédos kertbe és onnan - egy lyukat talált a kerítésen - ki az utcára. Szerencse, hogy odafigyeltek rá többen is. Így nem ütötte el semmi.

KÖSZÖNÖM

Jocónak, hogy nem engedte odakinn kóricálni és bevitte,  
Mártinak, hogy beengedte a házába,
Veronikának hogy, vigyázott rá és épségben visszahozta

Jutkának és Győzőnek a segíteni akarást

Amikor eljöttünk és tudatosult benne, hogy bezártuk akkor olyan keserves panaszkodásba kezdett, hogy legszívesebben visszafordultam volna. De nem lehetett. Viszont nagyon remélem, hogy amikor hazatérek, hangos ugatása köszönt.
Ennyi a történet, mely végül jól végződött. Jól esett kiírni magamból. Köszönöm, ha időt szántok rám és olvassátok.

Amit még fontosnak tartok megjegyezni:

A kellemetlenségek ellenére, nem azt mondom, hogy ez a nap nagyon peches volt, kár volt felkelni....hanem

MILYEN JÓ, HOGY MINDEN SZERENCSÉSEN VÉGZŐDÖTT

ehhez adalék, hogy úgy gondoltam és ebben férjem is erősített, hogy meg lesz a táska és Szuzi is előkerül.
Egy tapasztalat, hogy működik a vonzás törvénye, csak gyakorolnom kell és tudnom kell használni.

További szép napot, mosolygósat.

A mester érintése...

A hegedű

Ütött-kopott volt, s az árverező úgy hitte, fáradni kár. Mégis kezébe vette a vén hegedűt, s mosolyogva mutatta fel.

- Hölgyeim és Uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?

Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat?

Három dollár először, és másodszor is…

Már koppant volna a kalapács, de mégsem.

A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s felemelte a vonót, letörölte a port az ódon hangszerről, felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.

Elhallgatott a muzsika, s az árverező furcsán fojtott hangon szólt:

- Ki ad többet a régi hegedűért?

Felmutatta a hangszert és a vonót.

- Ezer dollár, ki ad érte kettőt?

Kétezer dollár! Ki ad érte hármat?

Háromezer először, háromezer másodszor, háromezer harmadszor!

Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:

- Nem értem mitől ez a hirtelen értéknövekedés?

Nem váratott magára a válasz:

- A mester érintésétől.

Sok emberélet, akár a lehangolt húr, ütött-kopott, vétkektől szennyes, megkaphatja bárki olcsón.

Bizony, mint az avítt hegedűt.

Egy tál lencse, pohár bor, perdül a kocka, sodródik tovább. Az ára szinte semmi, és kis híján koppan már a kalapács.

Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg nem érti mitől a változás, ami a lélek értékét megszerezi.

Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

Holdfény

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkoz­hatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszer csak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad.

Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek.

Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere...

Várlak...

Nagyon...

Egyszer azt mondtad, hogy jártál a Titkok Kertjében.

Én is ráleltem a Kapura, beléptem a Kertbe és mindazt a sok szépet, amit ott találtam, Neked adom.

forrás: Őri István A tündérkert virágai - részlet

Különös táj a lelked: nagy csapat

álarcos vendég jár táncolva benne:

lantot vernek, de köntösük alatt

a bolond szív mintha szomorú lenne.

 

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:

életművészet! Ámor győztes üdve!

De nem hiszik, amit a száj dalol,

s a holdfény beleragyog énekükbe.

 

A szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,

melyben álom száll a madárra halkan,

s vadul felsírnak a szökőkutak,

a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

/Paul Verlaine: Holdfény/