Boldogságról...

... az internetről ollózva

Beszélgettem a lányommal, s egyszer csak azt kérdezte: 

- Mondd anya, mi a boldogság? Emlékszem, régen azt mondtad, a boldogság az csak néhány pont az életünkben - majd szemrehányóan rám nézett, és majdnem sírva kérdezte: - És ezért a néhány pontért érdemes kibírni?

Nos, helyesbítek. Nemcsak azért a néhány pontért érdemes kibírni, hanem az ahhoz vezető útért is...

Sokszor, ha visszanézel, nemcsak azok a pillanatok jutnak eszedbe, amikor boldog voltál, hanem azok is, amikor épp küzdöttél valamiért, amit ha sikerült elérned egy kicsit boldognak érezhetted magad. 

Persze könnyű prófétának lenni a hegy tetején, és azt mondani:

"Nézd, mily gyönyörű az élet, innen fentről!"

Csakhogy az élet a völgyben zajlik, s onnan legfeljebb csak a hegycsúcsok látszanak, amiknek nekivághatsz, hogy néhány pillanatig visszanézz, és érezd, hogy valóban: az élet csodaszép. Na, valami ilyesmi a boldogság. Hegymászás. Küzdeni kell, hogy feljuss, hogy lásd, hogy érezd, de aztán le is kell onnan mászni, és néha a lefelé vezető út még nehezebb, mint ami a csúcsra vitt.

A boldogság nem lehet cél. A boldogság az jutalom. Jutalom azért, amiért nekivágsz valaminek, amiért megküzdesz, amiért nem adod fel. Küzdelem nélkül nincs igazi boldogság.

Vagy ahogy Ádám mondja Az ember tragédiájában:

LUCIFER

S e sok próbára mégis azt hiszed,

Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan?

S célt érsz? Valóban e megtörhetetlen

Gyermekkedély csak emberé lehet. -

ÁDÁM

Korántse vonz ily dőre képzelet,

A célt, tudom, még százszor el nem érem.

Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?

A cél, megszűnte a dicső csatának,

A cél halál, az élet küzdelem,

S az ember célja e küzdés maga.

(Madách)

Ha elég bátor vagy, és mersz küzdeni, és nem rettent el, hogy a boldogság fáj is, főleg ha elmúlik, akkor sokkal gazdagabb lesz az életed.

Élményekkel, érzésekkel gazdagodhatsz. És ne sajnáld, hogy nem lehetsz örökké boldog. Képzeld csak el! Ha örökké boldog lennél azt is épp úgy megszoknád, mint minden jót, ami részedül jutott.

A boldogságnak éppen az adja meg az értékét, hogy múlandó. Ezért igyekezz észrevenni, ha rád talál, és megőrizni, amíg csak lehet.

forrás: http://www.ahogyerzed.hu/?article=426

Rendezgettem a gyűjteményem, s közben találtam ezekre a szép gondolatokra, melyet veletek is megosztok.

S végül, de nem utolsósorban e szép zenével zárom soraim.

Zenéről...

A nagyszerű zene körülölel, játszani kezd a szíveden, megteremti azt a ritmust, amelyet elveszítettél. Hatalmas béke ereszkedik rád, és hatalmas öröm van a szívedben.

Osho

Az emberi faj egyik legnagyobb ajándéka, hogy képes a lélekre ható hangokat adni, és eszközöket is tud alkotni ezeknek a hangsoroknak a megszólaltatásához. A zenének köze van a művészi kifejezéshez és a mulattatáshoz is, de annyira fontos jelenség, hogy önálló feladatot jelent. A zene befolyásolja az egész emberiséget, energiája gyógyítja a testet és a bolygót. Az emberi pulzus ütemére lüktető békés muzsika hallgatása pozitív változásokat idézhet elő az ideg- és elmeállapotban. Minden zene, és a zene mindenre hat. A lelkünk szólal meg a zenében. A zene a világmindenséggel társalgó bolygónk hangja. 

Marlon Morgan

Zene: a csendhez legközelebbi állapot, mely kifejezi a kifejezhetetlent.  

Aldous Huxley

 

Csodálatos is, hogy egy nótáról mi minden jut eszébe egy magyarnak. De még csodálatosabb, hogy egy nótáról minden magyarnak ugyanaz jut eszébe. Nem a szöveg idézi föl ezt bennük, hanem valami sajátos kedélyhullámzás, melyet a hangok és a hozzájuk fűződő régi emlékek indítanak meg, szinte függetlenül a szövegtől, s ha valaki szavakba tudná foglalni, hogy mit is gondolnak és éreznek már emberöltők óta olyankor, mikor a Kék nefelejcs-et vagy a Nem ütik a jogászt agyon-t hallgatják, akkor ezek a le nem írt szövegek minden korban és minden egyénnél szinte szóról szóra egyeznének, s ezekből talán össze is lehetne állítani egy nemzeti bölcselet mozaiképületét. 

Kosztolányi Dezső

Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyűvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja!

Hermann Hesse

 

A zene szubjektív. Nem vagy köteles szeretni mindent, amit hallasz, de ha szeretsz valamit és megmozgat, nyertél. Tehát ne engedd senkinek, hogy megmondja, mi a menő vagy a gáz, vagy mit hallgass. (...) A zene a tiéd. 

Daniel Nathan Leone

Felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel és nem hal meg soha. Hans Christian Andersen

 

A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul. Victor Hugo

Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni. 

John Lennon

 

"Megmondom én titkát kedvesem a dalnak: 
önmagát hallgatja,aki dalra hallgat. 
Mindenik embernek a lelkében dal van, 
és a saját lelkét hallja minden dalban. 
És akinek szép a lelkében az ének, 
az hallja a mások énekét is szépnek." 
Babits Mihály

 

 

A mester érintése...

A hegedű

Ütött-kopott volt, s az árverező úgy hitte, fáradni kár. Mégis kezébe vette a vén hegedűt, s mosolyogva mutatta fel.

- Hölgyeim és Uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?

Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat?

Három dollár először, és másodszor is…

Már koppant volna a kalapács, de mégsem.

A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s felemelte a vonót, letörölte a port az ódon hangszerről, felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.

Elhallgatott a muzsika, s az árverező furcsán fojtott hangon szólt:

- Ki ad többet a régi hegedűért?

Felmutatta a hangszert és a vonót.

- Ezer dollár, ki ad érte kettőt?

Kétezer dollár! Ki ad érte hármat?

Háromezer először, háromezer másodszor, háromezer harmadszor!

Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:

- Nem értem mitől ez a hirtelen értéknövekedés?

Nem váratott magára a válasz:

- A mester érintésétől.

Sok emberélet, akár a lehangolt húr, ütött-kopott, vétkektől szennyes, megkaphatja bárki olcsón.

Bizony, mint az avítt hegedűt.

Egy tál lencse, pohár bor, perdül a kocka, sodródik tovább. Az ára szinte semmi, és kis híján koppan már a kalapács.

Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg nem érti mitől a változás, ami a lélek értékét megszerezi.

Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

FÖLD

A megsebbzett bolygó

A kék bolygó már talán nem is kék?

Pedig milyen szép volt nem is oly rég.

Most szürkés, büdös, füstös.

Ezért egyedül az ember a bűnös!

Az ember mindent elpusztít,

Pedig a természet kér, üvölt, sikít;

˝Kérlek, kérlek ne tedd ezt velem,

Hisz a te életed az én létem!˝

De hiába, a jelszó még mindig áll,

S a kérő sóhaj a bolygótól hiába száll.

Legyőzi az ember a természetet,

S ennek öröme természetes?

Hol a szépség, a harmónia?

Az ép értelemnek erről kell szólnia?

Csak annyit végy, amennyire szükség van,

A telhetetlenség hasztalan.

Őseink, a természettől kértek,

Csak annyit, mit elégnek véltek.

Ma az ember azt mondja:˝Nem elég.˝

S még többet akar még, még még!

Mindegy milyen áron?

Nem baj, ha már madár sem ül az ágon?

Esőerdeink fogyatkoznak,

Vizeink már nem adakoznak.

Minden, amihez ember ér,

Fogyatkozik, elszennyesül és gyér!

Miért jó ez, s kinek?

A harácsolás minek?

Hol van a józan ész?

EMBER NEM FÉLSZ?

Egyszer csak rájössz, NEM LESZ, AHOL ÉLSZ!

Ficanka

forrás: http://www.amatormuveszek.hu

Lady Of Dreams

GARY MOORE

http://www.gary-moore.com/

Gary Moore

Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.

/John Lennon/

A zene minden szomorúságunknak, minden örömünknek hangot ad. Senki számára nem kell lefordítani.

/Helen Exley/

A zene szubjektív. Nem vagy köteles szeretni mindent, amit hallasz, de ha szeretsz valamit és megmozgat, nyertél. Tehát ne engedd senkinek, hogy megmondja, mi a menő vagy a gáz, vagy mit hallgass. (...) A zene a tiéd.

/Daniel Nathan Leone/

A hit az elektromosság révén jut el az emberekhez. Ezért játszunk olyan hangosan... Azt akarjuk, hogy hangunk egyenesen az emberek lelkét érintse meg. Így aztán egyszerűen kiderül, van-e valami bennük, van-e valami a fejükben, amit fel lehet ébreszteni. Mert sok ember voltaképpen csak alszik egész életében.

/Jimi Hendrix/

 

A zene megsokszorozza örömünket, megsokszorozza fájdalmunkat. Ha elviselhetetlen a fájdalom, a zene két lehetőséget hagy, és döntésre kényszerít: elpusztulni vagy újjászületni.

/Szimeonov Todor/

 

Egy új dal készen van, mielőtt ténylegesen megszületne - én csak az eszköz vagyok, amelyen keresztül átlép ebbe a világba.

/Michael Jackson/ 

 

Kell egy jó barát...

V-Tech : Kell egy jóbarát - dalszöveg

szövegíró : Kecskés/Fábián/Lala

Egy hűvös téli szél talán

Elfújja bánatom s magányom messze száll

a múltat visszahozhatnám, de kár lenne

Jól tudom, így elfelejtem hát-

Néha mindent itt hagynék,

Nem szólnék senkinek, csak halkan eltűnnék.

De úgyis visszafordulnék,

Mert van néhány jó barát akik visszavárnak

még.

Mindig kell egy jó barát

Rám figyel és tartja is szavát

Ki jóban-rosszban mellém áll

Mert ennyi még nekem is jár.

Elkerülhet minden jó

Rosszul eshet néhány szó

Ezért kell egy jó barát!

Ha senki sincs már ott veled

Csak hívnod kell én ott leszek

Engem mindig megtalálsz...

Ha eltalál egy szó

jobb ha elfelejted

Ha bármi bánt

Te mindig számíthatsz rám!

Mennyi régi szép emlék

Közös álmok és száz titok

Mely összetart már rég

Volt már baj és száz veszély

Mind csak próbálták porba zúzni

Mit féltve őrzünk még.

Már megtanultam miért szép

ami közös bennünk mitől véd?

Látod nincs háború és nincsen vér

A barátság mindennél többet ér.

Ha elfáradnék,

Vagy rossz úton járnék és eltévednék

Csak szólj rám, mert hidd el hogy rád még

Hallgatnék, bármikor - ohohohoh!

Karácsonyra várva

Karácsony hajnalán, a város utcáján
készül a nép, szél fújja hajukat szét.
Csomaggal kezükben, meleggel szívükben,
rámnéznek és tovább sietnek.

Karácsony estéjén, a szeretet ünnepén,
égjen a láng, osztozzunk melegén.
Adj helyet a tűz körül, ne legyek most egyedül,
hadd énekeljem veletek ezt a dalt.

Ha hallod a harangok hangját,
ha hallod az égi dalt,
szent karácsonyt ünnepelünk,
jöjj te is velünk!

Ha látod a gyermekek táncát,
ha látod a mosolyukat,
szent karácsonyt ünnepelünk,
ne legyen, kit keresel
és ne legyen, kinek nem hiszel,
akkor örökké boldog leszel!

Adj helyet a tűz körül,
ne legyek most egyedül,
hogy veled, együtt
énekeljem a dalt!

JÖJJ EL KARÁCSONY

Hordozlak magamban egész évben,
sokszor rád gondoltam nyári éjben,
eszembe jutottál reggel, délben,
álmomban, ébren, nyárban és télben.

Néztelek kitágult gyermekszemmel,
hallgattam mit üzensz, figyelemmel,
siettem hozzád, mint kicsi diák,
ahányszor jöttél, szebb lett a világ.

Vártalak később, hogy felnőtt lettem,
s az ajándékot már magam vettem
kicsinek, nagynak, ifjúnak, vénnek:
szívemből tisztán szárnyalt az ének.

Várlak még ma is, karácsony, drága,
apró gyermekként a szemem tárva,
szívemből ma is szárnyal az ének,
tisztán ragyogsz, bár múljanak évek.

Szívemben voltál, szüless meg mára,
minden embernek karácsonyára,
s maradj velem, míg múlnak az évek:
Jöjj el, Karácsony! - úgy várlak, kérlek.
/Gyarmati Irén/

Holdfény

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkoz­hatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszer csak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad.

Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek.

Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere...

Várlak...

Nagyon...

Egyszer azt mondtad, hogy jártál a Titkok Kertjében.

Én is ráleltem a Kapura, beléptem a Kertbe és mindazt a sok szépet, amit ott találtam, Neked adom.

forrás: Őri István A tündérkert virágai - részlet

Különös táj a lelked: nagy csapat

álarcos vendég jár táncolva benne:

lantot vernek, de köntösük alatt

a bolond szív mintha szomorú lenne.

 

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:

életművészet! Ámor győztes üdve!

De nem hiszik, amit a száj dalol,

s a holdfény beleragyog énekükbe.

 

A szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,

melyben álom száll a madárra halkan,

s vadul felsírnak a szökőkutak,

a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

/Paul Verlaine: Holdfény/