Léna

Születésnapodra

Drága barátnőm fogadd szeretettel a fenti gratulációt, melyet két éve kaptál tőlünk.

Szerintem nem változtál, emberileg most is ugyanaz a jószívű teremtés vagy, mint aki akkor voltál. Lelkiekben gazdag, a családját nagyon szerető, barátaira is odafigyelő ember. Az évek múlása nem hagyott nyomot, a fényképek számomra ezt tükrözik. Sőt egyre fiatalodsz, s mielőtt még mondanád: Juckóóó! Felvetted a rózsaszín szemüveged vagy tán romlott a szemed? Drágám a szemüveg nem rajtam van, hanem rajtad s az bizony nem rózsaszín. Dokumentáljuk? Nézd meg a facebookon.

S, hogy nem beszélek félre, ékesen bizonyítja legújabb blogod az ötvenentúliaknál.

Léna blogja - Önarckép

Most pedig az elmaradhatatlan idézetek, melyekkel érzéseimet igyekszem kifejezni. Szeretettel nyújtom át.

Olyannak látlak - a kétségeiddel együtt - mint ami a következő Oravecz Nóra idézetben "elhangzik".

Ismerd ki magad, tudd, hogy mi tartozik hozzád, és csak abban a valamiben élj, mert az fog boldoggá tenni. Más cél pedig nincs. Csak az, hogy megtaláld a helyedet, hogy addig menj, amíg azzá nem válsz, akivé válnod kell. Ugyanis mindenki okkal érkezett ide, mindenkiben van valami, amit edzeni kell. Megmozgatni, kiismerni, tudni, hogy mi miért működik, és mi az, ami sohasem fog. Az előnyös oldaladat megmutatni, azon dolgozni, mert az fog boldoggá tenni. Téged és másokat is. Szomorkodhatsz egy életen át afelett, ami nem tetszik, de attól nem fog megváltozni, csak depresszívebb leszel. Egyetlen dolgod van: elfogadni magad, szeretni a ragyogást, a csillogást, ami bizony ott van a szemedben, amikor valami boldoggá tesz. Lásd meg, hogy mi az, vedd észre, és csak azzal foglalkozz.

Ilyen is előfordul, hiszen emberből vagy.

Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bűnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak.

Pál Ferenc

Életutadon a benned élő, tanuló lény vezet, a játékos szellem, aki igazi önmagad.

Richard Bach

Ezen a napon azok is veled vannak, -talán fokozottabban, mert intenzívebben gondolsz rájuk te is - akik már csak lélekben tehetik.

Drága Barátnőnk!

Teljes szívünkből gratulálunk, valamennyien.