Mindenszentek és Halottak napja

A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent; latinul Festum Omnium Sanctorum) keresztény ünnep.

A halottak napját előzi meg. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán keresztül szólnak a harangok a halottak emlékezetére. A mindenszentekhez és a halottak napjához kötődő szokásokat nem csak a hithű keresztények gyakorolják.

Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este a halloween („minden szent estéje”).

A kereszténység terjesztésekor a hittérítők azt a feladatot kapták, hogy lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazítsák azok betiltása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum).

Halloween is valójában "All Hallows" - Mindenszentek ünnepe.

A keresztény hagyományban Mindenszentek azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve a kalendárium név szerint nem emlékezik meg róluk.

Az ünnep kezdetei a IV. századba nyúlnak. Szent Efrém szíriai egyházatya (373) és Aranyszájú Szent János (407) már tud Mindenszentek ünnepéről, melyet május 13-án, illetve pünkösd utáni első vasárnap ültek meg.

Az "összes szent" közös tisztelete a római Pantheon felszentelésekor jelenik meg először, maga a "Mindenszentek" ünnepe pedig 609-ben tűnik föl először. Nemcsak vértanúkat, hanem valóban minden szentet november 1-jén Írországban és Angliában kezdtek ünnepelni a 700-as években, és ez az ünnep hamarosan általános lett.

Halottak napja

A halottak napja szintén önálló ünnep, a másik két szokástól függetlenül alakult ki: Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldoztatokkal emlékezzenek meg. A szokás Nyugat-Európában a 12-13. században mindenhol elterjedt, így Magyarországon is. A szokás ismertsége napjainkban is töretlen, azon kevés hagyomány közé tartozik, amely életben tudott maradni a 21. század elején is.

Szokások

Sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. A nép ajkán ennek a szokásnak is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.

Portugáliában, Spanyolországban és Mexikóban szokás, hogy ezen a napon felajánlásokat (ofrendas) tesznek. Spanyolországban hagyományosan ezen a napon előadják a Don Juan Tenorio című darabot.

Az angolnyelvű országokban hagyományosan elhangzik William Walsham How "For All the Saints" („Minden szenteknek”) című himnusza. A legnépszerűbb dallam a himnuszhoz a Ralph Vaughan Williams szerezte Sine Nomine.

A magyar népi kalendárium szerint Szent Márton napja: ekkor választottak bírót, fogadtak cselédet. Ezen a napon tilos volt a munka, egyes helyeken az egész „halottak hetében”.

forrás:

http://www.unnep.eu/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Mindenszentek

Egy gyertya gondolatai

Ti meggyújtottatok engem és elgondolkozva, eltűnődve nézitek a fényemet. Talán egy kis örömöt nyújtok nektek? Én mindenképpen örülök, hogy égek! Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt a dobozban lennék. Feladatom akkor van, ha égek, és fényt adhatok. Most pedig égek és világítok - a feladatomat teljesítem. Azonban mióta égek, mindig kisebb leszek! Nekem számolnom kell azzal, hogy ha mindig csak fogyok, akkor a végén csak a saját csonkom marad.

Két lehetőségem van:
1. Vagy megtartom a formámat és egészben, a dobozban maradok - akkor nem fogyok el. De ebben az esetben igazából nem tudom, hogy mi hasznom van nekem.

2. A másik lehetőségem, hogy fényt és meleget adjak, - akkor tudom, hogy mi végből vagyok én itt! Tehát fel kell magamat áldoznom? Ez szebb és neme-sebb, mint céltalanul a dobozban lenni!

Így van ez nálatok embereknél is?

Ha csak magatokkal törődtök, nem mentek tönkre. De akkor nem tudjátok meg azt sem, hogy mi a feladatotok itt a Földön, és mi a célja az életeteknek.
Vagy a saját odútokban maradtok, mint én a gyertya a dobozban - vagy a másik lehetőségetek az, hogy magatok körül fényt és meleget sugároztok, örömet szerezve ezzel magatoknak és az embereknek. Így nem lesz haszonta-lan a ti szolgálatotok sem.

Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok! Az örömötöket, barátságotokat, szerelmeteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat.

Nem kell félnetek, hogy ez által megrövidültök, mert ez csak kívülről történik: belülről ti mindig értékesebbek lesztek!

Ti nyugodtan gondolhattok arra, amikor a gyertyát nézitek, hogy ti magatok vagytok a GYERTYA!

Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem csak kicsi és kevés meleget ad. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és sokkal me-legebb van. Így van ez nálatok, embereknél is. Egyedül csak kis fényt tudtok sugározni és csak kevés meleget tudtok adni.
De ha többen vagytok, összefogtok, akkor sok emberhez tudjátok eljuttatni a FÉNYT, a VILÁGOSSÁGOT, a MELEGET, mert közösen hatalmas erőt képvi-seltek.

A FÉNY így terjed.

Egy gyertya nem veszít semmit a fényéből,

ha meggyújt egy másikat.

Jártamban-keltemben - Zalacsány

Október elején közel egy hetet töltöttünk Zalacsányban, kipihenve az eddigi fáradalmakat, testet-lelket pihentetőt.

Barátaimnak ígértem, hogy írok élménybeszámolót, nagyon aranyosan szurkoltak nekünk a jó időért és a felhőtlen kikapcsolódásért. Természetesen nem volt ez másképp kis családunknál sem. Most igyekszem teljesíteni, nemcsak érettük, hanem hogy a későbbiekben, amikor az emlékek csak akadozva jönnek elő, újra élhessem e csodálatos vagy időnként humoros pillanatokat.
Fényképeket a Kedvenceknél, a Képtáramban találsz.

Először is egy rövid ismertető a községről:


Keszthely és Zalaegerszeg között fekszik félúton. Az 1800-as évek közepéig a Csány család birtoka volt. Itt született 1790-ben Csány László, az 1848-as (Szemere) kormány közmunka és közlekedési minisztere, akit a szabadságharc leverése után Pesten kivégeztek. Szülőháza helyén épült később a Batthyányiak kastélya.
Nevét nem véletlenül kapta, a Batthyány család vásárolta meg és jelentősen átalakította, kibővítette. Mai alakja 1913-ban alakult ki. A háború után sokáig gyermekotthonként működött, s ez idő alatt nagyon leromlott az állaga. Az épület teljes lepusztulását az 1997-ben kezdõdõ felújítás állította meg, mely az eredeti stílusban új ruhába öltöztette úgy belülrõl, mint kívülrõl. A szépen felújított kastély ma szállodaként működik.


/forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Zalacs%C3%A1ny/


A mi uticélunk is idevezetett.
A falu közelében van egy festői szépségű horgásztó, mely nemcsak a horgászoknak okoz kellemes perceket, hanem a kirándulni vágyók is élvezhetik vadregényes tájait.


Az üdülés október 3-tól 10-ig tartott, de mi csak 4-én indultunk, mert a feladatainkat szombaton még befejeztük. Annyira fáradtak voltunk, hogy a betervezett csomagolás is az indulás napjára maradt, de azért sikerült fél 10-kor elindulni. Viszonylag rövid időn belül, 2:40 perc alatt tettük meg a kb 240-260 km-es utat. Ez a rövid idő köszönhető a vasárnapnak is, hisz viszonylag kevés autó volt az utakon és az autópályán is. Kamionok elviekben nem járhatnak, az M7-sen, mégis láttunk 5 kamiont egymásután - mint a libák - de nem totyogva, hanem félelmetesen száguldva. Lehet, hogy nekik külön engedélyük volt? :)

Jókat szundikáltam az autóban. A nap kellemesen melengetett, halk zene szólt, tökéletes nyugalom és boldogság töltött el, s a tudat, hogy Életempárja vezet mellettem, elandalított s jóízűen szúnyókáltam.

Amikor megérkeztünk a csodálatos környezetben lévő Batthyány Kastélyszállóba, - mely egy hétig az otthonunk volt - elfoglaltuk a lakosztályunkat. Falatoztunk egy kis gyümölcsöt, majd kimentünk ping-pongozni. Először csak ütögettük a labdát, majd "komolyan" is játszottunk. A párom nyert, de tulajdonképpen mindketten, mert csodálatosan felszabadultnak éreztük magunkat. Délután 3-4 óra lehetett. No, gondoltuk megérett az idő egy kis pancsolásra. Gondolatunkatt tett követte, mert átmentünk a szálloda welness részébe, ahol élvezhettük a testi-lelki felüdülést. A medencében rövid időt töltöttem, mert nekem nagyon langyos volt a vize.

Amint felszabadult a pezsgőfürdőben hely, "belevetettem" magam. Csodálatosan jó érzés, amikor a vízsugár megmaszírozza a testedet. A lábaim sűrűn fájnak, ezért adtam nekik egy kis masszázst, a vízsugárral. Kipróbáltam a szaunát is, de ott rövid időt töltöttem.

A fürdőzést egy kis pihenés követte, majd este egy fenséges vacsora. Sajnálom, hogy nem fényképeztem le a tálalást, mert már attól is megéhezett az ember lánya, amit szemeivel látott. Nagyon finom sajtkrém levest ettünk, különféle pirított magvakkal és utána sűlt vaddisznóhús parasztos körettel. Sajnos nem emlékszem a pontos nevére, de az ízekre viszont igen. Most is összefut a nyál a számban, amint az isteni ételekre gondolok.

Vacsora után sétáltunk egy órácskát a környéken és a szálloda parkjában. Találkoztunk egy nagyon kedves házaspárral, s jót beszélgettünk. S miután visszatértünk a szobánkba, egy-egy pohár tokaji aszút kortyolgatva, jót beszélgettünk a férjemmel és nyugtáztuk a napunkat, mely nagyon kellemesen telt.

S ez még csak az első napunk volt, melyet követett több, amiről később ismét írok.

"Szabadság az, amikor azt teheted mindig, ami szép."

/Wass Albert/

Emlékek

A neten találtam ezt a verset, sajnos a szerző nem volt megjelölve.
Viszont nagyon szívembe markolt, mert elmodja mi kavarog bennem, pedig Édes már csak a mindennapi gondolataimban van velem. Már csak a fényképét ölelhetem.

Olyan borzasztó, nemcsak az érzés, de a tudat is, hogy soha nem hallom szavait, nevetését vagy akár mérgelődését. Hogy soha többé nem mondja nekem, hogy édes kislányom, egyetlen gyerekem. S hogy soha többé nem mondja, nagyon szeretlek.
Egész életemben mindig gondos anya és barátnőm volt nekem. Szegéykémnek sokat kellett ápolnia engem, mert nagyon beteges gyermek voltam. Közel sem tudtam visszadni neki, mindazt a féltő gondoskodást és szeretetet, amit szavaival és tetteivel bizonyított. Olyan csodálatos volt hozzábújni.

2008. március 8-án pihent meg örökre, hosszú-súlyos betegségek után.
Még mindig nem tudtam kiűzni magamból a kétséget, hogy mindent, tényleg mindent megtettem érte? Eszembe jut a vitánk, mely pont az előtte levő héten történt. Nem volt nagy, de mégiscsak vita volt. Családom mondja nekem, hogy ne gondoljak bele olyan dolgokat a történésbe, ami nem is volt jelen. S mégis mardos a lelkiismeret, hogy megadtam-e neki mindent.

Néha nagyon árvának érzem magam. S ezt nem űzheti el senki és semmi. Csak én tudom palástolni, de megszüntetni soha.



ANYA, ÖLELJ ÁT!

Vegyél a karodba és ölelj át!
Dúdold fülembe altatódalom,
hogy ne halljam a szívem ritmusát,
amint dübörög a mellkasomon!

Úgy félek, Anya! De itt vagy velem,
s hiába kúszik torkomra a félsz,
mert eltörpül a rettegés bennem,
ha átölelsz, és csendesen mesélsz.

Míg alszom, arcomra csókot lehelsz,
ha fázom, takaróm féltőn hozod.
Éhemre, szomjamra folyton ügyelsz,
s felvidít mindig drága mosolyod.

Nézd! Tenyeredbe teszem a kezem,
ujjaid bilincse fonja körül!
Tiédhez igazítom a léptem,
bár tudom, sosem hagynál egyedül.

Anya, hagy súgjam meg a titkomat!
Nincsen, aki drágább volna nálad!
Ezért hallod annyit a hangomat,
s ezért kiáltok mindig utánad.

Figyelj, Anya! Hajolj le egy picit!
Csak átölelem csöppet a nyakad,
arcodra csenek egy nedves puszit,
s tiédhez szorítom az arcomat.

Ha nagy leszek, majd én altatlak el
esténként dallal és szép mesékkel.
Szívemnek akkor is drága leszel,
ha sok mindenre már nem emlékszel.

Én fogom akkor majd a kezembe
pergamenbőrű, ráncos kezed,
és csókolom féltőn a homlokod,
mert végtelenül hálás leszek.

De most kérlek, ölelj még magadhoz,
súgd a fülembe a kedvenc mesém!
Had simítsam arcom az arcodhoz,
és mondhassam el, hogy köszönöm, én!

Csipet-csapat találkozó

Már nagyon vártam a tegnapi napot, mert ismét találkoztam a Csipetekkel. Virtuális barátságból lett élő, kézzelfogható. Csodálatos emberek, akik szívüket, lelküket beleadják a kapcsolatba. Az ország különböző pontjairól jövünk össze, havonta egyszer, hogy pár órát együtt töltsünk vidáman, kacagva vagy éppen komolyan beszélgetve.

Ez a nap is ilyen volt, én ez év januárjában találkoztam velük először, s ha kimarad egy-egy találkozó, bizisten fájdalmasan érint. Ezért igyekszem, hogy ott legyek mindig. A fórumon szinte mindennap beszélgetünk vagy telefonon illetve skypon vagy mns-en. Kinek-kinek mik a lehetőségei. Amellett, hogy jól érezzük magunkat, szinte érezzük egymás rezdülését. Fantasztikus barátság és olyan mintha örök idők óta ismernénk egymást.

Elgondolkodtam azon, hogy őket is Gizus barátnőmnek köszönhetem, aki által megismertem Erkót, aki meghívott erre az oldalra. Ez is bizonyítja, hogy véletlenek nincsenek, mindennek oka van, hogy miért és miért akkor történik.

Világéletemben nagy volt a szeretet igényem. Most fokozattan és halmozottan megkapom a barátaimtól is. S ez csudajó érzés, olyan szívet-lelket melengető.

MI A BOLDOGSÁG?

Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,

Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.

Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,

Figyelj a lelkednek rezdülésire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,

Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.

Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,

Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,

Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.

Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,

Megosztod, ha asztalodon van kenyér.

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,

Letörlöd az érted hullott könnyeket.

Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,

Egy versben, egy dalban, ott a boldogság

A boldogságért néha szenvedni kell,

Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!

Engedned kell, hogy szívedet mossa át,

S kezedet megfogja egy igaz barát.

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,

Szívedből lassan eltűnik a teher.

Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,

Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.

/Farkas Éva - 2009. szeptember 6./

http://www.poet.hu/

 

Kedves Barátim és Vendégeim!

Ki itt megállsz, időzöl nálam kicsinykét,
fogadd szeretettel mit kínálok.

Ebben a hideg időben jól esik a meleg ital, a finom tea.

S mellé egy kis pogácsa, mely ugyan nem hamuban sűlt,

de szeretettel kínálom.

Jó étvágyat és kellemes olvasgatást kívánok:

Juckó

Fázom, de nagyon.

A kazánszerelő nagyon eltévedt valamerre, mert reggel óta nem ért ide. Lehet, hogy megfagyott útközben? Az baj lenne, mert mielőtt bekapcsoljuk a fűtést, a kazánokat szeretnénk ha szakember átnézné.

Előbb kellett volna, mondod te.

Hidd el nem most hívtuk, de egy aprócska dolog miatt húzódik már kb. 1 hónapja. Az a fránya termosztát nem érkezett meg, csak a múlt héten. Mi pedig az ország másik felében voltunk, Zalacsányban.

Most próbálom elképzelni és beburkolózni azzal a meleggel, ami a múlt héten volt. Mellettem hol be illetve kikapcsol a fűtőventillátor, azt az illúziót keltve, hogy meleg van.

Apránként beszámolok a múlt heti csodálatos napokról is. Most megyek és készítek finom gyümölcs teát, mézzel ízesítem és elkortyolgatom. Az élvezeti értékét csak fokozza, hogy belsőmet melegíti.