"Mindazokért akik nincsenek itt..."

Elhunyt szeretteimre emlékezem

Számomra ti sosem lesztek halottak

Szívembe vésődött nevetek

S mint égen a csillagok ragyognak

Mindig látlak titeket.

Hiányotok végtelenül örök.

Szememből könny csöpög

lelkemen keresztül dübörög,

Kiabál a szívem, de hiába

Féltő s óvó kezetek nem ölel át.

/Csiszi - 2009-10-31/

Mécseseket gyújtottam érettük. Ez nem csak ezekben a napokban történik. Amikor idegesebbnek érzem  magam  és elmenekülök a napi problémák elől, mintegy vigasztalásképpen, megygyújtok egy mécsest. Miközben hallgatom a saját szívverésem, megnyugszom. Mintha óvnának. Ilyen gondolatok mostanában súrúbben előjönnek. Ülök és elmélkedem és visszagondolok az együtt töltött szép vagy éppen humoros történésre. Szemeimből patakzik a könny, a megkönnyebbülés  elérkezik s a könnyfátyolon keresztül, már megcsillan a fény.

Örülök, hogy megélhettem azokat a boldog pillanatokat, amikor még éltek és testi mivoltukban is ölelhettem, puszilhattam, őket és  nevethettem velük. S a szomorúságom mellett ott van az is, hogy jó emlékezés, mert felszárítja a könnyeket és megnyugvást hoz.

Szeretettel gondolok rájuk:

Édesre, aki a világon a legek legje, hisz ő az Édesanyám. Mindig tudott mondani valamit, amitől jobb lett a kedvem, jobban bíztam magamban. Hiányzik az ölelése, dolgos, ráncos keze simogatása, s a hangja, amint mondja: édes kislányom.

Nagymamámra, akivel csudajókat nyaraltunk.

Apukámra az édes mostohára, aki féltőn és szeretettel nevelt.

Papókára, aki csodálatos após, pótapa volt és fantasztikus nagyapa.

ÖregKeresztiékre, akiket messze sodort az élet.

Nagyókára, a virtuális barátra, akit szívembe zártam és személyesen is megismertem.

Sorolhatnám még a kedves ismerősöket, akik az évtizedek folyamán eltávoztak mellőlem. Sajnos egyre többen lesznek.

Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott.

De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.

Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.

Én vagyok a Napfény az érett gabonán.

Én vagyok a szelíd őszi eső.

Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,

ott vagyok minden hangban Veletek,

A csendesen köröző madár szavában, de én

vagyok a csillag is, mely rátok süt az éjszakában.

Ne álljatok hát zokogva síromnál, nem vagyok ott.

Nem haltam meg...nincs is halál.

/ismeretlen szerző/

 

 

A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán.

/Müller Péter/

 

 

Emlékezés

A pókhálóra harmat esett:

bús unalmamra egy könnycsepp ma este.

A hold az égen párt keresett,

a széles égen hasztalan kereste!

Már elhallgattak a madarak,

annál hangosabban szóltak a tücskök.

És szinte láttam a fény alatt

ellengni a világot, mint a füstöt.

A fényen valami átfutott,

bársonyok kápráztak előttem.

A hangod is eszembe jutott,

mely elszállt az örök időkben.

/Babits Mihály/

Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,

Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,

Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,

Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:

Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,

Leszek sehol - és mindenütt leszek.

/Reményik Sándor/

Mindenszentek és Halottak napja

A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent; latinul Festum Omnium Sanctorum) keresztény ünnep.

A halottak napját előzi meg. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán keresztül szólnak a harangok a halottak emlékezetére. A mindenszentekhez és a halottak napjához kötődő szokásokat nem csak a hithű keresztények gyakorolják.

Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este a halloween („minden szent estéje”).

A kereszténység terjesztésekor a hittérítők azt a feladatot kapták, hogy lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazítsák azok betiltása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum).

Halloween is valójában "All Hallows" - Mindenszentek ünnepe.

A keresztény hagyományban Mindenszentek azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve a kalendárium név szerint nem emlékezik meg róluk.

Az ünnep kezdetei a IV. századba nyúlnak. Szent Efrém szíriai egyházatya (373) és Aranyszájú Szent János (407) már tud Mindenszentek ünnepéről, melyet május 13-án, illetve pünkösd utáni első vasárnap ültek meg.

Az "összes szent" közös tisztelete a római Pantheon felszentelésekor jelenik meg először, maga a "Mindenszentek" ünnepe pedig 609-ben tűnik föl először. Nemcsak vértanúkat, hanem valóban minden szentet november 1-jén Írországban és Angliában kezdtek ünnepelni a 700-as években, és ez az ünnep hamarosan általános lett.

Halottak napja

A halottak napja szintén önálló ünnep, a másik két szokástól függetlenül alakult ki: Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldoztatokkal emlékezzenek meg. A szokás Nyugat-Európában a 12-13. században mindenhol elterjedt, így Magyarországon is. A szokás ismertsége napjainkban is töretlen, azon kevés hagyomány közé tartozik, amely életben tudott maradni a 21. század elején is.

Szokások

Sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. A nép ajkán ennek a szokásnak is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.

Portugáliában, Spanyolországban és Mexikóban szokás, hogy ezen a napon felajánlásokat (ofrendas) tesznek. Spanyolországban hagyományosan ezen a napon előadják a Don Juan Tenorio című darabot.

Az angolnyelvű országokban hagyományosan elhangzik William Walsham How "For All the Saints" („Minden szenteknek”) című himnusza. A legnépszerűbb dallam a himnuszhoz a Ralph Vaughan Williams szerezte Sine Nomine.

A magyar népi kalendárium szerint Szent Márton napja: ekkor választottak bírót, fogadtak cselédet. Ezen a napon tilos volt a munka, egyes helyeken az egész „halottak hetében”.

forrás:

http://www.unnep.eu/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Mindenszentek