Mosolyalbum

Mostanában de leginkább , amióta rátaláltam a neten, hogy ilyet is lehet, beleszerettem.
A képszerkesztésbe...persze a magam módján próbálgattam, de tudtam, hogy ennél jobban és szebben szeretném művelni. 

Szerencsém összehozott olyan emberekkel, egy kis csapattal, akik segítő kezet nyújtottak és közülük egy, Etus meghívott az oldalukra. 

Ahol rengeteget lehet tanulni, s mindezt szeretettel és őszintén teszik. 


S hogy kik ők, ők a NoeNing csapat. Július 6-án találkozom velük, legalábbis egy részükkel. Már nagyon várom, ahogy vártam a Csipetekkel való találkozást is. 

Ha nekem valaki, négy-őt évvel ezelőtt, azt mondja, hogy ennyi kedves emberrel ismerkedem meg virtuálisan, majd személyesen is, kinevetem. Én aki, mindig félszegen lépett egy új kapcsolat felé. 

Mivel Léna barátnőmnek hallgatólagosan megígértem, hogy megmutatom a képeket, amit eddig csinálgattam, ide teszem és szeretettel ajánlom a Csipeteknek, mert nélkülük nem lett volna bátorságom, hogy belekezdjek valamibe, ami fontos nekem. Köszönöm nektek. 

Ezért bátran mondom, hogy én már gazdagodtam:

- tapasztalattal, hogy vannak emberek, akik érdek nélkül segítenek.

S gazdagodtam örömben és kacajban, mert nagyon vidám mindkét csapat, de ha kell komolyak és összefognak. 

Szigeteim vannak, boldogság szigeteim, amit nagyon köszönök sorsomnak, s nem utolsósorban a két csapatnak akik, a választott testvéreim. 

S itt szeretnék köszönetet mondani Pöntyinek, aki intenzíven, feladatokkal segíti fejlődésemet. S természetesen valamennyien, hiszen az oldalakat járva szebbnél szebb profilokat, képeket láthatok.

Köszönöm mindenkinek az eddigi és az elkövetkező segítségét is. Köszönöm Etusnak is a meghívót, magamnak meg azt, hogy elfogadtam.

A blog írása közben, ezért mutattam e képeket, amit ezen idő alatt szerkesztettem. Nem nagy csodák, de az én gyerekeim és szívem-lelkem, benne van. 

Szeretettel ajánlom.