2011. évre

Drága Családom!
Kedves Barátaim és Látogatóim!

E pár - félig versbe szedett - gondolattal, kívánok az új esztendőre minden jót.

KÍVÁNSÁGOK

/nem csak az új esztendőre/

Egészséget, békességet,

Boldogságot, szeretetet.

Mindenkinek mindenből,

pont eleget.

Törekedjünk jóra, szépre.

Így valósul meg a béke,

szívünkben.

Szeretettel kívánom

mindezt,

s hogy megvalósuljon,

Nekem és neked is,

tenni kell jól tudom.

S ha úgy érzed,

hogy nem megy.

Fogadd el a segítő kezet,

én is azt teszem.

Mert együtt megvalósulhat,

ami ma még csak álom,

csak akarnunk kell

és sikerülni fog barátom.

/Csiszi 2010. december 30./

Szeretet

"Fogadd el a szeretet csodálatos adományát az életedben, nem azért, amit látsz, hanem amit igazságnak érzel vagy tudsz. Az igazi szeretet akkor érhető el a számunkra, amikor megnyitjuk a szellemünket belső vezetőink és álmaink előtt, és követni merjük szívünket. A szeretet gyakran álruhát visel, éppen úgy, mint az igazság. Láss túl a maszkon, a személyiség világán, túl a felszínen és a sztereotípiákon. Ahol sötétség van, láss fényt. ahol fájdalom van, küldj gyógyító imát és gondolatokat. Ahol diszharmónia van, hintsd el a megelégedettség és az öröm magjait. Engedd, hogy a szereteted és nemeslelkűséged kifejeződjön szeretteid, barátaid, szélesebb közösség és az emberiség egésze felé. Amikor belepillantasz a lélek tükrébe, legyél hálás az isteni élet és örök szeretet gyönyörű adományaiért."

A fenti gondolatsort a facebook-on kaptam, amikor kértem egy Napi pozitív gondolatot. Több helyen is megtaláltam a neten, de a szerzője ismeretlen maradt, pedig csodálatos gondolatokat írt le.

Szeretettel ajánlom Neked(Önnek) is, s kívánom, hogy valamennyien éljük meg e csodát.

Szív

CSAK NÉHÁNY ÓRA KELL

A hétköznapok rohanásában, 

Legyen számodra néhány óra, 

Mikor szívedet betakarja, 

A béke puha, álomtakarója.

Hunyd be a szemed, és pihenj meg, 

Hallgasd, ahogy a csend mesél, 

S amit szeretettel, szívből adnak, 

Elfogadni azt soha ne félj.

Tanuld meg: lehet ébren álmodni, 

Fényeset, szépet, ezer csodát. 

Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa, 

Fájdalmas múlt útjának porát.

Életünk sokszínű tarka függöny, 

Sötét a bú, s az öröm fehér. 

Az ember, mert így van megteremtve, 

Ösztönösen is folyton remél.

Nem is tudjuk tán, de mindig várunk, 

Sokszor talán csak néhány szóra. 

Barátra, szívre, egy kis mosolyra, 

Hogy jusson ránk is néhány óra.

Nem gyenge az, aki mer szeretni, 

S választ sok kérdésre nem keres. 

Szemünkkel nem látjuk, mi a fontos, 

A lényeghez a szívünk vezet.

/Farkas Éva/

Karácsonyra várva

Karácsony hajnalán, a város utcáján
készül a nép, szél fújja hajukat szét.
Csomaggal kezükben, meleggel szívükben,
rámnéznek és tovább sietnek.

Karácsony estéjén, a szeretet ünnepén,
égjen a láng, osztozzunk melegén.
Adj helyet a tűz körül, ne legyek most egyedül,
hadd énekeljem veletek ezt a dalt.

Ha hallod a harangok hangját,
ha hallod az égi dalt,
szent karácsonyt ünnepelünk,
jöjj te is velünk!

Ha látod a gyermekek táncát,
ha látod a mosolyukat,
szent karácsonyt ünnepelünk,
ne legyen, kit keresel
és ne legyen, kinek nem hiszel,
akkor örökké boldog leszel!

Adj helyet a tűz körül,
ne legyek most egyedül,
hogy veled, együtt
énekeljem a dalt!

JÖJJ EL KARÁCSONY

Hordozlak magamban egész évben,
sokszor rád gondoltam nyári éjben,
eszembe jutottál reggel, délben,
álmomban, ébren, nyárban és télben.

Néztelek kitágult gyermekszemmel,
hallgattam mit üzensz, figyelemmel,
siettem hozzád, mint kicsi diák,
ahányszor jöttél, szebb lett a világ.

Vártalak később, hogy felnőtt lettem,
s az ajándékot már magam vettem
kicsinek, nagynak, ifjúnak, vénnek:
szívemből tisztán szárnyalt az ének.

Várlak még ma is, karácsony, drága,
apró gyermekként a szemem tárva,
szívemből ma is szárnyal az ének,
tisztán ragyogsz, bár múljanak évek.

Szívemben voltál, szüless meg mára,
minden embernek karácsonyára,
s maradj velem, míg múlnak az évek:
Jöjj el, Karácsony! - úgy várlak, kérlek.
/Gyarmati Irén/

Hóember születik

Először klikkelj a linkre, majd a borítékon a bélyegre...

http://ak.imgag.com/imgag/product/preview/flash/bws8Shell_fps24.swf?ihost=http://ak.imgag.com/imgag&brandldrPath=/product/full/el/&cardNum=/product/full/ap/3166187/graphic1

...a nagy hógolyóra kattintva megkezdheted a hóember építését. Vannak segítőtársaid, akikkel együtt gyönyörködhettek és  énekelhettek is...

Télapó itt van...

- Te, Mikulás! - szólt nagyot ásítva, miután szárnyrakeltek egy újabb város felé. - Mondd, te kitől kapsz ajándékot!?
- Az én ajándékom a gyermekek mosolya...
/Zeke László/

Szandikám, nagyobbik unokám már hetek óta verset mond vagy énekel a Mikulásról (Télapóról). Nagyon várja és vele együtt a havat is, mivel hogy télen hó esik, mondja mindezt az 5 év tapasztalatával. Csuda édes pofa.

Szívesen rajzolgat és színezget és hihetetlen türelme van a gyöngyös játékhoz. Különböző formákon kis tüskék vannak, melyekre gyöngyöket lehet tenni, fantáziád szerint. Az elkészült formát selyempapírral betakarva, rávasalni és hagyni kihűlni. Akkor leszedhető a formáról és tetszés szerint díszítheteted a szobát gyermekeddel, unokáddal együtt.

Nagyon jó színérzékkel bír és szép dolgokat alkot ez a kicsilány.

Kíváncsian várom az esti beszámolót, - amikor telefonon beszélünk - hogyan telt a mai napja.

Télapót várva
 

Csöpi madár furcsa madár, nappal alszik, éjszaka száll,
Kovácsékhoz benéz s mit lát? két pár apró gyerek csizmát.
Ajtó nyílik, papucs koppan, Jutka súgja nagy titokban -
ott a csizma az ablakban.
Csöpi madár mérges nagyon folyton benéz az ablakon.
Miért késik öregapó? Várja Jutka, várja Kató
Várja Marcsa, várja Pista, S az éjszakát átalussza?!
Ilyen csodát még ki látott?! Szedje hamar azt a zsákot!
Télapóka megszívleli, s a nagy könyvet előveszi.
A sok kedves névre, címre felderül az Öreg szíve.
Csúszik a szán, síkos a hó, indul máris öregapó.
Hegyen-völgyön, bércen által a sötét éjszakával.
Rácsos kapu, rácsos ablak, Jó Péterék itten laknak.
Ajándékot adna apó Péternek is, de csak ha jó.
Egy nagy nyitott ablak alatt Télapó most állva marad.
Kovács Jutka, Kovács Pista övék-e két pár csizma?
Jót hallottam róluk nemrég, jár nekik hát egy kis emlék.
Ujjong-kacag Jutka, Pista megtelt mindkét apró csizma.
Játék, labda, baba, mackó... csoki is van, ez a nagy szó.
Csöpi madár rájuk nevet, jól jár mindig a kisgyerek
ha szorgalmas szót fogadó, ez üzeni Télapó.

/szerzője számomra ismeretlen/

"Ha netán kétkednétek a Mikulás létezésében, legyen eszetekben: akit szeretnek, az van!"

/Zeke László/

TÜNDÉRMANÓMNAK

2005. december 1. 13:18 perc

Ma 5 éve, hogy a világra jöttél drága kisunokám.

Ezen a képen nagypapival vagy 15 naposan.

Édesanyáddal, mint pocaklakó már pár napja bennt voltatok a kórházban, mert így volt jobb mindkettőtöknek. Emlékszem, hogy mire én odaértem 9 óra körül (hajnalban dolgoztam), másik nagymamád, Éva mama már ott ült a folyosón. Édesapád pedig a szülőszobában volt veletek.

S a percek, órák olyan lassan mentek, de végre elérkezett a te időd és megszülettél. Édesapád, mint aki kómában van kijött és a következőt mondta:
 - Apa lettem. Apa lettem? Apa lettem!!! Kislányom van!

Csodálatos érzések áradtak szét bennem, megfogalmazhatatlanok. Megérkeztél drágám és a boldogságomon túl, határtalan büszkeség töltött el. Nagymama lettem. S amikor, még aznap a karjaimban tarthattalak, a könnyfátyolon át, láttam kis arcocskádat, éreztem szivecskéd minden dobbanását, láttam kislányom és Pisti boldog mosolyát, Éva mama és telefonon keresztül a nagypapák, a dédikék örömét - határtalan nyugalom költözött belém - csodálatos kis emberke érkezett a családba, akit mindenki várt.

2005. december 31.

Az évek múltak, s te nagyon sok örömmel, kacagással és szeretettel halmoztál el bennünket, ami még most is tart. Hatalmas szeretet bomba vagy nekem, a mosolyoddal, a cserfességeddel. Ugyan néha duzzogósra veszed a figurát, de nekünk sincsenek mindig jó napjaink. Igyekszünk egymást átsegíteni ezeken az időszakokon. Igaz, kincsem?

2006. december 1.

2007. december 1.

2008. július 30.

2009. március 13.

2009-ben

2010. júliusában

Szandikánknak

Bármerre élsz, bármerre jársz

tied lehet a nagy világ.

Egy fészek van mi haza vár,

s igazán szívébe zár.

Tiéd lehet sok jó barát,

hiheted ajkuk szép szavát.

De, aki igazán szeret, őt

mindig csak otthon keresd!

Szívünk szeret, ezt ne feledd!

A legtöbb mit adhatunk neked

A CSALÁDI SZERETET!

/szerzője számomra ismeretlen/ 

SZERETET ÜZENET MINDENKINEK

,,Nem birtoklok sem földet, sem házat,
mégis enyém, mit szemem megláthat:
hogy zöldell a rét, s patak mossa
a mohos sziklákat.

A lét bőkezű ahhoz, ki szépségére éhes.
Ki megnyitja szívét a világnak,
nem vallhatja magát szegénynek!

Hisz születésünk joga a boldogság
és az álom.

Bölcs emeli fel e mérhetetlen
gazdagságot,
s kapzsié sosem lesz, csak a nyűg
és a bánat."

/John Clare/

Ajándék ötletek

A neten barangolva találtam rá ezekre a feliratokra.
Humorosak és mélyen szántó gondolatok egyaránt találhatók itt, s ha szeretnéd magadénak tudni, vagy csak ajándékba adni a következő linkre kattintva megteheted.
Tengernyi ajándékozási ötlet és webáruház is.

TRÉFAGYÁR

Férjemnek

CSAK ENNYI


Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.


Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.


Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.


Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, Akit szeretsz
ugyanígy elindul feléd . 

/Fésűs Éva/

 

SZERETET

Jól tudom: a fényt a szemem itta,
a dalt a fülem fogta,
a simogatást a kezem érezte,
szép utakon a lábam vitt,
és a gondolatok a fejemben születtek,
mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze,
és belőle lett minden, ami
Szeretet.

/Fekete István/

ÜZENET

...tétova félénk mozdulat
varázslat ez féltelek,
sorsunk most lelkünkben kutat
ölelkező üzenet

vártalak, tudtam érkezel
vágyunk örök, s végtelen
szívemben laksz, hát létezel
itt őrizlek csendesen

ha vallomáshoz nincs szavunk
segít majd a képzelet
érezzük egymásért vagyunk,
sötét lenne nélküle.

/Lupsánné Kovács Eta/

ÉDESnek

 

 

 Ne állj meg sírva

Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,

Ne hidd, hogy alszom, hisz ott sem vagyok.

A halkan fúvó szellőben találsz meg,

És a hóban, mely gyémántként ragyog.

Vagyok a napfény érett búzatáblán

Őszi eső, mely gyengéden alászáll.

Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,

Hogy madárraj száll arra szárny suhogva,

Ha szíved csendes éjben engem érez,

Én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj hát sírva nyughelyem előtt,

Emlékezz rám, és a halál

nem vesz rajtam erőt!

/Greg Schreiner/

 

Csepregi Éva : Mama - dalszöveg

Köd előttem, köd utánam,
valahol az éjszakában
rohanok a fátyolból szőtt utakon.

Mama, kérlek, vigyázz még rám,
előttem hosszú út áll,
te tudod, honnan jött és hova tart.

Már ismered a végtelent,
szférák zenéje dalol neked,
és tiéd lett a fény, az a fény.

Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál.

Köd előttem, köd utánam,
rohanok az éjszakában,
emléked kísér most az utamon.

Odafönn már semmi sem véges,
meséld el az új meséket,
ha az álom engem is örökre betakar.

Már ismered a végtelent,
szférák zenéje dalol neked,
és tiéd lett a fény, az a fény.

Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd.

Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, elmúlik a fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd
talán...

/szövegíró : Kitaro - Csepregi Éva/

 

Emlékezés...

 Szívünknek kedves emberekről,

akik bár testi mivoltukban nincsenek velünk,

de szívünkben, lelkünkben ott élnek örökre.

Emlékezzünk kegyelettel

Ezernyi apró fény, sok pici mécses lángja
félénken pislákol, a szél, ha útját állja...

Itt van ma köztünk mind, aki elment,
akkor is, ha még nem nyert kegyelmet,
akkor is ha csillag lett az égen,
vagy utolsó erejével vajúdta, hogy: MÉG NEM!

A holtak útját járjuk szüntelen.
Felemel minket a gyász:
- A megérett kalász learatva,
de ami még nem szökkent szárba...
Ó mondd, minek?
Nevek és arcok vonulnak sorba.
Ifjak, öregek, mind ki megpihent.
Arcukat látni vélem a kis mécsesek
lángjai felett.
Visszatérnek, hogy figyelmeztessenek:
- Az élet mulandó, nehéz a feszület.
Mert ahol ők most lakoznak, csönd van és magány.
Csak maradjunk itt a földön, amíg lehet!

Síri a csönd és méltóságteljes,
s mi, akik vesszük az üzenetet, fejet hajtunk előttetek!

Emlékük legyen áldott, nyugalmuk csendes,
Gyászunkban legyen az Úr hozzánk kegyelmes! 

/Török Stenczer Enikő - forrás poet.hu/

"Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá." 

 /Erich Maria Remarque/

Néha megállt az evésben, s ilyenkor úgy érezte: a bokrok puha árnyékában elmúlt emberek lélegeznek, s a föld, ahol ül, azért meleg, mert előbb ült már rajta valaki. "Itt volt a fal" - mondta Matula, de hol vannak a kőművesek, akik rakták, hol a kéz, amely a habarcsot keverte, hol a gondolat, ami az egészt teremtette? Mi lett belőlük? Milyen erő lett belőlük? Hiszen az energia nem vész el, csak megváltozik.

Fa lett belőlük? Madárszó, virág, tölgymakk és mogyoró lett belőlük? Szél és pára lett belőlük? Felhő? De mi lett a képzelettel, a gondolattal? Belerakták a falakba, vagy itt kereng, és megérinti az ő képzeletének húrjait?
Mi lett belőlük, mi lett belőlük? Föld, víz, elmállott csontok? Mész és foszfor? De hova lett a fájdalom, az öröm, a sírás, a kín, a mámor, a harag, a békülés, a szeretet? Egymásnak adták ezeket az érzéseket, és magukkal vitték?

/Fekete István/

 

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél.
Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj. 

/Henry Scott holland kanonok/

Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok.

/Szabó Lőrinc/

 

Valaki mindig elmegy közülünk,
s magával visz egy darabot a szívünkből.
Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra,
mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban.
Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként
ragyognak ránk. Ajkukon eddig sohasem hallott
dallamok születnek. Dallamok, amelyek
csak nekünk szólnak.
Nekünk, az itt maradottaknak.
Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet,
mert egy valami értelmetlen csak: és az a halál!
Tovább őrizve szívünk mélyén, minden
lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket.
Valaki elment közülünk.
Örökül hagyva ránk emlékképeket.
Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.
Mert szívünkben és életünkben
ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók,
melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.

/Szomorúfűz/

 

Holdfény

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkoz­hatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszer csak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad.

Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek.

Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere...

Várlak...

Nagyon...

Egyszer azt mondtad, hogy jártál a Titkok Kertjében.

Én is ráleltem a Kapura, beléptem a Kertbe és mindazt a sok szépet, amit ott találtam, Neked adom.

forrás: Őri István A tündérkert virágai - részlet

Különös táj a lelked: nagy csapat

álarcos vendég jár táncolva benne:

lantot vernek, de köntösük alatt

a bolond szív mintha szomorú lenne.

 

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:

életművészet! Ámor győztes üdve!

De nem hiszik, amit a száj dalol,

s a holdfény beleragyog énekükbe.

 

A szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,

melyben álom száll a madárra halkan,

s vadul felsírnak a szökőkutak,

a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

/Paul Verlaine: Holdfény/

 

SZÜNET

Mindenkihez 

Ne kövezzetek meg jó emberek
ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Nem az vagyok én
akinek ti láttok engem.
Árnyék és fény
izzó nyár és fagyos tél
egyformán eltakar előletek.

És íme bevallom
önmagam takarom el önmagam
nem miattam hanem magamért
mint az a gyermek aki bújócskát játszik.
Csak akarnia kell és láthatatlanná válik
a házban ahol együtt él a családdal
vagy az utcákon tereken
ahol az emberek tömegei sodródnak körülötte
azt hiszi senki se látja
és játssza együgyü játékait
önmagával önmagának.

Így élek én is mintegy kiszakadtan a világból
s mégis mindenütt jelenvalón.
Egy szem vagyok a testvéri szeretet füzérében.
szenvedve mindenkiért
és harcban mindenkiért
de sosem mutogatva magam a fórumokon.

Olyan vagyok ahogyan az elvetett magból kikeltem
és nem szégyenkezem miatta.
Tudom jól tiszták a kezeim
nyelvem nem árulja el barátaimat
nem felejtem el halottaimat
s hogy ti másnak láttok engem mint aki vagyok
ám legyen
csak arra kérlek benneteket
jó emberek
ne kövezzetek meg ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.

/Kassák Lajos/

Jó éjszakát

Szeretnék

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt, elérhetőt,

kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely dalra késztet,

elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.

Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket,
szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,
hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral, benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert, melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon és büszkén járhat,
Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok,
s nem lesz benne gyűlölet, csak el nem fogyó szeretet.

/Kun Magdolna/