TÜNDÉRMANÓMNAK

2005. december 1. 13:18 perc

Ma 5 éve, hogy a világra jöttél drága kisunokám.

Ezen a képen nagypapival vagy 15 naposan.

Édesanyáddal, mint pocaklakó már pár napja bennt voltatok a kórházban, mert így volt jobb mindkettőtöknek. Emlékszem, hogy mire én odaértem 9 óra körül (hajnalban dolgoztam), másik nagymamád, Éva mama már ott ült a folyosón. Édesapád pedig a szülőszobában volt veletek.

S a percek, órák olyan lassan mentek, de végre elérkezett a te időd és megszülettél. Édesapád, mint aki kómában van kijött és a következőt mondta:
 - Apa lettem. Apa lettem? Apa lettem!!! Kislányom van!

Csodálatos érzések áradtak szét bennem, megfogalmazhatatlanok. Megérkeztél drágám és a boldogságomon túl, határtalan büszkeség töltött el. Nagymama lettem. S amikor, még aznap a karjaimban tarthattalak, a könnyfátyolon át, láttam kis arcocskádat, éreztem szivecskéd minden dobbanását, láttam kislányom és Pisti boldog mosolyát, Éva mama és telefonon keresztül a nagypapák, a dédikék örömét - határtalan nyugalom költözött belém - csodálatos kis emberke érkezett a családba, akit mindenki várt.

2005. december 31.

Az évek múltak, s te nagyon sok örömmel, kacagással és szeretettel halmoztál el bennünket, ami még most is tart. Hatalmas szeretet bomba vagy nekem, a mosolyoddal, a cserfességeddel. Ugyan néha duzzogósra veszed a figurát, de nekünk sincsenek mindig jó napjaink. Igyekszünk egymást átsegíteni ezeken az időszakokon. Igaz, kincsem?

2006. december 1.

2007. december 1.

2008. július 30.

2009. március 13.

2009-ben

2010. júliusában

Szandikánknak

Bármerre élsz, bármerre jársz

tied lehet a nagy világ.

Egy fészek van mi haza vár,

s igazán szívébe zár.

Tiéd lehet sok jó barát,

hiheted ajkuk szép szavát.

De, aki igazán szeret, őt

mindig csak otthon keresd!

Szívünk szeret, ezt ne feledd!

A legtöbb mit adhatunk neked

A CSALÁDI SZERETET!

/szerzője számomra ismeretlen/