Már egy ideje látom a lázas készülődést. Hazafelé menet,- mivel ez többnyire este van,- látom a szépen feldíszített otthonokat. A kertes házakban, ahol lehet a fákon is színesen villognak az ünnepi lámpácskák. Mindenki várja ki így, ki úgy.
Többször hallom, hogy elanyagiasodott a világ, hogy most már csak az számít, hogy milyen drága, (pénzben mért), ajándékot veszünk. Sokan általánosítanak, majdnem beleestem ebbe a csapdába én is, de még időben elgondolkodtam, kérlek figyelj rám és gondold végig te is.
Nehezen megy megfogalmazni az érzéseimet, mind azt amit gondolok.
Az ünnep varázsa
Igen, egy pár éve én is úgy érzem néha, hogy elveszett a Karácsony varázsa. Miért is érzem? Mert több a munka és kevesebb az idő, s így később kezdődik el a készülődés is. Fáradtabban is.
Mégis várom és készülök rá, fényesítem otthonomat és a lelkem is ünneplőbe öltöztetem.
Várom, mert izgatott és kíváncsi vagyok: vajon tetszeni fog, örül-e úgy az ajándéknak, mint amilyen szeretettel válogattam nekik?
Várom, mert látni szeretném szeretteim arcát, amikor felragyog az örömtől.
Várom, mert nem csak ajándékozni szeretek. Kapni is nagyon jó.
Ha később, hát később, ha fáradtan, hát fáradtabban, de a szeretteimmel leszek, közös beszélgetések teszik még kellemesebbé ezeket a napokat.
Ajándékozás:
Amikor már nagyobbak lettek a gyerekek, listát írattunk velük, hogy mi a szívük vágya. Kértük, hogy őszintén írják, ne azon gondolkodjanak, hogy mennyire terhelhetnek minket. Így valamennyire meglepetés, hiszen mi választjuk ki, mi az, amit az anyagiak engednek.
(Természetes, hogy számít ez is hiszen felelőtlenül nem lehet vásárolni. Gondolni kell arra is, hogy Karácsonynál nem áll meg a világ, utána is vannak napok, amikor meg kell élni, enni, számlákat fizetni, stb.)
Most is így működik.
Van amikor ún hasznos holmikat veszünk vagy kapunk, aminek nagyon örülök. Hiszen, lehet, hogy csak hónapok múlva tudnám megvenni és ehelyett megkapom ajándékba, mert aki adja, szeretettel tette.
Kedves olvasóm, ne haragudj ha egy kicsit nehézkes és néha csapongó a gondolatom, de az igyekezetem meg van, hogy kerekké tegyem az írásomat, a mondanivalómat.
Mindenki másképp ünnepel, van aki feltűnőbben, van aki szerényebben. Van aki befelé fordulva, van aki nyitottabban. Szerintem tiszteletben kell tartani egymás szokásait és nem kell újjal mutogatni a másik emberre.
Ez az ünnep, a szeretet ünnepe, ezért - ha már a mindennapokban nem annyira - legalább most, figyeljünk kicsit jobban egymásra.
S most jöjjenek az elmaradhatatlan, szép idézetek, melyet szeretettel nyújtok át, ezzel kívánva békés, meghitt karácsonyi ünnepeket.
Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.
Márai Sándor
Az ünnep a szív legfőbb gazdagsága.
Csorba Győző
Kínálkozik egy ünnep, és ilyenkor az emberek nyitnak némi rést szorosra zárt kagylóhéjukon, többségük ajándékoz, tehát odafigyel szeretteire, és ebből a figyelmességből juthat másoknak is. Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez. Aki ad, magát is jobbnak gondolja, részese lehet így az ünnep kegyeletének, még akkor is, ha nem vallásos.
Kontra Ferenc
Van a csoda...
Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.
Csitáry-Hock Tamás
Van a fenyő...
Egy fa a sok közül, ami azonban más, mint a többi. Mert jelképpé vált. Mert azzá tettük. Jelképez egy ünnepet, egy napot, egy érzést. Üzen. Egész évben üzen. Üzeni a karácsonyt, a szeretetet, a békességet. Amikor ránézünk, a karácsony jut eszünkbe. Fenyődíszekkel, vásárlási lázzal, izgalommal, ajándékokkal, lakomákkal, rokonlátogatással, beszélgetéssel, mosollyal, békességgel, és sokszor békétlenséggel is. Amikor nyári kiránduláson megpillantjuk, ez jut eszünkbe. A karácsony. Ami egy nap a 365-ből. Ám a fenyő mást is üzen. Örökzöldjével üzen. Üzeni, hogy a karácsony nem csak egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a 24. óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése. És ahogy a fenyő zöldje örök, úgy a szeretet is örök. A szívünkben is az. Az kell, legyen. Erre figyelmeztet a fenyő. Egész évben, minden nap. Így válik, így válhat minden nap karácsonnyá. Erre emlékeztet a fenyő.
Szíved örökzöldje.
Csitáry-Hock Tamás
Van az ajándék...
Mindegy, hogy mi. Nem számít, hogy nagy vagy kicsi, drága vagy olcsó.
Az ajándék valódi értékét nem ez határozza meg.
Bármi válhat ajándékká.
Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent.
A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki. Így a könyv minden oldala rólad fog szól- ni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi, hanem téged idéz. Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt, adsz, hanem a szívedet.
És ennél többet nem adhatsz, mert a szíved te magad vagy.
Csitáry-Hock Tamás
