Gondolatok Paulo Coelho-tól

Kislányomtól kaptam születésnapomra és Anyáknapjára, a Mint az áradó folyó című könyvét. A határidő naplóm is Coelho idézetekkel van teli és elég sokszor találó az oldalon olvasható írás.

A fiú nézte, ahogy a nagymamája levelet ír. Egyszer csak megkérdezte:

– Egy olyan történetet írsz, ami megtörtént velünk? Netán ez a történet rólam szól?

A nagymama abbahagyta az írást és elmosolyodott. Így felelt az unokájának:

– Valóban rólad írok. De a szavaknál is fontosabb a ceruza, amit használok. Szeretném, ha a tiéd lenne, amikor nagy leszel.

A fiú kíváncsian ránézett a ceruzára, de nem látott rajta semmi különöset.

– De hát ugyanolyan, mint a többi, amit eddig láttam!

– Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. Van öt olyan erénye, amit ha sikerül megőrizned magadban, mindig békében leszel a világgal. Az első erény: nagy dolgokat vihetsz véghez, de soha ne feledd, hogy van egy Kéz, amely vezeti a lépteidet. Ezt a kezet mi Istennek hívjuk, és mindig az Ő akarata felé fog téged vezetni. A második erény: néha egy kicsit abba kell hagynom az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez szenvedést okoz, de a végén hegyesebb lesz. Van olyan fájdalom, amit el kell tudnod viselni, mert jobb ember leszel tőle. A harmadik erény: a ceruza mindig hagyja, hogy kiradírozzuk azt, amit elrontott. Megérti, hogy ha kijavítunk valamit, amit rosszul csináltunk, az nem szükségszerűen rossz – épp ellenkezőleg: fontos, mert az igazság útján tart minket. Negyedik erény: a ceruzában nem a fája vagy a külső formája a lényeg, hanem a grafit, ami benne van. Ezért mindig törődj azzal, ami a bensődben történik.

Végül a ceruza ötödik erénye: mindig nyomot hagy maga után. Tudd meg, hogy az életben te is ugyanígy nyomot hagysz a tetteid után, és ennek tudatában cselekedj.

Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre.

A szeretet hidat képez olyan pontok között is, melyek között lehetetlennek tűnik a kapcsolat.

Az igazi mester nem az, aki az ideális útra tanít, hanem több utat is megmutat a tanítványának, míg az végül rátalál arra az egyre, amelyik elvezeti a saját sorsához. És attól a pillanattól kezdve nem segíthet neki, hiszen a kihívásai egyéniek.

Sorolhatnám tovább, akár az egés könyvet. Javaslom, hogy olvasd el, boiztos lesz számodra is olyan, ami jelentőséggel bír.Most már lehet e-book formában is kapni, én egyelőre maradi vagyok. Szeretetm a könyvet a kezemben tartani és lapozgatni. Ilyen jellegű könyvet nem regényként olvasok, hanem vissza vagy előre lapozok, attól függően mit olvastam.

Jó szórakozást!

Reggel

Jó reggelt!

Nem most keltem, egy ideje fenn vagyok. Képet szerkesztettem, mert az olvasás most nem kötött le., de nemcsak ezért, hanem mert szeretem. Közben odakinn ébredtek a madarak is, jó volt hallani a csivitelésüket. Elképzeltem, hogy most osszák meg egymással a napi teendőiket vagy csak örülnek az életnek.

Egy pár reggellel kapcsolatos verssel és gondolattal köszöntöm a mai napot és valamennyit, példát véve a fákon csivitelő madaraktól.

Nyári hajnal

Tücsökzene messzire száll, karmester még szusszal bírja, 

napkorongja emelkedik, látszik arcán hajnal pírja. 

Pacsirtánk is dalra fakadt, lágy trillája égig szökken, 

ébred már a kertünk népe, hársfánk bólint üdezölden. 

Szalutál a nap a holdnak, elbúcsúztat édes álmot, 

összehajtja sötét vásznát, terít tájra fénypalástot. 

Harmat csillan rózsakelyhen, szitakötőnk kortyol nagyot, 

rózsavíztől frissen reppen, majdhogy eléri a napot. 

Fáradt róka oson csendben, rókalyukban majd meglapul, 

zsákmányt cipelt a fiaknak, reggelire, gondtalanul. 

Verébéknél is früstök van, csiripel a fészekalja, 

virgonc macska némán figyel, szemet mereszt, száját nyalja. 

Madárdal zeng, kontráz kakas, kukorékol, amíg bírja, 

szemétdombon egyedül volt, nem így van már, visszasírja. 

Öreg tacskónk vakkant néha, alig bújik ki a házból, 

már a macska sem érdekli, kicsit járkál, megszokásból. 

Szüleim is talpon vannak, kannából a víz kicsordul, 

macska inal, még vadászik, kiskertkapu megcsikordul. 

Konyhakertben öntözgetnek, csillan vízcsepp csöpp palántán, 

hajladozik minden friss, zöld, apró gyík fut kertbarázdán. 

Imádom a nyári reggelt, méhzúgását, lepkék táncát, 

pitypangfújó pajkos szellőt, pipacsfoltos búzatáblát. 

Kis falunknak édes nyara, - nem így ébred városnépe, 

benzingőzös, zajtól hangos paneltenger börtönébe!

Horváth Piroska - http://www.poet.hu/

Reggel van, és a világ mindig reményteljesebbnek tűnik ilyenkor, mint az éjszaka közepén.

E. L. James

Adj hálát reggel

Adj hálát reggel az ébredő világnak,

- örökbe kaptál egy újabb szép napot.

Engedd az érzést áradni szívedben,

szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak

hálával teli, reggeli éneke.

Engedd a nap tiszta fényét szobádba,

s ne kérdezd, ember nélküle élhet -e ?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,

a mosoly arcodon, ékszered legyen.

Tükrödön csillog szemed ragyogása,

hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen !

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,

s érezd a lelked, magasabbra emel.

Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,

mert aki rád néz ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,

- jó érzésed csak fokozódni fog -

a szeretet ilyen, apró kis sugara

teheti szebbé a hétköznapot.

Aranyosi Ervin

Amikor reggel kinyitod a szemed, mondj köszönetet a napfényért, és azért, hogy élsz és erős vagy. Mondj köszönetet az életedért és a létezés öröméért. Ha pedig nem látsz magad körül semmit, amiért köszönetet mondhatnál, magadban keresd a hibát.

Tecumseh

Régmúlt reggelekről álmodom

Ásít a reggel… arcán még álom szendereg

lassan táncolnak az ébredő falevelek.

Bóbiskol a bódé, nincsen még friss újság,

dünnyögő darázsnak sem nyit a cukorkás.

Napsugár bujkál a könnytelen felhők felett

nyíló verőfénynek csalogató üzenet.

Látom a halovány távol hegyek kékjét,

lelkemből tükrözik régmúltam emlékét.

Lépteim alatt most nem a fáradt, elkopott,

milliók terhével nehezült járda kopog,

puha földön járok mező-illat ölel,

madarak dalával köszönt rám a reggel.

felderül a világ, égre röppenő fecskék

tisztelet köreikkel köszöntik a napfényt

emlékek százai töltik meg lelkemet,

mint rabságból szabadult pillangósereg.

Rám nevet az akác, törzsén még ott a nevem

buta kis romantikus, mégis szép szerelem.

búcsúzó könnyeim, múló záporában,

akkor már az új, igazi párom vártam.

Faragott bölcsőt vettünk első gyermekünknek,

születése volt ám igazi tavaszünnep.

Külföldre távozott, néha még ír nekünk,

az a nap most is a legszebbik ünnepünk.

Elfogy az út alattam, lassan hazaérek

szatyromban a zsemlék, tárcámban aprópénzek,

szép volt a ma reggel, most a bot sem kellett,

ortopéd cipőim a múltba emeltek.

fefo - http://www.amatormuveszek.hu/

Minden reggel kényszerítem magam, hogy keressem a csodákat, és mikor megtalálom, álljak is meg fölöttük egy pillanatra, és legyek boldog. Vagy néha büszke. Meg kell tanulnom büszkének lenni, hiszen enélkül minden csoda kutatása, elérése értelmét vesztené.

Albert Tímea

A reggelről

Már alélva pislog szép fénye azoknak

Az éjjel szikrádzva égő csillagoknak.

Bíbor pompájokkal már mindjárt elhalnak

Felébredésére a piros hajnalnak,

Mely már mosolyogván a nagy hegytetőkre,

Napkeleti gyöngyöt hint a zőld mezőkre.

Az ég alját piros bársonnyal prémezi,

S aranyos csipkékkel körűl övedezi.

Szép bársony burkokból kihívja azokat

Az estve még félig bimbó virágokat,

Amelyek kitárván szagos kebeleket,

Béfűszerszámozzák az egész vidéket.

Melyet hűs szárnyokra szedvén fel a szelek,

A kies vőlgyeket bényargalják velek,

Sőt a forrást fedő bokrokra leszállnak

És egy fűszerszámos templomot csinálnak,

Amelynek pirosló rózsából rakatott

Oltárára hint le a hajnal harmatot,

Melyen asztag temjént gyújtván fel a szelek,

Az egész szent helyet béfüstölik velek;

Melynek az ambránál éltetőbb illatja

Ártatlan érzéssel a lelket elhatja.

Erre a madarak koncerti zengenek,

S a lélekben egy szép érzést teremtenek.

A szelek is áldó éneket suttognak,

S rá tisztelő fővel a fűvek hajlognak.

Csokonai Vitéz Mihály

Nem számít, hogy érzed magad: minden reggel úgy kelj fel, hogy felkészülsz a fényed kibocsátására.

Paulo Coelho

Szeretettel kívánok csodaszép, mosolygós napot, napokat. Kívánom, hogy mindazt, amit elterveztünk sikerüljön véghez vinnünk. S nem utolsósorban türelmet kívánok mindehhez, mert nem megy minden egyszerre és azonnal.

Szívből jövő mosoly

Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!

Paulo Coelho

A csendről

Folyamatos lármában éljük az életünket. Van, akinek a csend túl sötét, mert a félelem, az egyedüllét jelenik meg benne. Van, aki megijed a csendtől, és ezért állandóan bömbölteti a rádiót, a tévét. Van, aki nem tud meglenni a csend nélkül, és csendes napokra, hétvégékre vágyódik. Sokféleképpen reagálunk a csendre, mert sokféle csend van. A napnak kell olyan részének lenni, amikor az ember csendben marad. Amikor átgondolja, hogy mit is jelentett mindaz, amiket eddig mondott, amiket eddig hallott. A csend ott kezdődik, ahol én, az önző ember elhallgatok, és engedem, hogy megszólaljon a belső énem. A csendben a lelkem szavai szólnak. A csend olyan, mint egy kép. Színei és formái, fényei és árnyékai vannak. De a csend beszél is hozzánk, elmeséli azt, ami volt, vagy lehetett volna. Vannak olyan szavak, amiket csak a csend mondhat el, ezek a lelkek titkos üzenetei. A nagy igazságokat mindig egy pillanatnyi csendben fedezzük föl, amikor elnémul körülöttünk a világ, és megvilágosodik bennünk valami. Szükségünk van a belső csendre, arra, hogy tudjunk megállni, újra töltekezni, mert e nélkül kiüresedhetünk. A csend teszi lehetővé, hogy tisztán láthassuk, mit tettünk, és hogyan tettük, honnan indultunk, és hová érkeztünk. A csend megtanít arra, hogy el tudjuk fogadni a sikert és a sikertelenséget, és megtanít szétválasztani a fontosat és a lényegtelent. A csend lehetővé teszi, hogy mindig tudjunk újra kezdeni. Vigyázzunk a belső csendünkre, gyakoroljuk, táplálkozzunk belőle. Én most egy percre, azokra gondolok, akiknek nem a szája hallgat, hanem a szíve, Kívánom Nekik, hogy az ő lelkükben is megszólaljon a szeretet csendje.

„Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.

Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”

/Paulo Coelho/