Gondolatok Paulo Coelho-tól

Kislányomtól kaptam születésnapomra és Anyáknapjára, a Mint az áradó folyó című könyvét. A határidő naplóm is Coelho idézetekkel van teli és elég sokszor találó az oldalon olvasható írás.

A fiú nézte, ahogy a nagymamája levelet ír. Egyszer csak megkérdezte:

– Egy olyan történetet írsz, ami megtörtént velünk? Netán ez a történet rólam szól?

A nagymama abbahagyta az írást és elmosolyodott. Így felelt az unokájának:

– Valóban rólad írok. De a szavaknál is fontosabb a ceruza, amit használok. Szeretném, ha a tiéd lenne, amikor nagy leszel.

A fiú kíváncsian ránézett a ceruzára, de nem látott rajta semmi különöset.

– De hát ugyanolyan, mint a többi, amit eddig láttam!

– Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. Van öt olyan erénye, amit ha sikerül megőrizned magadban, mindig békében leszel a világgal. Az első erény: nagy dolgokat vihetsz véghez, de soha ne feledd, hogy van egy Kéz, amely vezeti a lépteidet. Ezt a kezet mi Istennek hívjuk, és mindig az Ő akarata felé fog téged vezetni. A második erény: néha egy kicsit abba kell hagynom az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez szenvedést okoz, de a végén hegyesebb lesz. Van olyan fájdalom, amit el kell tudnod viselni, mert jobb ember leszel tőle. A harmadik erény: a ceruza mindig hagyja, hogy kiradírozzuk azt, amit elrontott. Megérti, hogy ha kijavítunk valamit, amit rosszul csináltunk, az nem szükségszerűen rossz – épp ellenkezőleg: fontos, mert az igazság útján tart minket. Negyedik erény: a ceruzában nem a fája vagy a külső formája a lényeg, hanem a grafit, ami benne van. Ezért mindig törődj azzal, ami a bensődben történik.

Végül a ceruza ötödik erénye: mindig nyomot hagy maga után. Tudd meg, hogy az életben te is ugyanígy nyomot hagysz a tetteid után, és ennek tudatában cselekedj.

Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre.

A szeretet hidat képez olyan pontok között is, melyek között lehetetlennek tűnik a kapcsolat.

Az igazi mester nem az, aki az ideális útra tanít, hanem több utat is megmutat a tanítványának, míg az végül rátalál arra az egyre, amelyik elvezeti a saját sorsához. És attól a pillanattól kezdve nem segíthet neki, hiszen a kihívásai egyéniek.

Sorolhatnám tovább, akár az egés könyvet. Javaslom, hogy olvasd el, boiztos lesz számodra is olyan, ami jelentőséggel bír.Most már lehet e-book formában is kapni, én egyelőre maradi vagyok. Szeretetm a könyvet a kezemben tartani és lapozgatni. Ilyen jellegű könyvet nem regényként olvasok, hanem vissza vagy előre lapozok, attól függően mit olvastam.

Jó szórakozást!

EGYMÁSRA HANGOLVA

Egymásra hangolva

Kb fél éve olvastam Gary Chapman könyvét Egymásra hangolva címmel. A könyvet kölcsön kaptam, és olvasása közben már tudtam, hogy én is szeretnék egyet. Nagyon hasznos és érthető gondolatokat, tapasztalatokat osztott meg az író.

Külön öröm volt számomra, hogy férjem is olvasta és neki is elnyerte tetszését. Így már ketten is szerettük volna magunkénak tudni a könyvet. Mint kiderült több könyve is megjelent, ebben a témában.

Pár szóban az íróról:

Chapman házassági és párkapcsolati tanácsadó. Amerika szerte közismert előadó. Könyvei nagyon gyakorlatiasak, életszerűek.

Pár szóban a könyvről:

A házasságnak öt szeretetnyelve van. A szeretet közlése többféleképpen is történhet. Változik aszerint, hogy az illető, akinek szánjuk, melyik szeretetnyelven beszél. Mert mindenki csak azt az "adást" képes fogni, amelyre a neveltetése, a környezete és személyes gondolatvilága által hangolódott.

Ezért kell felismerni, megtanulni és alkalmazni társunk felé a neki megfelelő szeretet nyelvet.

A könyv részletesen leírja, párkapcsolati tapasztalatok alapján.

…s hogy, miért olvastam és olvasom G. Chapman könyveit:

Az idén leszünk 33 éves házasok Életempárjával. Ez alatt az idő alatt volt jó is rossz is, de a házasságkötésnél történt erre is utalás.

Az évek folyamán mindketten igyekeztünk, hogy széppé és tartalmassá varázsoljuk egymás életét. A buktatóknál mindig azt tartottuk szem előtt, hogy miért érdemes, miért kell együtt folytatnunk. Most nem térek ki a gyermekeinkre, mert elsősorban rólunk van szó.

Az utóbbi években - a stresszel járó életritmusunknak köszönhetően is - fakulni látszódtak az érzések, többet előfordultak parázs viták és az én türelmem is köddé vált. Változtam, változott, változtunk, sajnos nem jó irányban. Ezt éreztük mindketten. S mivel hátrányunkra is - amit én nem ismertem el, bagatellizáltam - valamit lépni kellett.

A baráti körünkből érkezett a segítség. Szívemnek kedves barátnőm adta meg Xxxxxx dr-nő telefonszámát, akivel aztán többször is találkoztam. Beszélgetős terápia, nagy zokogások és a társ és gyermekek szempontjainak figyelembe vétele is előkerült. Nem tudom elégszer megköszönni neki a törődését, a rám figyelését, az emberséges bánásmódját. S jó érzés, hogy bármikor hívhatom telefonon, és beszélhetünk meg időpontot, ha szükségét érzem.

Ő ajánlotta, és kölcsön is adta a könyvet.

…s hogy, miért is írom le ezeket?

Most G. Chapman Változzunk együtt! című könyvéhez kezdtem. S ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy leírom és ajánlom mindenkinek a könyveit.

Mert minden házasságban, párkapcsolatban vannak fény és árnyékoldalak is. Van aki elismeri, van aki nem. Egyfajta mankó a könyv, mellyel érdemes foglalkozni, ha fontos számunkra a társ is.

…s végül pár idézet a könyvből, kedvcsinálónak…

“Azok a cselekedetek fejezik ki legjobban a szeretetünket, melyek nem magától értetődőek számunkra.”

“Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakozására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk.”

“Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.”

„Kapcsolataink betegségének valódi kórokozója mindannyiunk szívében benne van születésünk óta: az önzés. A házasságban tüneteket a szerelmi érzések elmúlása után produkál. Legfontosabb ebből kigyógyulnunk.”

"A legtöbb, amit válságos helyzetben a társunkért tehetünk, hogy szeretjük őt."

“A szeretet hét vonása: kedvesség, türelem, megbocsátás, udvariasság, alázat, nagylelkűség, őszinteség.”

“Konfliktushelyzetben ne a győzelemre törekedjünk, hanem a megoldásra.”

“Mikor úgy érezzük, hogy igazságtalan kritika ért minket, ne vágjunk vissza. Hagyjunk magunknak időt arra, hogy végiggondoljuk, milyen igazság rejlik a kritika mögött, és legyünk készségesek a tanulásra.”

“Hosszú távú jó kapcsolat nem létezhet bocsánatkérés és megbocsátás nélkül.”

Mosolyhíd

Mosollyal kapcsolatos idézetet kerestem a neten. Így találtam rá erre a csodálatos könyvre, mert abban nem kételkedem, hogy az lehet.

MOSOLYHÍD

Az idézetek önmagukért beszélnek.

Van a mosoly...

Egy angyali mosoly. Valóság, hogy egy mosoly mindent képes megváltoztatni. Egy egész életet. Sőt, kettőt. Két emberét. Azokét, akik egymásra mosolyognak. Ha ebben a mosolyban a lelküket mutatják meg egymásnak, akkor minden megváltozik. Többé nem lesznek azok, akik a mosoly előtt voltak. Mert valamit elárultak ebben a mosolyban. Azt, amit a másik iránt éreznek. Néha nehéz mosolyogni. De ha az arc nem is mutatja, a lélek mosolyog. És ezt a mosolyt érzi az, akinek köze van ehhez a lélekhez. Ez a mosoly örökre veled marad.

Létezik ilyen mosoly.

Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.

Egy mosoly mindent képes megváltoztatni. Egy egész életet. Sőt, kettőt. Két emberét. Azokét, akik egymásra mosolyognak.

Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.

Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki.

S ezek a gondolatok generálták bennem a vágyat, hogy igen, szeretném egy példányát a magaménak tudni. Hogy lapozgathassak benne kedvem szerint. Élvezhessem sorait, mosollyal az ajkamon és a szívemben.