Szomorú hír

Szomorú ez a nap. Ma kaptuk a hírt. Csipet barátnőnk férje, Anti, tegnap távozott az élők sorából.

Egyszer találkoztam velük, egy budapesti találkozón, amikor Matyikával, kis unokájukkal jöttek. Nem lehet feledni Rozálka és Anti arcát, amikor és ahogyan egymásra néztek. Az összetartozás és a szeretet kiragyogott. Sajnos nem tudtam ott lenni a balatonszéplaki találkozón, de videón Léna barátnőnk megörökítette, amint Rozálka énekel, miközben egymásba karolnak. Példaértékű szeretet az övéké.

Szívemnek kedves barát leveléből idézek, melyet akkor kaptam, amikor meghalt az Édesanyám.

"...Sejtem, hogy mit érzel. Mély fájdalmat, hiányt, az Ő szeretetének hiányát, stb. Nem vígasztallak, mert hiába. Egy nagy szeretetbombát, pozitív hullámot dobok át Neked a szívcsakrámból este, ima közben. Ezt a terhet Te cipeled, senki sem tud ebben segíteni. Fel fogod dolgozni! Ha sír a lelked, vonulj félre és sírjon a tested is, zokogj, meg fogsz könnyebbülni, mert a lelked is akar szabadulni a mérhetetlen fájdalomtól...."

Drága Rozálkám, szeretettel ölellek és léleksimogatást küldök feléd. Próbáld meg elviselni a mérhetetlen fájdalmat. 

Ez az örökmécses Antiért égjen.

Szent Ágoston imája

" Ne sírj, mert szeretsz engem...

A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig is hívtál.

Beszélj velem úgy, ahogy mindig is szoktál,

ne keress új szavakat.

Ne fordulj hozzám ünnepélyes, szomorú arccal,

folytasd kacagásod, nevessünk együtt,

mint mindig tettük.

Gondolj rám, mosolyogj rám, kérj, szólíts!

Úgy hangozzék a nevem a házunkban,

ahogy mindig is hallható volt,

ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet most is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi.

Miért lennék a gondolataidon kívül,

csak mert szemed most nem lát...?

Ne vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok.

Lásd, jól van minden.

Meg fogod találni a lelkemet

és benne egész, letisztult szép, gyöngéd szeretetem.

Kérlek! Légy szíves!

Ha lehet, töröld le könnyeidet

és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem...!"

„…Ilyen az ember. Egyedüli példány. 

Nem élt belőle több és most sem él,

S mint fán se nő egyforma két levél,

A nagy időn se lesz hozzá hasonló.”

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

"Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Nem téve semmit, nem akarva semmit,

hatnak tovább."

Kosztolányi Dezső: Halottak

Kérdés és felelet

Álmomban látogatóban jártam Istennél.
Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így szólt:
 - Az én időm végtelen. Mire vagy kíváncsi?

Az érdekelne, mit tartasz legfurcsábbnak az emberekben?
 - Azt,hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyerekkorba.

 - Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

 - Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg.

 - Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg, és úgy halnak meg mintha sose éltek volna.

Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságot jegyeznék meg?

- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek.

Nem az a legértékesebb,hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk.

Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.

Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.

A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzéseiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két különböző dolgot látnak.

Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.

Búcsúzásul megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:

 - Az emberek elfelejtik amit mondtál, amit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak,hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük!

Zenéről...

A nagyszerű zene körülölel, játszani kezd a szíveden, megteremti azt a ritmust, amelyet elveszítettél. Hatalmas béke ereszkedik rád, és hatalmas öröm van a szívedben.

Osho

Az emberi faj egyik legnagyobb ajándéka, hogy képes a lélekre ható hangokat adni, és eszközöket is tud alkotni ezeknek a hangsoroknak a megszólaltatásához. A zenének köze van a művészi kifejezéshez és a mulattatáshoz is, de annyira fontos jelenség, hogy önálló feladatot jelent. A zene befolyásolja az egész emberiséget, energiája gyógyítja a testet és a bolygót. Az emberi pulzus ütemére lüktető békés muzsika hallgatása pozitív változásokat idézhet elő az ideg- és elmeállapotban. Minden zene, és a zene mindenre hat. A lelkünk szólal meg a zenében. A zene a világmindenséggel társalgó bolygónk hangja. 

Marlon Morgan

Zene: a csendhez legközelebbi állapot, mely kifejezi a kifejezhetetlent.  

Aldous Huxley

 

Csodálatos is, hogy egy nótáról mi minden jut eszébe egy magyarnak. De még csodálatosabb, hogy egy nótáról minden magyarnak ugyanaz jut eszébe. Nem a szöveg idézi föl ezt bennük, hanem valami sajátos kedélyhullámzás, melyet a hangok és a hozzájuk fűződő régi emlékek indítanak meg, szinte függetlenül a szövegtől, s ha valaki szavakba tudná foglalni, hogy mit is gondolnak és éreznek már emberöltők óta olyankor, mikor a Kék nefelejcs-et vagy a Nem ütik a jogászt agyon-t hallgatják, akkor ezek a le nem írt szövegek minden korban és minden egyénnél szinte szóról szóra egyeznének, s ezekből talán össze is lehetne állítani egy nemzeti bölcselet mozaiképületét. 

Kosztolányi Dezső

Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyűvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja!

Hermann Hesse

 

A zene szubjektív. Nem vagy köteles szeretni mindent, amit hallasz, de ha szeretsz valamit és megmozgat, nyertél. Tehát ne engedd senkinek, hogy megmondja, mi a menő vagy a gáz, vagy mit hallgass. (...) A zene a tiéd. 

Daniel Nathan Leone

Felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel és nem hal meg soha. Hans Christian Andersen

 

A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul. Victor Hugo

Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni. 

John Lennon

 

"Megmondom én titkát kedvesem a dalnak: 
önmagát hallgatja,aki dalra hallgat. 
Mindenik embernek a lelkében dal van, 
és a saját lelkét hallja minden dalban. 
És akinek szép a lelkében az ének, 
az hallja a mások énekét is szépnek." 
Babits Mihály

 

 

A mester érintése...

A hegedű

Ütött-kopott volt, s az árverező úgy hitte, fáradni kár. Mégis kezébe vette a vén hegedűt, s mosolyogva mutatta fel.

- Hölgyeim és Uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?

Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat?

Három dollár először, és másodszor is…

Már koppant volna a kalapács, de mégsem.

A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s felemelte a vonót, letörölte a port az ódon hangszerről, felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.

Elhallgatott a muzsika, s az árverező furcsán fojtott hangon szólt:

- Ki ad többet a régi hegedűért?

Felmutatta a hangszert és a vonót.

- Ezer dollár, ki ad érte kettőt?

Kétezer dollár! Ki ad érte hármat?

Háromezer először, háromezer másodszor, háromezer harmadszor!

Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:

- Nem értem mitől ez a hirtelen értéknövekedés?

Nem váratott magára a válasz:

- A mester érintésétől.

Sok emberélet, akár a lehangolt húr, ütött-kopott, vétkektől szennyes, megkaphatja bárki olcsón.

Bizony, mint az avítt hegedűt.

Egy tál lencse, pohár bor, perdül a kocka, sodródik tovább. Az ára szinte semmi, és kis híján koppan már a kalapács.

Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg nem érti mitől a változás, ami a lélek értékét megszerezi.

Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

Ha a csend beszélni tudna...

Ha a csend beszélni tudna

Négymilliárd hangon szólna

Mindarról, mi bennünk rejtve él

Vágydal szólna száz szólamra

Minden gondolat dobolna

Millió szó összefolyna

Ezer nyelven kavarogna

S a világnak nem lenne titka

na na na na na na...

Ha zene nélkül volna dallam

Egy soha meg nem szólalt dalban

Megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat

Szóra még sosem bírták

Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád

De több van, mit szemed láthat

De több van, mit füled hall

S van akinek a csend szavak nélkül

Van akinek a csend szavak nélkül is vall

Ha a csend beszélni tudna

Hol nevetne hol meg sírna

Fekete is fehér volna talán

Vallomások, látomások

Víziók és hazugságok

Érzések és kívánságok

Megtörnének, széttörnének

Tükörfalán a beszédnek

na na na na...

Szeretet

"Fogadd el a szeretet csodálatos adományát az életedben, nem azért, amit látsz, hanem amit igazságnak érzel vagy tudsz. Az igazi szeretet akkor érhető el a számunkra, amikor megnyitjuk a szellemünket belső vezetőink és álmaink előtt, és követni merjük szívünket. A szeretet gyakran álruhát visel, éppen úgy, mint az igazság. Láss túl a maszkon, a személyiség világán, túl a felszínen és a sztereotípiákon. Ahol sötétség van, láss fényt. ahol fájdalom van, küldj gyógyító imát és gondolatokat. Ahol diszharmónia van, hintsd el a megelégedettség és az öröm magjait. Engedd, hogy a szereteted és nemeslelkűséged kifejeződjön szeretteid, barátaid, szélesebb közösség és az emberiség egésze felé. Amikor belepillantasz a lélek tükrébe, legyél hálás az isteni élet és örök szeretet gyönyörű adományaiért."

A fenti gondolatsort a facebook-on kaptam, amikor kértem egy Napi pozitív gondolatot. Több helyen is megtaláltam a neten, de a szerzője ismeretlen maradt, pedig csodálatos gondolatokat írt le.

Szeretettel ajánlom Neked(Önnek) is, s kívánom, hogy valamennyien éljük meg e csodát.

Holdfény

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkoz­hatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszer csak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad.

Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek.

Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere...

Várlak...

Nagyon...

Egyszer azt mondtad, hogy jártál a Titkok Kertjében.

Én is ráleltem a Kapura, beléptem a Kertbe és mindazt a sok szépet, amit ott találtam, Neked adom.

forrás: Őri István A tündérkert virágai - részlet

Különös táj a lelked: nagy csapat

álarcos vendég jár táncolva benne:

lantot vernek, de köntösük alatt

a bolond szív mintha szomorú lenne.

 

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:

életművészet! Ámor győztes üdve!

De nem hiszik, amit a száj dalol,

s a holdfény beleragyog énekükbe.

 

A szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,

melyben álom száll a madárra halkan,

s vadul felsírnak a szökőkutak,

a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

/Paul Verlaine: Holdfény/