A hegedű
Ütött-kopott volt, s az árverező úgy hitte, fáradni kár. Mégis kezébe vette a vén hegedűt, s mosolyogva mutatta fel.
- Hölgyeim és Uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is…
Már koppant volna a kalapács, de mégsem.
A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s felemelte a vonót, letörölte a port az ódon hangszerről, felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező furcsán fojtott hangon szólt:
- Ki ad többet a régi hegedűért?
Felmutatta a hangszert és a vonót.
- Ezer dollár, ki ad érte kettőt?
Kétezer dollár! Ki ad érte hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor, háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
- Nem értem mitől ez a hirtelen értéknövekedés?
Nem váratott magára a válasz:
- A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr, ütött-kopott, vétkektől szennyes, megkaphatja bárki olcsón.
Bizony, mint az avítt hegedűt.
Egy tál lencse, pohár bor, perdül a kocka, sodródik tovább. Az ára szinte semmi, és kis híján koppan már a kalapács.
Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg nem érti mitől a változás, ami a lélek értékét megszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése