ÁLMODJ VELEM

Álmodni hívlak most: gyere, jöjj velem;

csak hunyd le két szemed, és fogd meg két kezem.

Rugaszkodj el bátran – lelked könnyű pihe,

s vágyad elég erős, hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez… Nem kell már, hogy fájjon;

vagy jövő reményihez, hol kétség sose bántson.

Nincsen mitől félned: álom ez, csak álom:

minden, mi körülvesz, szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak, mert én is álmodom;

szállok képzeletből kovácsolt szárnyakon,

míg az otthonérzés fel nem támad bennem,

vidáman harsogva: ilyennek kell lennem!

Álom ez, csak álom… A tied, az enyém;

ölelő karjait hívón tárja felém,

míg káprázat fényében tündökölve ragyog.

Gyere, álmodj velem… Mert a tiéd vagyok. 

Kalina

ÁLMOMBAN ÁLMODTAM

Álmodtam álmomban...
illatos százszorszépek között
jártam
fellegek köszöntek bódult fejem
felett
a szivárvány mögül egy mosoly
integetett.

 

Lebegtem könnyedén...
jártam gondolataim sekélyes
egén
pici-színes ajtókat nyitogattam
sorra
mögöttük ráleltem
villanás-halmokra.

Ujjaimmal érintettem...
varázslatos tűnékenységét
féltettem
- ami rámtelepedett -
szikrázó aranyporával
behintett
lemoshatatlan ábránd-hálójával
beszőtt engem...

- elérhetetlen jövendőm
játszott velem -

Elringatott álomhintán...
kérdezte, hogy alszom-e már
válaszolni mégsem tudtam
belső-hangom fojtottan
fakult
lélek-lámpásom
kialudt.

Tündöklő tavirózsa
távoli tükörképén
átragyog derengésem,
létfüggő keringésén
gyöngyszemű holnapom
lehunyt pilláin
egyensúlyozom,
ám az ébredést
keresve sem
találom.

lambrozett

forrás: Elsimulva bársonyfüvön

Aludni kéne...

ÁLMATLAN DAL

Bocs, de nincs erre altató
Szól hozzám tágra nyílt szemmel
Egy reggeltől betépett álommanó.
Kínálna még, de már nem kell.

Hát ez is egy dolog.
Ugye, te sem gondolod komolyan?
Aludni kéne,
De tudod, hogy nem vagyok olyan.

És egyre csak, egyre csak szüntelen
Dörömböl a picinyke motor.
Úgy érzem, mintha bennem
Harcolna Menny és Pokol.

Hát ez is egy dolog.
Ugye, te sem gondolod komolyan?
Aludni kéne,
De tudod, hogy nem vagyok olyan.

Átkozott harangok, tücskök, madarak!
Hagyjatok!
Aludni kell,
Anékül meghalok.

Bárányok gurulnak halkan.
Mi újság, álmatlan ember?
Képújság illatos vajban.
Kínálna még, de már nem kell.

Hát ez is egy dolog.
Ugye, te sem gondolod komolyan?
Aludni kéne,
De tudod, hogy nem vagyok olyan.

Átkozott harangok, tücskök, madarak!
Hagyjatok!
Aludni kell,
Anékül meghalok.

Minden olyan, mintha
Az volna ami, de mégsem.
Hogy tudsz így aludni, mikor
Tudod, hogy nem alszom én sem?

Csak azért vagy itt, hogy te légy
az álmatlan párom.
Eleget néztelek, jöhetne már az álom,
Úgy várom.

Zene és szöveg: Kiss Tibor

Jó éjszakát

Szeretnék

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt, elérhetőt,

kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely dalra késztet,

elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.

Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket,
szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,
hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral, benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert, melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon és büszkén járhat,
Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok,
s nem lesz benne gyűlölet, csak el nem fogyó szeretet.

/Kun Magdolna/