VALLOMÁS

Tegnap este ezt akartam elmondani a fórumon, de közben Pistukámnak és Lánykámnak kellett a segítség. Szerencsére Tündérmanóm nem ébredt fel, ő viszonylag jól aludt az éjjel. Végül is Öcsi mellettem aludt, nyugtalanul, alig kapva levegőt. Kis mellkasa nehezen pihegve emelkedett és süllyedt.
Az éjszakánk nem a legjobban telt, de túl vagyunk rajta. Átvettem én is a staféta botot.

Sziasztok!

Olyan jó olvasni benneteket...

... most itt és a világba kiáltva elmondom, hogy miért olyan jó a Csipet csapathoz tartozni. Egyfajta vallomás a részemről, saját szavaimmal, gondolataimmal.

Persze a végén nem marad el, az idézhető idézetek sora sem.

Jó veletek,

 - mert szeretlek titeket,

 - mert ha valakinek bánata van, testi vagy lelki, mindig van aki felhozza a bányászbéka feneke alól,

 - mert egy csodálatos csapat vagyunk, akik odafigyelnek egymásra,

 - mert a problémáinkat merjük elmondani,

 - mert meg is beszéljük,

 - mert a félreértéseket tisztázzuk és nem hagyunk senkiben sem tüskét,

 - mert megértjük egymást, még ha értetlenkedünk is,

 - mert erőssé váltunk egymás által,

 - mert mindig tanulhatunk egymástól,

 - mert együtt vagyunk jóban s rosszban,
 - mert vannak közös emlékeink, amik kincsesládánkat gyarapítják,

 - mert mi vagyunk a Csipet-csapat.

Még lehetne folytatni, hogy miért érdemes és "kell" ez a barátság, a személyes találkozásokkal együtt.

Igen, azon leszek, hogy a szombati találkozón ott legyek. Nem csak miattatok, hanem magamért is. Mert a barátság, olyan mint egy falat kenyér. Nélküle éhezik a lélek.

Nekem szerencsém van, mert rajtatok kívül is vannak barátaim. S van az egyetlen is, akit ti nem ismertek. S ezért nem szabad haragudni egymásra, mert biztos van mindenkinek "leg-leg" szívbeli.

De a Csipetek egy nagyon különleges barátság, - s ezt nem tudom elégszer megköszönni Erkónak, - aki az ötvenentúlra invitált, s az akkori tagoknak, hogy befogadtak, mint ahogy teszik, tesszük azóta is, rendületlenül. Erre a barátságra még nem született meg a megfelelő szó, de idővel megfogalmazódik.


Köszönöm, hogy vagyunk egymásnak, mindazért amit fentebb megfogalmaztam. Vigyázzunk a kapcsolatunkra, mert ebben a gépiesült világban az emberi értékek nagyon fontosak.
Sziget ez, a barátság, a szeretet és az elfogadás szigetének is nevezhetnénk.

"Majd elmondom" - gondolta, de amint barátjára nézett, arra gondolt, hogy az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.

Fekete István

A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egy valamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.

Ingmar Bergman

Mikor egy barát közelébe kerülünk, egy másik világba jutunk, ahol frissebb a belélegzett levegő, tisztábban csengenek a hangok, élénkebbek a színek, gondolataink gyorsabban, következetesebben járják útjaikat. Való világunk teljesen különbözik ettől a környezettől, hiszen most olyan helyzetben vagyunk, ahol szabadon önmagunk lehetünk.

Andrew M. Greeley

Megfontolandó szavak az öregedésről...

A minap kaptam emailben, szívemnek egyik legkedvesebbtől.

... és milyen érdekes, mert a levél alján volt még egy utalás is, mely az Ötvenentúl oldalra mutatott és azon belül is a Most olvastam...című témára.

S még kiemelésképpen Léna barátnőm beírására is #632007 Léna. | 2011.01.15. | 07:51

Az eredeti fényképet Léna barátnőm készítette.

Véletlenek nincsenek, én most duplán örültem, mert akkor nem is figyeltem fel erre a beírásra. Viszont annyira megfogott és oly sok igazság van benne, hogy úgy gondoltam, megosztom veletek is, kedves vendégeim.

Jó szórakozást!

Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék.

Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.

Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből (aki pont úgy néz ki, mint az anyám), de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért.


Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.

Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4-ig olvasok, vagy játszom a computeren?

Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén...és meg is teszem.

Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.

Ők is lesznek öregek.

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt.

Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitívnak lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. .

Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem.

Szabaddá tesz.

Szeretem azt, akivé váltam.

Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha. vagy azon izgassam magam, mi lesz majd.

És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/

Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!

Ismeretlen szerző, angolból fordítottam és ajánlom kor és kórtársaimnak.

Olga

És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és a kínaiak szerint erősíti az immunrendszert.

Ugye érdemes volt elolvasni... no most lehet elmélkedni vagy éppen egy jó ízűt kacagni...