A Mikulás
Vígan int a hófelhőknek,
nem bánja, ha fúj a szél,
világjáró csizmájában
dudorászva útra kél.
Tombolhat a Hókirálynő,
süvölthet a fergeteg,
fittyet hány a hóbuckáknak,
hisz a dolga rengeteg.
Meglátogat minden várost,
megles minden ablakot,
megnézi, hogy párkányára
milyen csizmát raktatok.
Hogyha tisztán csillog-villog
minden egyes szeglete,
mielőtt még felébrednél,
ajándékot rejt bele.
/Mentovics Éva/
Télapó kincsei
"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta, ki varrta
báránybőr subádat?
Átvetőzsákodat
ki tölti meg újra?
Hámodat, szánodat
mi röpíti, húzza?
Meleg jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"
Zúg a szél, csupa dér
már az ablakpárkány,
Janika álmodik
puha, fehér párnán.
Szól hozzá Télapó,
hó olvad szakállán,
s ahogy szól, szemében
fénylik a szivárvány.
Házamat csillagból,
hét göncölszekérrel,
hegyimanók hordták
teliholdas éjjel.
Subámat hét gyapjas
fehér bárány adta,
tündérlányok gyűszűs
ujja varrogatta.
Zsákomat illattal,
édes ízzel, mézzel
méhek töltögették
virágporos kézzel.
Szánomat szélsebesen
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.
/Csányi György/
Mikulás
Égi úton fúj a szél,
hulldogál a hó,
nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.
Vállán meleg köpönyeg,
fújhat már a szél,
nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.
Körülötte égi fák,
rajtuk csillagok,
lámpást tart a holdvilág,
fényesen ragyog.
Lent a földön dalba fog
száz és száz harang:
"Jó, hogy itt vagy, Mikulás,
gling, giling-galang!"
Ablakba tett kiscipők
várják jöttödet.
- Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos öreg?
- Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő,
nem marad ma üresen
egyetlen cipő.
Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé,
amint ballag Mikulás
már hazafelé.
/Zelk Zoltán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése