Képes vagy őszintén Önmagad szeretni,
tisztelettel nézni arra, aki vagy?
Tudsz-e tiszta szívvel, magadra büszke lenni,
s akarni azt, hogy pont ilyen maradj?
Elhiszed azt, hogy rajtad áll világod,
és napról napra szellemed teremt?
Megéled-e a teljes boldogságot,
belátod-e a tágas végtelent?
Kit látsz akkor, mikor tükörbe nézel,
ki az a lény, ki mosolyog Te rád?
Hiszel neki, vagy rég hazugnak érzed,
- vagy úgy hiszed, téged sosem ver át?
Ki vagy tehát, és mit tudsz Önmagadról,
- mit mások mondtak, – az volna igaz?
A kritikust, azt ellököd magadtól,
s hazudsz magadnak? Ez sovány vigasz.
Ki vagy tehát? Már keresed a választ?
A hitelest, vajon honnan veszed?
Tudós agyad csak kétségeket támaszt,
becsaphat százszor, gondolkodó eszed.
Talán a szíved jó útra terelhet,
talán a lelked megmondja ki vagy.
Kit kéne büszkén, őszintén szeretned,
ki érted érez, s magadra sose hagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése