Anna, édes Anna
Anya, édes Anya
Milyen hasonlóan csengenek a szavak.
Még akkor is, ha mára már csak vigasz.
Csak a szépre emlékezem,
amikor fogtad a két kezem,
s magyaráztál kedvesen.
Gondolatban ölellek érte,
mert valóságban már soha,
bár az élet, nem mindig mostoha.
Ezért emlékszem mosolyogva.
Szeretetem örök, akárcsak neved,
emlékek jönnek s mennek.
Megjelenik a hiányérzet is,
mely nem kímél, s mégis...
nem veheti el emlékek százát,
amikor vigasztalóan öleltél át,
a valamikori kislányt.
S ha kellett,
a felnőttet, az asszonyt.
Annám, édes Annám,
az én drága
Édesanyám.
Monor - 2013. július 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése