Ünnep

Szeretettel kívánok boldog s meghitt Karácsonyt.

Éváknak és Ádámoknak szeretettel

Gondolatok Paulo Coelho-tól

Kislányomtól kaptam születésnapomra és Anyáknapjára, a Mint az áradó folyó című könyvét. A határidő naplóm is Coelho idézetekkel van teli és elég sokszor találó az oldalon olvasható írás.

A fiú nézte, ahogy a nagymamája levelet ír. Egyszer csak megkérdezte:

– Egy olyan történetet írsz, ami megtörtént velünk? Netán ez a történet rólam szól?

A nagymama abbahagyta az írást és elmosolyodott. Így felelt az unokájának:

– Valóban rólad írok. De a szavaknál is fontosabb a ceruza, amit használok. Szeretném, ha a tiéd lenne, amikor nagy leszel.

A fiú kíváncsian ránézett a ceruzára, de nem látott rajta semmi különöset.

– De hát ugyanolyan, mint a többi, amit eddig láttam!

– Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. Van öt olyan erénye, amit ha sikerül megőrizned magadban, mindig békében leszel a világgal. Az első erény: nagy dolgokat vihetsz véghez, de soha ne feledd, hogy van egy Kéz, amely vezeti a lépteidet. Ezt a kezet mi Istennek hívjuk, és mindig az Ő akarata felé fog téged vezetni. A második erény: néha egy kicsit abba kell hagynom az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez szenvedést okoz, de a végén hegyesebb lesz. Van olyan fájdalom, amit el kell tudnod viselni, mert jobb ember leszel tőle. A harmadik erény: a ceruza mindig hagyja, hogy kiradírozzuk azt, amit elrontott. Megérti, hogy ha kijavítunk valamit, amit rosszul csináltunk, az nem szükségszerűen rossz – épp ellenkezőleg: fontos, mert az igazság útján tart minket. Negyedik erény: a ceruzában nem a fája vagy a külső formája a lényeg, hanem a grafit, ami benne van. Ezért mindig törődj azzal, ami a bensődben történik.

Végül a ceruza ötödik erénye: mindig nyomot hagy maga után. Tudd meg, hogy az életben te is ugyanígy nyomot hagysz a tetteid után, és ennek tudatában cselekedj.

Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre.

A szeretet hidat képez olyan pontok között is, melyek között lehetetlennek tűnik a kapcsolat.

Az igazi mester nem az, aki az ideális útra tanít, hanem több utat is megmutat a tanítványának, míg az végül rátalál arra az egyre, amelyik elvezeti a saját sorsához. És attól a pillanattól kezdve nem segíthet neki, hiszen a kihívásai egyéniek.

Sorolhatnám tovább, akár az egés könyvet. Javaslom, hogy olvasd el, boiztos lesz számodra is olyan, ami jelentőséggel bír.Most már lehet e-book formában is kapni, én egyelőre maradi vagyok. Szeretetm a könyvet a kezemben tartani és lapozgatni. Ilyen jellegű könyvet nem regényként olvasok, hanem vissza vagy előre lapozok, attól függően mit olvastam.

Jó szórakozást!

4. évfordulóra

Pistukám 

Figyeljetek emberek 

ma 4 éve született, 

az én drága Pistukám, 

kicsi fiú unokám. 

Csipet találkozó volt akkor, 

amikor szólt a telefon, 

s jött a hír, hogy 

emberesedett a család. 

Az egész csapat örült, 

mindenki felderült, 

mert a Mekiben, 

kiabálva örültem, 

így közöltem, hogy újra 

nagymama lettem. 

S ez a "szerelem" már 4 éve tart. 

Annyi szépséget adott, 

hogy mellette eltörpülnek 

azok a percek, amikor épp duzzog. 

Simítja lelkemet, 

amikor hozzám jön, 

s mondja: szeretlek nagymami. 

Vagy amikor búcsúzkodunk, 

mert indulni kell haza, 

többször is kiszalad, 

hogy nem adtam puszit mama, 

s még ez sem elég, mert ráadásként, 

jön egy nagy ölelés. 

Félig versbe szedve a gondolataimat, 

köszöntöm e kis embert. 

Most elsősorban az a lényeg. 

Hogy a gyermekkorod, 

boldogan éld meg. 

Játssz önfeledten, 

kacagj vagy nevess. 

Anyával, apával 

Szandival együtt, 

kerek e kis család. 

Akik - bizton tudom - 

mindig vigyáznak rád. 

Szeretlek aranyom, 

drága kisemberke 

köszönöm, hogy 

boldogságot 

hozol életembe. 

Itt a vége, 

de ne fuss el véle. 

hozd ide nekem, 

én majd feltekerem, 

s csomót kötök rá, 

jó nagyot. 

S ha elég volt, 

majd együtt leülünk, 

s jó nagyot nevetünk. 

Csiszi

2013. december 12. hajnalban

Tegnap és ma

Ez a történet igaz történet, velem esett meg.

Tegnap délután, lányomtól hazajövet sikeresen elértem a 17:09-kor Zuglóból induló vonatot. Együtt utaztam egy kedves, jó humorú hölggyel, akit segítő kutya vezetett. A vonatra felszállva találtunk is ülőhelyet, s utána beszédbe elegyedtünk. Gyerekekről és kutyákról beszélgettünk. Itt is köszönöm neki azt a sok tanácsot, amit a kutya neveléséről osztott meg velem. Mint kiderült az ő kutyáját is Szuzinak hívják.

Hamarosan Monor következett, ahol mi is leszálltunk. Még egy darabig elkísértem őt, aztán irányt vettem haza.

Pár lépés után döbbenten megálltam, valami hiányzik! A hátizsákom. Te jó ég fenn maradt a vonaton

Ahogy tudtam szaladtam visszafelé. Na nem megállítani a vonatot...hanem beszélni olyan emberrel aki segíteni tud. Sajnos ilyenkor bepánikolok kicsit, az idegességtől remegőssé válik a hangom és a sírás kerülget. S persze a gondolkodás is lelassul.

Szerencsére tudtam beszélni a férjemmel, akinek a hangja is megnyugtató és jó hatással van rám.

Az Állomás főnökség ajtaján kopogtam, s hamarosan egy kedves fiatalember nyitott ajtót. Elmondtam a problémám, és szinte azonnal - rövid időt várakoztam - érkezett a felvilágosítás is. A szerelvény már elhagyta Ceglédbercel-Cserőt, de beszélnek a jegykezelővel és kb 10 perc múlva tud mondani bármit.

Megköszöntem és vártam, addig is bementem melegedni a váróba. Bár letelt a 10 perc, gondoltam várok még. Pár pillanat múlva nyílt a váróterem ajtaja és a fiatalember közölte az örömhírt, hogy meg van a táska és Cegléden a Vezénylőknél átvehetem.

Szerencsémre éppen érkezett a Szolnokra menő vonat, így csak 5-10 percet kellett várnom és indulhattam Ceglédre, ahol rendben megkaptam a táskámat. Visszafelé is szerencsém volt, mert elértem a zónázó vonatot.

Összességében 2 óra alatt jó irányt vett az egész. S ez köszönhető azoknak a vasutasoknak, akik közreműködtek abban, hogy meg legyen a táskám.

KÖSZÖNÖM

a monori forgalom irányítónak

a Ceglédbercel-Cserő állomás irányítóinak

a jegyvizsgálónak

és a ceglédi vezénylőknek.

Igyekeztem haza Szuzihoz, a kis kutyánkhoz. Gondoltam, megint lesz egy kis "harc" közöttünk, a bejutás miatt. Már amikor közelítettem a ház felé, furcsán nagy volt a csönd. Miután felkapcsoltam a villanyt, akkor sem szaladt felém. S amikor ott zörögtem a kulccsal, akkor is néma csönd. Betettem a holmimat a házba, fogtam egy elemlámpát és körbe kutattam a kertet. Szuzi sehol. Felhívtam Mackómat, de ekkor már zokogtam, hogy nincs itthon Szuzi. Kimentem a vasútállomás felé, közben kiabáltam a nevét, de csak mások kutyái vakkantottak. Elmentem ellenkező irányba és sehol Szuzi. Nagyon el voltam keseredve. S ekkor a ködből előbukkant a szomszéd fiatalasszony és mondta, hogy náluk van a kutya. Ha este fél 8 és 8 óra között hallottatok dörrenést, akkor az én voltam. Mázsányi kő zuhant le rólam. Lassacskán abba maradt a sírás is. Rögtön telefonáltam emberemnek is. Már a közelben járt.

Hogy hol mászott ki az utcára csak sejtésünk van. Megelőzni a többi szökdösést, tegnap este elkezdtük készíteni az ajtókat. A terasz két végénél lesz.
Ma reggel folytattuk a munkálatokat. Fény derült, hogyan ment ki az utcára. Ahogy sejtettük, átugrott vagy átkapaszkodott a szomszédos kertbe és onnan - egy lyukat talált a kerítésen - ki az utcára. Szerencse, hogy odafigyeltek rá többen is. Így nem ütötte el semmi.

KÖSZÖNÖM

Jocónak, hogy nem engedte odakinn kóricálni és bevitte,  
Mártinak, hogy beengedte a házába,
Veronikának hogy, vigyázott rá és épségben visszahozta

Jutkának és Győzőnek a segíteni akarást

Amikor eljöttünk és tudatosult benne, hogy bezártuk akkor olyan keserves panaszkodásba kezdett, hogy legszívesebben visszafordultam volna. De nem lehetett. Viszont nagyon remélem, hogy amikor hazatérek, hangos ugatása köszönt.
Ennyi a történet, mely végül jól végződött. Jól esett kiírni magamból. Köszönöm, ha időt szántok rám és olvassátok.

Amit még fontosnak tartok megjegyezni:

A kellemetlenségek ellenére, nem azt mondom, hogy ez a nap nagyon peches volt, kár volt felkelni....hanem

MILYEN JÓ, HOGY MINDEN SZERENCSÉSEN VÉGZŐDÖTT

ehhez adalék, hogy úgy gondoltam és ebben férjem is erősített, hogy meg lesz a táska és Szuzi is előkerül.
Egy tapasztalat, hogy működik a vonzás törvénye, csak gyakorolnom kell és tudnom kell használni.

További szép napot, mosolygósat.

December 1.

Kedvesek!

A mai nap számomra különleges ünnep.

A mai napon töltötte be első szülött unokám a 8. életévét

Azon a napon, amikor az első adventi gyertyát is meggyújtjuk.

Péntek óta voltak velünk az unokák, fárasztó de lélekben feltöltődős.

Már nagyon kiváncsian várták, az új családtaggal való megismerkedést. Aki egy golden retrivel kiskutya, Suzy.Október 2-án született és november 23-a óta van velünk.

Az adventi koszorunk az idén nem lett hagyományos. Elsősorban a gyertyák miatt. Viszont felért mindennel, hogy együtt készítettük Tündérmanómmal. Az eredmény alább látható.

kis türelmet kérek

Szombaton megérkeztek a szülők is, s ma együtt ünnepeltük meg Szandi szülinapját. Nagyon elfáradtam, de nem adnám semmi pénzért, hogy ölelhettem őket és tengernyi szeretetet kaptam tőlük.