A minap csevegtünk erről-arról, többek között arról...no miről is? Bizonyára kitaláltad kedves olvasóm, a feledékenységről is.
Ígéretet tettem, hogy amennyiben meglelem ezt a kis történetet, megosztom. Valószínűleg ismeritek is, hiszen annak idején én is PPS formájában, emailban kaptam.
Most is jókat kacarásztam közben, mert annyira a jellemző dolgokat írja le, humorosan.
Szeretettel ajánlom, ne vedd vérmesen komolyan, hanem üdülj fel általa.
Azok pártján állok akik túllépték az 50. életévüket. Akik még nem, azok ne nevessenek hanem csak reméljék, hogy egyszer majd ők is megélik azt a kort!
S hogy mi is az a HiFiSziElKo?
Hiányos Figyelem Szindróma Előrehaladott Korban
Hogy jobban megértsed:
Tegnap elhatároztam, hogy megmosom a kocsimat. Útban a garázs felé meglátom a leveleimet a konyhaasztalon.
Jó, hadd vessek rájuk egy pillantást, hátha valami sürgős dolog is van köztük.
Leteszem az autókulcsokat az asztalra a levelek mellé és meglátok az asztalon néhány kifizetésre váró számlát és egy csomó reklámlapot amit elhatároztam, hogy a szemétbe dobok, de a szemetes kosár tele volt!
Visszatettem a számlákat azzal a gondolattal, hogy leviszem a szemetet.
Mivel a papírokat tartalmazó konténer éppen a bankautomata mellett van, úgy gondoltam, hogy okosabb lenne előbb a számlákat kifizetni.
Letettem a szemetet, felvettem a számlákat és elindultam.
Vajon hol van a bankkártyám? Ah, a tegnap viselt ruhám zsebében!
Elhaladva az asztal mellett, az előbb kinyitott kólás dobozt vettem észre. Megmelegedett …
Megyek a bankkártyámért, de előbb a hűtőbe teszem a kólát.
A konyha felé menet észreveszem a kókadt növényeket; meg kellene locsolni őket!
Leteszem a kólát a konyhaasztalra és láss csodát, megtalálom a tegnap óta keresett szemüvegemet!
Legjobb lesz ha előbb a virágokat öntözöm meg, majd a szemüvegemet visszaviszem az íróasztalra.
Visszateszem a szemüveget a konyhaasztalra, vizet teszek egy edénybe amikor meglátom a TV távirányítót is. Vajon ki hagyta a konyhában?
Este ha TV-t szeretnénk nézni senkinek sem fog az eszébe jutni, hogy a konyhában keresse. …
Jobb ha visszaviszem a nappaliba. De előbb megöntözöm a virágokat.
Öntözés közben kiloccsan a víz a parkettre. Leteszem a távirányítót és hozok egy rongyot, hogy feltöröljem a vizet.
Az előszobán áthaladva arra gondolok, hogy kicserélhetném a képrámát.
Tovább megyek, de már nem tudom mit is akartam tenni …
A nap végén:
- Az autóm nincsen lemosva,
- A számlák kifizetetlenek,
- A doboz kóla a konyhaasztalon,
- A virágok nem kaptak elég vizet,
- A szemetes kosár tele van,
Hol van a bankkártyám ?
Nem találom a távirányítót!?
Vajon hova tettem a szemüvegem!?
Az autókulcsaimat elnyelte a föld!
A nap végén sehogyan sem fér a fejembe, hogyan voltam elfoglalt egész nap ha nem csináltam semmit és miért vagyok kutya fáradt!
Ráébredek, hogy súlyos az helyzetem és orvoshoz kell forduljak, de előbb megnézem a többi levelem is ….
Tudnál segíteni?
Küld el ezt a levelet akinek akarod, mert én már nem emlékszem, hogy kinek küldtem el …
Ne küld vissza mert lehetséges, hogy újra megkapod tőlem!
Ne nevess ha veled még nem történt meg, holnap rajtad a sor!!!
Az öregség elkerülhetetlen;
A bölcsesség csak egy lehetőség;
Az önirónia viszont egy terápia!
De kivel is társalogtam ???
No ez volt, az a történet, melyet valószínűleg azért tettem el, mert tetszett.
Már ígértem egy ideje a Csevis lányoknak, hogy megmutatom, amikor kész lesz a tetőnk. Most tanácsot kértem, hogy hova is tegyem a képeket, ahol mindenki látja, akit érdekel. Ezért döntöttünk a blog mellet.
Íme egy pár kép, mely a munkamenetet is szemlélteti. Nagyon korrekt kis csapat dolgozott együtt, látszott hogy nem most kezdték. Szinte félszavakból is megértették egymást. Külön jó volt még, hogy szomszédunk az ács, aki tulajdonképpen összefogta ezt a kis csapatot. Emellett még bádogos és kőműves munkákra is szükség volt.
1. nap
Mindig úgydolgoztak, hogy amit leszedtek, oda feltették afóliát.
2. nap
A padlásfeljáróból kinézve...
3. nap
A virágok a szomszéd ház előtt virultak.
4. nap
Elkeserítő reggel
... egy kicsit beáztunk
szerencsére csak kívül.
Ekkor még nem volt fenn az új ereszcsatorna, de a régit már le kellett venni.
5. nap
Itt már az udvar felőli oldalon dolgoztak a fiúk.
6. nap
Azok a foltok, már nagyjából felszáradtak.
Az utolsó simítások
Fenn van a tető ablak is
Az udvar felőli oldal is kész.
A teljes ereszcsatornát cserélni kellett és a kéményünket is magabiztosabbá kellett tenni. Házon belül, pedig kialakításra került, a kandalló vagy kályha beépítésének lehetősége. Az még a jövő zenéje. Egyelőre a tetőt még szigetelni kell belülről is, hogy aztán birtokba vehessük, mint játékszobát.
Odakerül a terepasztal, ahol kicsik és nagyok vehetik birodalmukba a varázslatot, amit a játék öröme okoz. No meg az együtt készítés öröme is, mert lesznek új terepek is. Én már nagyon várom, emlékszem, amikor Csabának, kisfiamnak készítettük, akkor is nagyon jó volt. Zsuzskám is kivette a részét jócskán és aztán az együtt játszás öröme, csak fokozta.
Ez majd apránként végezzük, de az az út tele lesz boldogsággal.
Drága Csipeteim, igaz, hogy nektek már megmutattam pár képet a tanyán, de ha van kedvetek olvassátok és nézzétek meg a blogom is. Szeretettel ajánlom mindenkinek.
Szívemnek kedves emberek társasága, akivel virtuálisan ismerkedtem meg. S a virtuálisból váltak kézzel fogható, ölelős valósággá. Október 10-én évfordulót ünnepeltünk, a 4.-et.
Közel egy hónap telt el azóta, de hiszem és vallom, hogy egy születésnapra vagy bármilyen más ünnepre, a szívből jövő jó kívánság, nem árthat.
Szeretettel adom át a csapatnak ajándékom. Köszönöm a sorsomnak, hogy megismerhettem őket.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
Születésnapi utólag
4 éves lett a Csipet-csapat
Elszaladt az idő
Rózsaszínnek nevezik fórumunkat
Ami, szerintük nem menő.
4 évesek lettünk,
ez nem titok.
A fórumon összegyűlünk,
mi a Rózsaszín-ok
S ez elég ok, hogy
mi legyünk a Rózsaszirmok.
Mert 50-en túl is vidám az élet,
vedd észre kérlek.
A Csipet-csapat Rózsaszirmai
Leges legelöl, álljon itt Nagyó,
Őrangyalunk nekünk.
A világot már fentről nézi,
s kis csapatunkat,
szeretettel óvja s védi.
Ági, ceglédi
Tündéri unoka nagymamája,
ezernyit mesél,
s mosolyog a szíve rája.
Baby kesztölci,
mosolygós nagymama,
Övé a legifjabb,
Csipet unoka.
Bmari csongrádi,
borász barátunk,
Akinek keze által,
sok mindent csodálunk.
Csillag budapesti,
és szintén nagymama.
Neki is fontos a családja.
Dinát ki ne hagyjam,
ő kispestről érkezik.
Alapítótag, krónikásunk,
Jó szívű lénye, emberi.
Dzsúlia fóti,
párja a Tóni.
Őszinte természet,
Vidám ember,
Pedig az élet megtépázta,
nem is egyszer.
Erkó a nővérünk,
érdi a lelkem.
Aki keveset jön,
de nincsen ki a képből.
Etelka Szegedről érkezett.
Ő nincs velünk aktívan,
csak keveset.
Etus a jó tündér, szomódi,
piros pontos zsákja
mindig teli.
Pedig osztogatja bőven,
Tiszta szívvel, szeretettel
Ugye milyen csodálatos ember?!
Évi, aranykezű mesterünk,
Vecsésről érkezik.
Türelme, példakép nekünk.
Ilcsi szolnoki,
betoppan néhanap,
szeretettel s örömmel
fogadja a csapat.
Judittal, aki dorogi,
telefonon beszélünk
sajnos "bekrepált"
a számítógépük.
Léna, a Rózsaszírmok
szíve, motorja,
Hmvhelyi a lelköm,
e kis csapatot,
tyúkanyóként óvja.
Marcsi fehér holló,
ritka vendég nálunk.
Tudd, te budapesti,
mindig visszavárunk.
Marcsó keszthelyi,
nagy a szíve neki.
s a csapatot, mint
"szimpatizáns",
nagyon szereti.
Mimó, Szegedhez közel él,
ezért van az talán,
hogy Budapestre,
a találkozókra,
nem jön ez a lány.
Ria miskolci egyed,
különleges ember.
Fázni nem szeret,
nincs kibékülve vele,
csak a nagy meleggel.
Roanna, Pusztaszabolcsról jön,
sajnos csak keveset.
Mostanában, menni is alig bír,
vagy épp csak keveset.
Rozálka, táncos-dalos óvónéni,
ki ovisait nagyon szereti.
Szilvi szintén "zenész",
most nincsen ránk ideje.
Lehet, hogy nem is lesz?
Szipi, a csillagszemű,
budapesti nagyi.
Lelki ember, aki
családját szeretettel terelgeti.
Tikk-Takk, Böbe pomázi,
Etus tündér huga.
Igazi tűzrőlpattant,
vidám nagymama.
TT tiszteletbeli Csipet,
kinek most dalol a szíve,
mert megszületett
az első unokája.
Ő már biztos, hogy a
világot rózsaszínben látja.
Vogyo szintén szegedi,
gyógyikás tanácsait,
segítségét,
az egész csapat köszöni.
S vannak kik lemorzsolódtak,
kicsit csapat tagok voltak.
Fani, Kutyás, Pirkad budapesti,
Vadgalamb ő vidéki.
Yolanda, aki alapító tag,
már ő sincs velünk.
Valamiért így döntött,
s nekünk fáj a szívünk.
S végül Juckó,
e sorok írója, jómagam.
Budapestről Monorra
robogott vonatom.
Szívem egy darabját,
a Csipetek őrzik,
ezt jól tudom.
S az aktívak legyenek,
ha kell, pirosak, zöldek,
vagy éppen rózsaszinek.
Egy a lényeg,
hogy jól érezzük magunkat,
elmondhassuk bánatunkat.
Örömünket, s a napi dolgainkat.
Nekünk így kerek a világ.
Látjátok, mily
színesek a szirmok,
mind-mind egy külön világ,
de együtt szép igazán.
Tudd, hogy rózsaszínben
is pompázik a virág.
S ha ezután azt érzed,
hogy szeretnél jönni,
nevetni és beszélgetni,
komolyak is tudunk lenni.
Kopogj be bátran,
szeretettel látunk.
Tárt karokkal vár
a mi házunk.
Csiszi Monor, 2012. októberében
S, hogy teljesen kerek legyen az egész, ideteszem Léna barátnőnk összeállítását is.
