Virtuális séta

Gyönyörködjetek! Csodálatos.

http://360world.hu/panoramakep/virtualis_tura/nemzeti_galeria_munchen_magyarul/

Tudom, hogy nem pótolja a "személyes" élményt, de kedvcsinálónak is jó.
S a távolságokat áthidalja.
Mosolyt varázsol arcodra és a lelkedbe.

Zenéről...

A nagyszerű zene körülölel, játszani kezd a szíveden, megteremti azt a ritmust, amelyet elveszítettél. Hatalmas béke ereszkedik rád, és hatalmas öröm van a szívedben.

Osho

Az emberi faj egyik legnagyobb ajándéka, hogy képes a lélekre ható hangokat adni, és eszközöket is tud alkotni ezeknek a hangsoroknak a megszólaltatásához. A zenének köze van a művészi kifejezéshez és a mulattatáshoz is, de annyira fontos jelenség, hogy önálló feladatot jelent. A zene befolyásolja az egész emberiséget, energiája gyógyítja a testet és a bolygót. Az emberi pulzus ütemére lüktető békés muzsika hallgatása pozitív változásokat idézhet elő az ideg- és elmeállapotban. Minden zene, és a zene mindenre hat. A lelkünk szólal meg a zenében. A zene a világmindenséggel társalgó bolygónk hangja. 

Marlon Morgan

Zene: a csendhez legközelebbi állapot, mely kifejezi a kifejezhetetlent.  

Aldous Huxley

 

Csodálatos is, hogy egy nótáról mi minden jut eszébe egy magyarnak. De még csodálatosabb, hogy egy nótáról minden magyarnak ugyanaz jut eszébe. Nem a szöveg idézi föl ezt bennük, hanem valami sajátos kedélyhullámzás, melyet a hangok és a hozzájuk fűződő régi emlékek indítanak meg, szinte függetlenül a szövegtől, s ha valaki szavakba tudná foglalni, hogy mit is gondolnak és éreznek már emberöltők óta olyankor, mikor a Kék nefelejcs-et vagy a Nem ütik a jogászt agyon-t hallgatják, akkor ezek a le nem írt szövegek minden korban és minden egyénnél szinte szóról szóra egyeznének, s ezekből talán össze is lehetne állítani egy nemzeti bölcselet mozaiképületét. 

Kosztolányi Dezső

Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyűvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja!

Hermann Hesse

 

A zene szubjektív. Nem vagy köteles szeretni mindent, amit hallasz, de ha szeretsz valamit és megmozgat, nyertél. Tehát ne engedd senkinek, hogy megmondja, mi a menő vagy a gáz, vagy mit hallgass. (...) A zene a tiéd. 

Daniel Nathan Leone

Felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel és nem hal meg soha. Hans Christian Andersen

 

A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul. Victor Hugo

Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni. 

John Lennon

 

"Megmondom én titkát kedvesem a dalnak: 
önmagát hallgatja,aki dalra hallgat. 
Mindenik embernek a lelkében dal van, 
és a saját lelkét hallja minden dalban. 
És akinek szép a lelkében az ének, 
az hallja a mások énekét is szépnek." 
Babits Mihály

 

 

A mester érintése...

A hegedű

Ütött-kopott volt, s az árverező úgy hitte, fáradni kár. Mégis kezébe vette a vén hegedűt, s mosolyogva mutatta fel.

- Hölgyeim és Uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?

Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat?

Három dollár először, és másodszor is…

Már koppant volna a kalapács, de mégsem.

A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s felemelte a vonót, letörölte a port az ódon hangszerről, felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.

Elhallgatott a muzsika, s az árverező furcsán fojtott hangon szólt:

- Ki ad többet a régi hegedűért?

Felmutatta a hangszert és a vonót.

- Ezer dollár, ki ad érte kettőt?

Kétezer dollár! Ki ad érte hármat?

Háromezer először, háromezer másodszor, háromezer harmadszor!

Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:

- Nem értem mitől ez a hirtelen értéknövekedés?

Nem váratott magára a válasz:

- A mester érintésétől.

Sok emberélet, akár a lehangolt húr, ütött-kopott, vétkektől szennyes, megkaphatja bárki olcsón.

Bizony, mint az avítt hegedűt.

Egy tál lencse, pohár bor, perdül a kocka, sodródik tovább. Az ára szinte semmi, és kis híján koppan már a kalapács.

Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg nem érti mitől a változás, ami a lélek értékét megszerezi.

Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

Jó éjszakát!

Barátaimnak szeretettel :)

Szeretlek benneteket, úgy ahogy vagytok.
Egy pár gondolat tőlem:

- Elfogadlak és fogadj el olyannak, amilyenek vagyunk.
- Ne akarj változtatni rajtam, de ne csodálkozz, ha az évek múlásával észreveszed, hogy alakítottunk egymáson.
- Segíts ha kérem s ha nem kérem, akkor is szükségem van rád.
- Ne feledd, hogy kellenek a személyes beszélgetések, de néha elég egy mosoly, egy simogatás vagy a megértő hallgatás.
- Mert a barátság olyan, mint a jó házasság. Fontos a hűség és az őszinteség is.

Szeretettel nektek tőlem, aki alant mind én vagyok:

Csiszi, Juckó, Jucus, Jutka
A fotókat is én készítettem.

2011. 10. 06. - Második nap, Szófia

Nagyon jól és nagyot aludtam. Tegnap már 9-kor lefeküdtem és kb. 10-kor már úgy aludtam, mint a bunda, ma reggel 8-ig. 

Összeszedtük magunkat és lementünk reggelizni. Többféle közül lehetett választani. A tálalás gusztusos volt, szalámi, sonka, mini vaj, sajt, dzsem és méz, valamint 3 szelet - 2 barna és 1 fehér - kenyér volt a tányéron. Tea és kávé között lehetett választani, mi teát kértünk. 

Kényelmesen megreggeliztünk együtt, majd visszamentünk a szobánkba. 

Karcsim elindult dolgozni, én, pedig lefeküdtem pihenni. Gondoltam olvasok, rejtvényt fejtek és nézegetem a könyvet, melyet tegnap vásároltunk. No meg tervezem, mit tudunk délután tenni, miután megérkezik a férjem. 

De nem ez történt. Egész nap aludtam, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Karcsi fél 6 körül telefonált, hogy kb. 20-30 perc múlva, itt van. Ekkor keltem fel és "gatyába ráztam" magam, hogy emberi formát öltsek, mire megérkezik, és el tudjunk menni, sétálni. 

Mielőtt elmondanám merre jártunk, Szófiáról egy kis ismertető. 

A főváros a tőle délre emelkedő, 2290m magas Csernyi Vrah hegy lábánál, alig 600 méteres tengerszint feletti magasságon terül el. Az ország népességének közel egyötöde a másfél milliós városban lakik, s bár történelme egészen a római kori Serdica településig nyúlik vissza, épületeinek döntő többsége alig 150 éves. 

Szófia Európa egyik legrégebbi fővárosa, első lakosai i.e. VIII. században telepedtek le, nevét a Serdi nevű trák törzsről kapta. Később, a római uralom alatt is ezt a nevet viselte, mely korból való romok megtalálhatók a város központjában. 

A legtöbb látnivaló a Jevlogi Georgijev, a Hriszto Botev, a Szlivnyica és a Vaszil Levszki sugárutak által határolt területen található. Három különböző, bár élesen nem elhatárolható részre oszlik: 

- a modern Szófiára 

- a bizánci-török Szófiára 

- a birodalmi Szófiára. 

Mivel a metró építése tart, a belvárosban rengeteg elkerített rész, építési terület van. Ez látható a szállodánk ablakából készített fényképeken és a központi metróállomásnál, Serdicánál is. 

Itt az aluljáróban - hasonlóan, mint Budapesten az Árpád híd budai oldalán - római kori leletek láthatók. A metró építésekor találtak rá. 

Szófia belvárosában számos régészeti lelőhelyre bukkantak már korábban is. A főépítész már akkor is javasolta, hogy egy római korból származó utcát helyreállítanak, és egyfajta városi régészeti parkként lesz látogatható. S hogy ez mikor valósul meg, arról nincsen információm. Tudomásunk szerint, aki jövőre látogat Szófiába, az már metróval teheti meg az utat a repülőtértől a belvárosig. 

Sétánk közben egy minden vihart kibírt kicsiny templomocskát, a Svetka Petka Szamardzsijszka templomot láttuk. Az alig észrevehető épület a 14. században épült. Csak kívülről néztük meg, mert istentisztelet volt, így nem akartunk zavarni. 

Tovább mentünk és a metróállomás előtt egy kis szökőkútra leltünk. Maga az állomás, tágas. Többfajta metrószerelvény közlekedik, javarészt zsúfolt kocsikkal. Mi a végállomásig mentünk, de már annyira besötétedett, hogy az állomásról nem mentünk ki, hanem visszajöttünk Serdicáig. Majd elgyalogoltunk a Pirocka utcáig, ami Szófia egyetlen sétálóutcája. Rengeteg üzlet és kávézó szegélyezi az utat. 

Eddigre már kellően éhesek voltunk, egy görög gyorsétkezdében vásároltunk magunknak vacsorát. Szuvlakit pitában. Majd leültünk egy padra - melyből rengeteg kínálja magát - ahol elfogyasztottuk az étket. 

Körülöttünk emberek beszélgettek meg-megállva vagy a padokon ülve. Zajlott az élet, este 8 óra és 20 ◦C volt, kellemes minden tekintetben. 

Sétáltunk tovább és eljutottunk a Kulturális Palotához, amit a helybéliek csak NDK-ként emlegetnek. 1981-ben épült, a célból, hogy a különböző kultúrák találkozóhelye legyen.

Előtte a Juzsen park található, melyből és az itt lévő Bulgária 1300 éve emlékműből nem sokat láttunk, mert már sötét volt, de a szökőkutak pazar színkavalkádja, pótolt mindent.

Maga az épület egy hatalmas monstrum, belépve egy szobor tárta ki a karjait, mintegy hívogatva, gyertek és nézzetek körül. Nem sokat tudtunk körbenézni, mert már zártak. Még volt annyi idő, hogy megnézzük, a csodálatos és hatalmas színháztermet. Több mint 3000 férőhelyes. 

Ezután visszatértünk a szálláshelyünkre. Villamossal és gyalog. 

A villamos, melyen utaztunk kész balesetveszély, magas lépcsők kapaszkodó nélkül. Szerencsésen megúsztuk a fel és leszállást. 

Amikor "hazaértünk" koccintottunk egy-egy pohár borocskával. 

A fényképezőgépről "levettem" a fényképeket és a laptopra illetve pendrive-ra mentettem. Így holnap ismét lesz hely a fényképezéshez. 

S ha hiszitek, ha nem, mint akit fejbevertek, úgy aludtam. Nem számított, hogy délutánig mást sem tettem.