Bradányi Iván: Aludj jól
A hold egy sárga tányér
Az éjjel abroszán,
Az első csillag ráér,
Még el sem indult tán.
Az álom-manó zsákja
Lassan szétreped,
S a résen át a mákja
Arcodra pereg.
Aludj jól,
Álmodj szépeket.
Repülj, szállj,
Föld és ég felett.
Nem kell más,
Csak hunyd le két szemed,
Aludj jól
És álmodj szépeket.
Az alkony ezüst hídját
Alig látni már,
Összehajtja szirmát
Egy fáradt rózsaszál.
A rét, a domb, az erdő
Altatót susog,
Egy tovatűnő felhő
Az álomvonatod.
Hallgasd egy kicsit a csöndet
Este, ha csillagok jönnek.
Nesztelen, némán az égre
Lüktet a csendben a béke.
Hallgasd egy kicsit a holdat,
Arany szép hárfaként szólnak
Dalai s millió húrja
Megpendül újra meg újra.
Amikor ismét csak csönd lesz,
Hallgasd még kicsit a csöndet.
És röpítsen csönd puha szárnyon
Csönd ország felé az álom.
Hinnem kell hogy az álmok valóra válnak,
Hogy minden lélek mellett angyalok állnak,
Figyelő tekintetük reánk függesztik,
Munkájukat nesztelen, és értünk végzik,
Velünk kelnek hajnalok hajnalán,
Minket őriznek a mindennapok során,
Magányos így soha senki nem lehet,
Hiszen mindenkit egy igaz angyal szeret.
