Nagyon jól és nagyot aludtam. Tegnap már 9-kor lefeküdtem és kb. 10-kor már úgy aludtam, mint a bunda, ma reggel 8-ig.
Összeszedtük magunkat és lementünk reggelizni. Többféle közül lehetett választani. A tálalás gusztusos volt, szalámi, sonka, mini vaj, sajt, dzsem és méz, valamint 3 szelet - 2 barna és 1 fehér - kenyér volt a tányéron. Tea és kávé között lehetett választani, mi teát kértünk.
Kényelmesen megreggeliztünk együtt, majd visszamentünk a szobánkba.
Karcsim elindult dolgozni, én, pedig lefeküdtem pihenni. Gondoltam olvasok, rejtvényt fejtek és nézegetem a könyvet, melyet tegnap vásároltunk. No meg tervezem, mit tudunk délután tenni, miután megérkezik a férjem.
De nem ez történt. Egész nap aludtam, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Karcsi fél 6 körül telefonált, hogy kb. 20-30 perc múlva, itt van. Ekkor keltem fel és "gatyába ráztam" magam, hogy emberi formát öltsek, mire megérkezik, és el tudjunk menni, sétálni.
Mielőtt elmondanám merre jártunk, Szófiáról egy kis ismertető.
A főváros a tőle délre emelkedő, 2290m magas Csernyi Vrah hegy lábánál, alig 600 méteres tengerszint feletti magasságon terül el. Az ország népességének közel egyötöde a másfél milliós városban lakik, s bár történelme egészen a római kori Serdica településig nyúlik vissza, épületeinek döntő többsége alig 150 éves.
Szófia Európa egyik legrégebbi fővárosa, első lakosai i.e. VIII. században telepedtek le, nevét a Serdi nevű trák törzsről kapta. Később, a római uralom alatt is ezt a nevet viselte, mely korból való romok megtalálhatók a város központjában.
A legtöbb látnivaló a Jevlogi Georgijev, a Hriszto Botev, a Szlivnyica és a Vaszil Levszki sugárutak által határolt területen található. Három különböző, bár élesen nem elhatárolható részre oszlik:
- a modern Szófiára
- a bizánci-török Szófiára
- a birodalmi Szófiára.
Mivel a metró építése tart, a belvárosban rengeteg elkerített rész, építési terület van. Ez látható a szállodánk ablakából készített fényképeken és a központi metróállomásnál, Serdicánál is.
Itt az aluljáróban - hasonlóan, mint Budapesten az Árpád híd budai oldalán - római kori leletek láthatók. A metró építésekor találtak rá.
Szófia belvárosában számos régészeti lelőhelyre bukkantak már korábban is. A főépítész már akkor is javasolta, hogy egy római korból származó utcát helyreállítanak, és egyfajta városi régészeti parkként lesz látogatható. S hogy ez mikor valósul meg, arról nincsen információm. Tudomásunk szerint, aki jövőre látogat Szófiába, az már metróval teheti meg az utat a repülőtértől a belvárosig.
Sétánk közben egy minden vihart kibírt kicsiny templomocskát, a Svetka Petka Szamardzsijszka templomot láttuk. Az alig észrevehető épület a 14. században épült. Csak kívülről néztük meg, mert istentisztelet volt, így nem akartunk zavarni.
Tovább mentünk és a metróállomás előtt egy kis szökőkútra leltünk. Maga az állomás, tágas. Többfajta metrószerelvény közlekedik, javarészt zsúfolt kocsikkal. Mi a végállomásig mentünk, de már annyira besötétedett, hogy az állomásról nem mentünk ki, hanem visszajöttünk Serdicáig. Majd elgyalogoltunk a Pirocka utcáig, ami Szófia egyetlen sétálóutcája. Rengeteg üzlet és kávézó szegélyezi az utat.
Eddigre már kellően éhesek voltunk, egy görög gyorsétkezdében vásároltunk magunknak vacsorát. Szuvlakit pitában. Majd leültünk egy padra - melyből rengeteg kínálja magát - ahol elfogyasztottuk az étket.
Körülöttünk emberek beszélgettek meg-megállva vagy a padokon ülve. Zajlott az élet, este 8 óra és 20 ◦C volt, kellemes minden tekintetben.
Sétáltunk tovább és eljutottunk a Kulturális Palotához, amit a helybéliek csak NDK-ként emlegetnek. 1981-ben épült, a célból, hogy a különböző kultúrák találkozóhelye legyen.
Előtte a Juzsen park található, melyből és az itt lévő Bulgária 1300 éve emlékműből nem sokat láttunk, mert már sötét volt, de a szökőkutak pazar színkavalkádja, pótolt mindent.
Maga az épület egy hatalmas monstrum, belépve egy szobor tárta ki a karjait, mintegy hívogatva, gyertek és nézzetek körül. Nem sokat tudtunk körbenézni, mert már zártak. Még volt annyi idő, hogy megnézzük, a csodálatos és hatalmas színháztermet. Több mint 3000 férőhelyes.
Ezután visszatértünk a szálláshelyünkre. Villamossal és gyalog.
A villamos, melyen utaztunk kész balesetveszély, magas lépcsők kapaszkodó nélkül. Szerencsésen megúsztuk a fel és leszállást.
Amikor "hazaértünk" koccintottunk egy-egy pohár borocskával.
A fényképezőgépről "levettem" a fényképeket és a laptopra illetve pendrive-ra mentettem. Így holnap ismét lesz hely a fényképezéshez.
S ha hiszitek, ha nem, mint akit fejbevertek, úgy aludtam. Nem számított, hogy délutánig mást sem tettem.
