Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2014. szeptember 25., csütörtök

Őszi versek, gondolatok



Zelk Zoltán: Ez már az ősz

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök,
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közelg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit.-
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelenül.


Nagy László: Dióverés

Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.

Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.

Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.

Szaporább kopogás, csörgés
támad, ha jön az ember,
s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.

Földre, fejekre, kosárba
kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
kővel kopácsol.

Már, mintha álmodnék, hallom
zaját a jó örömnek,
darálók forognak, diós
mozsarak döngnek.

Fagyban és nagy havazásban
meg kell maradnunk jónak
s tisztának is, hogy örüljünk
csörgő diónak.

Majd csorgó hó levén ring a
picike dió-csónak,
s lomb zöldül újra a füttyös
sárgarigónak.


Hárs László: Levél az erdőből

Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfalevelet,
néhány sor zöld szöveggel.

Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.

A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásoknak zöld füvét
lerágták mind a kecskék,

nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja,
és újdivatú kalapot
nem visel már a gomba.

Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.

Minden lakó elrejtezett,
Üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
"Téli szünet van, zárva."


Zelk Zoltán: Őszi mese

Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.
-Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. -Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!
A falevél erre sírva fakadt.


-Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!
A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.
Nem baj, ha meghalok - gondolta - úgysem ér már semmit az életem.
De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:
-Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
De a falevél bizony nem tudta.


Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.
-Ott van a kismadár - ujjongott a falevél, - akivel beszélgetni láttál. ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!
Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.
-Menjünk utánuk-könyörgött a falevél.


A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.
-Most már boldog vagyok - sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger. 


Móra Ferenc: Levelek hullása

Tegnap reggel, amint kinyitottam az ablakot, odaesik a párkányra egy száraz falevél. Ősz a küldője, szélpostás a hozója. Megcsípte már a dér ezt a levelet. Olyan mintha ezüst porral volna behintve. Olvasni pedig ezt lehet róla:
Kergetem a falevelet,
hátamon hozom a telet,
Mosolygós a születésem,
Lucskos, sáros temetésem.

Hát ez így igaz. Az ősz az egyik kezével a nyárba fogódzik, a másikkal a télbe kapaszkodik. Az egyik szeme mosolyog, a másik szeme sír. Ahogy kinézek a ligetre, látom, hogy ezüstbe, aranyba, bíborba öltöztek a fák. De ez a nagy pompa nem tartós. Lekopaszítja a fákat egy szellőlebbenés, és a zörgő leveleket szerteszét hurcolja. Azokkal küldi az ősz az üzenetet embernek, madárnak.

Az embernek azt üzeni:
— Itt az ideje a gyümölcsszedésnek, kukoricatörésnek. Megérett a szőlő, lehet szüretelni, szántani, vetni.
Jön a köd, jön az ősz, jön a nátha, jön a köhögés. Jó lesz előszedni a meleg ruhákat.
A madaraknak küldi az ősz a legsürgősebb postát:
Készüljetek, fecske, gólya:
Itt az óra indulóra!

Szomorú a kert. Bánatosak a virágok, érzik hervadásukat. Róluk írta Petőfi Sándor:

Búsulnak a virágok,
Szegénykék betegek,
Nincs messze már halálok,
Mert a tél közeleg.

Mire a tél megjön, már csak egy-egy levél lebeg az ágak hegyén.


Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg.

J. R. Ward




2014. augusztus 30., szombat

Jó reggelt!




Felkeltem ma reggel és azt látom magam körül,
Mindenre, amire ránézek, az mosolyog és örül.
Ablakomban madarak énekelnek, csiripelnek.
Újra érzem, hogy élek és körülöttem élnek.
Ezért elmosolyodok s jókedvvel, felnézek az égre.
Keresem a csillagom, amely az este rám ragyogott,
De nem találom csak a felkelő Napot.
A Nap rám kacsintva biztatott,
Hogy Téged köszöntselek, mint jó Barátot!



A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.

Rajki Miklós



Álmodtam egy szép világot,
Virágoskert volt és pompázott.
Nap sütötte és friss harmat öntözte,
Szép legyen, mire ébredsz reggelre.

Illatával varázsoljon,
Pompájával kápráztasson.
Szeretetet vigyen a lelkedbe,
Ragyogást a két szemedbe.

Ne érezd a bánatot,
Csak örömöt, mit hozott.
Fordulj hát a fény felé,
Küldj mosolyt a barátok felé.



Ébredő világ


Már ébredezik a lusta nap,
és bontja első sugarát,
az égbe nyújtózva szárnyra kap
és felém nyitja mosolyát.

Leváltja az égről a fáradt holdat,
és új erővel tovább ragyog.
Átöleli a sötétben megsorvadt
ében tájat, hol én is vagyok.

Lágyan cirógatja arcomat a szél
és rohannak velem a felhők,
a természet dalol, zeng, beszél,
majd ébred a város, felnyög.

Felszáll a füst, lendül a por,
s vad zaj ébred az emberrel.
Reng, üvölt a kocsisor,
és minket a szenny temet el.

Vad búgások, ricsaj csendül,
fültépő, harsány hangok.
Ordítás lesz most a csendből,
nyitnak a boltok, a bankok.

Sango Villagren


Friss kávé illata ébresszen Téged,
A mai nap élj át,minden jót és szépet!
Bármerre jársz,bármit csinálsz,
Angyalok hada vigyázzon RÁD!
Csodás napot és vidám hetet Neked.






2014. augusztus 28., csütörtök

Jó éjszakát!


Bradányi Iván: Aludj jól

A hold egy sárga tányér
Az éjjel abroszán,
Az első csillag ráér,
Még el sem indult tán.
Az álom-manó zsákja
Lassan szétreped,
S a résen át a mákja
Arcodra pereg.

Aludj jól,
Álmodj szépeket. 
Repülj, szállj,
Föld és ég felett.
Nem kell más,
Csak hunyd le két szemed,
Aludj jól
És álmodj szépeket.

Az alkony ezüst hídját
Alig látni már,
Összehajtja szirmát
Egy fáradt rózsaszál.
A rét, a domb, az erdő
Altatót susog,
Egy tovatűnő felhő
Az álomvonatod.
Hallgasd egy kicsit a csöndet
Este, ha csillagok jönnek.
Nesztelen, némán az égre
Lüktet a csendben a béke.
Hallgasd egy kicsit a holdat,
Arany szép hárfaként szólnak
Dalai s millió húrja
Megpendül újra meg újra.
Amikor ismét csak csönd lesz,
Hallgasd még kicsit a csöndet.
És röpítsen csönd puha szárnyon
Csönd ország felé az álom.


Hinnem kell hogy az álmok valóra válnak,
Hogy minden lélek mellett angyalok állnak,
Figyelő tekintetük reánk függesztik,
Munkájukat nesztelen, és értünk végzik,
Velünk kelnek hajnalok hajnalán,
Minket őriznek a mindennapok során,
Magányos így soha senki nem lehet,
Hiszen mindenkit egy igaz angyal szeret.

2014. augusztus 4., hétfő

Szeretetről

Versekkel, idézetekkel, bölcsességekkel igyekszem átadni a szeretet érzést. Mely lehet anyai, testvéri, gyermeki, baráti, hitvesi.
Többen próbálták már megfogalmazni, - hol sikerült, hol nem - ami nem csoda, hiszen a szeretet nagyon összetett dolog. Összetett vagy sem, csoda jó érzés. Kívánom, hogy mindenki élje meg, ha lehet valamennyit. S, hogy miért is írtam, hogy több fajta szeretet létezik. Egy történetet elevenítek fel, mely nagyon régen volt, akkor, amikor én még kislány voltam.
- Anyukám, anyukám kiabáltam, gyere és segíts nekem légyszi.
- Kis türelmet Jutikám, most nem érek rá, mert apuval beszélek.
- De, anyu, mindig ezt mondod, s nekem soká, hogy jössz.
- Pár perc és jövök kincsem.
Mindig rettentően hosszúnak éreztem a perceket és most nem bírtam magammal. Minden gyermeki dühömmel, azt kiabáltam:
- Persze, mert őt jobban szereteted.
Valószínű, hogy ez a varázsszó gondoltam, gyermeki ésszel, mert anyu azonnal ott termett.
- Mi a baj kislányom?
Akkorra már elfelejtettem, hogy mit is akartam kérni, s akkor már sírva mondtam:
- A baj az, hogy aput jobban szereted, mint engem. - hüppögtem.
- Miből gondolod gyermekem? Mindig meghallgatlak, s ha tudjuk megoldjuk.
- Mert, amikor kérem, hogy gyere nem vagy itt azonnal.
- Bizony ez így van Jutikám. De gondold végig, amikor veled vagyok, akkor ha apu kéri, hogy menjek, mert mondani szeretne valamit, akkor tőle is türelmet kérek. Igaz? Szeretném hallani.
- Igaz. - mondtam dacosan.
- S még valami, álmodban se forduljon elő, hogy aput jobban szeretem nálad. Másképp szeretem, úgy mint a társamat. Téged úgy szeretlek, mint a gyermekemet, ami egy csodálatos érzés. Vagy vegyük nagyikád, ő az édesanyám, akinek az életem köszönhetem. Őt is nagyon szeretem, de másképp. S akkor a testvérem, akit nagyon szeretek, még ha távol is van. Sorolhatnám még, de térjünk vissza erre még egy pár év múlva. Akkor fogod csak megérteni igazán.
Most legyen annyi elég, hogy másképp szeretem őket, de nem jobban.
- Most már rendben van minden?
- Igen - válaszoltam most már mosolyogva és hatalmas ölelést és puszikat adtam, a legdrágább édesnek.
- Mintha kérted volna a segítségemet - mondta ő.
- Köszi, már nem kell. Minden rendben.

Ekkor kb. 7-8 éves lehettem. S anyu betartotta az ígéretét. Kb. 8 év múlva újra átbeszéltük és én ekkor már tudtam, hogy ha másképp is, de nagyon-nagyon szeretem az édesanyámat.
ui:
A gyermekeimnél én is ezt a magyarázatot alkalmaztam, ami tökéletesen működött.



Aranyosi Ervin: A szeretetről

A szeretet annyi: - elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon a szeretet ének:
"Szeretném, hogyha szeretnének".


A szeretet olyan, mint a napfény, amely az űrön keresztül utazik egy örökkévalóságon át, és sosem szűnik meg létezni. A szeretet örökké tart.

Dean Ray Koontz

Aranyosi Ervin: Mindennapi útmutató

Csodálkozz rá a nagy világra!
Arcodra fess vidám mosolyt!
Szíved és szemed nyisd ki tágra!
Kerüld a fájót, a komolyt!
Lásd meg a szépet a világban,
álmodj merészet és nagyot!
Teremtés van a puszta vágyban,
amiben hiszel, megkapod.

Engedd a szívedet szeretni!
Mindenki titkolt vágya ez.
Csupán így tudod felfedezni,
hogy léted örömöt szerez.
Ne vágyj sikerre, gazdagságra!
Harcolni, hidd el nincs miért!
Figyelmedet irányítsd másra,
s tegyél a még jobb kedvedért!

Álmodj mindennap új világot!
Mindennap új kezdet legyen!
Figyeld a nyíló, kis virágot,
engedd, hogy boldoggá tegyen!
Legyen a Nap világod része,
fénye vidítsa lelkedet!
Legyen tiéd a lét egésze,
mit által sző a szeretet!



Nem figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra, nem mondhatjuk azt, hogy jó, ezt most inkább kikerülöm, nem szeretnék vitát, inkább legyen béke. S egyszer csak arra ébredünk egy reggel, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már tudjuk, mire gondol, merre jár, amikor nincs velünk. Míg, ha nem veszítjük el a kíváncsiságunkat, és tényleg végighallgatjuk, akármilyen fáradtak is vagyunk, hogy a másik mit gondol erről-arról, s kialakul az értelmes beszélgetés egymás között, a végén meg lehetne nyugodni, s tovább fogni a másik kezét, kiérdemelve az "örök" szerelmet és szeretetet.

Bánsági Ildikó


.




Még nagyon sokat lehet írni a szeretetről.  Mind versekben, mind idézetekben. Egyelőre ennyi, mert mindjárt itt a nap vége. Jó éjszakát kívánok.

források:
www,poet.hu
www.citatum.hu

2014. július 26., szombat

Levél a mennyországba 2.



Drága Édes!

Mostanában többször eszembe jutsz, nem csak az ünnepek kapcsán.
Tudod, hogy hosszú ideje betegállományban vagyok, s tudod, hogy tengernyi könnyem hullt már. Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy te hogy tudtad, emelt fővel viselni a betegségeid. Amikor nálunk laktál, akkor nap mint nap láttam. Igaz 4 órában dolgoztam, akkor nem láttalak, csak izgultam érted.
Ezeket átbeszéltük sokszor, s te mondtad, hogy lehet úgyis sírni, hogy befelé. Vagy akkor, amikor más nem látja, nem hallja. Az utolsó évedben már én is hallottam drága Édesanyám. Nagyon sajnáltam, hogy amit tenni tudtam az nem volt elég. 
Most már nem teszek magamnak szemrehányást, mert tudom és érzem, hogy a szeretetünk, s főleg a kis dédunokád szeretete, meghosszabbította a boldog napjaid. S bár nagyon beteg voltál, de a huncut, nevetős éned is elő-elő jött.
Igyekszem én is, hogy túltegyem magam a betegségen. De vannak napok, amikor semmi nem jó és egy merő fájdalom vagyok. Legszívesebben beleüvölteném a világba a fájdalmamat, de nincs semmi értelme. Ha lenne, még a szomszédok sem érdekelnének. Azt gondolom, hogy sokan üvöltenénk akkor.
Ami nagyon bosszant, hogy nem látok javulást. Nem mindig siránkozom én sem, s azokon a napokon örülök és büszke is vagyok magamra. Mint tegnap, amikor elvégeztem pár dolgot. Ugyanez mára már nem jellemző, de reményeim szerint, a pozitív napjaim vannak többségben. Erről Mackómat kellene megkérdezni.
Édesanya, szeretlek és szeretni foglak örökké. Gondolataimban ott vagy, s ott vagy a mozdulataimban, néha a viselkedésben is. Sajnos, a negatív vonatkozásban - családtagjaim szerint. Ami nekem nagyon nem tetszik, de egyre kevesebbet emlegetnek így. Bevallom, nagyon rosszul érint.
Annyi mindent jó lenne veled megosztani, de te is tudod, hogy sosem voltam nagy levélíró. Bizonyíték erre a 2010. március 8-án írt blogom, az ötvenentúlon.


Mindig csodáltalak benneteket, ÖregKeresztivel, a tesóddal olyan szépen leveleztetek. Őrzöm néhány leveletek. Jó olvasni soraitokat és újra élni azokat a régvolt pillanatokat.

Holnap Anna névnap van. A Te neved napja, amit már csak a szívünkben ünnepelünk meg. Fényképed mellett mécsest gyújtok és szeretettel emlékezem rád, s a veled töltött szép és rossz napokra is. Köszönöm, hogy emlékezhetek.

Drága Annám, Édesanyám

Drága Annám,
Édesanyám,
igyekszem úgy élni,
hogy büszke lehess rám.

Régebben hangzottak el e szavak,
mely nagyon is igaz.

Mindig jó példakép voltál,
magadból rengeteget adtál.
Mindezt szívvel-lélekkel tetted,
ezt diktálta minden sejted.

Most, hogy felnőttem,
csak most értem igazán,
hogy mindez érettem volt,
drága Édesanyám.

Haj, ezt már csak úgy hallod,
hogy lehajolsz hozzám,
s én füledbe súgom,
hogy hiányzol nagyon.

Tudod mi hiányzik a legjobban?
Az ölelésed.
S hogy mindent elmondhattam néked.
Volt, hogy nem szóltál csak meghallgattál,
vagy éppen tanácsot osztottál.
S volt, hogy megborzoltad a fejemet,
Ne légy már buta te, gyerek!

Az évek múlnak, s jönnek újak.
Mondjunk búcsút a búnak.
Körforgás az egész élet,
ebben az idő sosem téved.

Drága Annám,
Édesanyám,
még mindig vigyázol reám.

Csiszi Monor - 2014-07-25

Flag map

Flag Counter