Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2012. április 3., kedd

Csipet találkozó


Úgy emlékszem, hogy beszéltem már azokról az emberekről, akik egy csodálatos közösséget alkotnak, akik szívemnek kedvesek és akikhez én is tartozom.
A netnek is köszönhetem őket, de elsősorban Erkónak, aki az ötvenentúl oldalra hívott és azon belül, a Csipet csapatba. Beleolvastam a beszélgetésekbe és úgy döntöttem, hogy szükségem van rájuk. Ennek immár 3 éve és lassan 4 hónapja.


Csodálatos kis csapat ebben az elembertelenedett világban. Egy sziget, melyen ugyanúgy folyik a mindennapi élet, hiszen beszámolunk róla. Elmondjuk örömünket, bánatunkat. Vannak apróbb viták, de sosem esünk egymás torkának. Sőt, ha úgy látjuk, hogy valamelyikünk elvonul a sarokba duzzogni, igyekszünk kimozdítani onnan. Nem hagyjuk meg a lehetőséget a félreértéseknek, hanem beszélünk róla.
Ez a kis csapat valamikor elhatározta, hogy havonta összegyűlik, egy központi helyen Budapesten, amit könnyű megközelíteni. Mert erre a találkozóra nem csak budapestiek mennek, hanem az ország különböző városaiból. Sajnos nem mindig teljes a csapat, mert nem mindenki van ott egyszerre, de idővel mindenki találkozik mindenkivel. Bocsánat a szóismétlésekért, de nem tudom másképp kifejezni.


Ezen kívül szoktunk szervezni kirándulásokat is, különféle fesztiválokra. Így vettem részt a tatai Víz, Zene, Virág fesztiválon, két napig voltunk ott és nagyon jól éreztük magunkat. Etus, Csipet társunk volt a kedves vendéglátónk, férjével egyetemben.
A lányok már több helyen is voltak, de nekem sajnos épp akkor ütközött családi vagy munkaprogram miatt. 
Most március 31-én volt a találkozó, ahol betegségek és egyéb problémák miatt, kevesen voltunk. Ilyenkor szeretettel gondolunk azokra, akik nem tudtak eljönni. Fényképezünk sokat, hogy megoszthassuk az örömünket. Beszélgetünk, nevetünk. S ez a pár óra oly hatalmas feltöltéssel bír, hogy utána szinte eufórikus állapotba kerülök és úgy érzem a világot is meg tudnám hódítani.
A csapatban voltak lemorzsálódások is, de többen is érkeztek. Gyarapodott a társaság.
Sajnos egy társunk, nagyon korán távozott közülünk és most már fentről vigyázza lépteinket.



S hogy mindezt miért írom le?

...mert jól esik elmondani,
...mert szívet-lelket melengető,
...mert reménykedem, hogy többen is vagyunk a világon, akiknek fontos a barátság
...mert remélem, hogy aki ezeket a sorokat olvassa, jó érzésekkel távozik.



CSIPET - CSAPAT induló /2. változat/

Mi vagyunk a Csipet -Csapat
Jól érezzük itt magunkat.
Beszélgetünk, nevetünk,
Együtt sírunk s örülünk.

Mindjárt itt a találkozó
Várja a sok barátkozó.
Együtt leszünk mulatunk,
Beszélgetünk, kacagunk.

Elmeséljük bánatunkat,
Elmeséljük örömünk
S képzeld nemcsak
Budapestről jövünk.

Nagy távolság nem akadály
Repülünk, mint a madár.
Hisz egy jó csapat vár.
Szabadon szárnyalunk
Hamarosan találkozunk.

Együtt vagyunk ez a lényeg
Kívánom, hogy Te is éld meg.
Örömpillanatok százát
Mikor ennyi barát vár rád.

Mi vagyunk a Csipet -Csapat
Együtt érezzük jól magunkat.
Beszélgetünk, nevetünk,
Együtt sírunk s örülünk.

Csiszi alias: duckojucko 2009. 02. 12.

2012. március 30., péntek

Búcsú



Búcsú

Ma ez az örökmécses Tündéért ég.
Lelke most már szabadon szárnyal,
Várta őt  a kékre festett ég,
Nem volt kibékülve e világgal.

Ma ez az örökmécses Tündéért ég.
Várta őt  a kékre festett ég,
Nem volt kibékülve e világgal.
Lelke most már szabadon szárnyal.

Búcsúzik tőletek, kik szerették
Ne sírjatok
Ha, itt lesz az ideje, találkoztok.
Az örökmécses, most érte ég.

Csiszi - 2012. március 30.



2012. március 8., csütörtök

Március 8.

Szívemnek kedves férfiembereim már megköszöntöttek nőnap alkalmából. Boldog és büszke is vagyok, hogy nem csak ezen a napon gondolnak rám tettekben és szavakban is. Köszönöm nekik itt is.
Reménykedem, hogy idővel az unokám is csatlakozik hozzájuk.


Ez az a nap, melyben az örömbe, üröm is vegyül. Már 4 év telt el azóta, hogy drága Édesanyám itt hagyott bennünket. Immár "csak" lélekben van velünk, mert hogy ott van azt érzem.



Itt vagy velem, mert szinte nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád. Ha csak egy futó pillanatig is.
Itt vagy velem és bennem, a mozdulataimban a viselkedésemben.
Itt vagy velem, mert néha szinte hallom - hogyha botorságot gondolok vagy teszek - a hangodat, s amit mondasz.
Itt vagy velem és itt leszel mindörökre. Amíg csak élek.
Senki nem vehet el, most már örökre a szívemben maradsz.

Égnek a mécsesek most is. Szeretettel gondolok rád, megköszönve most is mindazt a jót és szépet, amit adtál s amire tanítottál. Boldog vagyok hogy ezt még életedben mondhattam neked többször is.
S köszönöm drága családomnak a támogatását, mert talán most már elhiszem, hogy megtettem mindent, amit emberileg lehetséges és megbocsájtottam magamnak, amiért a végső percekben nem foghattam a kezed.



Édesanyácskám nagyon szeretlek és rettenetesen hiányzol. Olyan jó lenne hozzád fordulni tanácsért, vagy bármi egyébért. Olyan jó lenne hallani a hangod és olyan jó lenne érezni az ölelésed.
Most már az illatod sincs meg a ruháidban, erre akkor döbbentem rá, amikor lánykám itt volt és a kedvenc mellényedbe fúrta fejét, majd hangosan felzokogott: Anyuuuuuu, nem érzem Dédi illatát. S ha mégis, néha nyomokban felfedezek valami kicsinykét, örömmel újságolom Zsuskánknak.
Édes Dédi, boldog lennél az unokáimmal. Ahogy imádtad Szandit, ugyanúgy rajonganál Pistuért is. Már ismer ő is és tudja, hogy aki a szekrénytetején levő képről mosolyog rá, az a Dédike. Fel kellett rakni mert előszeretettel simogatta s féltünk, hogy eltörik.
Milyen csodálatos lett volna, ha Mamóval együtt ünnepelhettétek volna a 80. születésnapotokat. Mert így lett volna.
Tudom, hogy boldog lettél volna itt is, az új otthonunkban. Tervezted te is, hogy milyen jó lesz, amikor a kertben ücsöröghetsz vagy netán valamicskét dolgozgathatsz. Sajnos az élet nagy rendező és közbe szólt. De te akkor is itt vagy velünk mindennap.
Szeretlek Édesanya és örülök, hogy a gyermeked lehettem.


2012. február 17., péntek

EGYMÁSRA HANGOLVA


Egymásra hangolva

Kb fél éve olvastam Gary Chapman könyvét Egymásra hangolva címmel. A könyvet kölcsön kaptam, és olvasása közben már tudtam, hogy én is szeretnék egyet. Nagyon hasznos és érthető gondolatokat, tapasztalatokat osztott meg az író.
Külön öröm volt számomra, hogy férjem is olvasta és neki is elnyerte tetszését. Így már ketten is szerettük volna magunkénak tudni a könyvet. Mint kiderült több könyve is megjelent, ebben a témában.

Pár szóban az íróról:
Chapman házassági és párkapcsolati tanácsadó. Amerika szerte közismert előadó. Könyvei nagyon gyakorlatiasak, életszerűek.

Pár szóban a könyvről:
A házasságnak öt szeretetnyelve van. A szeretet közlése többféleképpen is történhet. Változik aszerint, hogy az illető, akinek szánjuk, melyik szeretetnyelven beszél. Mert mindenki csak azt az "adást" képes fogni, amelyre a neveltetése, a környezete és személyes gondolatvilága által hangolódott.
Ezért kell felismerni, megtanulni és alkalmazni társunk felé a neki megfelelő szeretet nyelvet.
A könyv részletesen leírja, párkapcsolati tapasztalatok alapján.

…s hogy, miért olvastam és olvasom G. Chapman könyveit:

Az idén leszünk 33 éves házasok Életempárjával. Ez alatt az idő alatt volt jó is rossz is, de a házasságkötésnél történt erre is utalás.
Az évek folyamán mindketten igyekeztünk, hogy széppé és tartalmassá varázsoljuk egymás életét. A buktatóknál mindig azt tartottuk szem előtt, hogy miért érdemes, miért kell együtt folytatnunk. Most nem térek ki a gyermekeinkre, mert elsősorban rólunk van szó.
Az utóbbi években - a stresszel járó életritmusunknak köszönhetően is - fakulni látszódtak az érzések, többet előfordultak parázs viták és az én türelmem is köddé vált. Változtam, változott, változtunk, sajnos nem jó irányban. Ezt éreztük mindketten. S mivel hátrányunkra is - amit én nem ismertem el, bagatellizáltam - valamit lépni kellett.
A baráti körünkből érkezett a segítség. Szívemnek kedves barátnőm adta meg Xxxxxx dr-nő telefonszámát, akivel aztán többször is találkoztam. Beszélgetős terápia, nagy zokogások és a társ és gyermekek szempontjainak figyelembe vétele is előkerült. Nem tudom elégszer megköszönni neki a törődését, a rám figyelését, az emberséges bánásmódját. S jó érzés, hogy bármikor hívhatom telefonon, és beszélhetünk meg időpontot, ha szükségét érzem.
Ő ajánlotta, és kölcsön is adta a könyvet.

…s hogy, miért is írom le ezeket?
Most G. Chapman Változzunk együtt! című könyvéhez kezdtem. S ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy leírom és ajánlom mindenkinek a könyveit.
Mert minden házasságban, párkapcsolatban vannak fény és árnyékoldalak is. Van aki elismeri, van aki nem. Egyfajta mankó a könyv, mellyel érdemes foglalkozni, ha fontos számunkra a társ is.

…s végül pár idézet a könyvből, kedvcsinálónak…

“Azok a cselekedetek fejezik ki legjobban a szeretetünket, melyek nem magától értetődőek számunkra.”

“Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakozására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk.”

“Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.”

„Kapcsolataink betegségének valódi kórokozója mindannyiunk szívében benne van születésünk óta: az önzés. A házasságban tüneteket a szerelmi érzések elmúlása után produkál. Legfontosabb ebből kigyógyulnunk.”

"A legtöbb, amit válságos helyzetben a társunkért tehetünk, hogy szeretjük őt."

“A szeretet hét vonása: kedvesség, türelem, megbocsátás, udvariasság, alázat, nagylelkűség, őszinteség.”

“Konfliktushelyzetben ne a győzelemre törekedjünk, hanem a megoldásra.”

“Mikor úgy érezzük, hogy igazságtalan kritika ért minket, ne vágjunk vissza. Hagyjunk magunknak időt arra, hogy végiggondoljuk, milyen igazság rejlik a kritika mögött, és legyünk készségesek a tanulásra.”

“Hosszú távú jó kapcsolat nem létezhet bocsánatkérés és megbocsátás nélkül.”


2012. február 16., csütörtök

NAGYMAMÁK és NAGYPAPÁK

Fekete-fehér 

Fekete fürtökkel 
Nagyanyának lenni, 
Nem lehet annál szebb, 
Én azt hiszem, semmi! 

De mégis - egy talán: 
Redőkkel a képen 
Ifjúnak maradni 
Ősz hajak díszében! 

Kiss József 


Nagyszülőnek lenni csuda jó! Meghatóan, borzongatóan édes érzés. Egyben feladat is, mert a végletekig mi sem kényeztetjük az unokát, unokákat, hanem határok közé szorítjuk. Igaz? Nekem is az az érdekem, hogy gyermekemnek segítsek, és ne tegyek keresztbe. Milyen példával járnánk akkor előttük és az unokák előtt? 
Felelősség. 
Többször hallottam, hogy a nagyszülőknek könnyű, mert nincs felelősségük. Szerintem ez nem igaz, mert felelősség van legfeljebb nem annyi, de minőségében ugyanaz. 
Hogyan kaphatnánk meg és vihetnénk nyaralni őket több hétre, ha gyermekeink nem bíznának bennünk. Nem bíznának abban, hogy felelősséggel vigyázzuk gyermeküket. 
Mi nem élünk életvitelszerűen az unokákkal nap, mint nap, de vannak családok, ahol több generáció is együtt él. Ott nagyon nehéz, de egyben csodálatos is, hiszen látják felnőni őket. 
Valahogy meg kell tartani a közép egyensúlyt, mert akkor senki érdeke és érzése nem sérül. 


Milyen érdekes az emberben többször is előretörnek ezek a gondolatok. Így jutott eszembe, hogy valamikor írtam már erről egy fórumon, amit egy cikk elolvasása generált. Eszembe jutott, hogy ez az Ötvenentúl közösségi oldalon volt. "Fellapoztam" a blogokat és megtaláltam. Ideteszem a linkjét is, el lehet olvasni és összehasonlítani. Én is kíváncsian vártam, hogy mit írtam, s végül összevetve a kettőt megnyugodtam, hogy nem sokat változott a véleményem. 


A neten barangolva többször találok olyan idézetet, gondolatot, mely valamiért megfog, megérint. Ezeket elmentem a gyűjteményembe, mely a kézzel írottakból is tartalmaz párat. Többször elhatároztam már, hogy rendbe teszem, de valahogy tolódik. Még rengeteg van, amit papírra írtam.
E gyűjteményből válogattam - a teljesség igénye nélkül – a nagymamákról és nagypapákról szóló idézeteket, gondolatokat, megspékelve pár verssel és történettel.




Csak egyszer vagyunk fiatalok, de ha van humorunk, örökre kamaszok maradhatunk. 

/Art Gliver/


Nagymamámhoz

Óvodába ki kísér el, 
délben is ki visz haza, 
ki öltöztet, ki vetkőztet? 
Bizony Ő, a nagymama. 

Este elaltat, míg ajkán 
csillog mesék bűvszava. 
Még az álmaim is őrzi 
a jóságos nagymama. 

Szeretetét, törődését, 
megköszönöm neki ma, 
Élj sokáig egészségben, 
édes, drága Nagymama!

Jancsik Pál


Senki sem képes arra, amit a nagyszülők tesznek a kisgyerekekkel. Mintha csillagport szórnának a kicsik életére.
/A. Haley/


Az unokák Isten eszközei, hogy kiengeszteljen minket amiatt, hogy megöregedtünk.
/M. H. Waldtrip/


A nagymamák anyukák, sok gyakorlattal.
/ismeretlen/


Hetven évesen fiatalnak érezni magad többet ér, mint negyven körül öregnek.
/O. W. Holmes/


A természet egyik nagy rejtélye, hogy miért a legalább két generációval előttünk vagy utánunk járókkal értjük meg egymást a legjobban.
/I. Stravinsky/


A nagymamának mindenre van válasza, még arra is, hogy Istennek miért nincs felesége, vagy a kutyák miért utálják a macskákat, és azt se bánja, ha ugyanazt a mesét kell újra és újra elolvasni.
/ismeretlen/


A nagymamaság egyik legnagyobb próbája, amikor mosolyogva megkóstolod az oviban készített süteményt.
/ismeretlen/





Nagyapa mondta:˝Kislányom, csak kitaláltam!˝ 


Ültünk egymás mellett, s te rám néztél
Meséltél egyre csak s meséltél…
Akkor én megkérdeztem mire vágytam
Nagyapa azt mondta:˝csak kitaláltam!˝. 

Nagyapa a meséid olyan szépek
Mesélj nekem sokáig még, arra kérlek!
És mondd, nagyapa, igazak a történetek?
Kislányom, csak kitaláltam mindegyiket!

Kitaláltad? De miért? Miért nem mesélsz nekem
Igazat vagy valóságot?
Nagyapa mondta: mert a valóság kegyetlen.

Csak kitaláltam a meséket
Hogy neked olyan jó legyen
Ha arcodat nevetni látom
Az jó nekem.

Kitaláltam és meséltem
Szép perceket így szereztem
Ne haragudj kicsi lányom
De az élet már nem álom!

Nem haragszom, Papi, dehogy
Csak csodálkozom rajta
De már értem miért volt szép
A Csipkerózsika.

Az életemben a meséid fognak erőt adni
Hogy tudnék hát jó nagyapó, én rád haragudni?
Majd teljesíteni próbálok, hogy szégyent ne vallj velem
Papi mondja dühösen, hogy Jajj, drága gyermekem!

Az életemet és sorsomat nem látom előre én
S csak remélem nem leszek majd egyedül a Földtekén
S csak remélem igaz lesz, mit egyszer mondott az anyám
HOGY BÜSZKE LESZEL EGYSZER ÉNRÁM, DRÁGA NAGYAPÁM!

phedra




A nagymama az a babysitter, aki a gyerekeket figyeli a TV helyett.
/ismeretlen/


Az unokák Isten ajándékai jutalmul, hogy anya voltál.
/ismeretlen/





Indulhat a vonatunk 

Rajzoltam egy vonatot,
a vonatra ablakot,
ablakba egy nagypapát,
ölébe egy unokát. 
Én vagyok az unoka,
nagyapám a nagyapa,
az ablakban mi vagyunk,
indulhat a vonatunk. 

Szalai Borbála


Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához. Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából. 
Végül is nagypapa hozzá fogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban. Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát: 
- Mi az ördögöt keresel ? - kérdezte dühösen. 
- Istennek legyen hála, megtaláltam! - mondta nagypapa hamiskás mosollyal. 
- A hangodat!" 

/Anthony de Mello/

Hogyha két szerető szív megöregszik, 
mily mély, áhítatos boldogság jut nekik! 
Szerelem! égi frigy! ó, lelkek tiszta lánca! 
Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja. 

/Victor Hugo/

Flag map

Flag Counter