Csipet találkozó

Úgy emlékszem, hogy beszéltem már azokról az emberekről, akik egy csodálatos közösséget alkotnak, akik szívemnek kedvesek és akikhez én is tartozom.

A netnek is köszönhetem őket, de elsősorban Erkónak, aki az ötvenentúl oldalra hívott és azon belül, a Csipet csapatba. Beleolvastam a beszélgetésekbe és úgy döntöttem, hogy szükségem van rájuk. Ennek immár 3 éve és lassan 4 hónapja.

Csodálatos kis csapat ebben az elembertelenedett világban. Egy sziget, melyen ugyanúgy folyik a mindennapi élet, hiszen beszámolunk róla. Elmondjuk örömünket, bánatunkat. Vannak apróbb viták, de sosem esünk egymás torkának. Sőt, ha úgy látjuk, hogy valamelyikünk elvonul a sarokba duzzogni, igyekszünk kimozdítani onnan. Nem hagyjuk meg a lehetőséget a félreértéseknek, hanem beszélünk róla.

Ez a kis csapat valamikor elhatározta, hogy havonta összegyűlik, egy központi helyen Budapesten, amit könnyű megközelíteni. Mert erre a találkozóra nem csak budapestiek mennek, hanem az ország különböző városaiból. Sajnos nem mindig teljes a csapat, mert nem mindenki van ott egyszerre, de idővel mindenki találkozik mindenkivel. Bocsánat a szóismétlésekért, de nem tudom másképp kifejezni.

Ezen kívül szoktunk szervezni kirándulásokat is, különféle fesztiválokra. Így vettem részt a tatai Víz, Zene, Virág fesztiválon, két napig voltunk ott és nagyon jól éreztük magunkat. Etus, Csipet társunk volt a kedves vendéglátónk, férjével egyetemben.

A lányok már több helyen is voltak, de nekem sajnos épp akkor ütközött családi vagy munkaprogram miatt. 

Most március 31-én volt a találkozó, ahol betegségek és egyéb problémák miatt, kevesen voltunk. Ilyenkor szeretettel gondolunk azokra, akik nem tudtak eljönni. Fényképezünk sokat, hogy megoszthassuk az örömünket. Beszélgetünk, nevetünk. S ez a pár óra oly hatalmas feltöltéssel bír, hogy utána szinte eufórikus állapotba kerülök és úgy érzem a világot is meg tudnám hódítani.

A csapatban voltak lemorzsálódások is, de többen is érkeztek. Gyarapodott a társaság.
Sajnos egy társunk, nagyon korán távozott közülünk és most már fentről vigyázza lépteinket.

S hogy mindezt miért írom le?

...mert jól esik elmondani,

...mert szívet-lelket melengető,

...mert reménykedem, hogy többen is vagyunk a világon, akiknek fontos a barátság

...mert remélem, hogy aki ezeket a sorokat olvassa, jó érzésekkel távozik.

CSIPET - CSAPAT induló /2. változat/

Mi vagyunk a Csipet -Csapat
Jól érezzük itt magunkat.
Beszélgetünk, nevetünk,
Együtt sírunk s örülünk.

Mindjárt itt a találkozó
Várja a sok barátkozó.
Együtt leszünk mulatunk,
Beszélgetünk, kacagunk.

Elmeséljük bánatunkat,
Elmeséljük örömünk
S képzeld nemcsak
Budapestről jövünk.

Nagy távolság nem akadály
Repülünk, mint a madár.
Hisz egy jó csapat vár.
Szabadon szárnyalunk
Hamarosan találkozunk.

Együtt vagyunk ez a lényeg
Kívánom, hogy Te is éld meg.
Örömpillanatok százát
Mikor ennyi barát vár rád.

Mi vagyunk a Csipet -Csapat
Együtt érezzük jól magunkat.
Beszélgetünk, nevetünk,
Együtt sírunk s örülünk.

Csiszi alias: duckojucko 2009. 02. 12.