Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2011. szeptember 9., péntek

Ha a csend beszélni tudna...




Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka
na na na na na na...

Ha zene nélkül volna dallam
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat
Szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád
De több van, mit szemed láthat
De több van, mit füled hall
S van akinek a csend szavak nélkül
Van akinek a csend szavak nélkül is vall

Ha a csend beszélni tudna
Hol nevetne hol meg sírna
Fekete is fehér volna talán
Vallomások, látomások
Víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek
na na na na...


2011. szeptember 5., hétfő

Hétköznapok



CSAK NÉHÁNY ÓRA KELL

A hétköznapok rohanásában,
Legyen számodra néhány óra,
Mikor szívedet betakarja, 
A béke puha, álomtakarója.

Hunyd be a szemed, és pihenj meg,
Hallgasd, ahogy a csend mesél,
S amit szeretettel, szívből adnak, 
Elfogadni azt soha ne félj.

Tanuld meg: lehet ébren álmodni,
Fényeset, szépet, ezer csodát. 
Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,
Fájdalmas múlt útjának porát.

Életünk sokszínű tarka függöny,
Sötét a bú, s az öröm fehér.
Az ember, mert így van megteremtve, 
Ösztönösen is folyton remél.

Nem is tudjuk tán, de mindig várunk,
Sokszor talán csak néhány szóra.
Barátra, szívre, egy kis mosolyra, 
Hogy jusson ránk is néhány óra.

Nem gyenge az, aki mer szeretni,
S választ sok kérdésre nem keres.
Szemünkkel nem látjuk, mi a fontos, 
A lényeghez a szívünk vezet.

Farkas Éva

2011. szeptember 2., péntek

Emlékkönyvbe....



Mit írjak e parányi lapra?
Hogy emlékezz majd rám!
Hogyha nincs nevem szívedbe vésve,
Úgyis hiába mondanám.


Addig még sok víz lefolyik a Dunán,
Míg rájössz; minden egy emlék csupán.
Ezek olyan értékesek, mint a szemed világa;
Ne engedd hát, hogy feledés boruljon rája!


Ha majd egyszer évek múltán
Legszebb vágyad teljesül
Ifjú lelked a múlt idők
Szép emlékén elmerül.
Vedd kezedbe-e kis könyvet
Mint szeretet zálogát
S meglátod eléd varázsolja
Az ifjúság szép korát.



Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb,de borostyánt arat.

Arany János


A lány élete egy robogó vonat
vezetője egy fiú,
váltója a szerelem,
vészjelzője a mama.
Figyelj jól a vészjelzőre,
haladj óvatosan a váltókon,
hogy a vonat biztos állomásra jusson.


Aki ezt az emlékkönyvet ellopja,
szöges deszkán csússzon le a pokolba.


Evezz az élet tengerén,
Meg ne állj a bánat szigetén,
Legyen erőd tovább evezni,
És a boldogság szigetén
Kikötni.


Ha majd sok idő múlva
Olvasod e könyvet
És a múltnak emlékére
Hullajtasz egy-egy könnyet
Csendüljön fel szívedből
Egy szép régi móka
Boldog idő, szép gyermekkor
Jőjj vissza egy szóra.
Egy hosszú álom az élet
Kívánom álmodjál szépet
Legyen életed tengere az örömnek
Rajta csak kis sziget a bú,
Melyet a habok elnyelnek.


Az emlék olyan virág
Mely nem hervad el soha,
Melyet féreg nem rág,
Vihar nem hord tova.
Gyűjtsd hát egy csokorba
Amennyit csak lehet.
S őrizd meg a többi közt
Az én emlékemet.


Most még összekötnek az iskolapadok,
most még együtt játszunk, még nem vagyunk nagyok,
de ha egyszer a mi útjaink is széjjelválnak, marad-e emléke e kis barátságnak?


Szedd tavasz virágát,
Egy csokorba össze,
Rózsát is tégy nefelecset
Egyet-egyet közbe
Tekints nnéha e csokorra
Látni fogsz a múltba
Eszedbe fog jutni
Ki e pár sort írta


Szólj, gondolj, tégy jót, s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád.

Vörösmarty Mihály

2011. augusztus 8., hétfő

Hiányzol...

LORD: ANYÁM


Gyermekkorom hajnalán:
sokszor virrasztott anyám,
ezért hálás vagyok én.

Szegény sok mindent megélt,
gyakran szívével mesélt,
ma is ő ad még reményt.

Mikor jött az éjszaka,
megérintett szép szava.

Vigyázta az életem
szeretett, mint senki sem,
Vele gyakran álmodom.

Mindig büszke volt reám,
ilyen volt az én anyám,
elfeledni nem fogom.

Mikor jött az éjszaka,
megérintett szép szava.

Refrén:
Kérve kérem, mikor fáj az életem,
igaz szívvel segítsen nekem!
Kérve kérem, biztasson ha kell,
hívjon a szava!



2011. augusztus 2., kedd

Aludni kéne...



ÁLMATLAN DAL

Bocs, de nincs erre altató
Szól hozzám tágra nyílt szemmel
Egy reggeltől betépett álommanó.
Kínálna még, de már nem kell.

Hát ez is egy dolog.
Ugye, te sem gondolod komolyan?
Aludni kéne,
De tudod, hogy nem vagyok olyan.

És egyre csak, egyre csak szüntelen
Dörömböl a picinyke motor.
Úgy érzem, mintha bennem
Harcolna Menny és Pokol.

Hát ez is egy dolog.
Ugye, te sem gondolod komolyan?
Aludni kéne,
De tudod, hogy nem vagyok olyan.

Átkozott harangok, tücskök, madarak!
Hagyjatok!
Aludni kell,
Anékül meghalok.

Bárányok gurulnak halkan.
Mi újság, álmatlan ember?
Képújság illatos vajban.
Kínálna még, de már nem kell.

Hát ez is egy dolog.
Ugye, te sem gondolod komolyan?
Aludni kéne,
De tudod, hogy nem vagyok olyan.

Átkozott harangok, tücskök, madarak!
Hagyjatok!
Aludni kell,
Anékül meghalok.

Minden olyan, mintha
Az volna ami, de mégsem.
Hogy tudsz így aludni, mikor
Tudod, hogy nem alszom én sem?

Csak azért vagy itt, hogy te légy
az álmatlan párom.
Eleget néztelek, jöhetne már az álom,
Úgy várom.

Zene és szöveg: Kiss Tibor

Flag map

Flag Counter