Emlékkönyvbe....

Mit írjak e parányi lapra?

Hogy emlékezz majd rám!

Hogyha nincs nevem szívedbe vésve,

Úgyis hiába mondanám.

Addig még sok víz lefolyik a Dunán,

Míg rájössz; minden egy emlék csupán.

Ezek olyan értékesek, mint a szemed világa;

Ne engedd hát, hogy feledés boruljon rája!

Ha majd egyszer évek múltán

Legszebb vágyad teljesül

Ifjú lelked a múlt idők

Szép emlékén elmerül.

Vedd kezedbe-e kis könyvet

Mint szeretet zálogát

S meglátod eléd varázsolja

Az ifjúság szép korát.

Előtted a küzdés, előtted a pálya,

Az erőtlen csügged, az erős megállja.

És tudod: az erő micsoda? - Akarat,

Mely előbb vagy utóbb,de borostyánt arat.

Arany János

A lány élete egy robogó vonat

vezetője egy fiú,

váltója a szerelem,

vészjelzője a mama.

Figyelj jól a vészjelzőre,

haladj óvatosan a váltókon,

hogy a vonat biztos állomásra jusson.

Aki ezt az emlékkönyvet ellopja,

szöges deszkán csússzon le a pokolba.

Evezz az élet tengerén,

Meg ne állj a bánat szigetén,

Legyen erőd tovább evezni,

És a boldogság szigetén

Kikötni.

Ha majd sok idő múlva

Olvasod e könyvet

És a múltnak emlékére

Hullajtasz egy-egy könnyet

Csendüljön fel szívedből

Egy szép régi móka

Boldog idő, szép gyermekkor

Jőjj vissza egy szóra.

Egy hosszú álom az élet

Kívánom álmodjál szépet

Legyen életed tengere az örömnek

Rajta csak kis sziget a bú,

Melyet a habok elnyelnek.

Az emlék olyan virág

Mely nem hervad el soha,

Melyet féreg nem rág,

Vihar nem hord tova.

Gyűjtsd hát egy csokorba

Amennyit csak lehet.

S őrizd meg a többi közt

Az én emlékemet.

Most még összekötnek az iskolapadok,

most még együtt játszunk, még nem vagyunk nagyok,

de ha egyszer a mi útjaink is széjjelválnak, marad-e emléke e kis barátságnak?

Szedd tavasz virágát,

Egy csokorba össze,

Rózsát is tégy nefelecset

Egyet-egyet közbe

Tekints nnéha e csokorra

Látni fogsz a múltba

Eszedbe fog jutni

Ki e pár sort írta

Szólj, gondolj, tégy jót, s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád.

Vörösmarty Mihály