Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2013. december 12., csütörtök

4. évfordulóra



Pistukám 


Figyeljetek emberek 

ma 4 éve született, 

az én drága Pistukám, 

kicsi fiú unokám. 


Csipet találkozó volt akkor, 

amikor szólt a telefon, 

s jött a hír, hogy 

emberesedett a család. 


Az egész csapat örült, 

mindenki felderült, 

mert a Mekiben, 

kiabálva örültem, 

így közöltem, hogy újra 

nagymama lettem. 


S ez a "szerelem" már 4 éve tart. 

Annyi szépséget adott, 

hogy mellette eltörpülnek 

azok a percek, amikor épp duzzog. 


Simítja lelkemet, 

amikor hozzám jön, 

s mondja: szeretlek nagymami. 

Vagy amikor búcsúzkodunk, 

mert indulni kell haza, 

többször is kiszalad, 

hogy nem adtam puszit mama, 

s még ez sem elég, mert ráadásként, 

jön egy nagy ölelés. 


Félig versbe szedve a gondolataimat, 

köszöntöm e kis embert. 


Most elsősorban az a lényeg. 

Hogy a gyermekkorod, 

boldogan éld meg. 

Játssz önfeledten, 

kacagj vagy nevess. 


Anyával, apával 

Szandival együtt, 

kerek e kis család. 

Akik - bizton tudom - 

mindig vigyáznak rád. 


Szeretlek aranyom, 

drága kisemberke 

köszönöm, hogy 

boldogságot 

hozol életembe. 


Itt a vége, 

de ne fuss el véle. 

hozd ide nekem, 

én majd feltekerem, 

s csomót kötök rá, 

jó nagyot. 

S ha elég volt, 

majd együtt leülünk, 

s jó nagyot nevetünk. 

Csiszi


2013. december 12. hajnalban

2013. december 5., csütörtök

Tegnap és ma

Ez a történet igaz történet, velem esett meg.

Tegnap délután, lányomtól hazajövet sikeresen elértem a 17:09-kor Zuglóból induló vonatot. Együtt utaztam egy kedves, jó humorú hölggyel, akit segítő kutya vezetett. A vonatra felszállva találtunk is ülőhelyet, s utána beszédbe elegyedtünk. Gyerekekről és kutyákról beszélgettünk. Itt is köszönöm neki azt a sok tanácsot, amit a kutya neveléséről osztott meg velem. Mint kiderült az ő kutyáját is Szuzinak hívják.
Hamarosan Monor következett, ahol mi is leszálltunk. Még egy darabig elkísértem őt, aztán irányt vettem haza.
Pár lépés után döbbenten megálltam, valami hiányzik! A hátizsákom. Te jó ég fenn maradt a vonaton
Ahogy tudtam szaladtam visszafelé. Na nem megállítani a vonatot...hanem beszélni olyan emberrel aki segíteni tud. Sajnos ilyenkor bepánikolok kicsit, az idegességtől remegőssé válik a hangom és a sírás kerülget. S persze a gondolkodás is lelassul.
Szerencsére tudtam beszélni a férjemmel, akinek a hangja is megnyugtató és jó hatással van rám.
Az Állomás főnökség ajtaján kopogtam, s hamarosan egy kedves fiatalember nyitott ajtót. Elmondtam a problémám, és szinte azonnal - rövid időt várakoztam - érkezett a felvilágosítás is. A szerelvény már elhagyta Ceglédbercel-Cserőt, de beszélnek a jegykezelővel és kb 10 perc múlva tud mondani bármit.
Megköszöntem és vártam, addig is bementem melegedni a váróba. Bár letelt a 10 perc, gondoltam várok még. Pár pillanat múlva nyílt a váróterem ajtaja és a fiatalember közölte az örömhírt, hogy meg van a táska és Cegléden a Vezénylőknél átvehetem.
Szerencsémre éppen érkezett a Szolnokra menő vonat, így csak 5-10 percet kellett várnom és indulhattam Ceglédre, ahol rendben megkaptam a táskámat. Visszafelé is szerencsém volt, mert elértem a zónázó vonatot.
Összességében 2 óra alatt jó irányt vett az egész. S ez köszönhető azoknak a vasutasoknak, akik közreműködtek abban, hogy meg legyen a táskám.

KÖSZÖNÖM
a monori forgalom irányítónak
a Ceglédbercel-Cserő állomás irányítóinak
a jegyvizsgálónak
és a ceglédi vezénylőknek.




Igyekeztem haza Szuzihoz, a kis kutyánkhoz. Gondoltam, megint lesz egy kis "harc" közöttünk, a bejutás miatt. Már amikor közelítettem a ház felé, furcsán nagy volt a csönd. Miután felkapcsoltam a villanyt, akkor sem szaladt felém. S amikor ott zörögtem a kulccsal, akkor is néma csönd. Betettem a holmimat a házba, fogtam egy elemlámpát és körbe kutattam a kertet. Szuzi sehol. Felhívtam Mackómat, de ekkor már zokogtam, hogy nincs itthon Szuzi. Kimentem a vasútállomás felé, közben kiabáltam a nevét, de csak mások kutyái vakkantottak. Elmentem ellenkező irányba és sehol Szuzi. Nagyon el voltam keseredve. S ekkor a ködből előbukkant a szomszéd fiatalasszony és mondta, hogy náluk van a kutya. Ha este fél 8 és 8 óra között hallottatok dörrenést, akkor az én voltam. Mázsányi kő zuhant le rólam. Lassacskán abba maradt a sírás is. Rögtön telefonáltam emberemnek is. Már a közelben járt.
Hogy hol mászott ki az utcára csak sejtésünk van. Megelőzni a többi szökdösést, tegnap este elkezdtük készíteni az ajtókat. A terasz két végénél lesz.
Ma reggel folytattuk a munkálatokat. Fény derült, hogyan ment ki az utcára. Ahogy sejtettük, átugrott vagy átkapaszkodott a szomszédos kertbe és onnan - egy lyukat talált a kerítésen - ki az utcára. Szerencse, hogy odafigyeltek rá többen is. Így nem ütötte el semmi.

KÖSZÖNÖM
Jocónak, hogy nem engedte odakinn kóricálni és bevitte,  
Mártinak, hogy beengedte a házába,
Veronikának hogy, vigyázott rá és épségben visszahozta
Jutkának és Győzőnek a segíteni akarást




Amikor eljöttünk és tudatosult benne, hogy bezártuk akkor olyan keserves panaszkodásba kezdett, hogy legszívesebben visszafordultam volna. De nem lehetett. Viszont nagyon remélem, hogy amikor hazatérek, hangos ugatása köszönt.
Ennyi a történet, mely végül jól végződött. Jól esett kiírni magamból. Köszönöm, ha időt szántok rám és olvassátok.

Amit még fontosnak tartok megjegyezni:

A kellemetlenségek ellenére, nem azt mondom, hogy ez a nap nagyon peches volt, kár volt felkelni....hanem

MILYEN JÓ, HOGY MINDEN SZERENCSÉSEN VÉGZŐDÖTT

ehhez adalék, hogy úgy gondoltam és ebben férjem is erősített, hogy meg lesz a táska és Szuzi is előkerül.
Egy tapasztalat, hogy működik a vonzás törvénye, csak gyakorolnom kell és tudnom kell használni.

További szép napot, mosolygósat.


2013. december 1., vasárnap

December 1.

Kedvesek!

A mai nap számomra különleges ünnep.

A mai napon töltötte be első szülött unokám a 8. életévét
Azon a napon, amikor az első adventi gyertyát is meggyújtjuk.
Péntek óta voltak velünk az unokák, fárasztó de lélekben feltöltődős.
Már nagyon kiváncsian várták, az új családtaggal való megismerkedést. Aki egy golden retrivel kiskutya, Suzy.Október 2-án született és november 23-a óta van velünk.

Az adventi koszorunk az idén nem lett hagyományos. Elsősorban a gyertyák miatt. Viszont felért mindennel, hogy együtt készítettük Tündérmanómmal. Az eredmény alább látható.

kis türelmet kérek

Szombaton megérkeztek a szülők is, s ma együtt ünnepeltük meg Szandi szülinapját. Nagyon elfáradtam, de nem adnám semmi pénzért, hogy ölelhettem őket és tengernyi szeretetet kaptam tőlük.





2013. november 29., péntek

Hurrá hétvége!



A hétvégét unokáimmal és gyermekemmel töltöm, szűkebb családi körben.

Ennek fényében hoztam az alábbi idézeteket.

Holnap, amikor fölkel a nap, mondjuk el magunkban: úgy tekintek erre a napra, mintha életem első napja lenne. A családom tagjait csodálkozással szemlélem - és örömmel, mert felfedezem, hogy mellettem vannak, s némán osztoznak velem a szeretetben, amiről annyi szó esik, de oly kevesen értik.

Paulo Coelho


Rám mosolygott, és szemében nem csak örömöt láttam. Neki helye van az életemben. Valakihez tartozik. Nem csak a boldogságot keressük. Tartozni is akarunk valahova. Mi, a szerencsés kevesek megtaláljuk gyerekkorunkban, családunk körében. De legtöbben közülünk felnőtt létünk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy keressük azt a helyet, személyt vagy szervezetet, amelyben, amelynél úgy érezzük, fontosak vagyunk, számítunk valamit, és hogy nélkülünk valami visszafordíthatatlan történik, megakadályozhatatlan. Mindannyian érezni akarjuk, hogy minket nem lehet helyettesíteni.

Laurell Kaye Hamilton


Becsüld meg a barátokat, mintha választott családod tagjai lennének. Becsüld meg a családodat, amiképp a legkedvesebb barátaiddal tennéd.

Stephanie Dowrick


Rájöttem, hogy a családunk egy festővászon, amelyre a legszebb reményeinket festjük - tökéletlenül és hanyagul, hiszen mind amatőrök vagyunk az életben. De ha nem összpontosítunk túlzottam a hibáinkra, csodálatos kép tárul a szemünk elé. És megtanuljuk, hogy nem a kép szépsége érdemli ki a hálánkat - hanem az, hogy egyáltalán festhetünk.

Richard Paul Evans


A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

Danielle Steel


S végül, de nem utolsó sorban egyik kedvenc idézetem:

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

Kun Erzsébet


2013. november 28., csütörtök

Körlevél vagy jó tanács?

Szívemnek kedves embertől kaptam az alábbi levelet. S mivel pár napja szó volt a fórumon a körlevelekről, arra gondoltam, hogy itt osztom meg veletek, melyben vannak magvas gondolatok is, szerintem érdemes elolvasni s nem kell a kukában landolnia.


A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel - csak röviden, emlékeztető szavakban.
Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát.
Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs.
Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok.

Popper Péter: Lélekrágcsálók


1. Dobd ki a haszontalan számokat!
Úgymint kor, súly, vérnyomás stb.
Hadd aggódjanak a doktorok ezek miatt.
Emiatt fizeted "őket".

2. Csak vidám barátokat tarts!
A rosszkedvűek lehúznak.

3. Tanulj folyamatosan!
Tanulj többet a számítógépről, autókról, kertészkedésről, és mindenről!
Soha ne hagyd az agyadat pihenni!
"A pihenő agy az ördög műhelye".
Az ördög neve "Alzheimer".

4. Élvezd az egyszerű dolgokat!

5. Nevess gyakran, hangosan és hosszan!
Nevess, amíg ki nem fulladsz!

6. Néhány könny esik néha.
Tűrj, gyászolj, és menj tovább!
Az egyetlen személy, aki egész életünkben velünk van az magunk.
ÉLJ, amíg élsz!

7. Vedd magad körül olyan dolgokkal, amiket szeretsz!
Legyen az család, háziállat, emléktárgy, zene, növények, hobbi, akármi.
A te otthonod a te menedéked.

8. Menj sétálni az utcára, vagy a szomszéd megyébe, vagy idegen országba!

9. Mondd az embereknek minden lehetőséget kihasználva, hogy szereted őket!


10. ÉS MINDIG EMLÉKEZZ:

Az életet nem a lélegzetvételek számával mérjük, hanem azokkal a pillanatokkal, amikor elakad a lélegzeted.

És, ha ezt nem küldöd el legalább 8 embernek, ki törődik vele?
De azért oszd meg valakivel!

Flag map

Flag Counter