Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2013. január 23., szerda

Útravaló....Müller Péter gondolataival

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad.
Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övé.



"Ha az élet művésze akarsz lenni, találd meg a szomorúságban is a szépséget és az elrejtett, édes gyönyörűséget."

Ez egy ravasz útravaló, de fontos. Én is másoktól kaptam. Azt mondták: embernek lenni nehéz. Tele van az élet veszteséggel, szomorúsággal. S ezt nem megúszni kell, mert nem lehet, hanem átminősíteni.
Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm.
Sírni gyakran élvezet. Nyugodtan sajnáld magad! Ne tiltakozz ellene.
Ne higgy azoknak, akik azt mondják, az önsajnálat rossz és gyermeteg dolog. Ki sajnáljon téged, ha nem te, saját magadat? Testben élni, halandó életet élni, s közben és a végén mindent és mindenkit elveszteni: szomorú dolog. De ember vagy. Élsz!
Sírd hát ki magad, boldogan, és fesd át a szürkét színesre - bátran! Jogod van hozzá! A nagy kultuszok ezt tudták.
"Mono-no avare" - mondták az ősi Japánban, ahol ismerték az élet minden fájdalmas titkát. Azt jelenti: "Megadom magam a bánatnak". Nem tiltakozom, mert az már kellemetlen, és nem tudok tenni ellene. Hanem élvezem! Igen! A sikerkönyvek és legszebb japán festmények nem "dobták fel" az embert, hanem ábrándosan szomorúak voltak.
Gyönyörködni a mulandóságban, és nem csupán elfogadni, de megszépíteni a veszteséget: a legmagasabb életművészet. Amelyik versben nincs szomorúság, nem elég mély, nem elég igaz, nem elég gyönyörű.
Magában a szépségben - amikor teljes pompájában kibomlik, akár egy rózsa vagy egy fiatal arc - az a szép, hogy most még van, de holnap már nem lesz. Elillan.
Élvezd hát a "rossz" időt! Ne légy tőle depressziós - csak szomorú. Tudod, mi a különbség a kettő között? Hogy a depresszió iszonyú, mint a halál, mert közben nem tudod, hogy el fog múlni. Azt hiszed, hogy mindig így marad, de ha szomorú vagy, tudod, hogy az elmúlik. Elmennek a sötét viharfelhők, és kisüt a Nap!

A felhőket is szeresd, és gyönyörködj a viharban! Az esőt és a szürke, esővert pocsolyákat is szeresd, mint gyerekkorodban. Emlékszel, hogy szerettél tapickálni bennük anyád bosszúságára? Nagyobb öröm volt, mint ma a tengerben fürödni.

"Mono-no avare!" Tanuld meg, és művésze leszel az életnek.




"Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani."


Vigyázz! Ez nem egészen így van! Csak félig. Mások lelkébe belebújni azt jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsát - és a szívével szeret, de az már nem biztos, hogy élni is tud vele!
Ennek a gondolatnak az igazsága ott dől el, hogyan állsz a saját hibáiddal. Ha jól élsz, az azt jelenti, hogy szüntelen harcban állsz a hibáiddal, mert több akarsz lenni, teljesebb, s előbb-utóbb magad is le akarod győzni a "nem szeretem" tulajdonságaidat.
Százszor elesel, százszor föltápászkodsz - így működünk. Amíg ez a küzdelem tart, nagy segítséget kapsz attól, aki szeret. Fölemel. Ha kell százszor is, de ha te már nem küzdesz tovább, ha jól érzed magad a padlón, vagy még inkább a bénult lefelé hullásban, akkor el kell engedni a kezedet, bárhogy szeretnek is.
A "szív szeretetének" valóban van egy mágikus hatása. Segíteni tud. Gyógyítani is, de csak akkor, ha valaki akarja ezt a segítséget. Ha nem akarja - el kell engedni. Az igazi szeretet ugyanis a szabadság jegyében áll. Vagyis hiányzik belőle minden erőszak és ráhatás, minden görcsös és kétségbeesett nevelő szándék.

Ha valaki nem akar, nem tudsz tenni érte semmit, mert az önakarata erősebb, mint a te szereteted. Ilyenkor fájó szívvel el kell engedni. Abban a pillanatban, amikor nem te emeled őt, hanem ő húz le téged - el kell engedni a kezét. Nem csak önvédelemből. Miatta is.

Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem tudod az útját állni. Sajnos. Attól még nagyon szereted. Fájdalmasan és reménytelenül.
Sokan éljük át ezt a tehetetlen szeretetet, nemcsak a párunkkal, de gyakran a gyerekünkkel is. Sajnos a bukásoknak, az elveszéseknek, a vétkeknek és zuhanásoknak fontos szerepe van a sorsunkban. Nem tudjuk kikerülni, és senki szeretete nem óv meg bennünket ezektől.
Ha ezt megérted: a szereteted bölccsé válik. Ez már nem emberi, hanem valódi, nagybetűs SZERETET.




"Mindenkinek a lelkében egy dal van, ami csak az övé. Senki másé. Ez az ő boldogsághangja. Te ismered a magadét?"


Mert ezen múlik minden. Nem mások tesznek boldoggá. Nem ő, te és ők, és nem a pénz, a szerencse és a jólét. Boldog csak akkor lehetsz, ha megszólal a dalod. Lehet, hogy éppen nem történik semmi. Nincs ott senki, egyedül vagy, és mégis érzed. Átéled, hogy: "Most jó!" Ez megszólalhat akkor is, ha álmodozol, ha reménykedsz. Még nem vált valóra, csak gondolsz rá, még csak képzeled... és mégis!

Hányszor van az, hogy hallgatsz egy számodra kedves zenét, nézel egy filmet, vagy olvasol egy regényt, és nem a zenére figyelsz, nem a film vagy a regény történetére, hanem önmagadra, és azt érzed: "milyen jó most nekem!"

Más is kiválthatja belőled az élményt, például egy érintés, de még inkább valakinek a közelsége. Esetleg egy jó szó, egy pillantás, egy jó hír. Bár az utóbbi inkább izgatottá tesz, várakozóvá, örömtelien nyugtalanná. A boldogsághang pedig nyugodt. Nem lázas, nem remegő, nem fönt-lent érzés, hanem inkább hazatérés élmény. Ott vagyok, ahová mindig vágytam. Otthon vagyok. Hal a vízben. Ember Isten ölében.
Ne feledd, hogy a Mester a "Mennyek országáról" beszél. Ami nem kívülről jön el - mert tebenned van. Azért beszélt többes számban, mert nem egyetlen menny van, hanem sok - ahány ember.
Szeretni csak akkor tudsz valakit, ha néha-néha meghallod az ő boldogsághangját. Más, mint a tiéd, de ha szereted, ismerős. Rá tudsz hangolódni. S el is tudod dalolni neki, néha. Ezek az élet ritka és csodálatos pillanatai.


"Megpillantalak, mint kívánatos kamasz lányt, s látom a bottal botorkáló, műfogsoros, öreg nénit, akit a romboló idő formál majd belőled - és mindkettőt szeretem. Így lát a szívem."

Kapcsolataink azért nem tartósak, mert nem a szívünkkel látunk. Mert látunk az eszünkkel, az érzéseinkkel és a szenvedélyeinkkel. Látunk a vágyainkkal, az ösztöneinkkel és a szemünkkel. Látunk az ujjunk hegyével és a nemi szervünkkel. Erre mind szükség van.
Sokféle szemünk van, biztos tapasztaltad, de ezek a nézések hamar elmúlnak. Az eszem arra kíváncsi, hogy ki tudok-e jönni veled, s egyeztetni tudjuk-e az érdekeinket. A vágyam azt kérdi, hogy jó lesz-e veled. Az érzékeim azt tapogatják, hogy milyen a lényed, a tested sugárzása. A nemi szervemmel azt látom, hogy kívánlak-e.
Mindegyik szemem jól lát - a maga optikája szerint -, de ha csak egy kicsit is távolodsz tőlem, máris másképp tűnsz fel előttem. Nem vágyódom rád, nem kívánlak már. Nem azt gondolom, amit te - másképp látlak egészen. Mások lettek az érdekeim. Megváltozott a szemléletem.
Megöregedtél - és hol van már az ölelések öröme? Elmúltak. Minden változik: a testünk, a világfelfogásunk, az érzéseink. Megöregszünk, megkopunk, elfáradunk. Bölcsebbek vagy butábbak leszünk. Egyetlen valami nem változik: a szív optikája.


Ha a szívemmel láttalak meg, akkor nagyon messze láttam benned és nagyon magasra. Olyasmit vettem észre, amin nem fogott az évek múlása. Ugye tudod, hogy csak így lehet tartós egy párkapcsolat? Ha a szívünkkel látjuk egymást. Nem elég, hogy "szeretlek".

Minden szememmel tudtalak szeretni. Az érzéseimmel, érzékeimmel és az eszemmel is. Nem elég. Az is kell, hogy SZERESSELEK. Így, nagybetűvel. Ritka manapság. Nagyon ritka.





"Gyengéden simogatni csak erős kézzel lehet."


Ez egy fontos gondolat. Azt üzeni, légy erős. Először is tudnod kell, hogy az érintésben nemcsak érzelmeket és gondolatokat, de energiákat is adunk át. Kézrátétellel gyógyítani lehet. Egy idegrohamot le lehet szerelni egy megnyugtató, szoros öleléssel.
A kisállatok nemcsak azért bújnak az anyjukhoz, mert fáznak, hanem mert gyengék még. Erőt akarnak szívni magukba. Mondhatnám: biztonságot, de mi más adna biztonságot, mint az erő.
Egy jó anya olyan erős, mint egy atomerőmű. Férfi soha nem lehet olyan erős, mint egy igazi anya. Az, hogy a világ még áll, csakis a mérhetetlen női energiának köszönhető. Még egy Schwarzenegger is törékeny és összeroppan, ha nem töltekezett valaha az anyjából, de ez csak egy mellékgondolat.
A lényeg, hogy gyengéd csak az lehet, aki nagyon erős. Egy gyenge ember nem lehet gyengéd - csak gyenge.
Manapság azt hisszük, hogy az erős ember agresszív, erőszakos, fenyegető, izmaival és intellektusával kérkedő. Azt hisszük, erős az, aki szüntelen tett-éhségben él, törtet és mindenkit megelőz. Éppen a fordítottja az igaz.

Az igazi erő - lelki erőre gondolok - nemigen látható. Vitában az erős a csendesebb. Nem akar mindenáron győzni. Vitákban sem. Azt mondja, mint Jézus: "Te mondtad." Nem agresszív. Nem akar "balhét". Kicsit olyan, mint Piedone: nyugodt, szelíd, derűs és jóakaratú, de nem tanácsos megtámadni.
A hívők azt mondják, hogy az igazi erő: erőtlen. Mint a víz. Mindent legyőz, felold, elsodor, lágy és szeretsz benne úszni, mert simogatja a testedet.


Az erős emberek teli vannak gyengédséggel. Van miből gyengédnek lenni. Ahogy az igazi férfi nem a macsó, hanem akiben sok lágy, megértő, szelíd, sőt, néha még kifejezetten feminin vonás is van. A gyengédség hiánya az éretlenség jele. A nem igazi, nyers, szelídítetlen erő jele, mely még nem valódi. 
Egy érintésből meg lehet érezni, hogy az vajon egy erős ember érintése-e, vagy csak egy gyenge emberé. Nagyon nehéz egy olyan emberrel élni, akiből hiányzik a gyengédség. Légy erős. Ne azért, hogy győzni, hanem hogy simogatni tudj!


Egy-egy gondolatsorban, pirossal jelöltem azokat a sorokat, melyek számomra nagyobb jelentőséggel bírnak. 

Felkeltettem az érdeklődésed?
Még többre vagy kíváncsi? Látogass el a  következő oldalra, én is innen hoztam.



2012. december 29., szombat

Közeleg egy új esztendő...



Hamarosan ismét itt az idő, amikor lezárunk egy évet, melyben sok jó dolog történt, de sajnos rossz is.Az alábbi versecske jár a fejemben.

Itt az újév, új jót hozzon,
régi jóktól meg ne fosszon,
de ha az új jót nem is hozhat,
vigye el a régi rosszat! 

Igen, teljesen egyetértek "de ha az új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat!" S ezt kívánom mindenkinek. 
Tenni fogok ezért, de nem fogadkozom, mert tapasztalatom azt bizonyítja, hogy a fogadkozásból, szinte soha nem lett semmi.
Rajtam múlik első sorban, hogy mit teszek a fejembe, mire gondolok. Nem véletlen, hogy azon emberek társaságát keresem, akik pozitívan gondolkodnak. Hátha ragad rám is valami. No nem a piszokra gondolok.

Bort, búzát, békességet, 
Sötétségben fényességet! 
Új esztendő újat hozzon, 
Régi jótól meg ne fosszon. 
Ki barát volt, az maradjon,- 
Ki elindult, az haladjon.

Milyen jó is lenne, ha teljesülnének ezek a vágyak.

Hogy boldog lehess, 3 kincset keress: 
Higgy, remélj, szeress. 
Hozzon az új év örömből végtelent, 
Szeretetből önzetlent, sikereket mit csak lehet!

Rajtam áll az enyém, nekem kell elsősorban megvalósítani. S ha kell elfogadni a segítséget, mert olyan is van, ami egyedül nem megy. Le kell vetkőznöm a szégyenlősséget, és tenni, tenni érte.

"Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell! 
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!"

Váci Mihály: Még nem elég! - részlet

Muszáj, mert különben nem lesz jó végem 
Az idézeteknek még nincs vége, Szilveszterről és az új év köszöntéséről hoztam párat. Némelyik küldhető sms-ben is.



Kéményseprő nem vagyok,
Malacom se nincsen,
Ez a kedves gondolat
Csupán minden kincsem,
Melyet most küldök Neked
Tiszta szívből bőven,
Te legyél a legboldogabb
Az Új Esztendőben!!



A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév, és már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről! Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év. Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet.

Grace klinika c. filmsorozatból


B orongós napok tűnjetek tova,
O kkal szomorú ne legyél soha!
L épteid kísérje töretlen szerencse,
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre!
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai,
...G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai!

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő,
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő!

É vek ha múltok, ha elszálltok napok,
V idámságot, örömet számolatlan adjatok!
E lfusson most az óévnek malaca,
T öbbé ne legyen senkinek panasza!

K erüljön betegség, bánat messzire,
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe!
V ágyaid sorra valóra váljanak,
Á lnok szavak többé ne bántsanak!
N övekedjen az igaz barátok tábora,
O kosan élj, ne legyél ostoba!
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!


Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük.

Paulo Coelho


Új esztendő beköszön. 
Régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap. 
Ej haj dús az év
minden jót ígér, 
minden napja cél és
minden éje kéj.

Babits Mihály



Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter.
Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk.
Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog.
Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.

Szilveszter éjjel c. filmből



Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és
nem csak ma éjjel, hanem egész évben.










2012. december 22., szombat

Szeretettel...

Drága Családom, Barátaim, kedves Ismerősök és Látogatóim!

Szeretettel kívánok békés, örömteli és meghitt karácsonyi ünnepeket. Érezzétek át a csodát, mely ezeken a napokon intenzívebben árad. Az egymásra való odafigyelésből, az örömteli percekből pedig töltsétek fel a szeretettankjaitok, hogy az ínséges időkben is legyen belőle bőven.

BOLDOG KARÁCSONYT!


Karácsonykor

Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem! 

Fésűs Éva



2012. december 20., csütörtök

Ünnep előtti gondolatok


Már egy ideje látom a lázas készülődést. Hazafelé menet,- mivel ez többnyire este van,- látom a szépen feldíszített otthonokat. A kertes házakban, ahol lehet a fákon is színesen villognak az ünnepi lámpácskák. Mindenki várja ki így, ki úgy.


Többször hallom, hogy elanyagiasodott a világ, hogy most már csak az számít, hogy milyen drága, (pénzben mért), ajándékot veszünk. Sokan általánosítanak, majdnem beleestem ebbe a csapdába én is, de még időben elgondolkodtam, kérlek figyelj rám és gondold végig te is. 

Nehezen megy megfogalmazni az érzéseimet, mind azt amit gondolok.

Az ünnep varázsa 
Igen, egy pár éve én is úgy érzem néha, hogy elveszett a Karácsony varázsa. Miért is érzem? Mert több a munka és kevesebb az idő, s így később kezdődik el a készülődés is. Fáradtabban is. 
Mégis várom és készülök rá, fényesítem otthonomat és a lelkem is ünneplőbe öltöztetem.

Várom, mert izgatott és kíváncsi vagyok: vajon tetszeni fog, örül-e úgy az ajándéknak, mint amilyen szeretettel válogattam nekik?
Várom, mert látni szeretném szeretteim arcát, amikor felragyog az örömtől.
Várom, mert nem csak ajándékozni szeretek. Kapni is nagyon jó.


Ha később, hát később, ha fáradtan, hát fáradtabban, de a szeretteimmel leszek, közös beszélgetések teszik még kellemesebbé ezeket a napokat. 

Ajándékozás: 

Amikor már nagyobbak lettek a gyerekek, listát írattunk velük, hogy mi a szívük vágya. Kértük, hogy őszintén írják, ne azon gondolkodjanak, hogy mennyire terhelhetnek minket. Így valamennyire meglepetés, hiszen mi választjuk ki, mi az, amit az anyagiak engednek. 
(Természetes, hogy számít ez is hiszen felelőtlenül nem lehet vásárolni. Gondolni kell arra is, hogy Karácsonynál nem áll meg a világ, utána is vannak napok, amikor meg kell élni, enni, számlákat fizetni, stb.) 
Most is így működik. 

Van amikor ún hasznos holmikat veszünk vagy kapunk, aminek nagyon örülök. Hiszen, lehet, hogy csak hónapok múlva tudnám megvenni és ehelyett megkapom ajándékba, mert aki adja, szeretettel tette.


Kedves olvasóm, ne haragudj ha egy kicsit nehézkes és néha csapongó a gondolatom, de az igyekezetem meg van, hogy kerekké tegyem az írásomat, a mondanivalómat.

Mindenki másképp ünnepel, van aki feltűnőbben, van aki szerényebben. Van aki befelé fordulva, van aki nyitottabban. Szerintem tiszteletben kell tartani egymás szokásait és nem kell újjal mutogatni a másik emberre.


Ez az ünnep, a szeretet ünnepe, ezért - ha már a mindennapokban nem annyira - legalább most, figyeljünk kicsit jobban egymásra.


S most jöjjenek az elmaradhatatlan, szép idézetek, melyet szeretettel nyújtok át, ezzel kívánva békés, meghitt karácsonyi ünnepeket.

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.

Márai Sándor

Az ünnep a szív legfőbb gazdagsága.

Csorba Győző



Kínálkozik egy ünnep, és ilyenkor az emberek nyitnak némi rést szorosra zárt kagylóhéjukon, többségük ajándékoz, tehát odafigyel szeretteire, és ebből a figyelmességből juthat másoknak is. Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez. Aki ad, magát is jobbnak gondolja, részese lehet így az ünnep kegyeletének, még akkor is, ha nem vallásos.

Kontra Ferenc


Van a csoda... 

Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.

Csitáry-Hock Tamás


Van a fenyő...
Egy fa a sok közül, ami azonban más, mint a többi. Mert jelképpé vált. Mert azzá tettük. Jelképez egy ünnepet, egy napot, egy érzést. Üzen. Egész évben üzen. Üzeni a karácsonyt, a szeretetet, a békességet. Amikor ránézünk, a karácsony jut eszünkbe. Fenyődíszekkel, vásárlási lázzal, izgalommal, ajándékokkal, lakomákkal, rokonlátogatással, beszélgetéssel, mosollyal, békességgel, és sokszor békétlenséggel is. Amikor nyári kiránduláson megpillantjuk, ez jut eszünkbe. A karácsony. Ami egy nap a 365-ből. Ám a fenyő mást is üzen. Örökzöldjével üzen. Üzeni, hogy a karácsony nem csak egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a 24. óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése. És ahogy a fenyő zöldje örök, úgy a szeretet is örök. A szívünkben is az. Az kell, legyen. Erre figyelmeztet a fenyő. Egész évben, minden nap. Így válik, így válhat minden nap karácsonnyá. Erre emlékeztet a fenyő.
Szíved örökzöldje.

Csitáry-Hock Tamás



Van az ajándék...
Mindegy, hogy mi. Nem számít, hogy nagy vagy kicsi, drága vagy olcsó.
Az ajándék valódi értékét nem ez határozza meg.
Bármi válhat ajándékká.
Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent.
A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki. Így a könyv minden oldala rólad fog szól- ni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi, hanem téged idéz. Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt, adsz, hanem a szívedet.
És ennél többet nem adhatsz, mert a szíved te magad vagy.

Csitáry-Hock Tamás




2012. december 7., péntek

Képes vagy-e Önmagadat szeretni?



Képes vagy őszintén Önmagad szeretni,
tisztelettel nézni arra, aki vagy?
Tudsz-e tiszta szívvel, magadra büszke lenni,
s akarni azt, hogy pont ilyen maradj?
Elhiszed azt, hogy rajtad áll világod,
és napról napra szellemed teremt?
Megéled-e a teljes boldogságot,
belátod-e a tágas végtelent?

Kit látsz akkor, mikor tükörbe nézel,
ki az a lény, ki mosolyog Te rád?
Hiszel neki, vagy rég hazugnak érzed,
- vagy úgy hiszed, téged sosem ver át?
Ki vagy tehát, és mit tudsz Önmagadról,
- mit mások mondtak, – az volna igaz?
A kritikust, azt ellököd magadtól,
s hazudsz magadnak? Ez sovány vigasz.

Ki vagy tehát? Már keresed a választ?
A hitelest, vajon honnan veszed?
Tudós agyad csak kétségeket támaszt,
becsaphat százszor, gondolkodó eszed.
Talán a szíved jó útra terelhet,
talán a lelked megmondja ki vagy.
Kit kéne büszkén, őszintén szeretned,
ki érted érez, s magadra sose hagy!

Flag map

Flag Counter