Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2010. szeptember 24., péntek

Holdfény




Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkoz­hatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszer csak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad.
Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.
Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.
Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek.
Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere...
Várlak...
Nagyon...

Egyszer azt mondtad, hogy jártál a Titkok Kertjében.
Én is ráleltem a Kapura, beléptem a Kertbe és mindazt a sok szépet, amit ott találtam, Neked adom.

forrás: Őri István A tündérkert virágai - részlet





Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne:
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomorú lenne.
 
Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe.
 
A szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

/Paul Verlaine: Holdfény/

 

2010. augusztus 26., csütörtök

SZÜNET



Mindenkihez 

Ne kövezzetek meg jó emberek
ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Nem az vagyok én
akinek ti láttok engem.
Árnyék és fény
izzó nyár és fagyos tél
egyformán eltakar előletek.

És íme bevallom
önmagam takarom el önmagam
nem miattam hanem magamért
mint az a gyermek aki bújócskát játszik.
Csak akarnia kell és láthatatlanná válik
a házban ahol együtt él a családdal
vagy az utcákon tereken
ahol az emberek tömegei sodródnak körülötte
azt hiszi senki se látja
és játssza együgyü játékait
önmagával önmagának.

Így élek én is mintegy kiszakadtan a világból
s mégis mindenütt jelenvalón.
Egy szem vagyok a testvéri szeretet füzérében.
szenvedve mindenkiért
és harcban mindenkiért
de sosem mutogatva magam a fórumokon.

Olyan vagyok ahogyan az elvetett magból kikeltem
és nem szégyenkezem miatta.
Tudom jól tiszták a kezeim
nyelvem nem árulja el barátaimat
nem felejtem el halottaimat
s hogy ti másnak láttok engem mint aki vagyok
ám legyen
csak arra kérlek benneteket
jó emberek
ne kövezzetek meg ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
/Kassák Lajos/

2010. augusztus 9., hétfő

Jó éjszakát



Szeretnék

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt, 
elérhetőt,
kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, 
mely dalra késztet,
elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket,
szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,
hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral, benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert, melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon és büszkén járhat,
Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok,
s nem lesz benne gyűlölet, csak el nem fogyó szeretet.

/Kun Magdolna/

2010. augusztus 6., péntek

Csipet találkozó

"Nem születtünk magányos léleknek és a sorsunk is mindig úgy alakul, hogy vágyainknak, céljainknak megfelelően társakat hoz-visz az életünkben.  Minden egyes ember tükörkép az életedről, hogy hol tartasz  a sorsod útján. Ha gyengébb vagy éppen - mert miért ne lehetnél -segítő erők érkeznek. Ha erős vagy -mert belül akkor is erős vagy, ha olykor kételkedsz ebben - te nyújtasz segítséget. Ha vidám vagy vigasztalsz, ha szomorú vagy vigaszra lelsz. Így van ez jól. A cseppek kiegyenlítődnek."

 


CSIPET - CSAPAT induló

Mi vagyunk a Csipet -Csapat
Jól érezzük itt magunkat.
Beszélgetünk, nevetünk,
Együtt sírunk s örülünk.

Mindjárt itt a találkozó
Várja a sok barátkozó.
Együtt leszünk mulatunk,
Beszélgetünk, kacagunk.

Elmeséljük bánatunkat,
Elmeséljük örömünk
S képzeld nemcsak
Budapestről jövünk.

Nagy távolság nem akadály
Repülünk, mint a madár.
Hisz egy jó csapat vár.
Szabadon szárnyalunk
Hamarosan találkozunk.

Együtt vagyunk ez a lényeg
Kívánom, hogy Te is éld meg.
Örömpillanatok százát
Mikor ennyi barát vár rád.

Mi vagyunk a Csipet -Csapat
Együtt érezzük jól magunkat.
Beszélgetünk, nevetünk,
Együtt sírunk s örülünk.

/Csiszi - duckojucko 2009. 02. 12./





Flag map

Flag Counter