Facebook közösségi oldal
Kisvirág
2010. június 22., kedd
2010. június 20., vasárnap
2010. június 5., szombat
A legszebb szív
Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte, és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel - csak könny és fájdalom.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel - csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod... minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek... hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége? - fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
Látod... minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek... hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége? - fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség.
/ forrás /
2010. június 1., kedd
Születésnap, mely örök....
Édesanyácskám.... szeretted ha így szólítalak.
2010. május 31.
Hadd szóljon a kedvenc nótád, hisz énekelni is szerettél.
Ma töltenéd be a 79. életéved. Hivatalosan csak holnap, mert amikor születettél vasárnap volt és a hivatalban elírták a dátumot. Lelkedben is örök fiatal voltál mindig. Még a legvégén is, amikor már nem volt erőd és nagyon beteg voltál, akkor is. Jobb napokon meg-megcsillant szemedben a pajkosság, az örök gyermek.
Ettől is volt olyan jó kapcsolatod a gyerekekkel, a fiatalokkal. Örömpillanatok sokaságát őrzöm. Csodálatos érzés jár át, ahogy az emlékek garmadája elborít. Lelki szemeim előtt, - mint egy kivetítő vásznon peregnek -, ahogy játszol az unokáiddal és a dédunokáddal. Mindig jól megértettétek egymást és a gyerekeim is szerettek nálad, veled lenni. S ennek én határtalanul örülök, s arra gondolok, hogy ennél csodálatosabb ajándékot nem is kaphattam, kaphattunk.
Látod, még most is te ajándékozol minket.
Újabb nem lévén, egy régebbi versem kerül most ide. Amikor megkaptad örültél neki.
Most már ez is emlékeim tárházát gyarapítja.
Látod, még most is te ajándékozol minket.
Újabb nem lévén, egy régebbi versem kerül most ide. Amikor megkaptad örültél neki.
Most már ez is emlékeim tárházát gyarapítja.
Születésnapra
Beléptél a 45.-ik évedbe,
Kívánom, boldogság költözzön szívedbe.
Tudom, szenvedsz belül,
de figyelj!
a borúra fény derül.
Próbálj felejteni,
s ha ez teljesen nem is sikerül,
Meglátod, életed ege kiderül.
Most már térjünk a lényegre,
Ezt jól vésd az eszedbe.
Sok-sok boldogságot,
Jó egészséget,
S egy JÓ SZÍV érdemrendet!
/Csiszi - 1975. 05. 31./
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)