Örömről és bosszúságról, családról és barátokról, a mindennapokról. Képekkel, versekkel és idézetekkel fűszerezve. Egyfajta látványblog.
zenedoboz
2011. október 31., hétfő
2011. október 21., péntek
2011.10. 05. - Első nap
Ferihegytől Szófiáig
Drága Barátaim és kedves idelátogató!
Ígéretet tettem Csipet barátnőimnek, hogy beszámolok a Szófiában töltött négy napomról, s az ígéret szép szó….
Remélem, hogy legalább nyomokban vissza tudom adni az érzést, melyet a repülőn, a csodálatot, melyet egy-egy pompás épület vagy ikon láttán éreztem. Szép és tartalmas napjaink voltak sűrítve, mert férjem két napos konferenciára ment Szófiába és ő csütörtökön egész nap, pénteken kora délután érkezett vissza a szálláshelyünkre.
Nagyon nehezen szántam rá magam erre az útra, megmagyarázni sem tudom miért.
Itt is köszönöm gyermekeimnek, a Csipeteknek, hogy gondolataikat megosztották velem, ezzel is segítve a döntésemet. S legfőképpen Karcsimnak, hogy türelemmel volt irántam. Élményekkel a tarsolyomban tértem haza, s most már rajtam a sor, hogy meséljek.
A repülőgép 13:10-kor indul, a Liszt Ferenc terminál II-ről. Mi már 11 óra óta itt vagyunk. Hamar átjutottunk az ellenőrzéseken, ami nem mindig ily gördülékeny. Ezért jöttünk korábban.
Férjem múltkori tapasztalata is ezt látszott erősíteni. Közel másfél órát tartott, míg bejutott, úgy "kapták ki" a sorból, hogy elérje a repülőgépét. Most kényelmesen intéződött minden. Karcsim szokta mondani, hogy őt nem szereti a számítógép, hát a biztonsági kapu sem. Sípolt, mialatt átjött. No levetkőznie nem kellett, mert kiderült, hogy a ludas egy db száz forintos, ami elrejtve a zsebében maradt. Átjutott ő is.
Nem bánom, hogy várakozni kell, mert van mit nézni. Készítettem pár fényképet, ami ezt az impozáns várócsarnokot, legalább részleteiben igyekszik bemutatni.
Hatalmas, levegős. Vásárolhatsz, ehetsz és ihatsz is, de nagyon drágán. Viszont, ha éhes vagy és a géped indulásáig sok időd van, rákényszerülsz, mert ételt és italt nem hozhatsz be.
Lassan érkezik az idő, amikor beszállhatunk, 12:30.
Nézelődésem közepette sok-sok takarítót láttam, serénykedni. A legkisebb foltot a kövezetről, a mozgólépcsők korlátját, üvegrészét takarították folyamatosan. Fenn a csarnok tetején munkások dolgoztak, oly könnyedén és természetesen járnak-kelnek a tetőn, mintha a föld lenne a talpuk alatt.
Miközben én szemlélődök emberem elment ásványvizet venni. Jön már…
Lányok a víz "aranyárban" van! Fél literes 550,- Ft-ba került.
Kinyitották a kaput s mi megyünk, hogy beszálljunk. Nem kellett kimenni a géphez, mert a terminálból egyenesen - egy folyosón - keresztül - a repülőgépbe jutunk. Szívélyes fogadtatás után elfoglaljuk helyünket, egy kedves fiatal hölgy mellé ülünk. Jobban mondva én az ablak mellé, aminek határtalanul örülök, mert így tudok fényképezni. Szép, tiszta idő van, még a nap is mosolyog ránk.
S akkor a gép megindult, majd el kezdett emelkedni, egyre magasabbra és magasabbra.
Leírhatatlan élmény látni a felhő pamacsokat, ahogy úsznak az égen. Alattunk a föld, mint egy nagy patchwork takaró, úgy borítja be a tájat. GYÖNYÖRŰ!!!
Odakinn a hőmérséklet -44 °C és 9000 m magasan vagyunk.
Közben megérkezett az ebédünk Sió narancs és sósperec formájában, illetve teasütemény, ha valaki az édeset szereti.
A monitoron, egy térképen folyamatosan mutatják, merre járunk. Most sajnálom csak igazán, hogy nem tudok gyorsírni, mert akkor sokkal több mindent megoszthatnék veletek.
10665 m magasan repülünk, odakinn a hőmérséklet -54 °C. A Nap gyönyörűen ragyog. A folyók - attól függően, hogy a Nap hogyan éri - ezüstös illetve zöld színben pompáznak. A felhők szőnyegként terülnek el, gombát vagy karfiolt formázva. Nemrég hagytuk el Belgrádot, most Kragujevac felett repülünk.
Az ember mindig tanul… azt hittem feljebb emelkedett a gép, de Karcsim mondta, ilyen magasságokban érzékelni lehet, hogy a Föld gömbölyű. Ezért éreztem úgy, mintha emelkedne a repülőgép.
S most Édesanyám jutott az eszembe. Vele repültem először, közel 40 éve és rettenetesen féltem. Akkor is ablak mellett ültem, de úgy rémlik akkor nem élveztem így az utazást. Még a mondatra is emlékszem, amit akkor mondtam neki, amikor kérte, hogy cseréljünk helyet:
-én innen csak akkor állok fel, ha leszállt a repülő és stabilan a földön vagyunk.
Most már én is mosolygok a régi önmagamon. Szerintem Édes is mosolyog és valamelyik felhőn ül és vigyázza utunkat. Közelemben érzem.
Szerencsésen földet értünk, szinte zökkenő nélkül tette le a pilóta a gépet.
Az ellenőrzésen hamar átjöttünk, csak a személyit kellet felmutatni és a csomagjaink is sértetlenül érkeztek.
Körbenéztünk térképet keresve, de amit találtunk az csak bolgárul volt feliratozva, s természetesen cirill betűkkel.
Úgy gondoltuk busszal megyünk, de végül is a taxi mellett döntöttünk. 17 €-ért akart bevinni, de egy reptéri dolgozó szólt, hogy ők nem hivatalos taxisok. Közben már Karcsim is meggondolta, amikor látta, hogy nem sárga taxihoz kísér. Végül megleltük a sárga taxisokat, volt belőlük bőven és a fuvardíj 10 € volt. Közel fél órát tartott az út, amíg a Lion hotelhez értünk.
Miután kiszálltunk akár itthon is érezhettük magunkat, mert nagy építkezés folyik itt is. A metrót építik. Aki jövőre utazik Szófiába, már metróval is bejöhet a városba.
A szálloda körül nem szép a látvány, az építkezés miatt, ezt majd látni lehet a fényképeknél.
A szállás a célnak megfelelő, 48 € 2fő/éjszakára, ***-os, mozgáskorlátozottaknak nem ajánlom. Kipakoltunk, kicsit felfrissítettük magunkat s elindultunk terepszemlére. 2-2 fél órát sétáltunk, több mindent láttunk.
Megéheztünk, ezért betértünk a közeli árushoz s ettünk valami fenségesen puha, sajtos és meleg finomságot.
Elmentünk a Minisztériumhoz, ahol Karcsimnak holnap lesz a konferencia. A rengeteg útfelújítás miatt érdemes gyalog menni. Megállapítottuk, hogy kb. 20-30 perc alatt odaér. Mindkettőnkre ránk fér a mozgás, így ahova lehetett gyalog mentünk.
Láttuk az őrségváltást, mely minden órában van, a Köztársasági Palota előtt. Remélem a képek, valamennyire visszaadják az ünnepélyességet.
Hatalmas terek, utcák, épületek. Fölém magasodtak, mégsem azt éreztem, hogy mindjárt összenyomnak, hanem határtalan szabadságot, levegőt, teret. Mintha az óriások birodalmában járnék.
S tudjátok nagyon szimpatikus és jó dolognak tartom, hogy rengeteg park és működő szökőkút található a városban.
Ettünk fagyit is, melyet nem gombócra, hanem súlyra adtak. Lehetett kis műanyag tálkába vagy tölcsérbe kérni. A tölcsér kétszer akkora, mint az itthoni és mire elkanalazgattam a fagyit, nem ázott szét. Így elropogtathattam azt is.
S hazafelé bandukolva láttuk a hétköznapokat is a városközpont közelében. Málló vakolatok, rozoga járdák, koszos utcák. Ugye ismerős? Sok épület van itt is, ami felújításra vár.
Fény és árnyék. Árnyék és fény váltja egymást.
Nagyon tetszik, ahogyan este a főbb épületeket megvilágítják. Olyan szemet gyönyörködtető. S este a parkokban emberek andalognak, beszélgetnek. Nevetéssel és padokkal vár a tér.
Lányok! Gondolatban itt vagytok velünk. Lelki szemeim előtt megjelenik a következő kép:
A szabadtéri kávézóban ülünk, és mosolyt varázsolunk minden arcra.
Most nagyon elfáradtam, de átgondolva az egész napot, csodálatos élményekkel lettem gazdagabb.
2011. október 11., kedd
Élet
Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet.
Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat.
Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket.
S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük az elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves körében. Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket vonszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek.
Rabindranath Tagore
Címkék:
élet,
idézet,
Rabindranath Tagore
2011. szeptember 17., szombat
Napindítónak
Mikor azt hinnéd a történet már a végéhez ért,
új dallam kezdődik el,
egeret a macskára bízni könnyelműség,
bársonymancs rút karmot rejt,
na de fenn a nap lát téged,
vigyorog és óvja a lépted,
és ha bárki megkarmolna,
húzz már el, de fogd poénnak fel!
Refr.:
Hogyha lezuhog a jégeső, s jól fejbe ver, hát szteppelj vele,
és mikor egy százkilós a lábadra lép ne kékülj bele,
ha pofon üt a fém liftajtó, mikor a jó rég nem jó,
mikor az ág is csak húz, mikor a dal már csak blues,
ha nevetni tudsz, a bajból kijutsz,
tiéd a nagyvilág, hidd csak el!
Ez, ami kell! Óóóó, ez ami kell!
Mikor reggel ébreszt a vekker és a kukás,
képzeld, hogy zöld réten jársz,
mikor sírba kergetne már a sok ugatás,
hidd azt hogy, felhőkön szállsz, hisz
visz a szél és fentről látod,
a tetőkön száz jóbarátod,
noha néha fúj és nyávog, de nem tép szét a macskanemzetség!
Refr.:
Hogyha lezuhog a jégeső, s jól fejbe ver, hát szteppelj vele,
és mikor egy százkilós a lábadra lép ne kékülj bele,
ha pofon üt a fém liftajtó, mikor a jó rég nem jó,
mikor az ág is csak húz, mikor a dal már csak blues,
ha röhögni tudsz, a bajból kijutsz,
tiéd a nagyvilág, hidd csak el!
Ez, ami kell!
Ha pofon üt a fém liftajtó, mikor a jó rég nem jó,
hisz a macska s egér, amíg él együtt él,
hát ez itt a lényeg, hogy lásd meg a szépet (szépet),
s jó lesz itt élned (élned),
hidd el! Ez, ami kell! Ez, ami kell!
Címkék:
élet,
hangulat,
önerősítés,
vidám
2011. szeptember 16., péntek
Magam alatt...
Nincs kedvem, a munka is alig megy.
Leginkább az csinálnám, amit majd az alábbi képen láttok.
Leginkább az csinálnám, amit majd az alábbi képen láttok.
http://elim.freeblog.hu/tags/munka/
... de azt sem bánnám, ha összeragadna pár nap és aludnék, nem tudva semmit a külvilágról. Begubóznék és kipihenném magamat.
1)
Most nem vagyok magam, nem vagyok magamnál
Az agyam zsibbad, éppen, hogy vegetál.
Csak nézek ki bután a fejemből
Ez a nyomasztó érzés meggyötör.
Hiába kék az ég, hiába süt rám a nap
Hiába látok mosolygó arcokat.
Hiába énekelnek most nekem a madarak,
Azt hiszem ma megmaradok magam alatt.
Üres a fejem, a lelkem árva,
Egy nehéz súly húz vissza a magányba
És hatalmába kerít engem a bánat
Teljesen felemészt az önsajnálat.
Nincs tervem, nincs célom, nincs jövőképem
Egyre kevésbé izgat a létem.
Még magamnál vagyok, kínoz a tudat,
És fogva tart a világvége hangulat.
Refr.:
Remélem, más lesz mikor felkelek holnap
Bár fejemben a gondolatok még zakatolnak
Nem áll meg az idő, megint elmúlt egy nap,
Ma még ma van, de holnap már tegnap.
Remélem, más lesz mikor felkelek holnap
Bár fejemben a gondolatok még zakatolnak
Nem áll meg az idő, megint elmúlt egy nap,
Ma még ma van, de holnap már tegnap.
2)
Néha napján a magány különös hangulatban talál
De csak a felszín ilyen sivár, belül még van szivárvány
Van az a pár röpke óra, és már nem beszélünk róla
A depresszió elszáll, a lélek megrontója
Távol áll már, másra száll tán,
És holnap arra emlékszem, hogy tegnap kábán
Itt feküdtem árván,
És befelé nézve csak rosszat láttam
A pozitív látásmódra hiába fókuszáltam
Csak rontott a helyzeten, és visszafelé sült el
Tudatalatti vihar söpört mindent el.
Most is ez van itt bennem, a pusztulás a testben
De remélem, hogy nem lesz már, ha felkeltem.
Remélem, hogy más lesz ...
Címkék:
álmosság,
depresszió,
munka,
önsajnálat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




