Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2012. április 14., szombat

ÁLMOMBAN ÁLMODTAM


Álmodtam álmomban...
illatos százszorszépek között
jártam
fellegek köszöntek bódult fejem
felett
a szivárvány mögül egy mosoly
integetett.
 
Lebegtem könnyedén...
jártam gondolataim sekélyes
egén
pici-színes ajtókat nyitogattam
sorra
mögöttük ráleltem
villanás-halmokra.

Ujjaimmal érintettem...
varázslatos tűnékenységét
féltettem
- ami rámtelepedett -
szikrázó aranyporával
behintett
lemoshatatlan ábránd-hálójával
beszőtt engem...

- elérhetetlen jövendőm
játszott velem -

Elringatott álomhintán...
kérdezte, hogy alszom-e már
válaszolni mégsem tudtam
belső-hangom fojtottan
fakult
lélek-lámpásom
kialudt.

Tündöklő tavirózsa
távoli tükörképén
átragyog derengésem,
létfüggő keringésén
gyöngyszemű holnapom
lehunyt pilláin
egyensúlyozom,
ám az ébredést
keresve sem
találom.

lambrozett

2012. április 6., péntek

VIRÁGCSOKOR

A Csipettalálkozó című blogomhoz, kiegészítésként.


A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.”

Wass Albert



“A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.”
Ingmar Bergman

...a másik változat



“Barát az, akinek az ember kiöntheti szíve teljes tartalmát, és darabokra apríthatja, tudva, hogy a leggyengédebb kezek fogják megrostálni; megőrzik belőle azt, amit érdemes megőrizni, a maradékot pedig egy gyengéd, szeretetteljes lehellet fogja tovafújni.”
arab mondás











2012. április 3., kedd

Csipet találkozó


Úgy emlékszem, hogy beszéltem már azokról az emberekről, akik egy csodálatos közösséget alkotnak, akik szívemnek kedvesek és akikhez én is tartozom.
A netnek is köszönhetem őket, de elsősorban Erkónak, aki az ötvenentúl oldalra hívott és azon belül, a Csipet csapatba. Beleolvastam a beszélgetésekbe és úgy döntöttem, hogy szükségem van rájuk. Ennek immár 3 éve és lassan 4 hónapja.


Csodálatos kis csapat ebben az elembertelenedett világban. Egy sziget, melyen ugyanúgy folyik a mindennapi élet, hiszen beszámolunk róla. Elmondjuk örömünket, bánatunkat. Vannak apróbb viták, de sosem esünk egymás torkának. Sőt, ha úgy látjuk, hogy valamelyikünk elvonul a sarokba duzzogni, igyekszünk kimozdítani onnan. Nem hagyjuk meg a lehetőséget a félreértéseknek, hanem beszélünk róla.
Ez a kis csapat valamikor elhatározta, hogy havonta összegyűlik, egy központi helyen Budapesten, amit könnyű megközelíteni. Mert erre a találkozóra nem csak budapestiek mennek, hanem az ország különböző városaiból. Sajnos nem mindig teljes a csapat, mert nem mindenki van ott egyszerre, de idővel mindenki találkozik mindenkivel. Bocsánat a szóismétlésekért, de nem tudom másképp kifejezni.


Ezen kívül szoktunk szervezni kirándulásokat is, különféle fesztiválokra. Így vettem részt a tatai Víz, Zene, Virág fesztiválon, két napig voltunk ott és nagyon jól éreztük magunkat. Etus, Csipet társunk volt a kedves vendéglátónk, férjével egyetemben.
A lányok már több helyen is voltak, de nekem sajnos épp akkor ütközött családi vagy munkaprogram miatt. 
Most március 31-én volt a találkozó, ahol betegségek és egyéb problémák miatt, kevesen voltunk. Ilyenkor szeretettel gondolunk azokra, akik nem tudtak eljönni. Fényképezünk sokat, hogy megoszthassuk az örömünket. Beszélgetünk, nevetünk. S ez a pár óra oly hatalmas feltöltéssel bír, hogy utána szinte eufórikus állapotba kerülök és úgy érzem a világot is meg tudnám hódítani.
A csapatban voltak lemorzsálódások is, de többen is érkeztek. Gyarapodott a társaság.
Sajnos egy társunk, nagyon korán távozott közülünk és most már fentről vigyázza lépteinket.



S hogy mindezt miért írom le?

...mert jól esik elmondani,
...mert szívet-lelket melengető,
...mert reménykedem, hogy többen is vagyunk a világon, akiknek fontos a barátság
...mert remélem, hogy aki ezeket a sorokat olvassa, jó érzésekkel távozik.



CSIPET - CSAPAT induló /2. változat/

Mi vagyunk a Csipet -Csapat
Jól érezzük itt magunkat.
Beszélgetünk, nevetünk,
Együtt sírunk s örülünk.

Mindjárt itt a találkozó
Várja a sok barátkozó.
Együtt leszünk mulatunk,
Beszélgetünk, kacagunk.

Elmeséljük bánatunkat,
Elmeséljük örömünk
S képzeld nemcsak
Budapestről jövünk.

Nagy távolság nem akadály
Repülünk, mint a madár.
Hisz egy jó csapat vár.
Szabadon szárnyalunk
Hamarosan találkozunk.

Együtt vagyunk ez a lényeg
Kívánom, hogy Te is éld meg.
Örömpillanatok százát
Mikor ennyi barát vár rád.

Mi vagyunk a Csipet -Csapat
Együtt érezzük jól magunkat.
Beszélgetünk, nevetünk,
Együtt sírunk s örülünk.

Csiszi alias: duckojucko 2009. 02. 12.

2012. március 30., péntek

Búcsú



Búcsú

Ma ez az örökmécses Tündéért ég.
Lelke most már szabadon szárnyal,
Várta őt  a kékre festett ég,
Nem volt kibékülve e világgal.

Ma ez az örökmécses Tündéért ég.
Várta őt  a kékre festett ég,
Nem volt kibékülve e világgal.
Lelke most már szabadon szárnyal.

Búcsúzik tőletek, kik szerették
Ne sírjatok
Ha, itt lesz az ideje, találkoztok.
Az örökmécses, most érte ég.

Csiszi - 2012. március 30.



2012. március 8., csütörtök

Március 8.

Szívemnek kedves férfiembereim már megköszöntöttek nőnap alkalmából. Boldog és büszke is vagyok, hogy nem csak ezen a napon gondolnak rám tettekben és szavakban is. Köszönöm nekik itt is.
Reménykedem, hogy idővel az unokám is csatlakozik hozzájuk.


Ez az a nap, melyben az örömbe, üröm is vegyül. Már 4 év telt el azóta, hogy drága Édesanyám itt hagyott bennünket. Immár "csak" lélekben van velünk, mert hogy ott van azt érzem.



Itt vagy velem, mert szinte nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád. Ha csak egy futó pillanatig is.
Itt vagy velem és bennem, a mozdulataimban a viselkedésemben.
Itt vagy velem, mert néha szinte hallom - hogyha botorságot gondolok vagy teszek - a hangodat, s amit mondasz.
Itt vagy velem és itt leszel mindörökre. Amíg csak élek.
Senki nem vehet el, most már örökre a szívemben maradsz.

Égnek a mécsesek most is. Szeretettel gondolok rád, megköszönve most is mindazt a jót és szépet, amit adtál s amire tanítottál. Boldog vagyok hogy ezt még életedben mondhattam neked többször is.
S köszönöm drága családomnak a támogatását, mert talán most már elhiszem, hogy megtettem mindent, amit emberileg lehetséges és megbocsájtottam magamnak, amiért a végső percekben nem foghattam a kezed.



Édesanyácskám nagyon szeretlek és rettenetesen hiányzol. Olyan jó lenne hozzád fordulni tanácsért, vagy bármi egyébért. Olyan jó lenne hallani a hangod és olyan jó lenne érezni az ölelésed.
Most már az illatod sincs meg a ruháidban, erre akkor döbbentem rá, amikor lánykám itt volt és a kedvenc mellényedbe fúrta fejét, majd hangosan felzokogott: Anyuuuuuu, nem érzem Dédi illatát. S ha mégis, néha nyomokban felfedezek valami kicsinykét, örömmel újságolom Zsuskánknak.
Édes Dédi, boldog lennél az unokáimmal. Ahogy imádtad Szandit, ugyanúgy rajonganál Pistuért is. Már ismer ő is és tudja, hogy aki a szekrénytetején levő képről mosolyog rá, az a Dédike. Fel kellett rakni mert előszeretettel simogatta s féltünk, hogy eltörik.
Milyen csodálatos lett volna, ha Mamóval együtt ünnepelhettétek volna a 80. születésnapotokat. Mert így lett volna.
Tudom, hogy boldog lettél volna itt is, az új otthonunkban. Tervezted te is, hogy milyen jó lesz, amikor a kertben ücsöröghetsz vagy netán valamicskét dolgozgathatsz. Sajnos az élet nagy rendező és közbe szólt. De te akkor is itt vagy velünk mindennap.
Szeretlek Édesanya és örülök, hogy a gyermeked lehettem.


Flag map

Flag Counter