Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2011. december 12., hétfő

Öcsinek...


Pistukám

Két éves lett már a kicsi,
Mosolygós kis emberke,
Nagy kópé bíz az Öcsi
De örömöt hoz lelkembe.

Szalad, pakol s gagyarászik,
S mindezt persze nevetve.
Cipekedik, kúszik-mászik,
Ez a kicsi emberke.

Tándi, Tándi - kiabálja,
S akit így hív, nővére,
S ha nem jön azonnal,
Méltatlankodik szegényke.

Tűz és víz e két emberke,
Szívemnek kedvesek,
Jó, hogy vagytok,
Annyi szépet s jót adtok,
lelkemnek.

Pistukám! kislegény,
ma van a Te napod.
kívánom, hogy életedben
légy mindig boldog.

Nőjj nagyra, egészségben
Szeretetben, békességben.
Játszál sokat,
nevess, kacagj!
Ezt kívánom én neked,
S nem csak én
hanem mindenki, aki szeret.

Monor, 2011-12-12.



2011. december 8., csütörtök

Kérdés és felelet



Álmomban látogatóban jártam Istennél.
Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így szólt:
 - Az én időm végtelen. Mire vagy kíváncsi?

Az érdekelne, mit tartasz legfurcsábbnak az emberekben?
 - Azt,hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyerekkorba.
 - Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
 - Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg.
 - Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg, és úgy halnak meg mintha sose éltek volna.
Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságot jegyeznék meg?

- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek.
Nem az a legértékesebb,hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk.
Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzéseiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két különböző dolgot látnak.
Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.

Búcsúzásul megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:

 - Az emberek elfelejtik amit mondtál, amit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak,hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük!


2011. december 6., kedd

Mikulásváró...


Télapó érkezése

Megérkeztem Télországból, 
kisgyerekek: -Jó napot! 
Tudom, nagyon vártátok már, 
hogy múljanak a napok. 
Siettem is tihozzátok 
csengős szánon, szaporán. 
Szikrát szórt a szarvas talpa, 
úgy suhant az út porán. 
Fürge lába belefáradt. 
Messzi van a mesevár. 
Túl az ezer jéghegyerdőn, 
hová sosem ér a nyár. 

Ott van az én széllel-bélelt, 
hóból épült palotám. 
A kemény fagy jégvirágot 
zúzmaráz az ablakán. 
Van egy kicsiny toronyszobám. 
Benne furcsa műszerek. 
Világhírű messzelátóm 
jég-üvegén hókeret. 
Ha én abba betekintek, 
-higgyétek el nem csoda- 
akármilyen messze laktok, 
mégis ellátok oda. 

Hol, mit láttam, nagy könyvembe 
minden este beírom. 
Megtelt könyvem sok-sok lapja, 
elfogyott a papírom. 
Tudjátok, hogy rádiómnak 
a világon párja nincs? 
Csönddel bélelt palotámban 
valóságos drága kincs. 
Ha gyermekek énekelnek, 
a szívemhez szól a dal, 
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén, 
hanem újra fiatal. 

Tip-top, tip-top! Körbejárok 
az üveghegy tetején, 
amikor a messzeségből 
víg dalotok száll felém. 
Ha a táncban elfáradtam, 
megpödröm a bajuszom, 
bebújok a hóágyamba, 
nyújtózkodom, aluszom. 
Mikor aztán felébredek, 
ajándékot keresek 
Piros almát, aranydiót, 
fekete mák-szemeket. 

Feneketlen zsákom mélyin 
citrom-narancs is akad, 
osszátok szét gerezdenként, 
veszekedni nem szabad! 
Kedvetekért jövőre is 
teli tömöm zsákomat, 
ezer évig megtartom még 
ezt a jó szokásomat. 
Búcsúzóul daloljatok. 
Integessen kezetek. 
Hószarvasom az udvaron 
pihenhetett eleget. 

Holnap már a mesehegyről 
tekint ide Télapó! 
Küldjek erre hófelhőket? 
Örültök, ha hull a hó? 
Frissen esett pihehóban 
hó csatázni sem tilos. 
Attól lesz majd jobb az étvágy, 
s az arcotok szép piros. 
Na most rajta! Repülj szánom! 
Hószarvasom! Hopplá-hopp! 
Kisgyerekek jó étvágyat, 
mindenkinek jó napot!

/Donászy Magda/




Az ünnep eredete


Eme szép hagyomány keresztény gyökerekig nyúlik vissza. Élt ugyanis egy püspök az egyik római provinciában fekvő Myrában, aki a legenda szerint kis pénzes zacskókkal segített egy szegény emberen és annak három lányán. Történt ugyanis, hogy ez a férfi annyira szegény volt, hogy nem tudott a lányainak semmilyen hozományt adni, akik pedig emiatt nem is mehettek férjhez. Nem volt szép kilátásuk így a jövőre nézve: vagy vénkisasszonyokká válnak, vagy pedig beszippantja őket a prostitúció kegyetlen világa.
Ekkor a myrai püspök, Miklós elhatározta, hogy segít a családon, de mindezt teljes titokban. Éjszaka odalopózott a szegény ember házának ablakához, majd egy pénzzel teli erszényt helyezett el. Ezt a procedúrát megismételte három egymás utáni esztendőben, mikor is az utolsó alkalommal az édesapa kíváncsiságból kileste jótevőjének személyét. Amikor „nyakon csípte” a püspököt, meg akarta köszönni neki tettét, de Miklós csak ennyit kért tőle: ne neki, hanem Istennek köszönje meg.


Később aztán a 19. században terjedt el a december 6-ai jeles alkalom Szent Miklós története alapján az egyház által. Ekkor vált általánossá az a történet, hogy a Mikulás a szépen megtisztított cipőkbe különböző kisebb ajándékokat, édességeket, gyümölcsöket helyez el.
Személyesen is van lehetőség találkozni a piros ruhás, nagy, fehér szakállat viselő püspökkel, akit minden esetben elkísérnek a krampuszok is. A krampuszok eredetileg ördögök, akik a rossz gyerekeket ijesztgetik, fenyegetik, bizonyos esetekben pedig virgáccsal el is náspángolják.


Német nyelvterületen a Mikulás megfelelője Nikolaus. Ő nem azonos a Jézuskával (Christkind), illetve a karácsony estéjén ajándékot hozó Weihnachtsmann-nal. Az evangélikus hagyományokat őrző családokban a gyermekek nem december 6-án várják Nikolaust, hanem Szent Márton napján, november 11-én. Esetükben az úgynevezett „Pelzetmärtel” az ajándékhozó.


Angolszász körökben – elsősorban Amerikában – Santa Clausként tartják számon a pocakos idős urat, aki az Északi-sarkon él. A kicsik levélben megüzenik neki, hogy mire vágynak, ő pedig december 25-én éjszaka rénszarvasszánjával körbejárja a Földet, és minden házban ajándékokat tesz az általában kandallóra felakasztott zoknikba. Minden otthonban az asztalra kihelyezett süteménnyel és tejjel szokták várni érkezését.


Skandináviában a Mikulást Lappföldhöz csatolják, az ő elbeszéléseik szerint ott él. Finnországban a Mikulás elnevezése Joulupukki. Érdekesség, hogy az egykori Szovjetunió területén a 20. században nem létezett a Mikulás. Helyette volt viszont Gyed Moroz (magyarul Fagyapó), aki mindig újév napján ajándékozta meg a gyerekeket.


Egykor hazánkban az ünneplés falvakban és városokban egyaránt az úgynevezett „alakoskodás” volt, mely azt jelentette, hogy az emberek jelmezekbe, maskarába bújtak, és álarcot húztak (hasonlóan a farsanghoz). Ez a szokás nyugatról érkezett hozzánk, de azt pontosan nem tudjuk, hogy mikor. Körülbelül a 18. századból kerültek először elő írásos feljegyzések, melyek e program tiltásáról számolnak be. A házakhoz ugyanis nem a kedves Mikulás csengetett be, hanem egy koszos, szurkos, ijesztő, lánccal hadonászó rém, aki nemcsak jutalmazott, de büntetett is. Ennek az alaknak az eredete szintén homályos, azonban a legelterjedtebb álláspont az, hogy ez a szörnyeteg nem más, mint Odin (germán főisten) továbbélése, aki kettős személyiséggel bír. Egyrészt nagyon kedves és nagyvonalú, másrészről viszont megbüntet és megijeszt. Falun a 20. századig jelen volt a krampusz, utána viszont átvette helyét az egyértelműen jóságos Mikulás. A figurát egyre inkább Szent Miklóshoz kötötték, viszont a korábban jelentős püspöki munkája helyett inkább jótékonykodásait kezdték el emlegetni az emberek.


Ma már a Mikulás elhagyta a jótékony szerepkört is, önállósult a figura, és egyértelműen a tömegkultúra részévé, üzleti cikké vált. Az ördögfiókákat szépen lassan leválasztották mellőle, így ma már alig találkozunk az üzletekben virgáccsal vagy csokoládéból készült krampusszal.
Sokan úgy tudják, hogy a Mikulás mai piros ruhás, nagyszakállú, kövérkés megjelenését a Coca-Cola találta ki még 1931-ben, de állítólag 1928-ban már ábrázolták így őt egy korábbi magyar gyermekkönyvben, tehát mégsem az üdítőmárka találmányáról beszélhetünk. Ettől függetlenül kétségtelen, hogy a hírnevet és az elterjedést a kólagyártóknak köszönhetjük.


A két világháború között úgy hitték, hogy a Mikulás a mennyben él az angyalok, illetve a manók között, és fentről figyeli a gyerekeket. Ma már csak két helyszín lehetséges: az Északi-sark és Lappföld. A Mikulás névről kevesen tudják, hogy szlovák eredetű, méghozzá a Miklós név szlovák változata.

A Mikulás elnevezései és megfelelői különböző kultúrákban;

• Amerika és Kanada: Santa Claus
• Anglia: Father Christmas
• Baszkföld: Olentzero
• Brazília, Peru és Spanyolország: Papá Noel
• Dánia: Sinter Klaas
• Finnország: Joulu Pukki
• Franciaország: Père Noël
• Hollandia: Kerstman, Sinterklaas, röviden:Sint
• Horvátország: Sveti Nikola, Božić Bata
• Japán: Santa-szan (サンタさん)
• Kína: Sengtan Laozsen (聖誕老人, pinjin:shèngdànlǎorén )
• Lengyelország: Mikołaj
• Magyarország: Mikulás, Télapó
• Marokkó: Black Peter
• Németország: Nikolaus
• Norvégia: Julenissen
• Olaszország: Befana vagy Babbo Natale
• Oroszország: Gyed Moroz
• Románia: Moş Nicolae
• Szlovénia: Sveti Miklavž, Božiček
• Svédország: Jultomten

A csoki Mikulás önmagában egyesíti az alakot és magát az édességet. Nálunk legeslegelőször 1934-ben készítettek először ilyen figurákat. Sajnálatos módon a mai édességek többsége valódi csoki helyett alapvetően kakaós bevonómasszából áll. És ez miért terjedt el? Valószínűleg azért, mert a kakaóvajat így képesek sokkal olcsóbb növényi zsiradékkel helyettesíteni.

Forrás: http://starity.hu/magazin/22254-telapo-itt-van/#ixzz1fjXXwbKk

2011. november 25., péntek

Virtuális séta

Gyönyörködjetek! Csodálatos.

http://360world.hu/panoramakep/virtualis_tura/nemzeti_galeria_munchen_magyarul/

Tudom, hogy nem pótolja a "személyes" élményt, de kedvcsinálónak is jó.
S a távolságokat áthidalja.
Mosolyt varázsol arcodra és a lelkedbe.


Flag map

Flag Counter