Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2009. december 6., vasárnap

Télapó itt van...




A Mikulás

Vígan int a hófelhőknek,
nem bánja, ha fúj a szél,
világjáró csizmájában
dudorászva útra kél.


Tombolhat a Hókirálynő,
süvölthet a fergeteg,
fittyet hány a hóbuckáknak,
hisz a dolga rengeteg.


Meglátogat minden várost,
megles minden ablakot,
megnézi, hogy párkányára
milyen csizmát raktatok.


Hogyha tisztán csillog-villog
minden egyes szeglete,
mielőtt még felébrednél,
ajándékot rejt bele.


/Mentovics Éva/
   


Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta, ki varrta
báránybőr subádat?


Átvetőzsákodat
ki tölti meg újra?
Hámodat, szánodat
mi röpíti, húzza?


Meleg jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"


Zúg a szél, csupa dér
már az ablakpárkány,
Janika álmodik
puha, fehér párnán.


Szól hozzá Télapó,
hó olvad szakállán,
s ahogy szól, szemében
fénylik a szivárvány.


Házamat csillagból,
hét göncölszekérrel,
hegyimanók hordták
teliholdas éjjel.


Subámat hét gyapjas
fehér bárány adta,
tündérlányok gyűszűs
ujja varrogatta.


Zsákomat illattal,
édes ízzel, mézzel
méhek töltögették
virágporos kézzel.


Szánomat szélsebesen
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.


Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.


Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.

/Csányi György/
 


Mikulás

Égi úton fúj a szél,
hulldogál a hó,
nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.


Vállán meleg köpönyeg,
fújhat már a szél,
nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.


Körülötte égi fák,
rajtuk csillagok,
lámpást tart a holdvilág,
fényesen ragyog.


Lent a földön dalba fog
száz és száz harang:
"Jó, hogy itt vagy, Mikulás,
gling, giling-galang!"


Ablakba tett kiscipők
várják jöttödet.
- Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos öreg?


- Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő,
nem marad ma üresen
egyetlen cipő.


Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé,
amint ballag Mikulás
már hazafelé.

/Zelk Zoltán/




2009. december 1., kedd



Születésnapra

Szandikám, kicsilány
boldogságterápiám
Ma 4 éves lettél
boldog vagyok,
hogy megszülettél.

Már idáig is sok örömöt adtál
Oly jó, hogy vagy nekünk
Nem adnálak semmiért a világon
Ha mosolyogsz, dalol a lelkünk.

Érzéseimet vetném papírra
Leírnám, de nem igen lehet
Ölellek és puszillak
te drága gyermek.

Amikor reggel felkelsz
s rám mosolyogsz
lehet kinn zord idő
az én szívem mégis ragyog.

S amikor huncutkodsz
vígan és nevetve
Olyan, mintha
csókot lehelnél lelkembe.

S tudod, hogy szeretlek
ha morcos is vagy
mert előfordul ez is
néha nap.

Szeretlek kisunokám
Te drága kicsilány.
S kívánok neked
mindenből eleget.

Boldogságot, egészséget
örömöt és békességet
s tengernyi szeretetet
mely növeli erődet.

Nőjj nagyra
játsz sokat
legyél gyerek.

Ezt kívánja szeretettel nagymami
aki ha kéred, boldogan leül veled játszani.

2009. december 1.
/Csiszi/

2009. november 27., péntek

Várakozás

Este, amikor jövök hazafele, már sok helyen látom, ahogy várják az ünnepeket. Néhol egy kötélen mászó Mikulás látszik, néhol a  kertben egy-egy örkzöldet öltöztetnek fénybe.
Igyekszem ráhangolódni én is. Ünnepbe öltöztetem otthonom és a lelkem.
Hétvégén jön a kisunokám és arra gondoltam, hogy együtt készítünk valami szépet. Ötletvadászatra indultam és több kincsre bukkantam. Ötletgazdaként segítőtársam is akadt Luna személyében. Köszönöm neki!




Az adventi időszak

Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja, mindig november 27. és december 3. közé esik.
A december 25-e előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja. Az azelőtti advent harmadik vasárnapja és így tovább. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis „szenteste” (ebből következik, hogy advent első vasárnapja nem lehet később, mint december 3.).

A kronológia tudománya szerint a karácsony álló ünnep, mindig ugyanarra a napra esik. Krisztus születését a IV. század óta december 25-én ünneplik. Az előtte lévő négy hetes előkészületi időszak az Advent. A karácsonyi ünnepek mai formája nagyrészt római és germán eredetű: német földön állítottak először karácsonyfát a 17. században.
Az adventi időszak kezdetén a keresztények fenyőágból koszorút kötnek, rajta négy gyertyával, melyet vasárnapról vasárnapra sorra gyújtanak meg. A legenda szerint a koszorú hagyománya is német eredetű: egy gyermekotthonban született ez a szokás, ahol ebben az időszakban minden este összegyűltek, énekeltek s felolvastak egymásnak. Ezeken az alkalmakon, egy nagy kocsikeréken minden este meggyújtottak egy gyertyát. Karácsony estéjén 24 gyertya ragyogta be a gyermekek arcát.

Az adventi koszorú



 
Az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. Az első koszorúban 19+4 gyertya volt, jelképezve a hétköznapokat is.

A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.

Adventi naptár
 
 

 
A karácsonyi várakozás izgalmát növelve egyes családokban a gyermekeket advent kezdetekor adventi naptárral lepik meg. Ezen az általában házikóra hasonlító ajándékon kis ablakocskák jelzik a napokat, amelyek karácsonyig hátra vannak, a gyermek pedig úgy élheti át a várakozás örömét, hogy naponta egy ablakot kinyithat, és kiveheti az ott elrejtett apró ajándékot, rendszerint édességet. Az Adventi naptárt egy anya taláta ki, gyermekének örömére, hogy gyorsabban teljen a várakozás.


Advent angyalai
 
Az első vasárnap angyala
 



Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

A második vasárnap angyala



A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala





Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

A negyedik vasárnap angyala
 



A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Kellemes várakozást!

forrás:
http://www.wikipedia.hu/
http://www.sulinet.hu/


könyvek

Advent idején - részlet

Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.

........................

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom-onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!
Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhitat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.


könyvek

2009. november 24., kedd

Sikerről avagy a magamba vetett hitről....

“Furcsa dolog, te is bizonyára már ezerszer elmondtad… hogy soha nem fogod megtudni, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod. Bármennyire is szomorúan hangzik, legtöbben soha sem próbálnak meg semmit sem csinálni, addig amíg nem biztosak benne, hogy menni fog nekik.”
/Bob Proctor/




“Soha ne értékeld egy hegy magasságát, mielőtt felérnél a csúcsra. Csak azután fogod látni, hogy milyen alacsony volt.”
/Dag Hammarskjold/




  Hat mód arra, hogy megszerettesd magad az emberekkel

1. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt.
2. Mosolyogj!
3. Sohase feledd el, hogy minden embernek egész anyanyelvéből a saját neve hangzik a legédesebben és ez a legfontosabb.
4. Légy jó hallgató és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek.
5. Beszélj olyan dolgokról, amelyek a másikat érdeklik.
6. Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fontosabb.
/Dale Carnegie – Sikerkalauz/




“Az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem szívesen csinálnak.”
/Goethe/




“A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll.”
/Albert Schweitzer/




“Az utolsó hópehely utat enged a tavasz első bimbóinak. Hadd emlékeztessen a természet bennünket arra, hogy még a legnehezebb idők is véget érnek egyszer, és új élet kezdődik.”
/számomra ismeretlen/




“Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel.”
/Joanne Kathleen Rowling/




“Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!”
/Mark Twain/


2009. november 21., szombat

....szomorúságról





“Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva. Először is, az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezzél csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!”


/Márai Sándor: Füves könyv/





Flag map

Flag Counter