Szívemnek kedves férfiembereim már megköszöntöttek nőnap alkalmából. Boldog és büszke is vagyok, hogy nem csak ezen a napon gondolnak rám tettekben és szavakban is. Köszönöm nekik itt is.
Reménykedem, hogy idővel az unokám is csatlakozik hozzájuk.
Ez az a nap, melyben az örömbe, üröm is vegyül. Már 4 év telt el azóta, hogy drága Édesanyám itt hagyott bennünket. Immár "csak" lélekben van velünk, mert hogy ott van azt érzem.
Itt vagy velem, mert szinte nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád. Ha csak egy futó pillanatig is.
Itt vagy velem és bennem, a mozdulataimban a viselkedésemben.
Itt vagy velem, mert néha szinte hallom - hogyha botorságot gondolok vagy teszek - a hangodat, s amit mondasz.
Itt vagy velem és itt leszel mindörökre. Amíg csak élek.
Senki nem vehet el, most már örökre a szívemben maradsz.
Égnek a mécsesek most is. Szeretettel gondolok rád, megköszönve most is mindazt a jót és szépet, amit adtál s amire tanítottál. Boldog vagyok hogy ezt még életedben mondhattam neked többször is.
S köszönöm drága családomnak a támogatását, mert talán most már elhiszem, hogy megtettem mindent, amit emberileg lehetséges és megbocsájtottam magamnak, amiért a végső percekben nem foghattam a kezed.
Édesanyácskám nagyon szeretlek és rettenetesen hiányzol. Olyan jó lenne hozzád fordulni tanácsért, vagy bármi egyébért. Olyan jó lenne hallani a hangod és olyan jó lenne érezni az ölelésed.
Most már az illatod sincs meg a ruháidban, erre akkor döbbentem rá, amikor lánykám itt volt és a kedvenc mellényedbe fúrta fejét, majd hangosan felzokogott: Anyuuuuuu, nem érzem Dédi illatát. S ha mégis, néha nyomokban felfedezek valami kicsinykét, örömmel újságolom Zsuskánknak.
Édes Dédi, boldog lennél az unokáimmal. Ahogy imádtad Szandit, ugyanúgy rajonganál Pistuért is. Már ismer ő is és tudja, hogy aki a szekrénytetején levő képről mosolyog rá, az a Dédike. Fel kellett rakni mert előszeretettel simogatta s féltünk, hogy eltörik.
Milyen csodálatos lett volna, ha Mamóval együtt ünnepelhettétek volna a 80. születésnapotokat. Mert így lett volna.
Tudom, hogy boldog lettél volna itt is, az új otthonunkban. Tervezted te is, hogy milyen jó lesz, amikor a kertben ücsöröghetsz vagy netán valamicskét dolgozgathatsz. Sajnos az élet nagy rendező és közbe szólt. De te akkor is itt vagy velünk mindennap.
Szeretlek Édesanya és örülök, hogy a gyermeked lehettem.
