Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2009. november 7., szombat

Barátságról







A barátság egy fa, melynek tövében vihar idején meghúzhatod magad, ami enyhet ad, ha tűz a nap. Melynek ágain, ha felkapaszkodsz rá, jó messzire ellátsz, és melyről oly jó lábat lógatni, ha egyébként minden rendben van.
/ismeretlen szerző/




Kérlek, hogy emlékezz úgy, ahogy én. Barátod voltam és Te jó barát. Szebb volt a szép akkor és több volt a fény, velünk volt boldog az egész világ.
/Jacques Prévert/




Barátom csak az lehet,aki a legmélyebb szinten együtt rezeg velem. Mert ez több, mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat. Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna, s ezért a barátom számomra a világon a legismerősebb ember.
/Müller Péter/




Van aki saját bilincseit nem tudja kioldani, de barátja számára mégis megváltó.
/Friedrich Nietzsche/




...az élet elhalmozhat sok csodájával. Adhat sikert, jólétet és biztonságot, de ez mind hiábavaló, hacsak nem ad melléjük egy jó barátot.
/Sütő Máté István/




...ha valakiben fényesség lakik, az az ember ragyogni fog. Így megismerjük egymást, amikor a sötétben együtt botorkálunk, anélkül, hogy a másik arcát kezünkkel végigtapogatnánk, vagy szívébe furakodnánk.
/Albert Schweitzer/




Míg van posta, és nem vágják el a telefonvonalakat, míg van mondanivalónk, s amíg minden szorongásunk és örömünk meg akarjuk osztani egymással, addig barátok maradunk. Mindörökre.
/Marion C. garetty/




A barát egy zsák naranccsal, egy épp neked való krimivel és egy nagy csokor virággal állít be, amikor influenzás vagy. Azután beteszi a virágot egy vázába, készít neked egy forró italt, elmosogat helyetted - majd elmegy.
/Pam Brown/




Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. [...] Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért.
/Antoine De Saint-Exupéry/

2009. november 6., péntek

A lélek útja




Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait. De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud.

Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok. Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét.
És ez így van jól.
Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia, és mormolva a tengerbe kell futnia. És végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt. De ne legyen kezetekben mérleg, melyen ismeretlen kincseteket megmérnétek;


És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel, se függőónnal.
Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen.


Ne mondjátok: "Megtaláltam az igazságot"; mondjátok azt: "Találtam egy igazságot".
Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját".
Mondjátok: "Találkoztam a lélekkel, mely az én utamon jár".

Mert a lélek minden úton jár.
Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.
A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág.

/Khalil Gibran: Önismeret/

2009. november 1., vasárnap

Elhunyt szeretteimre emlékezem




Számomra ti sosem lesztek halottak
Szívembe vésődött nevetek
S mint égen a csillagok ragyognak
Mindig látlak titeket.
Hiányotok végtelenül örök.
Szememből könny csöpög
lelkemen keresztül dübörög,
Kiabál a szívem, de hiába
Féltő s óvó kezetek nem ölel át.

/Csiszi - 2009-10-31/


Mécseseket gyújtottam érettük. Ez nem csak ezekben a napokban történik. Amikor idegesebbnek érzem  magam  és elmenekülök a napi problémák elől, mintegy vigasztalásképpen, megygyújtok egy mécsest. Miközben hallgatom a saját szívverésem, megnyugszom. Mintha óvnának. Ilyen gondolatok mostanában súrúbben előjönnek. Ülök és elmélkedem és visszagondolok az együtt töltött szép vagy éppen humoros történésre. Szemeimből patakzik a könny, a megkönnyebbülés  elérkezik s a könnyfátyolon keresztül, már megcsillan a fény.
Örülök, hogy megélhettem azokat a boldog pillanatokat, amikor még éltek és testi mivoltukban is ölelhettem, puszilhattam, őket és  nevethettem velük. S a szomorúságom mellett ott van az is, hogy jó emlékezés, mert felszárítja a könnyeket és megnyugvást hoz.

Szeretettel gondolok rájuk:

Édesre, aki a világon a legek legje, hisz ő az Édesanyám. Mindig tudott mondani valamit, amitől jobb lett a kedvem, jobban bíztam magamban. Hiányzik az ölelése, dolgos, ráncos keze simogatása, s a hangja, amint mondja: édes kislányom.
Nagymamámra, akivel csudajókat nyaraltunk.
Apukámra az édes mostohára, aki féltőn és szeretettel nevelt.
Papókára, aki csodálatos após, pótapa volt és fantasztikus nagyapa.
ÖregKeresztiékre, akiket messze sodort az élet.
Nagyókára, a virtuális barátra, akit szívembe zártam és személyesen is megismertem.

Sorolhatnám még a kedves ismerősöket, akik az évtizedek folyamán eltávoztak mellőlem. Sajnos egyre többen lesznek.



Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a Napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban Veletek,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rátok süt az éjszakában.
Ne álljatok hát zokogva síromnál, nem vagyok ott.
Nem haltam meg...nincs is halál.

/ismeretlen szerző/
 

 
A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán.
/Müller Péter/
 

 
Emlékezés

A pókhálóra harmat esett:
bús unalmamra egy könnycsepp ma este.
A hold az égen párt keresett,
a széles égen hasztalan kereste!
Már elhallgattak a madarak,
annál hangosabban szóltak a tücskök.
És szinte láttam a fény alatt
ellengni a világot, mint a füstöt.
A fényen valami átfutott,
bársonyok kápráztak előttem.
A hangod is eszembe jutott,
mely elszállt az örök időkben.

/Babits Mihály/




Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

/Reményik Sándor/








2009. október 31., szombat

Mindenszentek és Halottak napja




A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent; latinul Festum Omnium Sanctorum) keresztény ünnep.


A halottak napját előzi meg. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán keresztül szólnak a harangok a halottak emlékezetére. A mindenszentekhez és a halottak napjához kötődő szokásokat nem csak a hithű keresztények gyakorolják.

Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este a halloween („minden szent estéje”).

A kereszténység terjesztésekor a hittérítők azt a feladatot kapták, hogy lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazítsák azok betiltása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum).

Halloween is valójában "All Hallows" - Mindenszentek ünnepe.

A keresztény hagyományban Mindenszentek azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve a kalendárium név szerint nem emlékezik meg róluk.

Az ünnep kezdetei a IV. századba nyúlnak. Szent Efrém szíriai egyházatya (373) és Aranyszájú Szent János (407) már tud Mindenszentek ünnepéről, melyet május 13-án, illetve pünkösd utáni első vasárnap ültek meg.

Az "összes szent" közös tisztelete a római Pantheon felszentelésekor jelenik meg először, maga a "Mindenszentek" ünnepe pedig 609-ben tűnik föl először. Nemcsak vértanúkat, hanem valóban minden szentet november 1-jén Írországban és Angliában kezdtek ünnepelni a 700-as években, és ez az ünnep hamarosan általános lett.

Halottak napja

A halottak napja szintén önálló ünnep, a másik két szokástól függetlenül alakult ki: Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldoztatokkal emlékezzenek meg. A szokás Nyugat-Európában a 12-13. században mindenhol elterjedt, így Magyarországon is. A szokás ismertsége napjainkban is töretlen, azon kevés hagyomány közé tartozik, amely életben tudott maradni a 21. század elején is.

Szokások

Sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. A nép ajkán ennek a szokásnak is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.

Portugáliában, Spanyolországban és Mexikóban szokás, hogy ezen a napon felajánlásokat (ofrendas) tesznek. Spanyolországban hagyományosan ezen a napon előadják a Don Juan Tenorio című darabot.

Az angolnyelvű országokban hagyományosan elhangzik William Walsham How "For All the Saints" („Minden szenteknek”) című himnusza. A legnépszerűbb dallam a himnuszhoz a Ralph Vaughan Williams szerezte Sine Nomine.

A magyar népi kalendárium szerint Szent Márton napja: ekkor választottak bírót, fogadtak cselédet. Ezen a napon tilos volt a munka, egyes helyeken az egész „halottak hetében”.

forrás:



2009. október 28., szerda

Egy gyertya gondolatai





Ti meggyújtottatok engem és elgondolkozva, eltűnődve nézitek a fényemet. Talán egy kis örömöt nyújtok nektek? Én mindenképpen örülök, hogy égek! Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt a dobozban lennék. Feladatom akkor van, ha égek, és fényt adhatok. Most pedig égek és világítok - a feladatomat teljesítem. Azonban mióta égek, mindig kisebb leszek! Nekem számolnom kell azzal, hogy ha mindig csak fogyok, akkor a végén csak a saját csonkom marad.

Két lehetőségem van:
1. Vagy megtartom a formámat és egészben, a dobozban maradok - akkor nem fogyok el. De ebben az esetben igazából nem tudom, hogy mi hasznom van nekem.

2. A másik lehetőségem, hogy fényt és meleget adjak, - akkor tudom, hogy mi végből vagyok én itt! Tehát fel kell magamat áldoznom? Ez szebb és neme-sebb, mint céltalanul a dobozban lenni!

Így van ez nálatok embereknél is?

Ha csak magatokkal törődtök, nem mentek tönkre. De akkor nem tudjátok meg azt sem, hogy mi a feladatotok itt a Földön, és mi a célja az életeteknek.
Vagy a saját odútokban maradtok, mint én a gyertya a dobozban - vagy a másik lehetőségetek az, hogy magatok körül fényt és meleget sugároztok, örömet szerezve ezzel magatoknak és az embereknek. Így nem lesz haszonta-lan a ti szolgálatotok sem.

Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok! Az örömötöket, barátságotokat, szerelmeteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat.
Nem kell félnetek, hogy ez által megrövidültök, mert ez csak kívülről történik: belülről ti mindig értékesebbek lesztek!

Ti nyugodtan gondolhattok arra, amikor a gyertyát nézitek, hogy ti magatok vagytok a GYERTYA!

Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem csak kicsi és kevés meleget ad. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és sokkal me-legebb van. Így van ez nálatok, embereknél is. Egyedül csak kis fényt tudtok sugározni és csak kevés meleget tudtok adni.
De ha többen vagytok, összefogtok, akkor sok emberhez tudjátok eljuttatni a FÉNYT, a VILÁGOSSÁGOT, a MELEGET, mert közösen hatalmas erőt képvi-seltek.

A FÉNY így terjed.







Egy gyertya nem veszít semmit a fényéből,
ha meggyújt egy másikat.





Flag map

Flag Counter