ÉJSZAKA

Mondd kedvesem

Mondd, Kedvesem, hogy szépnek látsz! 
Kiáltsd százszor, mondd ezerszer, 
vagy súgd fülembe, hogy rám vágysz… 
súgd, legalább most az egyszer!
 
Mondd, hogy lelked szavamtól ébred, 
verseim benned visszhangot vetnek,
 s hogy, szerelmem hű vendéged 
mélységes mélyén szívednek…

Mondd még, mert könny áztatja arcomat,
mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz! 
Mondd még, hogy halljam hangodat!

Mondd még, hogy szívem betöltse szavad,
 mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz! 
Mondd még, amíg szavad marad. 

/Harcos Katalin/

Ezer alakban rejtőzhetsz

Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.

A karcsu ciprus ifju erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy;
a folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy.

Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy;
a felhőben, amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.

Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy:
hol ezerkaru repkényt kúszni látok,
ó Csupa-Ölelés, ott is te vagy.

Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy;
a tiszta ég szent legét belehellve,
Csupa-Szív-Üdve, italom te vagy.

Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy;
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.

/Johann Wolfgang Goethe/

Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst-
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,

s mint napsütötte égiháború :
sötétarany,-
ha megharagszol, ép
olyan vagy mint az ú,

mélyhangú, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

/Radnóti Miklós/

Tavaszváró

A tél dala

Tegnap este tűzbe nézve
ültem én a fák alatt,
lelkem mélyén bűnben égve
vártam az új tavaszt.

Meghalt a táj körülöttem,
mozdulatlan, s holt minden.
Csak a csend jár mögöttem,
de mennem kell, s hinnem,

Hogy nem csak hó és fagy az úr,
és szebb napok is lesznek még,
és ha a fény kiszabadul,
egyszer véget ér, majd a tél.

Életed halálom
hisz te belölem leszel,
de halálom nem bánom,
hisz létem nem vesz el. 

/ismeretlen/

Egy névnap kapcsán....

A névnapok megünneplése nálunk mindennapos dolognak számít, jóllehet számos európai, főként nyugat-európai országban ez a szokás egyáltalán nem jellemző. Nem találunk ilyen ünnepet a miénktől eltérő kultúrájú népek, kontinensek életében sem.

Néhány érdekesség a névnap ünneplésével kapcsolatban.

A név mindenkori feladata, hogy az embert azonosítsa, és egyben megkülönböztesse a többi embertől. Az ősi társadalmakban, valamint az ókorban a nevet a személyiség fontos elemének tekintették, amely természetfeletti hatással, hatalommal is rendelkezik. Sokan ma is hisznek abban, hogy a névnek személyazonosító funkciója van, ezért a nevet a viselőjéhez kell igazítani, vagy a személynek kell a nevéhez hasonlóvá válni..

A nevek – így a magyar nevek is – kezdetben "beszélő" nevek voltak, jelentésük azonban idővel elhomályosult: az egyén jellembeli vagy testi tulajdonságát jelölték, vagy valamilyen természeti jelenséget, tárgyat neveztek meg. Példaképpen elég felidézni a Bibliában szereplő neveket, hiszen azok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a névadásban elsődleges szempont volt a név jelentése: az azt viselő személy sorsának, karakterének lényegét fejezte ki.

A nyelv és a társadalom változásával együtt változott a névviselés is. Az ókori görögöknek például egy nevük volt, kivéve az előkelő családokat. A szabad római polgár viszont a köztársaság idején háromtagú nevet viselt: a saját, személyes nevét, a nemzetsége nevét és a családnevét. A keresztények a keresztelésnél kapott nevüket használták, a vezetéknév felvétele csak később terjedt el, így Magyarországon hivatalosan csak a XVI. századtól vált széles körben elterjedtté.
A kereszténység felvételével terjedt el az a szokás, hogy a megkeresztelteknek a bibliai alakok, szentek, mártírok nevét adták. A katolikus naptárban szereplő szentek, illetve ünnepeik rendszere – számos elemét és szereplőjét tekintve – szoros össszefüggésben áll valamelyik korábbi pogány (római, kelta) sokistenhittel. A szentek kultuszának megerősödésétől kezdve a keresztény családokban a névválasztás és a védőszentválasztás évszázadokon át szorosan összekapcsolódott egymással. A szülők gyakran természetesnek tartották, hogy a születés vagy a keresztelés napjára eső szent nevét adják a gyermeknek. A katolikus keresztelőn a gyermek nemcsak nevet, hanem ezáltal védőszentet is kap. A választott védőszent ünnepét szokás volt azután névnapként megülni. A katolikus államokban sokáig jellemző volt, hogy rendesen a névnapot, s nem a születésnapot ülték meg.

A középkor derekától a névadás és a védőszent megjelölése magától értetődő egységet alkotott, majd a XVIII. század végétől ez az egység megbomlott. Ekkortól vált ugyanis jellemzővé régi magyar, vagy újonnan alkotott neveket adni a gyerekeknek, elég csak a későbbi reformkor nyelvújító mozgalmára gondolni. Egyre több magyar vagy magyarosított név került használatba, a katolikus egyházban pedig az a gyakorlat terjedt el, hogy az újszer? nevet viselő gyermek a kereszteléskor egy másik nevet is kapott, egy közismert védőszent nevét.

A két név viselése viszont zavart okozott a hétköznapi életben, így a névnapok megünneplése terén is. Elterjedtté vált egyetlen keresztnevet használni, s a katolikus gyakorlat a név hangzása vagy jelentése alapján igyekezett egy-egy védőszentet kapcsolni azokhoz a keresztnevekhez is, amelyek protestáns vagy egyéb eredetűek voltak. Az állami naptárak névnapjegyzéke ugyanis a régebbi katolikus naptárak adataiból, magyar és idegen nevek régi protestáns naptárakban található dátumaiból, valamint számos névnek a még szabad napokon való önkényes elhelyezéséből áll össze.

forrás: http://www.hetek.hu/szabadido/199810/a_nevnapok

A Zsuzsanna ókori egyiptomi eredetű név, mely héber közvetítéssel került át más nyelvekbe. Eredeti alakja zššn, később zšn, jelentése: lótuszvirág. Női névként csak a héberbe történt asszimilációja után volt használatos, sósánná (‏‏שׁוֹ‏‏שָׁנָּה) formában, aminek jelentése itt „liliom”.

A 17. századtól kezdve egészen az 1980-as évekig a leggyakoribb női nevek egyike volt.

Rokon nevek: Zsuzsa, Zsuzsánna, Zsuzska.

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsuzsanna

A névanalízis szerint a Zsuzsanna név olyan karakter kialakulását támogatja, aki folyamatosan igényli a változást, szeret utazni, keresi az új lehetőségeket. Ez a folyamatosan aktív egyéniség nem viseli könnyen, ha egy kialakult rendszerbe kell belehelyezkednie, vagy  számára  unalmas, egyhangú dolgot kell csinálnia. Ezért a feladatok megoldására újfajta, a korábbinál hatékonyabb megoldásokat keres és talál. Ügyesen irányít másokat, de türelmetlen, és ha valami nem megy valakinek, akkor legszívesebben maga végezné el az adott munkát. Tehetséges lehet, mint ügynök vagy eladó, valamint szerencsés lehet a szerencsejátékokban, de jobb, ha óvatos, és nem hisz túlzott önbizalmának.

Becézés: Zsuzsanka, Zsuzsácska, Zsuzsi(ka), Zsuzsó, Zsuzsóka, Zsuzsa, Zsuka, Zsukó, Zsú, Zsuzsó(ka), Zsuzán, Zsuzska, Zsuzsánka, Zsuzsu, Zsazsa, Zsuzsinkó, Zsanka, Zsana, Zúza, Zuzi, Zuzu.

Névnapjukat a Zsuzsannák február 19-én, augusztus 11-én vagy szeptember 20-án ünnepelhetik.

forrás: http://www.tavam.hu/namesearch.php?nid=44268

Nekem is van Zsuzskám. Az én drága gyermekem, aki által boldog, kétszeres nagymami vagyok. Elsősorban neki, s rajta keresztül valamennyi Zsuzsannának és a mindenkori aktuális névnaposoknak kívánok minden jót.

Kívánom, hogy napjaitokat töltsétek meg úgy, ahogy szeretnétek és tengernyi örömpillanatot kívánok szeretteitekkel, egészségben és türelemmel.

Első Emelet - Boldog névnapot 

1, Reggel szólt a rádió, várta minden hallgató, mit mond a hírolvasó

Azt, hogy tart a tűzszünet, meg, hogy az ár emelkedett, lesz még új rendelet

Kicsit később, az egyik hír után, valaki rólad is beszélt

Az álmod félig átölelt és nem figyeltél még.

Majd jött a délelött, s az öröm beléd költözött, a szomszéd úgy rád köszönt

Aztán jött a sok barát, és velük beszélgetted át, az érkező délutánt

Hogy a névnapod milyen jó dolog és hogy miért feletted el

Hisz az ünnepek nagyon fontosak és emlékezni kell.

Refrén

Boldog névnapot, Neked csak jót kívánhatok

Az ünnep, így szép ahogy ránk talált, hisz együtt éljük át

Hát boldog névnapot, ma boldog mind aki adhatott

Ki hozzád eljött, mit is mondana, boldog névnapot.

Solo

2, Hát kívánok Neked, az ablakodba fényeket, a fénybe szép csendeket

A csendhez tiszta vágyakat, s a vágyhoz mindig társakat, mindig jó társakat

Mindig új hitet, múló bánatok után, ugye nem felejted el

S,ha mi is kérhetünk, ugye lesz nekünk, a szívedben hely.

Refrén

Boldog névnapot, Neked csak jót kívánhatok

Az ünnep, így szép ahogy ránk talált, hisz együtt éljük át

Hát boldog névnapot, ma boldog mind aki adhatott

Ki hozzád eljött, mit is mondana, boldog névnapot.

Várakozás

Jó éjszakát, szép álmokat
mosolygós ébredést!
Szívem emlékezik
Bizonyíték rá e kép.

Ha madárdal
most még nem lesz
sose búsulj,
várd még, kedves.
A tavasz már közeleg.

Mert eljő bizton tudom,
s újra mosoly lesz az arcokon.

/Csiszi - 2010.02.12/

Jó éjszakát!

Pihentető álmokat,
édes puszikat,
mosolygó szemeket,
ki mindig rád nevet.
Szíved melegéből,
a lélek tengeréből,
Árad a szeretet,
mely kifogyhatatlan,
S forró, mint a katlan.

/Csiszi - 2010.02.01./